Örömmel tettem eleget a Békéscsabai Jókai Színház felkérésének, hogy Hernyák György rendezéséhez koreográfiákat készítsek, A szegény csizmadia és a Szélkirály című előadáshoz. Eddigi munkásságom során is igyekeztem a néptánc-motívumokat bevinni a drámai színházba. Ennél az előadásnál ez maradéktalanul megvalósulhatott. A munkafolyamat a tervek szerint zajlott, a színészek előzetes tánctudása magas szintű volt. Könnyen tudtunk haladni a bonyolultabb lépéskombinációkkal is. Nagyon szimpatikus volt számomra, hogy a szereplők nagy alázattal álltak a munkához. Gondosan kigyakoroltak minden általam kért motívumot. A színészek mellett négy néptáncos is szerepet kapott, akik a Tabán Táncegyüttes tagjai. Jelenlétük – és kiváló táncos tudásuk – nagyban emelte a színvonalat. Véleményem szerint egészen kiváló előadás született Békéscsabán, amelyben, nagy megelégedésemre, igen sok alkalmazott néptánc-motívum jelenik meg, igen tehetséges táncos színészek előadásában. Érdekesség: az előadásban a CIFRA motívum a leggyakrabban használt tánc elem! Ezt úgy hívjuk, hogy TÁNCJELÍRÁS. – mondta el a koreográfus. A néptáncok lejegyzésére a magyar származású Lábán Rudolf jel­írá­­sát, a XX. század elején kidolgozott kinetográfiát használjuk mind a mai na­pig, me­­­lyet tanítványai, Albert Knust és Ann Hut­chin­son fejlesz­tettek tovább. Hazánkban Szentpál Mária foglalkozott a jelírás elméletével és gya­­kor­­la­tával. Az ő nevéhez fűződik a mozdulatelemzésről és tánc­jel-írásról ed­dig meg­je­lent legteljesebb tankönyv, s munká­já­nak köszönhetően mind töb­ben ismerkedhetnek meg ezzel a tudo­mán­nyal. Sokat tett azért, hogy az el­múlt évtizedek értékes koreog­rá­fiái írásban is fennmarad­ja­nak az utókor szá­má­ra. A Magyar Tudományos Akadémián (MTA) több száz eredeti nép­tánc fo­lyamatot jegyzett le Lányi Ágoston. Gyakorlati tevé­keny­sé­ge mel­lett sok fi­­a­talt tanított meg a kinetográfia alapjaira, és ta­pasz­­talatait Néptánc­olva­só­könyv című munkájában összegezte.  

A szegény csizmadia és a Szélkirály című zenés táncos mesejátékkal kedveskedik a legkisebbeknek színházunk februárban és még március elején is, amelyet Hernyák György és Zalán Tibor alkalmazott színpadra, a zenéjét Bakos Árpád jegyzi, és Hernyák György rendezte. A néptánccal és népzenével tarkított mesejátékból megtudhatjuk, milyen kalandokat él át a szegény és kissé együgyű csizmadia, hogy népes családját el tudja tartani, és az is kiderül, hogyan járja be a világot. A jelmezek – Oláh Tímea tervei alapján – híven szolgálják a mesét, Brezovszki Roland koreográfiája pedig még látványosabbá teszi az előadást. A szegény csizmadia és a Szélkirály című, egyfelvonásos mesedarab a kicsikhez szól: telis-teli van tánccal, próbatételekkel, varázslatokkal, tanulságokkal, ahogy az egy mesében dukál. Óvodásoknak, kisiskolásoknak és családi programként is jó szívvel ajánlhatjuk a produkciót, mert olyat látnak, ami ízléses, szórakoztató és elgondolkodtató. A Mesélő szerepében Csomós Lajost, Szélkirályként Presits Tamást láthatjuk. A csizmadiát Szabó Lajos játssza, feleségét Liszi Melinda. A tyúkot Gábor Anita formálja meg, a komát Nagy Róbert, a komaasszonyt Tatár Bianka. Közreműködik az előadásban Zsombok Réka és Janis Zoltán, valamint a Tabán Néptáncegyüttes négy táncosa. A darab kapcsán játékot is hirdettünk, Tervezz jelmezt a Szélkirálynak! címmel. Az első tervek már meg is érkeztek, de március 2-ig várjuk még a további alkotásokat.   Fotók: A-Team/Ignácz Bence

Egy szinte kész produkcióba kívülről belépni valójában kész öngyilkossági kísérlet. Hernyák rendezőtől valójában csak két feladatot kaptam. Oldjam meg – azaz, írjam meg – az előadás kevés szövegének a dialógusait, lehetőség szerint minél több, de nem tolakodó nyelvi humorral. Valamint, két ősi ihletésű vers-dalt illesszek be valahova a darab szövetébe, lehetőleg úgy, hogy ne nagyon lógjanak ki onnan. A dialógusokat a makáma-forma alkalmazásával oldottam meg. A makáma rímes próza, ahol nem annyira a szótagszámok rendszere a fontos, hanem a szövegritmus megteremtése, illetve a rímek jó (és váratlan) elhelyezése. A két, veretesen szép archaikus szöveg szinte kérte magát a Szélkirály és a szegény csizmadia első találkozási jelenetébe, drámai felhangokat kölcsönözve az ismerkedésüknek. Ritka munka az ilyen egy szövegíró számára, mármint, hogy igyekezzék minél rejtettebben, a zenét-táncot a legkevésbé zavarva jelen lenni a színpadon. Ha tehát nem veszi észre a kicsi és nagy néző, hogy én is ott vagyok az előadásban, akkor jól végeztem a dolgomat.