Az elmúlt évadban láthatta a Békéscsabai Jókai Színház közönsége Pozsgai Zsolt rendezésében A szűz és a szörny című előadást a stúdió színházunkban, melynek főszerepét Kovács Ágnes, (akkor) első éves színészhallgató kapta. Nemrég kaptuk az örömhírt, miszerint Ági az itt eltöltött két iskolai év után (mellyel Gyakorlatos Színész bizonyítványt szerzett) szeptembertől a Kaposvári  Film- és Színművészeti Egyetem hallgatója lesz.  Büszkeség ez mind a színházunknak, mind pedig az iskolánknak. Áginak egyébként a Színitanházban Seregi Zoltán igazgató úr volt az osztályfőnöke. Komlósi Kata néhány kérdést intézett a távozó tehetséghez. ►Tovább  

2016 szeptemberétől a Baross Imre Artistaképző Intézet tagintézménye a békéscsabai Színitanház, mely eddig is a színházi háttérszakmák legrangosabb magyarországi képzőhelye volt. -számolt be Fekete Péter, a Fővárosi Nagycirkusz igazgatója szerdán, az intézményben tartott sajtótájékoztatón. Szeptembertől három helyszínen gyakorolhatnak az érettségizett hallgatók két éves képzés keretén belül: a Fővárosi Nagycirkuszban, a Békéscsabai Jókai Színházban és a Szarvasi Vízi Színházban. Szeptembertől induló új szakmai képzések: – Porond- és színpadtechnikus – Színházi / cirkuszi táncos – Közművelődési és közönségkapcsolati szakember Továbbra is képzésben marad: –          Artista –          Színész –          Színháztechnikus, szcenikus A jelentkezőket augusztus 30-án és augusztus 31-én pótfelvételivel várják a Fővárosi Nagycirkuszban és a Békéscsabai Jókai Színházban. 

Lendületes munka folyik a Jókai Színházban, bár kint még tombol a nyár, egy újabb darab munkafolyamata kezdődött el a teátrum falai között. A Balkán kobra olvasópróbáját múlt héten tartottuk a Jókai Szalonban. Mi jut eszünkbe, ha azt halljuk: Balkán? Egy különleges, más világ, másfajta gondolkodás, feszes, ritmus, tempó, lövöldözés, zene és talán egy kicsit a Kusturica által rendezett Macsakajaj-féle őrület? Ivan Kusan eredetileg Galócza című darabja a harmincas években játszódik, Tasnádi átdolgozása a kilencvenes évekbe helyezi a történetet. Az eredeti színdarab többször szerepelt hazai színházak programjában. Nagyon szeretem a balkáni hangulatot – fogalmazott a rendező, Katkó Ferenc, reményeim szerint a Jókai Színházban is egy szórakoztató előadás születik majd. A helyzetkomikumoktól sem mentes, zenés komédiát  a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színházzal (Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház) közösen mutatja be teátrumunk. A főbb szerepekben Csomós Lajos, Komáromi Anett, Gulyás Attila, Czitor Attila, Köböl Lilla, Tege Antal, Ferenczi Attila, Katkó Ferenc, Szabó Lajos.  

Életének 65. évében elhunyt pénteken Gergely László rendező, színházvezető, a Magyar Teátrumi Társaság alapító tagja, a Magyarországi Nemzetiségi Színházi Szövetség elnöke, a Magyar Cirkusz és Varieté Nonprofit Kft.(MACIVA) korábbi ügyvezetője – közölte a Magyar Teátrum Társaság.  Gergely Lászlót egy hete súlyos baleset érte az erdélyi Sepsiszentgyörgyön, egy erkélykorlát kidőlt mögüle, zuhanása következtében komoly sérüléseket szenvedett. Halálát az orvosi kezelései közepette fellépett szövődmények okozták. "Gergely László mindenki által szeretett, tisztelt, jókedvű, tisztességes színházi ember volt. Sok-sok magyarországi és határon túli színházban dolgozott sikeres rendezőként, vezetőként. Az elmúlt esztendőkben óriási erőfeszítéseket tett a magyarországi nemzetiségi színjátszás fejlesztése és támogatása érdekében. Nagy és fontos álmát, egy állandó, minden hazai kisebbségnek otthonul szolgáló budapesti színház megnyitását immár nélküle kell megvalósítanunk" – fogalmaztak a közleményben. Gergely László 1952. július 25-én született Budapesten. A Színház- és Filmművészeti Egyetem színházrendező szakán 1984-ben diplomázott. A 80-as évek közepétől rendezőként dolgozott a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházban, a veszprémi Petőfi Sándor Színházban, a debreceni Csokonai Színházban és a budapesti Nemzeti Színházban. 1989-től a békéscsabai Jókai Színházban volt rendező, majd ügyvezető igazgató. 1996 és 1998 között az Újvidéki Színház művészeti vezetőjeként tevékenykedett. 2000-től Szarvason, előbb a Weöres Sándor Regionális Színházban, majd az abból létrejött Cervinus Teatrum szlovák nemzetiségi színházban dolgozott alapító művészeti vezetőként. Alapítója és megbízott vezetője volt a 2009-ben megnyílt kézdivásárhelyi Városi Színháznak. 2015-ben megbízott ügyvezetőként a Magyar Cirkusz és Varieté Nonprofit Kft-t is vezette.  A Magyarországi Nemzetiségi Színházi Szövetségnek 2010-es megalapítása óta elnöke volt. A szervezet azzal a céllal jött létre, hogy a magyarországi nemzetiségi színjátszás sokszínűségére alapozva összehangoltan léphessen fel a magyarországi nemzetiségi színházi kultúra fejlesztése és megőrzése érdekében. Gergely László az elmúlt években sokat dolgozott a Nemzetiségi Befogadó Színház megalapításán, mely a magyarországi kisebbségi színjátszás bástyájaként egységesen adna otthont a tizenhárom nemzetiség rendszeres megmutatkozásának. Fontos küldetése volt, hogy a hazai kisebbségi színjátszás megtalálja az összes olyan megjelenési formát, mellyel magyar és nem magyar közönségét egyaránt meg tudja szólítani. Célja volt, hogy a nemzetiségi színjátszás a magyar kultúra szerves részeként minél több emberhez eljusson – hangsúlyozták a közleményben, kiemelve, hogy Gergely László nevéhez kötődik a Jelen/Lét fesztivál, a Nemzetiségi Színházak Találkozója, valamint a Nemzetiségi Színházi Fórum és Kollokvium megszervezése is.  A Magyar Teátrumi Társaság, a MACIVA és a Nemzetiségi Színházi Szövetség Gergely Lászlót saját halottjának tekinti, temetéséről később intézkednek.   Forrás: MTI

szinhaz.hu | Új drámakötete a Könyvhétre jelent meg, Papírváros-regényciklusának negyedik részét épp most írja. A József Attila-díjas író, költő, a Békéscsabai Jókai Színház dramaturgja a 168 Órának mesélt. ► Tovább

A Gyulai Várszínház Várszínpadán mutatja be színházunk augusztus 3-án és 4-én A szegénycsizmadia és a Szélkirály című produkciót, melyben a magyar folklór gazdag világa mellett szinte az egész Kárpát-medence dallamai, ritmusai életre kelnek. A mese és a tánc műfajához Bakos Árpád modern, népies és szórakoztató muzsikát szerzett. A produkció minden korosztály érdeklődésére számot tarthat, Hernyák Györgyrendezése az egész családnak együtt kiváló szórakoztatást ígér.

Magyar Fórum I Hitvallásom, amit a pályázatomban is megfogalmaztam, és ez az évadunk vezérgondolata: „közérthető művészet, minőségi szórakoztatás” – közölte megkeresésünkre Seregi Zoltán, a Békéscsabai Jókai Színház igazgatója, akit a kamaraszínház átkereszteléséről, a határon túli magyar színházakkal való kapcsolatokról, és a színészközpontúságról is kérdeztünk. Nemrég ért véget a Pécsi Országos Színházi Találkozó. Milyen előadásokkal vett részt az idei POSZT-on a békéscsabai teátrum? –Két előadással vettünk részt az OFF-programban, a Mario és a varázslóval és a Tündérivel. Az utóbbi közös produkciónk az Aradi Kamaraszínházzal, és egy kortárs román írónő műve. Vittek haza díjakat is? –Az OFF-programok előadásait nem díjazzák, mert nem a versenyprogram részei. Inkább a különlegességeket mutatják be. Mindkét előadásunkat nagy szakmai siker övezte, jókat írtak róluk. A közönség is szerette. Stúdió-előadásokról van szó, így 50-60 fős nézőszám előtt játszottunk. A békéscsabai színház rendszeresen részt vett a POSZT-on? Úgy vettem észre, hogy a Magyar Teátrumi Társaság Egyesület alapító színházait korábban negligálták ezen az eseményen. –Ez akkor évekig egy szakmainak álcázott politikai manipuláció volt. Két éve az egyesület színházai is részt vesznek rajta. Tavaly a versenyprogramba is beválogattak bennünket, a Koldusoperával, s akkor a főszereplőnk, Gubik Petra vehette át POSZT színész zsűrijétől a legjobb színésznőnek járó elismerését. Az évadzáró közönségtalálkozón több díjat is kaptak a művészek és a háttérszakmák képviselői. Ezek a színház, vagy az önkormányzat által alapított díjak? –Mindegyik díjat a színház alapította. Mind a legjobb háttérmunkáért, mind az évad színésze díjért százezer forint pénzjutalmat osztott ki teátrumunk. A társulat szavaz a legjobb fiatal, a legjobb középkorú és legjobb tapasztalt művészre és a legjobb háttérmunkásra is. A Gálfy- gyűrű esetében a zsűri megtekinti az évad összes előadását, és az alapján adja ki a színház által 2008-ban alapított Gálfy-gyűrű díjat az évad kiemelkedő színművészének. A Jókai Színház kamaraszínházzal is rendelkezik. Miért döntöttek úgy, hogy az Ibsen kamaraszínház ezentúl Sík Ferenc nevét viselje? –A stúdió inkább egy kamaraszínház jellegzetességeivel rendelkezik. Az Ibsen elnevezés egy gesztus volt, mert a Norvég Alap támogatásával épült. Mivel Ibsennek semmi köze nem volt Békéscsabához, ezért úgy gondoltuk, hogy a tiszteletet már megadtuk, és a kamaraszínházat olyan magyar színházi emberről kellene elnevezni, aki nagyon erősen kötődik Békéscsabához, a megyéhez. Sík Ferenc Kossuth- és Jászai Mari-díjas rendező Békéscsaba szülötte, aki évekig a Gyulai Várjátékok művészeti vezetője is volt, ebben az évben lenne 85 éves. Az ő nevéhez fűződik a Békéscsabai Jókai Színházban – ma már háttérszakmákat is oktató Színitanházban – működő színészképzés életre hívása. Olyan személyiség, akinek a nemzeti-polgári gondolkodásmódja közel áll hozzánk. Más típusú darabokat játszanak a kamarában, mint a nagyszínpadon? –Természetesen. A kamaraszínpad technikailag nagyon korszerű játszóhely, de ott kisebb, kevesebb szereplős, kamaradarabokat játszunk, hiszen 120-nál többen nem férnek be a nézőtérre. Ha a nagyszínpadon párhuzamosan játszunk, akkor tudjuk az előadásszámot is növelni. Népszínháznak, vagy művészi színháznak definiálja a békéscsabait? –A vidéki színházak többnyire népszínházi koncepció alapján állítják össze műsortervüket, ami azt jelenti, hogy sokféle műfajt kell játszani, nem lehet csak egyféle színházi ízlésnek megfelelni, hiszen a közönség sokrétű, s csak egy színház működik 100 kilométeres körben. Így nem engedhetjük meg magunknak, hogy réteg, vagy ún. művészszínház legyünk. Az utóbbi kifejezést nem is kedvelem. Szerintem mesterségesen szétválasztották a teátrumokat művész és szórakoztató színházra. Ez még a múlt század poros marxista esztétikájának lehelete. Ez még nem jelenti azt, hogy a könnyedebb darabokat ne művészi színvonalon adják elő? –Természetesen, hiszen a színházművészet fogalmába mindennemű színházi előadás beletartozik. Hiszen, ha például Feydeau-vígjátékot játszunk, ami nem számít művészetnek a fent említett „szellemi brechtség” szerint, akkor azt zárjuk ki a színházművészetből? A színházművészet többféle műfajból áll; vígjátékokból, komédiákból, bohózatokból, komolyabb színdarabokból, tragédiákból. Nem lehet azt mondani, hogy csak a társadalmi problémákkal foglalkozó darabok és a klasszikusok erőszakolt modernizálásai tartoznak a színházművészetbe. Ez Brechtnek, Lukácsnak és a többi szélhámosnak a máig élő tanítása, ami sajnos még mindig erősen meghatározó bizonyos körökben. Ráadásul a legtöbb felsőoktatási intézményben is ezt tanítják. A békéscsabai színház mellett működő Színitanházban másként tanítanak? –Én másként tanítom mindezt, de ez kevés. Hiszen nagyon erősen beépült a színházi gondolkodásba a velünk továbbélő marxista esztétika. A mai fiatalok sokszor nem is tudják, milyen szellemi alapon dolgoznak. Ők más csomagolásban kapják, mint mi annak idején. Ettől elég nehéz lesz megszabadulni. Sokaknak érdeke, hogy így maradjon. Azért bízom benne, hogy a színházi gondolkodásból lassan kikopik, bár még most is eléggé agresszív – progresszív. Melyek voltak a 2015/2016-os évad leglátogatottabb előadásai? –A Vesztegzár a Grand Hotelben nagy sikerű, minőségi előadás volt. A darab írója Rejtő Jenő. Feltehetjük a kérdést, hogy Rejtő művét művészetnek fogadjuk-e el. Szerintem egy kiváló művészi bohózatról van szó. Szente Vajk rendező egy másfajta játékstílust talált ki és végre sikerült Rejtőt színpadon megfogalmazni úgy, hogy sajátos humora maximálisan érvényesült. Szintén sikeres volt a Légy jó mindhalálig musical, ami nem vidám történet, de mégis szerette a közönség, Szép Ernő Lila ákáca, amiben vannak kacagtató részek, de mégis egy édes-bús, megható mese és Neil Simon Mezítláb a parkban című vígjátéka. Mit mutatnak a számok? Mennyi előadást játszottak, és azokat mennyien látogatták összesen? –372 előadással és 117.105 nézővel zártuk a 2015/2016-os évadot. Az előadások átlagos látogatottsága kilencven százalékos volt. Hitvallásom, amit a pályázatomban is megfogalmaztam, és az évadunk vezérgondolata: „közérthető művészet, minőségi szórakoztatás.” Csak a megyéből érkeznek bérletesek? –A legtöbben Békéscsabáról érkeznek, de a megye más településeiből is. Ennek van egy hagyománya, mert régen megyei színházként működtünk, és 2012-ben, a közigazgatási reform után lett a város a fenntartónk. Milyen a kapcsolatuk a határon túli, főleg erdélyi, partiumi színházakkal? –Az Aradi Kamaraszínházzal, ami bár befogadó színház, nagyon jó a kapcsolatunk. Több előadást cseréltünk egymással, és számos darabot koprodukcióban mutatunk be. Meghívták a Bánk bánt, játszottuk kint a Kőszívű ember fiait, és a Monte Cristo grófját. Nagyváraddal régebben nagyon jó volt a kapcsolatunk, most már ez nem jellemző, ugyanakkor Szabadkával és Újvidékkel nagyon erős, hiszen az Újvidéki Egyetem és a Színitanház között is rendszeresek a vizsgaelőadás cserék, ahogy a színházi produkciók cseréi is. A Zentai Kamaraszínház produkcióit szívesen látjuk nyáron Szarvason, és Békéscsabán, valamint a Magyar Kanizsai Udvari Kamaraszínház is játszik nálunk. Pályázaton nyertünk egy közös előadást a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színházzal. Fontos kapcsolatok ezek, igyekszünk megtartani és bővíteni őket. A színház művészei közalkalmazottak, vagy előadásra szerződnek? Tehát lehet-e klasszikus értelemben vett társulatról beszélni? –Lehet, hiszen 18 közalkalmazott színész dolgozik nálunk, és akik darabra szerződnek, szinte minden évadban, azokat is a társulatunk tagjainak tartjuk. Milyen kritériumok alapján döntöttek a jövő évad műsortervéről? –Színészekben gondolkodom a darabok kiválasztásánál, így arra törekszem, hogy színészeink megfelelő szerepeket kapjanak. Olyan darabokat kell játszanunk, amelyekben nekik való feladatot tudunk adni. Sőt az is lényeges, hogy szerepeik által fejlődjenek. Pályázatomban megjelöltem, hogy sok magyar darabot akarok játszani, klasszikusokat és kortárs darabokat is. Utóbbiakból csak olyanokat, amelyek beleillenek a koncepciómba, mert nem hiszek abban, hogy a társulatos kőszínházaknak a közvetlen társadalmi problémákkal kell foglalkozni. Arra ott vannak az alternatívok. A komplex színházi élményben, a gondolati, érzelmi azonosulásban és a katarzisban hiszek. Milyen darabokat játszanak a következő évadban? –Örkény István Macskajátékával kezdünk, ezt követi Ivan Kušan Balkán kobra gengszter-vígjátéka. Mrożek Tangóját is játsszuk, ami a kevés klasszikussá vált abszurd darabok közül az egyik, mert a többi fölött eljárt az idő. A felnőtt bérletben tovább visszük a Légy jó mindhaláligot, családi előadásként bemutatjuk Szomor György musicaljét, a Diótörő és Egérkirályt, a kamaraszínházban játsszuk a Csak semmi szexet, kérem, angolok vagyunk vígjátékot. Zalán Tibor Arany János Bolond Istókjából ifjúsági darabot ír, hiszen Arany 200. születésnapját ünnepeljük 2017-ben. A klasszikus színdarabok kedvelőinek Schiller Ármány és szerelem drámáját és Molnár Ferenc Az üvegcipőjét mutatjuk be. Nyáron bekapcsolódnak a Szarvasi Vízi Színház műsoraiba? –Teljes mértékben, hiszen Fekete Péterrel együtt a Vízi Színház művészeti vezetői vagyunk. Mi állítjuk össze a műsort, s a Jókai Színház – mely a műszaki hátteret is biztosítja – az üzemeltető Magyar Teátrum Egyesület Nonprofit Kft partnere ebben. A Budapesttől való távolság jelenti-e azt, hogy kevesebb kritikus érkezik le egy-egy premierre? –Igény szerint kisbusszal szoktunk lehozni kritikusokat, de nem vagyunk a kedvenceik. Hiszen nem annak a színházi ízlésnek felelünk meg, melyeket a kritikusok, esztéták többsége kedvel. Ők csak a társadalomkritikai színházra kíváncsiak. Szerencsére már nincs akkora hatalmuk, mint régen. Megvan nélkülük a szakma nagy része. Meg kezd kialakulni egy fiatal kritikus gárda, akik nincsenek megfertőzve. A fővárostól való távolság előnye az igazi társulati létezés. A tagok szakmailag és emberileg is segítik egymást. Közösségünk összetartozásának a színpadi munkában is meglátszik az eredménye. Erre a kritikusok nem figyelnek oda, holott a színház egy színészi közösség összjátéka is.   Medveczky Attila Magyar Fórum