Téli történetek a társulat tagjaitól, szívmelengető vagy éppen szívszorongató karácsonyi mesék, receptek, versek, hogy még szebb legyen az ünnep. Csomós Lajos Gálfi Gyűrű-díjas színművész karácsonyi sült kacsa receptjét fogadják szeretettel. Imádom a kacsasültet, véleményem szerint a  kacsa egyébként is az egyik legfinomabb húsféle. Isteni az íze és az sem elhanyagolható, hogy szegény pára gyönyörű látvány az ünnepi asztal közepén. Karácsonykor mindig ez a menü Anyukámnál. Édesanyám szerint roppant egyszerű elkészíteni, egy titka van csupán, és ez az amitől annyira nagyon finom lesz minden évben, a szeretet, amivel készíti. Ezzel a recepttel kívánok mindenkinek szeretetteljes, békés Karácsonyt és boldog Új Évet! Omlós kacsasült Hozzávalók: 1 egész kacsa 2 kisebb alma 2 evőkanál majoránna 3 dl húsleves só, bors A kacsát kívül-belül be kell dörzsölni sóval és majoránnával, no meg egy kis borssal. Ezután az almákat meghámozva, kis kockákra darabolva be kell tenni a kacsa belsejébe. Ezután össze kell kötözni a lábát, majd betenni egy tepsibe, és  alá önteni a húslevest. A sütőt 200 fokra kell melegíteni, a kacsát lefedni és egy órán át sütni. Ezután le kell venni a sütőt 180 fokra, majd ropogósra sütni a kacsát. Kilónként 1 óra sütési idővel kell számolni, akkor biztosan tökéletes lesz a végeredmény.

Téli történetek a társulat tagjaitól, szívmelengető vagy éppen szívszorongató karácsonyi mesék, receptek, versek, hogy még szebb legyen az ünnep. Egy gyerekkori történetét Szabó Lajos színművész osztja meg Önökkel. Van már annak huszonöt éve is, hogy karácsony közeledtével disznótorra készülődött a családunk és az  előtte lévő napokban hatalmas hó esett. Disznótorok alkalmával mindig a nagyszüleimnél gyűlt össze a család apraja nagyja, így volt ez azon a télen is. Az idősebb unokatesók kitalálták, hogy menjünk el világot látni, míg a felnőttek a disznó körül foglalatoskodnak. Legkisebbként nem is volt más választásom, meg a kaland is vonzott, hát útnak eredtem a többiekkel. Hatalmas élmény volt ötévesként a Hódmezővásárhely-táblát elhagyni, átlépni a városhatárt, merthogy odáig bóklásztunk el a többiekkel. Megvolt a nagykaland, indultunk is visszafelé a torba. Igencsak szaporáztuk a lépteinket, mert persze senkinek sem szóltunk erről  a kis kirándulásról. Kapkodtam az apró lábaimat a nagy hóban,de még így is én voltam az utolsó a sorban. Éppen egy építkezés mellett haladtunk el, ahol egy palló biztosította az átjárást a vizesárok felett. Mindenki ügyesen át is ment rajta, én viszont melléléptem és elmerültem a sáros lében. A legelöl haladó unokatesóm hátranézett és fennhangon konstatálta: Volt Lajó, nincs Lajó! Még mindig nevetve emlegetjük a régi történetet, de azt a karácsonyt én bizony tüdőgyulladással ágyban töltöttem, a dunyha alatt…

Téli történetek a társulat tagjaitól, szívmelengető vagy éppen szívszorongató karácsonyi mesék, receptek, versek, hogy még szebb legyen az ünnep. Ma Merő Béla Fehér Rózsa-díjas rendező karácsonyokról szóló történetét fogadják szeretettel. A Karácsony olyan számomra, mintha egy egyre eszeveszettebben száguldó vonatban ülnék, s a sínekkel párhuzamosan karácsonyfák lebegnének a sebességtől összefolyva, egymásba tűnve, némelyik, olykor több is, egy-egy pillanatra különös fénnyel fölragyog, máskor valamelyik fölmered az ablakkal szemben, velem száll a végtelen felé – fölmutatván évszámot, emlékeket. Először Palánkon, a szülővárosom, Szekszárd melletti falucska mezőgazdasági kollégiumának igazgatói lakásában csodálkoztam rá a fenyőfára, de különösebb emlékeim ezen a tényen kívül nincsenek. Később, öcsém születése után, Dombóváron, a Tanítóképző Intézet igazgatói lakásában szembesültem az ünnep rítusával, s akkor kezdtem megérteni a Karácsony jelentését. December 24-én a nagy belmagasságú lakásban mindig hatalmas fenyőfa hirdette a szeretetet, és váltotta ki csodálatomat. Idővel kriminalizálódott az ügy, mert amikor megtudtuk, hogy "nem a Jézuska hozza az ajándékot", sutyiban kutatgattunk az ajándékok után – szüleink nagy bosszúságára. Aztán helyreállt a rend. Abbahagytuk detektív munkánkat, vártuk a meglepetést (amitől korábban felfedezéseink miatt elestünk), ajándékokat készítettünk szüleinknek. Forgatókönyv: karácsonyi csengő, a gyerekek bevonulása, a fenyőfa megcsodálása, karácsonyi dalok, ajándékok megtekintése, köszönet, ünnepi vacsora. Néhány évig így volt. Aztán 1956 után meghurcolták szüleinket, mondván: "részt vettek az ellenforradalom előkészítésében", apámat kirúgták igazgatói állásából, s Szekszárdra toloncoltak bennünket. A lakhatási feltételek megváltoztak: alacsony mennyezetű lakás, törpe fenyőfa, vályogfalak, kicsi ablakok, szürkeség, WC – (pottyantós) az udvaron, fürdőszoba nincs (a következő nyáron édesapánkkal és testvéreimmel építettünk a lakáshoz az oly hiányzó helyiségeket). Szomorú karácsony, félelem a további retorzióktól. És valahogy ettől kezdve minden elromlott. Szüleink elváltak. Öcsém apámmal elköltözött Kaposvárra, én édesanyámmal maradtam, aki férjhez ment egy alkoholmámorba menekülő,  lecsúszott katonatiszthez. Keserű ünnepek. Ajándékot többnyire én vettem édesanyámnak. (A könyveimet rendezgetvén többször találkoztam olyannal, amibe ezt írtam: "Emlékül Édesanyámnak … karácsonyára".) A pacák ugyanis elitta nemcsak az ő, hanem élettársa fizetését is. Az ünnep devalválódott: karácsonyi részegség, veszekedés, amelyet olykor az tarkított, hogy anyám védelmében fizikai "retorziót" alkalmaztam. Ezekre az évekre úgy emlékszem, hogy nem voltak színek, minden fekete-fehérben égette bele magát agyamba. Egyszer csak Édesanyám szervezete nem bírta tovább a megpróbáltatást, hűtlenül itt hagyott. Kaposvárra költöztem… de a karácsony sokáig – a gyerekeim megszületéséig – az eszeveszett hiányról szólt. Egyszer volt egy emlékezetes karácsonyom, amikor sorkatonaként szereztem egy szabadságos levelet – és a becsukást kockáztatva – hazaugrottam a szent estére. Aztán miután megnősültem, az első karácsonyt Kaposváron töltöttük, s ekkor jelentettük be, hogy gyermekünk születik. És ettől kezdve helyreállt a rend. Édesapám sokáig nálunk töltötte az ünnepeket. Új rítussal gazdagodott a karácsony: fenyőfát vásároltam, kiegészítő gallyakkal. Édesapám szigorúan ellenőrizte, hogy szimmetrikus-e a fa. Nem volt mese: kezem tele lett fenyőtüskékkel, kínlódtam a mérnöki "karakterű" fa létrehozása érdekében. Készítette a nélkülözhetetlen karácsonyi bólét – minden ragacsos lett a konyhában. Aztán a gyerekkoromban kialakított "forgatókönyv" szerint zajlott minden, csak most nekünk kellett úgy eldugni az ajándékokat, hogy a fiaink ne találják meg. S minden pillanatban ott sűrűsödött, ott összegződött az egész évet átható szeretetünk. Úgy éreztük, hogy mindez örökkévaló, ám édesapám 1992-ben súlyosan megbetegedett, a következő évben, éppen karácsony előtt, meghalt. Hirtelen megint összeomlott a világ. Hiába próbáltunk meg mindent, "nagyapi hiánya" azóta jelen van. Később a fiaim – az élet rendje szerint – elkerültek itthonról, karácsonykor hol Amerikából, hol valamelyik európai országból csörgött a telefon… Ülünk feleségemmel a műanyag fa előtt (amelyet többnyire ő díszit fel, én csak az izzók felrakásánál segédkezem), nosztalgiából iszunk egy üveg "Szovjetszkoje igrisztoje" pezsgőt, és mélázunk a múlton. Egyszer csak egyikünk fog merengeni a nemlétező fa előtt, ha csak valamilyen csoda folytán nem együtt megyünk abba a világba, ahol kézenfogva sétálhatunk a karácsonyfa rengetegben…

Békés, boldog karácsonyt kíván kedves nézőinek a Jókai Színház társulata!   Juhász Gyula: Karácsony felé Szép Tündérország támad föl szívemben Ilyenkor decemberben. A szeretetnek csillagára nézek, Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet, Ilyenkor decemberben. …Bizalmas szívvel járom a világot, S amit az élet vágott, Beheggesztem a sebet a szívemben, És hiszek újra égi szeretetben, Ilyenkor decemberben. …És valahol csak kétkedő beszédet Hallok, szomorún nézek, A kis Jézuska itt van a közelben, Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen, S ne csak így decemberben.  

Hatodik alkalommal adták át szombaton este a Békéscsabai Jókai Színházban a színházi háttérszakmák elismerésére hivatott Magyar Teátrum Díjat. Idén Brüll Krisztina, a Thália Színház művészeti főtitkára, Feke Judit, a Bartók Kamaraszínház jelmeztáros-öltöztetője, Budainé Hajdu Mónika, a Székesfehérvári Vörösmarty Színház kiszolgáló-tár vezetője, Pataki Ferenc, az Új Színház fővilágosítója, Kőműves József, a Magyar Állami Operaház műszaki vezetője nyerte el a díjat. A nemzetiségi különdíjat V. Boros Gabriella, a Zentai Magyar Kamaraszínház művészeti titkára vehette át. A Magyar Teátrumi Társaság 2010-ben alapított díjával a színházi háttér- és kiszolgálószakmákat, valamint az azokat magas szinten művelő szakembereket ismeri el. A Magyar Teátrum Díjra jelöléshez két állami díjjal elismert színművésznek és a Magyar Teátrumi Társaság egyik színházigazgatójának együttes javaslata szükséges, majd egy zsűri választ a jelöltek közül. Az aranyozott csapágygolyót formáló díjjal ezereurós pénzjutalom jár, melynek   felét a díjazott színháza állja, a másik felét Magyarország legkiválóbb színházszakmai cégei biztosítják.  Az elmúlt években fodrász, ügyelő, maszkmester, kalapos, színpadmester, kellékes illetve az öltöztető szakma képviselői részesültek az elismerésben. A Magyar Színháztechnikai Szövetség által alapított életműdíjat, a magyarországi színháztechnika nagy alakjáról elnevezett Tolnay Pál-díjat, Borsa Miklós építészmérnök vehette át. Az életműdíjjal olyan több évtizedes műszaki tevékenységet ismernek el, amely segített abban, hogy a technikai haladás bekerüljön a színházak világába. Ezzel a kitüntetéssel is ezereurós pénzjutalom jár. Tolnay Pál a Magyar Állami Operaház első mérnöke, a magyar színháztechnikai élet kiemelkedő személyisége volt.  Az ünnepi gálaesten a békéscsabai színház és a Magyar Teátrumi Társaság tagszínházainak művészei léptek fel a színházi élet jeles képviselői és a nézők előtt.  A műsort Szabó László és Jegyes Tóth Krisztina vezette. A gálaestről televíziós felvételt a Békéscsabai Jókai Színház és a Békéscsabai Médiacentrum készített.

A Körös Irodalmi Társaság az elmúlt évek során számos jó hangulatú és nagy sikerű felolvasóestet rendezett már, néhány évvel ezelőtt például az advent jegyében, a várakozás, aztán a nemzeti hagyományok, nemzeti kultúra témakörében, majd a szeretet, a születés, tavaly az angyal motívumára. Az idei évzáró- és egyúttal karácsonyi felolvasóest az ajándék témájáról szól majd 2015. december 19-én, 17 órától, az Ibsen Stúdiószínházban.  A KIT elnöksége azzal a kéréssel fordult alkotó tagjaihoz, hogy írjanak és olvassanak fel verset, rövidprózát az ajándék motívuma jegyében. A felolvasott irodalmi műveket szakmai zsűri és a közönség is értékeli, a díjazott alkotások szerzői nagy értékű könyvutalványban részesülnek. Az előzetes regisztráció alapján a következő alkotók és műveik már biztosan szerepelnek az esten, de még mások is várhatók: Becsy András, Dávid Péter, Farkas Wellmann Éva, Fodor György, Karkó Ádám, Kiss Ottó, Kiss László, Péter Erika, Szathmári Dominik, Szil Ágnes, Szilágyi András, Tinkó Máté, Zsidov Magdolna. Közreműködik: Cseh István gitárművész és Vozár M. Krisztián zongoraművész.   Házigazda: Elek Tibor irodalomtörténész, a KIT elnöke.   Minden kedves érdeklődőt és irodalombarátot szeretettel és szerény vendéglátással várunk!

Magyar Teátrum Online | Seregi Zoltánt nevezte ki csütörtöki ülésén a békéscsabai közgyűlés a Békéscsabai Jókai Színház igazgatójának. A közgyűlés egyhangúlag, 16 igen szavazattal támogatta az új igazgató kinevezését. A megbízatás 2016. január 1-jétől öt évre szól.  Szarvas Péter polgármester hozzászólásában kiemelte: Seregi Zoltán – akinek munkáját a korábbi igazgató, a Magyar Cirkusz és Varieté Nonprofit Kft. jelenlegi vezetője, Fekete Péter is segíti majd – biztosítja a folytonosságot a teátrum életében. Hozzátette, megújulást nem vár tőle, meglátása szerint a színház jelenleg is magas színvonalon teljesít, és jó a megítélése. Seregi Zoltán volt az egyedüli pályázó a posztra. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a szakmai bizottság egyhangúlag támogatta a kinevezését. Pályázatában Seregi Zoltán a nézőszám emelését és a jelenlegi törzsközönség megtartását nevezte legfontosabb feladatának. Fontosnak nevezte, hogy a színházi műsorterv a költségvetéssel egy időben készüljön, és rugalmas produkciós játékrend jöjjön létre. Eszerint az előadásokat, ha lehetséges, más helyszíneken is bemutatnák, társszínházakkal közösen, azonos díszlettel és jelmezzel hoznának létre előadásokat, és vendégelőadásoknak, valamint cirkuszművészeti bemutatóknak is helyet adna a teátrum. A nagyszínpadon évadonként nyolc előadást tervezne, amelyből négy lenne felnőtteknek szóló. Az Ibsen Kamaraszínházban évadonként két-három darabot mutatnának be a világirodalom klasszikusai közül, a Stúdiószínházban pedig kortárs magyar drámaírók műveit állítanák színpadra. Emellett Seregi Zoltán folytatná az idén indított a Színház házhoz megy elnevezésű rendezvénysorozatot, amely során iskolákban adnának elő egy-egy a kötelező tananyaghoz kapcsolódó darabot, igazi díszletek és kellékek között, mozgószínpadon. Seregi Zoltán a pályázatban kiemelte: a jövőben is kiemelten fontosnak tartja a 18 éve alapított Színitanház működtetését, és szeretne létrehozni egy önálló tánctagozatot is. Megemlítette a dokumentumban, hogy előkészítő tárgyalások folynak a Kaposvári Egyetem Színházművészeti Tanszékével egy békéscsabai székhelyű kihelyezett tagozat létrehozásáról, valamint egy főiskolai levelező szintű színészképzés helyi beindításról. Az új igazgató továbbra is részt venne a Békéscsabai Tavaszi Fesztivál és a Csabai Nyár rendezvénysorozat, valamint a Szarvasi Vízi Színház nyári évadának szervezésében és lebonyolításában. Tervei között szerepel amatőr színjátszó mozgalmak fesztiváljának, illetve az országos szépkiejtési versenynek a megszervezése Békéscsabán. Seregi Zoltán jövő év elején irodalmi estek, könyvbemutatók, előadóestek megrendezésére is alkalmas Művész Kávézót tervez nyitni a színház épületének egy részén. Seregi Zoltán 2012 óta igazgatóhelyettesként dolgozott a színházban, idén augusztus 1-je óta megbízott igazgatóként vezette azt. A teátrum élére azért kellett új igazgatót kinevezni, mert a korábbi vezető, Fekete Péter 2015. július 31-vel mandátumának megszüntetését kérte. Forrás: Magyar Teátrum Online