Rényi András, az ELTE Művészettörténeti Intézetének vezetője, betegsége miatt, a március 7-re meghirdetett előadás, az Ibsen Stúdiószínházban elmarad. Terveink szerint az előadást egy későbbi időpontban műsorra tűzzük. Megértésüket köszönjük!
Február 24-én Jótékonysági gálát szerveztünk Kara Tünde gyógyulásáért. A csordulásig megtelt nézőtér és a színvonalas, megható műsor erős összefogásról tanúskodott a közönség és a társulat részéről is a nemes cél érdekében. A gála teljes felvételét a 7.Tv március 14-én 21 órától a műsorára tűzi, majd másnap 17 órától megismétli. Az eddig befolyt összeget hálásan köszönjük, azonban Kara Tünde gyógyulásának támogatására továbbra is van lehetőség. A gálára a Jókai Színház megjelentette Pethő Sándor és Zelei Miklós Karkithemia című monodrámáját dévédén, amely Kara Tünde rákkal való küzdelmét állította színre. Az ősbemutató – és eddigi egyetlen előadás – tavaly április 13-án volt, ez látható a felvételen. A Karkithemia volt Kara Tünde utolsó bemutatója a rosszulléte előtt. A DVD a Jókai Színház szervezőirodájában megvásárolható. Két képzőművészeti felajánlás is érkezett: Megyeri-Horváth Gábor „Békéscsabai est” című festménye (olaj, vászon) és egy anonim felajánló „Békéscsabai határban” című rézkarcra szintén megvásárolható a szervezőirodában, valamint támogató jegyek is válthatóak továbbra is. A DVD és a felajánlások, valamint a támogató jegyekből befolyt összeget Kara Tünde gyógyulásának támogatására fordítjuk!
A Körös Irodalmi Társaság és Bárka szerkesztősége a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapján az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulója alkalmából jeligés szépirodalmi pályázatot hirdet Békés megyében élő alkotók (felnőttek és középiskolás diákok) számára. A pályázat célja olyan esztétikai értékkel bíró szépirodalmi alkotások (versek és elbeszélések) megszületésének elősegítése, melyek méltó módon idézik meg a forradalom és szabadságharc eseményeit, hőseit, szellemiségét, történelmi jelentőségét, a mához és a jövőhöz szóló üzenetét. Pályázati feltételek: Pályázni jogosult minden Békés megyében élő alkotó, a szakmai zsűri külön értékeli felnőttek és a középiskolás diákok pályaműveit. A pályázatokat vers kategóriában (maximum: 3 vers) és próza kategóriában (maximum 20 flekk, 36.000 karakter) 3 példányban kinyomtatva, jeligével ellátva a Körös Irodalmi Társaság címére (5600 Békéscsaba, Andrássy út 1–3.), postán lehet elküldeni. Az 1956-os pályázat címmel ellátott borítékban külön, lezárt kisborítékban kérjük a jelige feloldását (a szerző nevét, postacímét, email-címét). Pályázati határidő: 2016. április 30. Pályázati díjak (pénzjutalom, értékes könyvcsomagok, különdíjak): Felnőtt korosztály: 1. díj: 100.000 Ft 2. díj: 50.000 Ft 3. díj: 20.000 Ft Középiskolás korosztály: 1. díj: 50.000 Ft 2. díj: 25.000 Ft 3. díj: 10.000 Ft A szakmai zsűri fenntartja magának az egyes díjak ki nem adásának jogát. A Bárka szerkesztősége fenntartja a pályázatra beküldött alkotások közlésének jogát.
A kritika kellő szakértelem és megalapozott indoklás-sor nélkül üres fecsegés! Tisztában kell lennünk azzal, hogy a legkritikusabb rétege valamennyi társadalomnak az ifjúság. Nos, ez így van rendjén, és a legnagyobb ostobaság ezt az ösztönös ítélkező-bíráló hajlamot letörni a fiatalokban. Ellenkezőleg, erre építeni kell! Ezért gondolta színházunk, hogy azokat a középiskolás fiatalokat, akik érdeklődnek a színházban folyó munka iránt, maga mellé fogadja. Mondják el, írják le, fejezzék ki véleményüket a színházban bemutatott darabokról, a bemutatókat megelőző próbákról, a rendezők, drámaírók és a színészek munkájáról, szcenikáról és minden másról, ami a színházban föllelhető! A hang lehet még nyers, de a kimondás kényszere már alapozódjék színházi (gyakorlati és elméleti) tapasztalatokra. Nem a véleményt, a bíráló szándékot akarjuk tehát befolyásolni – hanem a kimondott ítéletek tudatosságát igyekszünk megerősíteni kiválasztott kritikus-jelöltjeinkben. zt A nevek mögött zárójelben az írások száma látható. Az előzményekről IDE kattintva olvashat. Bálint Lili (2) Bucsi Tamara (5) Kárász Kata (1) Köles István (0) Kulcsár Máté (0) Radeczki Enikő (2) Szabó Ágnes (0) Szántó Száva (1) Szathmári Dominik (4) Szilágyi Sára (2)
BEOL | Huszonnyolc napon keresztül, tíz helyszínen, tizenöt társrendező közreműködésével csaknem ötven eseményt szerveznek a 2016-os Békéscsabai Tavaszi Fesztiválra, amelyet március 7. és április 4. között rendeznek meg – közölte Herczeg Tamás fesztiváligazgató a rendezvénysorozatot beharangozó keddi békéscsabai sajtótájékoztatón. ► Tovább
Közel a századik előadáshoz, túl országos és nemzetközi sikereken, április 9-én és 11-én Monte Cristo grófja visszatér a békéscsabai teátrum színpadára. Az izgalmas fordulatokkal átszőtt történetet – grandiózus zenével – színházunk közkívánatra újra műsorára tűzte. Az előadásra szóló jegyek megválthatók az interneten és a Jókai Színház szervezőirodájában.
Gyerekzsivajtól volt hangos a Jókai Színház, ugyanis bemutatásra került A szegény csizmadia és a Szélkirály című előadás. Vajon képes-e 2016-ban a színház arra, hogy lekösse a legfiatalabb generációt ebben az inger gazdag környezetben? – Szilágyi Viktor írása Amikor beléptem a színházba és hallottam a gyerekek hangját, egyből eszembe jutott az, amikor a '90-es évek végén az iskolám elhozott minket egy előadásra. Halvány emlékem van arról, hogy mit láttam, de arra tisztán emlékszem, hogy meghatározó élménye volt a gyerekkoromnak. A vizuális hatás, a zene és a jól megírt dialektusok egymásra építése ráébresztett arra, hogy a színház és a színjátszás az egyik legkifejezőbb művészeti nyelv. Olyan komplex élményt ad, amit nem tud se egy jó album meghallgatása, egy könyv elolvasása, vagy egy festmény látványa felülmúlni, hiszen ezeknek minden pozitívumát ötvözi magában. Amikor a nézősor szélén állva azt láttam, hogy fiatal gyerekek fényképeket csinálnak magukról a telefonjukkal, oldalról pedig egy filmes utalást vettem ki két iskolás fiú beszélgetéséből, egyből feltettem magamnak a kérdést: "Egyáltalán tudja szórakoztatni a gyerekeket a színház?" Mára annyi hatás éri már az embereket, hogy nehéz lekötni a figyelmüket. Ami tegnap történt, az már régen volt; kedvenc filmünk mindig karnyújtásnyira van tőlünk; zsebünkben pedig a rendelkezésünkre áll az emberiség felhalmozott tudásának teljes tárháza. Gondolkozni kezdtem azon, hogy mit adhat egy színház a gyerekeknek. Egyből nagy riválisa, a filmművészet jutott eszembe, ami látványban és hangzásban is kenterbe verheti a színházat. Persze a modern kor sem sarkallja arra az embereket, hogy hosszútávon koncentráljanak egyetlen dologra. Sorozatok, rövid videók és párszáz karakteres írásokkal igyekeznek a művészeti ágak kommunikálni velünk. Az sem mellékes szál, hogy minden a fülünkbe van rágva, viszont a színházban találkozhatunk olyan jelekkel és szimbólumokkal, amiket meg kell értenünk ahhoz, hogy a darabot élvezni és értelmezni tudjuk. Ez olykor nehéz, főként akkor, ha környezetünk minduntalan arra kondicionál minket, hogy ne gondolkodjunk túl sokat. Eleinte arra gondoltam, hogy ezeket a harcokat a színház megpróbálja megvívni a saját eszközeivel. Számos látványos darabot mutattak már be a színpadon, amitől leesett az ember álla és a tökéletes akusztikájú terem is sok lehetőséget rejt magában. Egy darab akár háromnegyed órába is beleférhet, így talán kiküszöbölhető, hogy a gyerekek figyelme ellankadjon. Az interakció, mint hatásos fegyvert is bevethetik a színészek: a közönség bevonását szintúgy szerethetik a gyerekek, hiszen nagy izgalom lehet bennük, hogy hátha őket választják ki a következő feladatra. Ennél azonban sokkal jobb dolgot tett a színház: megmaradt színháznak. Egyszeri, megismételhetetlen és személyes volt. A színház legnagyobb ereje a közelsége és a kézzelfoghatósága. Egy térben vagyunk a karakterekkel és a cselekmény a szemünk előtt játszódik. Közvetlenül szól hozzánk, tehát a mondanivalót egyenesen nekünk szánják, ezáltal megmutatkozik, hogy az élő beszédnek milyen ereje van. A szegény csizmadia és a Szélkirály két fontos állítást bizonyított be: A színháznak még mindig van létjogosultsága a művészeti palettán, mivel olyan művészi sajátosságokat hordoz, ami egyedi és utánozhatatlan; és azt, hogy az egyik legjobb kultúra közvetítő intézmény, mert ez alkalommal is bebizonyosodott, hogy miként lehetséges bemutatni egy kedves népmesét, népzenével és néptánccal összekötve.
Még csak két hónapja járja az útját A fösvény című előadás „a színház házhoz megy” misszió keretén belül, de már rengeteg visszajelzés, kedves üzenet jött a diákoktól, és a tanároktól. A nézők elmondása szerint tökéletes, vidám, figyelmet követelő előadást láttak. A diákoknak esélyük sincs sustorgásra, nem odafigyelésre, annyira leköti őket, amit a színpadon (az iskola aulájában felállított díszletben) látnak. Fergeteges humor és ugyanilyen előadásmód jellemzi a figurák megszemélyesítőit. És valóban, a fiatalok arcáról és tekintetéről a következő mondat olvasható le: „Ilyen is lehet a színház?!” Fiatalos lendülettel söpör végig az előadás a megye iskoláin, reméljük végig ilyen szép sikerekkel.
A Dévai Szent Ferenc Alapítványt bizonyára nem kell bemutatnunk olvasóinknak, Böjte Csaba és munkatársai áldozatos munkájának köszönhetően ma már több száz gyermek nevelkedik az alapítvány valamelyik otthonában, köztük Nagyszalontán is. A szalontai gyermekotthont egy dévai tanárházaspár, Makai István és Mónika vezeti, kíséretükben érkezett színházunkba Endre, Gábor, Bence, Szabi, Izabella, Etuska és Melinda, akiket Seregi Zoltán igazgató fogadott. A gyerekek többször jártak már a Jókai Színház előadásain, legutóbb decemberben az Egerek című mesét nézték meg, úgyhogy régi ismerősként üdvözöltük egymást. A szegény csizmadia és a Szélkirály című zenés táncos mesejáték nagyon tetszett a hajdúvárosból érkezett vendégeinknek, annál is inkább, mert mindannyian néptáncolnak és náhány lépés ismerősnek is tűnt. Az előadás után következett a meglepetés, a Szélkirály (Presits Tamás) személyesen üdvözölte a kis csapatot, akik egy finom uzsonna után indultak is vissza Nagyszalontára. Fotó: JókaiFilm/Nagy Attila
Szeretettel várjuk az érdelődőket az Irodalom és képzőművészet, karöltve című sorozatunk következő estjére, melyet 2016. február 29-én tartunk az Ibsen Stúdiószínházban. A Békéscsabai Jókai Színház, a Körös Irodalmi Társaság és a Békéstáji Művészeti Társaság szeretettel meghívja Önt és kedves ismerőseit 2016. február 29. (hétfő) 18.00 órára, az Ibsen Stúdiószínházba, az Irodalom és képzőművészet, karöltve című sorozat következő estjére.Vendégeink: Elek Tibor és Lonovics László. Két régi ismerősünk új szerepben: Elek Tibor irodalomtörténész, a Körös Irodalmi Társaság elnöke és Lonovics László festőművész, a Békéstáji Művészeti Társaság elnöke ezúttal sokkal inkább a másik munkásságáról, művészetéről fog beszélni, illetve érdeklődni, mint a sajátját megmutatni. „Lonovics képei igénylik az aktív befogadói magatartást, a mértani alakzatok, a sík-, a térelemek, a szín- és fényhatások fegyelmezett rendje, a fényhullámok kozmikus hatású ritmusa, a fényvonalak kivetülése a térben, mindezek összhatása nemcsak a szépség felismeréséhez juttathat el bennünket, de a szép látvány által megteremtett, megnyitott misztikus és metafizikus valóságok, terek létének sejtelméhez is.” – írja az irodalomtörténész. „Elek Tibor irodalomtörténészi, kultúraközvetítő tevékenysége meghatározó mind itthon, mind a határon túl is. Írásait többek között a nyitottság, a tolerancia, és az irodalmi, társadalmi folyamatok iránt megnyilvánuló felelősségvállalás jellemzi.” – állítja a képzőművész. Lássuk, mire mennek ketten együtt!
A zene, a vers Tündéért szólt. Az egész színház róla, érte szólt születésnapján, február 24-én. A köszöntőt – jótékonysági gálaként Kara Tünde Jászai-díjas színművésznő gyógyulásáért – a szeretet, a remény és az összetartozás ereje hozta létre. (Niedzielsky Katalin írása) Megható volt látni, micsoda tömeg áradt a színház felé szerdán este, mennyien eljöttek, hogy kifejezzék együttérzésüket a beteg művésznő családjával és kollégáival, valamint hangot adjanak a reményüknek, a gyógyulásba vetett hitüknek. Mindenki ott volt, hogy lehetőségeihez mérten segítsen, hozzájárulhasson a tisztelt, szeretett művésznő felépüléséhez. Szívszorító, ugyanakkor felemelő érzés volt szembesülni azzal is, hogy a társulat egy emberként állt ki kollégája mellett: nagy önfegyelemmel, lelkierővel, színvonalas ünnepi műsorban idézték fel a színészek, zenészek művésztársuk alakját, emberségét, emlékezetes szerepeit, kedvenc dalait. Ennyi szeretet, gondoskodás, közös ima és energiaküldés nem maradhat hatás nélkül, hiszen minden dal, sláger, idézet azt sugallta, hogy Tündének meg kell gyógyulnia, mert a Békéscsabai Jókai Színház társulata és közönsége visszavárja. A jól ismert kedves, mosolygós portré az óriáskivetítőn és Juhász Gyula Fiatal színésznő című verse Bartus Gyula előadásában méltó nyitányként hatott: a ragyogó, simogató barna szempárban még olyan sok a lehetőség, de a költő az álmok múlandóságára figyelmeztet. A műsort Tege Antal színművész, Tünde egyik barátja mély átéléssel és szakmai alázattal vezette (egy osztályban végeztek, az elmúlt 24 évben sok darabban együtt játszottak). A kétórás program összes fellépőjét nem lehet felsorolni, talán nem is kell. A lényeg, hogy valamennyien azért jöttek, hogy Tünde alakját, szerepeit felidézzék, művésztársukat születésnapján felköszöntsék, erőt, energiát küldjenek a gyógyulásához, jelezzék, hogy a bajban vele vannak. S ez a legkevesebb, amit tehetnek kollégák és a közönség, mert ez a példás szolidaritás jár annak, aki annyi szép, emlékezetes szereppel, elgondolkodtató, tükröt tartó, lélekemelő alakítással ajándékozta már meg a színházát és a közönséget. Tavaly áprilisban, amikor a Jászai-díjas színművésznő a Karkithemia című monodrámában saját sorsát, a rákból való felgyógyulását vitte színpadra, és ezzel betegeknek akart segíteni, erősíteni akarta bennük a reményt, hogy meg lehet gyógyulni, nem szabad feladni, nagy emberséggel szolgált. Akkor még nem tudhattuk, hogy a sors később újabb próbatételt mér rá. Varga Livius A jótékonysági gálára eljött Varga Livius, a Quimby zenésze, hogy elénekelje a Magam adom, neki megadom magam dalát, Tünde kedvencét. Seregi Zoltán igazgató a Légy jóból idézte azt a gondolatot, miszerint azért vagyunk a világban, hogy azt jobbá tegyük, s ha segíteni tudunk másokon, azáltal jobb lesz a világ. Örömmel jelentette be, hogy a művésznő gyógyulására közel kétmillió forint gyűlt össze, de ugyan ilyen fontos az együttlét, a szolidaritás, hogy a születésnapján ilyen sokan rá gondolunk, sugározzuk felé a szeretetünket, üzenjük, hogy visszavárjuk Békéscsabára, a Jókai Színházba. Tege Antal műsorvezető elegánsan, óvatosan, de feltette a kérdést, amit annyian szeretnénk, de nem merünk. Hogy van Tünde? Szerelme, Czitor Attila válaszában először a kegyelem és a hála fontosságát hangsúlyozta, köszönetet mondott mindazoknak, akik a gyógyításban részt vettek. Ezután dátumhoz kötötten olvasta fel, hogy mi történt az elmúlt háromnegyed évben, június 2–ától mostanig, a majdnem végzetes rosszulléttől, majd a kómából való ébredéstől az alapvető életfolyamatok újra tanulásáig. A színművész úgy fogalmazott: „olyan csodák ezek, amikért érdemes élni, amikért van értelme a küzdelemnek”. Czitor Attila és Tege Antal Láttunk filmrészletet, amit az Advent a Hargitán ihletett, amelyben Tünde nemcsak Árvai Rékát, hanem Borbálát és Kisrékát is remekül eljátszotta. A színitanodás osztály is énekelt, hogy mesterség tanárának elküldje jókívánságait. Gulyás Levente és zenekara profi teljesítményt nyújtott. A Ládafiából hangulatos ütős jelenetet adtak elő a táncosok, Jancsik Ferenc Zelei Miklós megrázó gondolatait olvasta fel a klinikai halálról. Katkó Ferenc a Csörtéből Maci bá dalával csalt könnyeket a szemünkbe. Biró Gyula Charles Aznavour Néma szerelem című slágerét sem lehetett sírás nélkül hallgatni. Vadász Gábor és Gábor Anita kettőse Tünde és Attila szerelmének kezdetét idézte, Csomós Lajos és az Orszlán zenekar szenvedélyes köszöntőt küldött az ünnepeltnek. Kovács Edit Pethő Sándor megható sorait olvasta fel Tünde nagyszerű személyiségéről, művészetéről, az Üvegfigurák Laura Wingfieldjéről. Szomor György és Gubik Petra az Aidából énekelt felejthetetlen „gyógyírt”. Kautzky Armand, akivel több mint tíz évig játszotta Tünde a Tolnay Klári-darabot, Reményik Sándor Kegyelem című versével köszöntötte művésztársát. Cserna Antal és Szalay Kriszta az Egyedül nem megy dallal próbált oldani a szívszorító hangulaton. Fekete Péter korábbi igazgató Adamis Anna és Sztevanovity Dusán szövegeit hívta segítségül, hogy a csend, a hang és a hit hatalmáról beszéljen, és fantasztikus artistákat hozott magával, hogy táncukkal az élet értelmét hirdessék. A Silver Power erőemelő duó Volt bőven kemény rock, ahogyan Tünde szereti, és fényshow mesterfokon, többek között Szomor György az Árny slágert, Vastag Tamás Sinatra My Way dalát adta elő, Gubik Petra azt üzente a távolba, hogy Játszd még! Liszi Melinda, Szente Éva és Gulyás Attila ismert slágereket hozott a szeretet erejéről. S természetesen nem múlhatott el a gála a Karkithemia triója nélkül: Szente Éva, Galambos Hajnalka és Csomós Lajos Lehetek én is az az egy dala volt a hab a tortán, és a technikának köszönhetően Tünde hangját is hallhattuk. Szomorú, fájdalmas aktualitás, előzmény szülte, rendezte ezt a jótékonysági gálát, de végül sikerült a szeretet, a hit, az összetartozás erejét felmutatni. Különös este volt, katartikus élmény, amikor a színészeknek sem volt könnyű saját hangjukon, saját szavaikkal megszólalni, elmondani, mit éreznek és mit szeretnének üzenni születésnapi köszöntőül. A színházban persze az a csodálatos, hogy segítségül ott a zene, a dal, a költészet, a sok-sok szerep, szöveg, dallam, amely helyettük, helyettünk, mindannyiunk nevében mondja el, amit ott és akkor másképpen nem lehet. Így működött ez most is. Isten éltessen, Tünde! Gyógyulj meg mielőbb! Visszavárunk! Niedzielsky Katalin Részlet a Karkithemia-ból (Szente Éva, Csomós Lajos és Galambos Hajnalka)
Még több képet talál előadásainkról a galériában
A kegyelmes asszony portréja - Jókai Színház
5 0
Péter és Pál Lustaországban (Békéscsabai Jókai Színház)
2 0
Legjobb barátnők - Békéscsabai Jókai Színház
3 0
Hamletrock - Békéscsabai Jókai Színház
6 0
Jókai Színház Podcast - Juhász Bence
8 0
Értesítések
