Közel négy évtizede tagja a Békéscsabai Jókai Színháznak. A közönség a legkülönb szerepekben láthatta, legutóbb a Pszichóban, egy hátborzongató thrillerben és a Nem élhetek muzsikaszó nélkül című vígjátékban kápráztatta el a nézőket. Többször felterjesztették már a Jászai Mari-díjra, végül idén megérkezett hozzá az elismerésről szóló levél. Kovács Edittel, a Jókai teátrum Jászai Mari-díjas színművészével beszélgettünk.   – Rangos színházi elismerést vehetett át nemzeti ünnepünk alkalmából, március 15-én. Mit érzett, amikor megtudta, hogy ön is bekerül a Jászai Mari-díjasok közé? Nagyon megtisztelő ez a díj. Tudom, hogy többször voltam már felterjesztve. Azt gondoltam, hogy valószínűleg már nem leszek díjazott, úgyhogy ezért is volt nagyon nagy meglepetés számomra, amikor kinyitottam azt az e-mailt, amiben értesítettek, hogy idén megkapom ezt az elismerést. Végtelen boldogságot és nagy örömöt éreztem. – Nem színházi emberként úgy hiszem, ennél többre nem is vágyhat egy színész. Önnek mit jelent a díj? – Felelősséget az öröm mellett. Elég régóta vagyok színész, tehát ebben a díjban benne van az eddigi munkám, de ugyanakkor a jövőre nézve felelősséget is jelent. Azt gondolom, hogy érdemesnek kell maradni erre a díjra. – Nem a Jászai Mari-díj az első elismerés, mely mutatja, nemcsak helyi szinten, hanem országosan is megállja színészként a helyét. Talán akkor ez a felelősségvállalás mindig is jelen volt a színészi pályáján. – Mindenképpen, mert minden szereppel „meg kell tanulni járni”. Az ember sokat tanul egy-egy szerep felépítése kapcsán szakmailag, de a következő feladatban újra az alapoktól kell indulni. Hiszen különböző embereket kell megformálni a színpadon. – Ebben az évadban játszott a Pszichóban, most pedig Móricz Zsigmond vígjátékában. Elég nehéz lehet a szerepek közötti éles váltás. Hogyan lehet egyik végletből a másikba átesni? – Ennek a nehézsége mellett ott van az öröme is. Az ember egy nagyon nyomasztó történet után tulajdonképpen egy vígjátékban tud „megfürödni”. Az ellentéteknek ez a pozitív hozadéka. De az biztos, hogy más-más hangulata van egy-egy szerepnek, máshonnan kell építkezni, más érzéseket, emóciókat kell az embernek saját magában felfedeznie és mozgósítania ahhoz, hogy hitelesen tudjon egy szerepet megformálni. – A Jókai színházban töltött közel négy évtized alatt már számtalan karaktert megformált. Mit gondol, melyik szerepben, műfajban tudott leginkább kibontakozni? – Sokáig azt gondoltam, hogy a drámai feladatok állnak hozzám közelebb, de az utóbbi években azt vettem észre, hogy azok – és ez nem műfaji megosztás alapján értendő –, amikben valami olyan emberi érzést, történetet lehet elmesélni, amivel szembesíteni kell a közönséget, amivel egyet lehet érteni, vagy el lehet utasítani: felhívja valamire az emberek figyelmét. A Pszichó például az anyaság fontosságát és felelősségteljességét hangsúlyozza. Azt, hogy mennyire kiszolgáltatottak a pici gyerekek, hogy az anyának milyen fontos szerepe van abban, hogy a gyermek a későbbiekben egészséges felnőttként tudja élni az életét. A Nem élhetek muzsikaszó nélkül Zsani nénije is ugyanúgy egy felelősséget hangsúlyoz: a család összetartását és annak határait. Vajon mennyire szólhatunk bele két ember életébe, bele kell-e szólnunk? Ezek mind olyan kérdések, amelyeket mindenkinek érdemes végiggondolni. – Érettségit követően egy évet könyvelőként és üzemi nővérként dolgozott. Ez az egy esztendő kitérő volt az életében, már akkor is tudta, hogy színész szeretne lenni vagy munka közben érlelődött önben a gondolat? – Sokkal régebb óta. Már általános iskolás koromban megfogalmazódott bennem, de mindig szemérmes lélek voltam, és csak egy nagyon kedves magyartanárom biztatására kezdtem el verset mondani általános iskola 8. osztályában. Ettől függetlenül nem volt nagy kitérő az első munkahelyem, hiszen egészségügyi szakközépiskolában érettségiztem. Azt követően, munka mellett párhuzamosan jártam a Jókai színház akkor megalakuló stúdiójába, és egy év után kaptam szerződést a teátrumba. Ekkor nem volt kérdés, hogy otthagyom a szakmát, ami tulajdonképpen csak egy indulásnak számított, hiszen nem voltak terveim az egészségügyben. Viszont mai napig végtelenül tisztelem és becsülöm azokat az embereket, akik azon a területen dolgoznak, mert tudom, hogy milyen fantasztikus munkát végeznek. – 1981-tól tagja a csabai színház társulatának. Mit tapasztalt, ez idő alatt milyen változáson ment keresztül a teátrum, mind az előadások, mind a nézők tekintetében? – Az életünk állandóan változik, és természetes, hogy mindig vannak előtérbe kerülő problémák, amelyek a színházak műsorterveiben is nagyobb szerepet kapnak. De a történetek iránti igény az emberekben, hogy olyan „meséket” nézhessenek meg a színházban, amely megszólítja őket, amely az életükre reflektál, az nem változott. Ez az ami évezredek óta életben tudja tartani a színházat. Az itt és most törvénye, hogy felmegy a függöny és abban a pillanatban történnek meg dolgok. Ez valóban elvarázsolja a nézőket. Nagyon remélem, hogy ez még sokáig így lesz! – A színészkedés, a tanítás mellett néhány éve az andragógia és a filozófia szakot is elvégezte. Miért döntött úgy, hogy ismét tanulásra adja a fejét? – Akkoriban mesterségtanár is voltam. Miután végzett a második osztályom a színházban, úgy éreztem, hogy nekem is tanulnom kellene, mert nem tudok már miből adni. Olyan gyorsan változik a világ, és hogyha nem képezzük magunkat, akkor tulajdonképpen nem megállunk, hanem lemaradunk. Azt éreztem, hogy van bennem egy igény, hogy elkezdjek tanulni. Egészen véletlenül alakult az andragógia: augusztusban, takarítás közben hallottam a felhívást a rádióban, azután adtam be a kérelmemet a pótfelvételire. Azért döntöttem a szak mellett, mert nagyon sokrétűnek találtam a képzést, és úgy gondoltam, hogy általa lépést tudok tartani a felgyorsult világgal. Itt volt egy nagyon jó filozófia tanárom, Demcsák Katalin aki ráébresztett arra, hogy a filozófia lenne a következő lépés, az önművelődés útján. Végtelenül boldog vagyok, hogy elvégeztem azt a szakot, mert nagyon sok mindennel lettem gazdagabb, hiszen a filozófiát a mindennapjainkban is tudjuk használni. Nagyon sok olyan szempontot kaptam a filozófiától, ami alapján azt hiszem, hogy mélyebben tudok értelmezni egy darabot, egy szerepet, mint annak előtte. – A színház mellett jóformán csak nyaranta van ideje a kikapcsolódásra. Mivel tölti legszívesebben az idejét? – Az év nagy részében kevés időm marad arra, hogy a barátaimmal, családtagjaimmal tudjak időt tölteni, de nyaranta igyekszem bepótolni ezt a restanciát. Hálás vagyok a barátaimnak, hogy ezért nem pártolnak el mellőlem. Békéscsabai vagyok, ezért itt vagyok otthon, itt pihenek, de nagyon szeretek utazgatni is. Remélem ebben az évben lehetőségem lesz erre, mert most elég hosszú idő kimaradt.

A Békéscsabai Jókai Színházban ismét narrációs előadáson vehettek részt a Vakok és Gyengénlátók Békés Megyei Egyesületének tagjai. Komáromi Anett színművész ezúttal a “Nem élhetek muzsikaszó nélkül” című vígjáték kulisszatitkaiba avatta be a látássérülteket. Ezt követően pedig a bérletes előadást narrálta nekik annak érdekében, hogy a jeleneteket ők is minél jobban átélhessék. A Jókai színház bejáratánál Braille írással készült műsorfüzet várta a látássérülteket, majd a nagyszínpadon berendezett díszletet mutatta be Komáromi Anett. A színművésznő elmondta: több mint 10 éve vannak már narrált előadások és kulisszajárások a színházban , amely azt jelenti, hogy az előadás előtt a látássérültek felmehetnek a színpadra, bemutatják nekik a jelmezeket, díszletet, melyeket meg is tapogathatnak. A kulisszatitkok után ezúttal is meghallgathatták a látogatók a darab történetét, a szereposztást. A cél, hogy már előzetesen minél több információhoz jussanak azért, hogy minél jobban átélhessék a darabot. A látássérült nézők az igazgatói páholyokból követhették végig az előadást, úgyhogy a narrációt tanult színművésznő a füleseken keresztül közvetítette nekik, hogy éppen mi történik a színpadon. Komáromi Anett hangsúlyozta: a narrálás egy érdekes helyzetet teremt, hiszen attól, hogy az előadással párhuzamosan meséli a történetet, a szituációt nem biztos, hogy akkor meséli el a fülesbe amikor az történik, mert a színész kollegák előadásába nem  akar belebeszélni. A narrációs előadásokat sok esetben jelnyelvi tolmácsolás is kíséri. Legközelebb májusban “Az alul semmi” című musicalt tekinthetik meg a nézők kettős tolmácsolásban, így a hallássérültek és látássérültek is egyaránt élvezhetik a darabot – mondta el a színművésznő. Egy ilyen előadás a színház szinte valamennyi dolgozójának csapatmunkáját jelenti, hiszen a technikusoktól a díszleteseken át a színészekig mindenki kell hozzá, hogy a darab mindenki számára élvezhető legyen – mondta el Komáromi Anett. Nagy Zsuzsanna, a Békés Megyei Vakok és Gyengénlátok Egyesületének elnöke elmondta, egy 2017-ben kiírt szülősegítő pályázaton nyertek támogatást arra, hogy a kiskorú látássérült tagjaikat is támogathassák. A 2018 ban indult programban havi rendszerességgel  tartottak  foglalkozásokat a szülőknek mentálhigiénés szakember segítségével. A  narrációs előadás pedig egy záróeseménye volt ennek a pályázati programnak amikor is a látássérült gyermekek szüleinek is megmutták, milyen szórakozási lehetőséget kínál gy narrált színházi előadás.

A Békéscsabai Jókai Színház elkötelezett a kommunikációs akadálymentesítés ügye mellett, így nem véletlen, hogy április 9-én újabb narrált előadással, ezúttal Móricz Zsigmond: Nem élhetek muzsikaszó nélkül című színdarabjával várta a látássérült nézőit.   A teátrum számára hosszú évek óta fontos a kommunikációs akadálymentesítés, időről-időre látássérült nézőik számára tartanak Komáromi Anett vezetésével narrált előadásokat. A narrált előadás azt jelenti, hogy elmondják, szóban közvetítik számukra azt, aminek látványa nem juthat el közvetlenül hozzájuk. A korlátok felszámolásához van szükség a narrátorra, aki szavakkal körülírja, ezáltal eljuttatja a hiányzó információkat. Az akadálymentesítésben nagy szerepe van az előadást megelőző kulisszajárásnak, amikor a fogyatékkal élők felmehetnek a színpadra, megtapogathatják a díszleteket és kellékeket, ezáltal egy teljesebb képet kapnak arról, hogy mi zajlik majd a színpadon, közelebb kerülnek a darab cselekményéhez.  

Nagy sikerrel szerepelt a Békéscsabai Jókai Színház a vésztői Sinka István Művelődési Központban április 8-án este.    Folytatódott a békéscsabai teátrum „A színház házhoz megy” elnevezésű programja, melynek keretében ezúttal Dario Niccodemi: Hajnalban, délben, este című színművét láthatta a vésztői művelődési ház közönsége. Az előadás előtt Csősz Ferenc, az intézmény igazgatója és a bemutató szervezője elmondta, hogy minden évben szerveznek gyermekek és felnőttek számára különböző színielőadásokat. Az ilyen bemutatók iránt, mint a Hajnalban, délben, este általában felnőttek és az idősebb korosztály érdeklődik, emellett a város különböző szervezetei, például a Településszépítők Egyesülete, a különböző nyugdíjasklubok szerveznek színházlátogatásokat Debrecenbe, illetve Békéscsabára. A nagy sikerrel lezajlott előadás után szívesen látna újabb bemutatót Vésztőn a lelkes közönség.  

Idén hatodik alkalommal rendezik meg a Keresztény Színházi Fesztivált a budapesti Újszínházban április 26-a és 30-a között.   A fesztivál fő témája továbbra is a kereszténység megnyilvánulása a művészetekben. A fesztivál nyitódarabja egyúttal az Újszínház következő premierje: Balogh Elemér és Kerényi Imre Csíksomlyói passió című darabja lesz – olvasható a színház MTI-hez eljuttatott közleményében. Mint írják, a darab alapjául a csíksomlyói ferences rendi kolostor misztériumjátékai szolgáltak, amelyet a 18. században a ferences diákok adtak elő nagypénteken és más vallási ünnepeken. Az eredeti csíksomlyói szövegeket a szerzőpáros régi imádságokkal és énektöredékekkel kiegészítve megalkotta a színdarabot, amelyhez Rossa László írt zenét. A Lucifer mennyből való kiűzésével induló, befejezésül pedig Jézus Krisztus keresztútjának állomásait bemutató mű felidézi a népi színjátszás hagyományait, miközben zenével, mozgáselemekkel gazdagított komplex színházi élményt nyújt – áll a darab ismertetőjében. A fesztivál első napján nyílik meg Lucza Daniella és Lucza Zsuzsa képzőművészek kiállítása, amely az eseménysorozat végéig lesz látogatható. A második napon, április 27-én Szakralitás a művészetben címmel rendeznek beszélgetést, emellett Rákosi Viktor és Nemlaha György Elnémult Harangok című műve, a Békéscsabai Jókai Színház előadása szerepel a programban. Április 28-án, vasárnap a Dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház adja elő Páskándi Géza Lélekharang című drámáját a nagyszínpadon, a Bubik István Stúdiószínpadon pedig Csernus Mariann Vizsolyi Biblia estjét láthatják az érdeklődők. Másnap Böjte Csaba ferences rendi szerzetes és színjátszó gyerekek lépnek fel a nagyszínpadon. Az egri Gárdonyi Géza Színház Fekete Sándor Lenkey tábornok című történelmi drámáját játssza a fesztiválon. Az utolsó napon, április 30-án Mihályi Győző színművész előadóestje látható, a fesztivált pedig a Bolyki Brothers koncertje zárja a nagyszínpadon. Az esemény fővédnöke Osztie Zoltán plébános, a Budapest-Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia vezetője. Forrás: MTI

A költészet napja alkalmából – a hagyományokhoz híven – a Békéscsabai Jókai Színház az idén is versmondásra hívott mindenkit, aki szereti az irodalmat és szívesen olvas fel kedvenc műveiből, megosztva másokkal is az élményt. A program április 10-én, szerdán 12 órakor kezdődik, és másnap, április 11-én, József Attila születésnapján 12 órakor ér véget a Jókai Szalonban. Közéleti személyiségek, politikusok, művészek, sportolók, nyugdíjasok, iskolások és óvodások csatlakoztak a versmaratonhoz. Egy-egy újabb óra, félóra elkezdésére, az első versek elmondására ismert közéleti személyiségeket kértünk fel, akiket az adott versblokkban az általuk meghívott vendégek  követnek, de szabadon csatlakozhattak Békéscsaba lakosai is.

A Békéscsabai Jókai Színház, a Bárka folyóirat és a Körös Irodalmi Társaság április 9-én, kedden 18 órakor a Jókai Szalonban tartja következő irodalmi estjét, amelyen Simon Márton költővel Kiss László szerkesztő beszélget. Simon Márton költő, slammer, a kortárs líra egyik legnépszerűbb képviselője – először találkozhat vele a békéscsabai közönség. A Libri irodalmi díjra is jelölt Rókák esküvője költőjét pályakezdéséről, markáns hangú, sok nézőpontú verseiről, határokat feszegető költészetéről, dalokról, melankóliáról, költészet és slam viszonyáról, a polaroidok megkerülhetetlenségéről a Bárka szerkesztője, Kiss László kérdezi. A rendezvényre a belépés ingyenes. 

A Mindentudás Színházi Egyetemén az idei évad utolsó előadását Gyenge Zoltán egyetemi tanár tartotta Művészet és/vagy filozófia címmel április 1-jén a Sík Ferenc Kamaraszínházban. Az est háziasszonya Kovács Edit Jászai Mari-díjas  színművész, esztéta volt. „Az az általános és abszolút szükséglet, amelyből a művészet ered, onnan származik, hogy az ember gondolkodó, vagyis azt, ami ő maga és ami általában létezik, önmagából magáért valóvá teszi. A természeti dolgok csupán közvetlenek s egyszeriek, viszont az ember mint szellem, megkétszerezi magát, mivel elsősorban a természeti dolgok módján létezik, de aztán éppannyira a magáért valósága szerint létezik; szemléli, elképzeli magát, gondolkodik, és csak e tevékeny magáért valóság révén szellem.” Kovács Edit ezzel a hegeli, művészet és filozófia kapcsolatára utaló idézettel vezette be az előadás témáját. Gyenge Zoltán filozófus, író, műfordító, a  Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának dékánja, a Magyar Filozófiai Társaság elnöke először Schellingre hivatkozott, aki szerint a filozófia és a művészet között mindössze az a különbség, hogy az egyik tárgyiasul, a másik nem. A német filozófus azt mondja: adjatok tárgyiasságot a filozófiának, és művészet lesz, vonjátok el a tárgyat a művészettől, és filozófiává válik. Az előadás azzal a kérdéssel foglalkozott, hogy az európai kultúrában hogyan viszonyul egymáshoz művészet és filozófia. A professzor a válaszadáshoz egy filozófust (Kierkegaard), egy zeneszerzőt (Mozart) és egy filmrendezőt (Ingmar Bergman) hívott segítségül. Mozart 1756 és 1791 között élt, német zeneszerző és zseni volt, legfontosabb operái a Figaro házassága, a Don Giovanni és A varázsfuvola. Kierkegaard (1813-1855) dán filozófus – Nietzsche mellett – a legnagyobb hatást gyakorolt a 20. századi irodalomra és filozófiára. Mozart és Kierkegaard egyaránt zaklatott, túlhevített életet élt, fiatalon halt meg, hatalmas életművet hagyott hátra. Az 1830-as évek Koppenhágája igazi világváros, a színházi bemutatók között játsszák Mozart operáit, a Don Giovanni lenyűgözi Kierkegaard-t. Vagy-vagy című könyvében az operáról ír elemzést, amiben leszögezi: a művészet magas szinten képes elmondani üzenetét, a zene totális élmény, az irodalom, a filozófia szavakkal próbálkozik – magyarázta Gyenge Zoltán. – Miért a Don Giovanni? Kierkegaard 1841-ben eljegyezte Regine Olsent, de egy év múlva felbontotta a jegyességet. Hogy miért tette, arra a magyarázat Don Giovanni csábítási metodikája. Kierkegaard úgy véli, házasságot senki ne kössön, mert az tönkreteszi a pillanat nagyszerűségét. Kierkegaard Az ismétlés című könyvében azt írja, hogy a szerelem olyan érzelem, amit fel kell használni alkotásra. Szerinte a „te” és az „én” a fontos, sosem a tömeg. Egzisztálni kell, innen az egzisztencializmus fogalma, az egzisztálni képes személy túlmegy az ösztönlényen. Bergman világhírű filmje a Varázsfuvola. A svéd filmrendező Kierkegaard egyetlen igaz tanítványának vallotta magát. A dán filozófust életében sok támadás érte. Mit ajánlott valójában? Azt, hogy próbáljunk meg élni, ehhez mondott három stádiumot. Az első életstádium az esztétikai (érzelmek, szenvedély, Don Giovanni), a második az etikai (morál, törvények, unalom, házasság, munka), a harmadik a vallási, a hit stádiuma. Itt központi alak Ábrahám és Jób. Azt mondja, hogy a hit csak személyes hit lehet, tagadja az egyházat, ahhoz, hogy az ember megtalálja Istennel a kapcsolatot, nem kellenek szerinte papok. Kierkegaard ironikus, radikális kritikával illeti a tömegembert. A hit intenzitása döntő, vallás nélküli istenhit jellemzi a kutatások szerint a legnagyobb tömeget ma. Kierkegaard megkülönböztetett hitetlen kereszténységet és evangéliumi kereszténységet. Az egyház feladatát a lélekgondozásban látta – szögezte le az előadó. Bergman filmjei megfelelnek a kierkegaard-i szemléletnek – Tükör által homályosan (1961), Úrvacsora (1963), A csend (1963). A trilógia utolsó részében azt vizsgálja, miért van Isten csendben. 1. válasz, mert nincs, 2. Van, de nincs mondanivalója a világnak. A Jelenetek egy házasságban leképezése annak, amit Kierkegaard a házasságról gondol. A Kígyótojás (1977) azt elemzi, hogyan keletkezett a fasizmus. Kierkegaard-nál és Bergmannál (1918-2007) közös vonás, hogy mindkettőt lelkésszé akarták nevelni, és mindkettő elmenekült egy álomvilágba – mondta a professzor. – A varázsfuvolában az esztétikai szintet Papageno és az Éj királynője jelenti, az etikait Sarastro, Tamino és Pamina, a harmadik szint a szépség, érzékenység. A Don Giovanniban az esztétikai szintet a címszereplő, az etikait a kormányzó, Donna Elvira, Don Octavio és Donna Anna képviseli. Mozart, Kierkegaard és Bergman munkásságának összehasonlítása merész választásnak tűnt, életük, munkásságuk elemzésével Gyenge Zoltán professzor izgalmas összefüggésekre világított rá. A Mindentudás Színházi Egyeteme sorozat jövőre folytatódik. Niedzielsky Katalin Fotó: Ignácz Bence/ A-TEAM