A Bárkát ünnepelték szombaton este
Díjátadóval egybekötött ünnepi irodalmi estet tartott a Bárka szerkesztősége szombat este Békéscsabán, a Sík Ferenc Kamaraszínházban. A tavaly 25 éves évfordulóját ünneplő lap díját Szabó T. Anna költő és Grecsó Krisztián író kapta meg.
Vénusz nercben – szereposztás
A Békéscsabai Jókai Színház és az Aradi Kamaraszínház koprodukciója INTIMTÉR David Ives: Vénusz nercben színmű 18 éven felülieknek Fordította: Várady Szabolcs Vanda Földesi Ágnes Villő Tamás Czitor Attila Súgó – Ügyelő – Rendezőasszisztens: Kiss Kata Rendezte: Tege Antal Próbakezdés: 2018. december 7. Bemutató: 2019. február 21. Eredeti előadás: Classic Stage Company („Originally produced by”) Művészeti igazgató: Brian Kulick („Artistic Director”) Ügyvezető igazgató: Jessica R. Jenen („Executive Director”) „Az eredeti Broadway-produkciót a Manhattan Theater Club mutatta be 2011. október 13-án a Samuel J. Friedman Színházban, Lynne Meadow művészeti igazgató és Barry Grove producer közreműködésével, Jon B. Platt, Scott Landis és a Classis Stage Company különleges engedélye alapján.” (“Originally produced on Broadway by the Manhattan Theatre Club, Lynne Meadow, Artistic Director, Barry Grove, Executive Producer, by Special Arrangement with Jon B. Platt, Scott Landis and Classic Stage Company, at the Samuel J. Friedman Theatre on October 13, 2011.”) A színdarab Magyarországon a THEATRUM MUNDI Színházi és Irodalmi Ügynökség közvetítésével kerül színre. www.theatrum-mundi.hu
Vénusz nercben az Intimtérben
David Ives amerikai kortárs szerző Vénusz nercben című darabját február 21-én 20 órakor mutatja be a Békéscsabai Jókai Színház. Nemcsak a 18 éven felülieknek meghirdetett előadás ígérkezik különlegesnek, hanem a helyszín is, az Intimtér. Itt beszélgettünk Tege Antal rendezővel és a két színművésszel, Földesi Ágnes Villővel és Czitor Attilával. (Niedzielsky Katalin interjúja) Vénusz, erotika, Intimtér, korhatár – elég nagy a várakozás ilyen címszavak után. Főleg, ha még azt is eláruljuk, hogy a színdarabnak volt egy előzménye, az osztrák Leopold von Sacher-Masoch regénye, a Venus in Furs, ami 1870-ben jelent meg. Magyarul A bundás Vénusz címmel 1989-ben adták ki, és a szerző nevéből származik a mazochizmus fogalma. Mi készül itt, milyen előadás és kinek, mitől lesz különleges? Tege Antal: Attól, hogy színház, nincs benne nagyobb különlegesség, mint bármelyik színdarabban, maximum kicsit tovább gondolva mutatja meg a szerelmet. Az erotika itt nem jelenik meg, lesz viszont mazochizmus és szerelem. A szereplők nem fognak csókolózni, korbáccsal egymásnak esni. Azért 18 éven felülieknek szól az előadás, mert olyan dolgokról, gondolatiságról beszél, amihez kell egyfajta érettség. Elhangzanak olyan mondatok, lesznek gesztusok, történések, amik korhatárhoz köthetők. A darab felveti a kérdést: létezik-e a szerelemnek az a foka, ahol saját magunkról lemondunk, önmagunkat teljes mértékben feláldozzuk, ahol a sanyargatás hoz nekünk élvezetet? Aztán próbálja megmondani, hogy sikerül-e onnan kijönni, meglehet-e ezt gyógyítani a valós szerelemmel, vagy sem. Elképzelhető, hogy valakinek ez durva darab, de csak annyira, mint az, amit nap mint nap átélünk. A színháznak az a feladata, hogy kiragadjon valamit, legyen ez akár a szerelem, egy összefüggésrendszerben megmutassa, ehhez a legjobb összefüggésmintát ez az író – vagy az eredeti regény írója – a mazochizmusban találta meg. Az előadás egy szellemi kaland arról, hogy hova tud eljutni a felfokozottság, és a betegségből meg lehet-e gyógyulni. Földesi Ágnes Villő: Nekem mindig nagyon nehéz elvonatkoztatni az adott munkafolyamattól és zavarba jövök, amikor azt kérik, hogy meséljek a darabról és a karakterekről. Arról tudok beszélni, amit éppen átélek, és nekem az tetszik ebben a darabban és a mi munkafolyamatunkban is, hogy nem ragasztunk címkéket, nem mondjuk azt, hogy ez rossz vagy jó. Nekem belülről olyan, mintha folyamatosan hatalmas amplitúdók és folyamatok zajlanának bennem, és az már nem az én dolgom, mint alkotónak, hogy megcímkézzem, hogy ez most mi, nem tudom, micsoda, éppen ezért különleges. Azt szeretnénk mindannyian, hogy a nézőben szülessen meg valamiféle elképzelés arról, hogy mit lát. Azért is különleges számomra a darab, mert többféle síkon játszódik, több karakter, több réteg van benne, ami színészileg rendkívül izgalmas, és kihívást jelent – nem is a végeredmény, hanem – a folyamat. S persze nagyon dinamikus az egész. Czitor Attila: Pontosan az az érdekessége a készülő produkciónak, amit az előttem szólók elmondtak, azzal kiegészítve, hogy egy kis térben vagyunk, ahol olyan témát boncolgatunk, ami az emberek többségének tabu. S nemcsak a mazochizmus tabutéma, hanem általában egy férfi-nő kapcsolata is az. Mi most két ember szerelmének stációit járjuk körbe ilyen közelségben, ahol a nézők látni fogják egymást, egymás reakcióit is, nem csak a miénket. Valószínűleg mindettől lesz különleges az előadás. Elolvastuk, elemeztük a darabot rengetegszer, már régen próbáljuk, de még most is találunk, fedezünk fel olyan rétegeket, héjakat benne, amik fölött az elemzőpróbán még átsiklottunk. De most, hogy benne vagyunk, derülnek ki azok a hihetetlen szenvedélyek és energiák, amik még ott vannak a sorok között. Ez számunkra is rendkívül izgalmas. Komoly lélektani, szexológiai, pszichológiai tanulmányokba ástátok magatokat, mielőtt hozzáfogtatok a karakterek felépítéséhez? Tege Antal: Fontos látni, hogy van két civil szereplőnk – egy rendező és egy színésznő -, és ugyanez a két ember egyszercsak belép a regény színpadi alkalmazásának Dunayew és Kuschemski szerepkörébe. Látni kell, hogy ez a négy személyiség hogyan olvad kettővé – egy nővé, egy férfivé -, majd a végén ezek hogyan cserélnek nemet és próbálják megértetni a másikkal, hogy mi történik. Mindez a szexualitáson, mazochizmuson, mélylélektanon keresztül, amit nagyon nehéz követni a nézőnek is, a játszóknak is. Az a rendező dolga, hogy annyira utánanézzen a műnek tudományosan, amennyire szükséges, elolvassa a regényt, tisztázza, mi a mazochizmus; azt, hogy férfi-nő között mi zajlik, naponta átéljük. A regénynek a színpadra alkalmazása a szűrő, és a végén majd el sem tudjuk dönteni, hogy a szereplők civil beszélgetését halljuk vagy a színdarabból való szöveget, melyik az a pillanat, amikortól működik a kémia, és már szerelmesek. S mi lesz abból, ha találkozik két ilyen nagy formátumú személyiség, van-e jövőjük, ki kell-e oltani egyiket a másiknak, vagy zakatolhatnak-e együtt a világ végéig? Az én olvasatomban nem is dönti el a darab, hogy mi a megoldás. – Pedig a történet – egy casting – először nem is tűnik olyan bonyolultnak: a pályakezdő rendező-drámaíró, Tamás meghallgatást tart új darabja főszerepére, de egyetlen alkalmas színésznőt sem talál, amíg meg nem érkezik Vanda. A rendezőt Attila, a művésznőjelöltet Ági játssza. De a rendezői koncepció negyvennél több karakterről szól! Hogyan lehet ennyit belesűríteni két színészbe, egyetlen előadásba? Tege Antal: Amit mondtam, azt tartom is, lerajzoltam 41-42 karaktert, amik persze nem 100 százalékig önálló karakterek, azokban van áthúzás az előzőekből, belehúzás a következőkbe, tehát nem tetten érhető karakterek. A castingon lévő ember például úgy szólal meg, mintha a regény szereplője lenne, nehéz lesz követni, hogy a féri éppen most szerelmes-e Vandába vagy még a szereplő nőt látja benne. Milyen típusú rendező vagy, hagyod a színészeket is alkotni, vagy határozott elképzelésed van, amit megkövetelsz? Tege Antal: Én megvagyok győződve, hogy nem, de többen azt mondják, hogy igen. Pontosan tudom, mit szeretnék látni, először azt próbáljuk ki, és ha ennél tudnak jobbat, igazabbat hozni, akkor én simán behajlok abba, nem csinálok hiúsági kérdést. Ez egy négyes produkció, ahol Kiss Kata, a rendezőasszisztens igazi alkotótárs. A rendezői színházat végképp nem szeretem, ha nem a színdarabot látom és a színészek élvezetét, hanem a rendezőnek a koncepcióját. Persze, hagyom a színészeket dolgozni, ők is csináljanak valamit… Hogyan építitek fel Vanda és Tamás alakját, és az összes többi figurát? Földesi Ágnes Villő: Először még az előző kérdésre szeretnék visszatérni, hogy mennyire ástuk bele magunkat a témába. Én megpróbáltam jobban megérteni, hogy mit jelent – nem feltétlenül a mazochizmus, hanem – az érzelmi függőség, hogyan működik a tettes-áldozat-megmentő dinamika, hiszen nemcsak párkapcsolatban, hanem nagyon sok kapcsolódásban folyamatosan játsszuk ezeket a köröket, és mindig másfajta szerepben. Van, aki egy életet él így le, van, aki néha kitekint belőle és úgy látja, borzasztó, ijesztő, visszaszalad bele, megpróbálja magát függetleníteni. Nagyon könnyen mondjuk ki, hogy független vagyok, szabad vagyok, de ez nem igaz, és ezzel nagyon nehéz szembesülni. A darabon belül is nagyon sok ilyen szembesülés van, és meg akartam érteni az egészet egy picit jobban, illetve szerettem volna empátiával közelíteni a témához, hogy ez mi. Elolvastam például Alice Miller A tehetséges gyermek című drámáját, ami pontosan arról szól, hogy kicsi gyermekkorban mekkora felelősség van a szülőkön, hogyan hat majd a későbbiekben az egész életünkre már az, hogy a születésünk vagy az édesanya várandóssága miként zajlik. Igen, én beleástam magam, mert ez rendkívül izgalmas téma, és nagyon jólesett Tóni első instrukciója, amikor visszaigazolást kaptam, azt mondta, és ebben semmi pátosz, misztikum nincs, hogy az a jó Vanda karakterében, hogy rengeteg, szinte az összes női minőséget lehet benne összesíteni. Kilencnél is több női archetípus van, a szűz lánytól az amazonon, a szajhán át mindegyik benne van a legártatlanabb, leggyermekibb, legfelszabadultabb gesztusig, és ott van a szexus az egész karakterében. Ez nekem, fiatal színésznőnek hatalmas ajándék, és jólesik, hogy ekkora bizalmat kaptam, lehetőséget, hogy eljátszhatom. Ez valódi mámor. Czitor Attila: Én végrehajtom Tóni instrukcióit. Keménykezű rendező, megmondja, hogy itt állsz, erről jössz, ezt kell csinálni, azt kell mondani. Én nem is szólok bele, dolgoztunk már együtt, tudunk együtt dolgozni. De itt vagyok én magam, és a próbafolyamat közben rakom bele a magamét, magamat, mert én játszom, meg az én ötleteimet is hozom. Aztán Tóni azt mondja, hogy ezt tartsd meg, ez jó, azt ne, mert nem jó. De baromi nehéz két, sőt több szereplőt játszani. Színész vagyok a castingon, közben eljátszok egy szerepet, és akkor arról még nem beszéltem, hogyan alakul át és olvad össze két figura, miközben én is ott vagyok, mint Czitor Attila színész, aki játssza ezt a darabot. S ott van a partnerem, Ági, aki ugyanúgy jön velem. De ez a darab annyira fantasztikusan van megírva, hogy mindig ad támpontokat arra, hogyan menjünk tovább, vigyük még feljebb és feljebb. Szóval alaposan meg kell küzdeni ezzel a feladattal! Úgy tűnik, a nézőnek sem lesz könnyű dolga, ez egy fejbeverős darab, ahol szembesülni kell dolgokkal, és az ember nem tud menekülni, bár lehet, hogy szeretne hárítani, hogy nem, ez nem én vagyok. Tege Antal: Tamás pont ezt mondja a darabban, hogy önmagamat nézem. Az élve boncolás ellensúlyozására van valami enyhítő humor az előadásban? Tege Antal: Végig csupa humor, talán az utolsó pár oldalon bekeményedik. Egyrész azért humoros, mert az ember önmagát boncolja, és az önmagunkon való nevetés, ha tudod önmagadat ironikusan tekinteni, abban van bőven humor. Másrészt mivel színház a színházban, ad egy kis betekintést abba, hogyan történik egy casting, és ennek is megvan a maga humora. Aztán olykor vicces, hogy két szerelmes miként évődik, vitatkozik, veszekszik, bármit csinálnak, annak is megvan a bája, ami ellensúlyozza a mélylélektani boncolást. S nemcsak egy párkapcsolat, hanem akár egy művészi alkotás folyamata, színdarab megszületése is jól mutatja, mennyi utat, bugyrot kell bejárni ahhoz, hogy az ember egyszercsak odaérjen, hogy a mű emelkedett és hihető legyen. Azt reméljük, sikerül túlmutatni egy férfi-nő kapcsolaton, társadalmi viszonyainkra, kötődéseinkre, egész életünkre tudunk valami érvényeset felmutatni. Nemcsak a bemutató különleges, hanem a helyszín is. Évtizedeken át itt volt a régi színházi klub, pár éve a Mario és a varázslót láttuk itt. Most raktár, a hangtechnika dobozai, felszerelései jó díszletül szolgálnak egy castinghoz. Vénusszal együtt a régi játszóhely új néven debütál. Tege Antal: Intimtér, igazgató úr adta a klubnak ezt a nevet. Az intim jelzi, hogy a színészek és a közönség közel van egymáshoz. Ennek megvan a maga szépsége és nehézsége is. Egy ilyen kicsi teret nem kell hangerővel bejátszani, nem kell gesztusokat felnagyítani, ennek lelke van, és persze pont a közelség miatt nehezebb is a színészeknek. Niedzielsky Katalin Fotó: A-TEAM
Zalán Tibor meséjéhez Szarka Gyula zenéje szól
Az igazmondó juhász és az aranyszőrű bárány című zenés mesejátékra várja a gyerekeket a Békéscsabai Jókai Színház február 18-án, hétfőn 15 órára. Zalán Tibor József Attila-díjas költő, dramaturg meséjéhez Szarka Gyula Kossuth-díjas énekes, zenész, a Ghymes együttes alapító tagja írta a zenét. Az alkotók és a szereplők arra készülnek, hogy a színház különös élményével elvarázsolják a gyerekeket. Az előadást a Jászai Mari-díjas Karczag Ferenc színművész rendezi. Az új mesedarabban Mátyás királyt Nagy Róbert, Beatrix királynét Komáromi Anett, Burkus királyt Mészáros Mihály, Izabella lányát Csonka Dóra játssza. Kobak udvari bolond kettős szereposztásban Kopanyicza András és Józsa Bence színészhallgató, Pörge Péter juhász Puskás Dániel színészhallgató lesz, az aranyszőrű bárány alakjában Nádra Kitti lép színpadra. Szarka Gyula szerint nagyon fontos a népköltészet, a népzene, a magyar történelem megismertetése a mai közönséggel, főleg a fiatalabb nemzedékkel, és a színháznak itt komoly feladata van. Zalán Tibor úgy véli, ha a mese izgalmas, tréfás, sziporkázó, a cselekmény mozgalmas, a zene, a díszlet szép, a színészek jók, sikerül maradandó élményt nyújtani a gyerekeknek. Fotó: Nyári Attila/ A-TEAM
Az igazmondó juhász története elevenedik meg a színpadon
Megtartották Az igazmondó juhász és az aranyszűrű bárány című zenes mesejáték sajtónyilvános főpróbáját csütörtök délelőtt a Békéscsabai Jókai Színház nagyszínpadán. A darabot a Jászai Mari-díjas Karczag Ferenc rendező állítja színpadra. Az ősbemutató február 18-án 15 órakor lesz a teátrumban. Fotó: Lehoczky Péter
Színházi este Füzesgyarmaton
A Békéscsabai Jókai Színház a Füzesgyarmati Közösségi Központban mutatta be Dario Niccodemi: Hajnalban, délben, este című színdarabját február 14-én. Folytatódott a múlt évben megkezdett programsorozat, amelyben a Hajnalban, délben, este című darabot mutatja be vidéki helyszíneken a Jókai Színház, ezúttal a Füzesgyarmati Közösségi Központban lépett fel a Tege Antal rendezte előadással Földesi Ágnes Villő és Czitor Attila. Kovácsné Czeglédi Mária Tünde, a Margaréta Családos Egyesület szakmai vezetője elmondta, hogy az egyesület működtetője egy konzorcium, amely a Margaréta Családos Egyesület, a polgármesteri hivatal és a budapesti Mindennapok női szemmel egyesületből áll. A színdarab témája a párkapcsolat, a szerelem lélektani fejlődése, ami különösen aktuális a bemutató időpontjában, hiszen február 10-én kezdődött a házasság hete. A bemutató másik érdekessége, hogy a darab női főszereplője, Földesi Ágnes Villő füzesgyarmati származású, így szülővárosában családja és barátai körében szerepelhetett. A teltházas rendezvény nagyon sikeres volt, a közönség a bemutató végén felállva tapsolta meg a színművészeket.
Mese a Színitanház növendékeinek előadásában
A háromágú tölgyfa tündére című mesedarabot a Színitanház növendékei az iskola február elsejei nyílt napján mutatták be. A zenés darab alkotója Puskás Dániel (zenei társszerző Udvaros Zoltán), az iskola harmadik évfolyamos színész hallgatója, aki már több darabot írt. A dramaturg, rendező Katkó Ferenc színművész, az iskola tanára. Az előadás koreográfiáját a szintén a Színitanházban végzett táncos, Vozár Virág készítette. A szereplők a harmadéves színész osztály tanulói, valamint táncosok. A látvány, fény- és hangeffektusok, a háttérvetítés kivitelezői a színház dolgozói és a színháztechnikus hallgatók. A produkció létrehozására a Baross Imre Artistaképző Intézet (amelynek tagintézménye a békéscsabai Színitanház) pályázatot nyújtott be a Nemzeti Kulturális Alap 2018. évi kiírására. A pályázat célja új színházi produkciók megvalósítása volt, kiemelten magyar szerzők műveinek, ősbemutatók, magyarországi bemutatók, pályakezdő alkotók és előadók közreműködésével létrejött produkciók létrehozásának támogatása. Az iskola által benyújtott pályázatot a NKA támogatja, a bemutató megvalósulásához a Jókai Színház is jelentősen hozzájárult.
„Katkó hátborzongatóan jó volt!”
Katkó Ferenc kiváló teljesítményt nyújtott, hátborzongatóan jó volt, minden mozdulata, hangsúlya kiszámítva, elemi, átütő erővel hatott – értékelte maga a szerző, Zelei Miklós a békéscsabai színművész bécsi produkcióját. Az Isten balján című monodrámával a hétfő esti Balassi intézeti vendégszereplés után kedden Pozsonyba utazott a Jókai Színház stábja. Zelei Miklóst már a szlovák fővárosban értük el telefonon, amikor dr. Molnár Imre, a Magyar Intézet és Seregi Zoltán, a Jókai Színház igazgatója, valamint Tóth István korábbi beregszászi főkonzul társaságában várta az újabb előadást. Az Ady Endrét megidéző darab írója elmondta, hogy a bécsi Collegium Hungaricum és a Pozsonyi Magyar Intézet hívta meg a színházat. Az osztrák fővárosban a darab előtt Bárány Anzelm igazgató köszöntötte a csapatot és az Ady-centenárium jelentőségét méltatta, majd bemutatta Seregi Zoltánt, a Békéscsabai Jókai Színház igazgatóját. Katkó Ferenc nagyszerű előadása után közönségtalálkozót szerveztek, ahol Gazsó L. Ferenc újságíró volt a műsorvezető. A beszélgetés legfontosabb része arról szólt, amit Gazsó kérdésére elmondtam. Azt kérdezte, hogy ez a darab a válságérzet drámája-e. Az is, hiszen Ady fiatalon alattvaló volt Ferenc József idején, a Károlyi kormány temette el, 1918-ban széthullott a monarchia, Ferenc József már nem élt. De Ady tovább él ebben a drámában, talán egészen máig is, és átéli a kommunista diktatúrákat, Rákosit, Kádárt, az igazság évét, 1989-et, kisebb rendszerváltásokat, végig él olyan mozgalmas száz évet, ami a válságérzetet fokozza – magyarázta Zelei Miklós. Majd kifejtette, meggyőződése, hogy pont az ilyen történelmi tapasztalatnak van része abban, hogy a magyaroknak igen fejlett a kreativitása, a legborzasztóbb helyzetben is feltalálják magukat. A másik lényeges nemzeti sajátosságunk az író szerint a „megszálláskultúránk”, hiszen először volt a török, aztán az osztrák, utána az orosz viszonyok, és mindegyik között megtaláltuk a megoldásokat a túlélésre. Igen, ez egy nehezen érthető darab, de úgy gondolom, a művészethez ugyanolyan alapkutatások kellenek, mint a matematikához, a fizikához vagy más tudományokhoz. A művészet az emberi lélek lényegét kutatja, miért lenne ez egyszerűbb?! Zelei Miklós nagy elismeréssel szólt a Köllő Miklós rendezésében bemutatott darabjáról, Katkó Ferenc művészi alakításáról és Csomós Lajos hatásos fellépéséről. Azt is megemlítette, hogy a közönséget leginkább az érdekelte, hogyan tudott Katkó Ferenc egy ekkora darabbal megbirkózni. Feri arról beszélt, hogyan küzdött meg az anyaggal és a szerzővel, aki minden este figyelmeztette, hogy mit hagyott ki a szövegéből, ahelyett, hogy annak örült volna, amit elmondott. A Pozsonyi Magyar Intézet Csemadok Termében kedden 17 órakor kezdődött az előadás, ami itt is nagy sikert aratott. A bemutatót itt is közönségtalálkozó követte az alkotók részvételével. A Békéscsabai Jókai Színház produkciója áprilisban Brüsszelbe utazik az ottani Balassi Intézet, illetve Vitézy Zsófia kulturális tanácsos meghívására. Egyelőre terv, hogy Nagyváradon is bemutassák az Ady Endre személyét és szellemiségét megidéző darabot. Niedzielsky Katalin Fotó: A-TEAM
Legfrissebb képek
Még több képet talál előadásainkról a galériában
Legújabb videók
Pekár Gyula: Kastély kölcsönbe - Jókai Színház
260 megtekintés 2024. október 4.
8 0
Zalán Tibor: Idegenek és ismerősök - Jókai Színház
106 megtekintés 2024. szeptember 23.
1 0
Szabó Magda: Kígyómarás - Jókai Színház
238 megtekintés 2024. szeptember 19.
5 1
Hunyady Sándor: A három sárkány, avagy a három nagynéni
385 megtekintés 2024. május 25.
4 0
2024/2025-ös évad - Békéscsabai Jókai Színház
209 megtekintés 2024. április 26.
5 0
Találkozzunk a 2024-2025-ös évadban is! - Jókai Színház
76 megtekintés 2024. április 25.
2 0