Karkithemia – díszlet
ŐSBEMUTATÓ Pethő Sándor – Zelei Miklós Karkithemia Zsákomban a rákom: 13 rekeszben A nő Kara Tünde Jászai-díjas Kar: Csomós Lajos, Galambos Hajnalka, Szente Éva Ügyelő: Gazdóf Dániel Súgó: Roszik Ivett Játéktér: Egyed Zoltán Jelmez: Kiss Kata Zenei munkatárs: Király Péter Rendezőasszisztens: Kiss Kata Rendezte: Tege Antal Olvasópróba: 2015. február 4. Bemutató: 2015. április 13.
hir6.hu | A rákkal folytatott évtizedes küzdelmét mondja el a Jászai-díjas Kara Tünde a Békéscsabai Jókai Színház új, Karkithemia című monodrámájában. A darabot, amelynek hétfőn lesz az ősbemutatója, Zelei Miklós és Pethő Sándor írta. ►Tovább
Békésifi | A Magyar Művészeti Akadémia meghívta kamaraszínházi sorozatába a Zalán Tibor: „Midőn halni készült” című művéből, Merő Béla rendezésében készült darabot. A dráma 2008-ban készült, de az alkotók úgy döntöttek átalakítják, és monodrámát készítenek belőle, mely legalább annyira nehéz, mint amennyire csodálatos feladat Bartus Gyulának A békéssabai közönség május 5-én és 6-án 16.00 órától tekintheti meg az előadást. ► Tovább
Közel 350 embert mozgatott meg a 24 órás Versfolyam Békéscsabán, a Jókai Szalonban, amelyhez a közjogi méltóságok, közéleti szereplők mellett sokan mások is csatlakoztak.A 24 órában a Jókai színház színészein, rendezőin, színész hallgatóin kívül mondott verset irodalmár, könyvtáros, muzeológus, óvónéni, újságíró, képzőművész, politikus, tanár, köztisztviselő, zenész, orvos, ügyvéd, a Borlovagrend tagjai, a Linamar-Békéscsabai Röplabda Sportegyesület magyar bajnok csapata és még itt tanuló finn cserediákok is. A 24 órás versfesztivál csúcsa kétségkívül Orbán János Dénes erdélyi költő nem remélt betoppanása volt, aki nagyszerű versekkel örvendeztette meg a szépszámú közönséget. A legmeghatóbb pillanatokat pedig idén is az "ESÉLY" Pedagógiai központ kisdiákjai okozták, akik legyőzve korlátaikat, gyönyörű költeményeket szavaltak el nekünk. A versfolyamon hallhattunk verseket az anyanyelvünkön kívül szlovákul, finnül – szavalva és megzenésítve is. József Attila születésének 110. évfordulójára emlékezve, teátrumunk színészei verseivel idézték meg a halhatatlan Költőt. Idén, immár negyedjére verseltünk együtt 24 órán át, mert verset olvasni, verset mondani, verset hallgatni jó. A költői szóban olyan erő van, ami nélkül nem létezhetünk, s ami mással nem is pótolható. Találkozzunk jövőre is!
Csabai Mérleg | A Békéscsabai Jókai Színház szervezésében pénteken 10 órakor elindult a 24 órás versmaraton. József Attila születésnapján, április 11-én 10 óráig tartó 24 órás versfolyam kezdetét jelző gongot Szarvas Péter polgármester ütötte meg a Jókai szalonban. ► Tovább
Országosan is egyedülálló módon, mint 2012 óta minden évben, 24 órán keresztül folyamatosan hallható a vers, a szavalat a költészet napján, a Békéscsabai Jókai Színház Szalonjában. A program április 10-én 10:00 órakor indult, és holnap, József Attila 110. születésnapján 10:00 órakor ér véget. Az eseményt Fekete Péter igazgató nyitotta meg, majd elsőként Szarvas Péter, Békéscsaba Megyei Jogú Város polgármestere szavalta el Szabó Lőrinc A végtelen pillanat című versét. Közéleti személyiségek, politikusok, ügyvédek, művészek, élsportolók, alkalmi társulások, iskolások és óvodások is megállnak pár percre, a verset ünnepelni. Az épület előtt elsétálók kihangosítva hallhatják a szavalatokat, a távolban lévők pedig a IDE kattintva élőben követhetik az eseményeket. A megye egyéb programjai itt olvashatók. A teljes program: 2014. április 10. péntek 10.00 -11.00 Házigazda: Dr. Erdeiné Gergely Emőke, a Lencsési Óvoda vezetője, valamint Seregi Zoltán, a Békéscsabai Jókai Színház igazgatóhelyettese; Díszvendégek: Szarvas Péter, Békéscsaba Megyei Jogú Város polgármestere, Tímár Ella önkormányzati képviselő és dr. Dr. Ferenczi Attila tanácsnok 11.00-11.30. Házigazda: Túriné Kovács Márta, Békéscsaba Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala Oktatási, Közművelődési és Sport Osztály vezetője, valamint Szabó Lajos, a Békéscsabai Jókai Színház színművésze; Díszvendég: Szeleczki Erzsébet nyugalmazott iskolaigazgató 11.30-11.45 Miklós Attila önkormányzati képviselő, valamint Szabó Lajos, a Békéscsabai Jókai Színház színművésze; Díszvendégek: Géczei Róbert Békéscsabai Lakótelepi SE-Energy Gym versenyzője K-1, full-contact, muay-thai magyar bajnok, válogatott és Hajdu Attila Csabai Csirkefogók VK versenyzője 98-as korosztály ifjúsági vízilabda válogatott 11.45-12.00 Szántó Tamás, az Aut-Pont Autista Gyermekekért és Fiatalokért Alapítvány vezetője, valamint Szabó Lajos, a Békéscsabai Jókai Színház színművésze; Díszvendég: Bondár Zsolt publicista 12.00-13.00 Mészáros Mihály színművész kedvenc verseiből válogat 13.00 – 14.00 00 Házigazda: Vitéz László költő, valamint Csomós Lajos, a Békéscsabai Jókai Színház színművésze; Díszvendég: az Üzenet 2.0 zenekar 14.00 – 14.30 Házigazda: Szabó Ila költő, valamint Nagy Róbert, a Békéscsabai Jókai Színház színművésze; Díszvendég: Laduver Ferenc, a Békéscsabai Széchenyi István Két Tanítási Nyelvű Közgazdasági Szakközépiskola igazgatója 14.30 – 15.00 Házigazda: Varga Tamás, Békéscsaba Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala Oktatási, Közművelődési és Sport Osztály közművelődési csoportvezetője, valamint Nagy Róbert, a Békéscsabai Jókai Színház színművésze; Díszvendégek: a polgármesteri hivatal dolgozói 15.00 – 16.00 Házigazda: Szente Béla, a Csabagyöngye Kulturális Központ igazgatója, valamint Ragány Misa, a Békéscsabai Jókai Színház színésze; Díszvendég: Herczeg Tamás szociológus, tanácsnok 16.00-16.30 Ando György néprajzkutató, a Munkácsy Mihály Múzeum igazgatója, valamint Bartus Gyula, a Békéscsabai Jókai Színház Jászai-díjas színművésze; Díszvendég: Ancsin Pálné, a Szlovák Klub elnöke 16.30-17.00 Házigazda: Frankó Attila producer, valamint Bartus Gyula, a Békéscsabai Jókai Színház Jászai-díjas színművésze; Díszvendég: Dr. Bagdi László ügyvéd és a Békéscsabai Irodalmi Estek csapata 17.00 – 18.00 Házigazda: Skultétiné Barna Anita, a Kemény Gábor Logisztikai és Közlekedési Szakközépiskola igazgatója és a Kemény Gitárklub, valamint Fehér Tímea, a Békéscsabai Jókai Színház színművésze; Díszvendég: Cseh István Príma-díjas gitárművész, zeneszerző 18.00 – 18.30 Melanzs-zsúr Házigazda: Ferencz Rezső újságíró, valamint Nagy Erika, a Békéscsabai Jókai Színház színművésze; Díszvendég: a Foolabout zenekar 18.30 – 19.00 Házigazda: Lenkefi Zoltán, a Békéscsabai Napsugár Bábszínház igazgatója, valamint Nagy Erika, a Békéscsabai Jókai Színház színművésze; Díszvendég: a Rokodál zenekar 19.00 – 19.30 Házigazda: Gnandt János képzőművész, valamint Tomanek Gábor, a Békéscsabai Jókai Színház színművésze; Díszvendég: Lonovics László, Békés megyei Príma-díjas képzőművész 19.30 – 20.00 Házigazda Rakonczás Szilvia, a Békés Megyei Könyvtár igazgatója, valamint Tomanek Gábor, a Békéscsabai Jókai Színház színművésze; Díszvendég: Ando György néprajzkutató, a Munkácsy Mihály Múzeum igazgatója 20.00 – 20.30 A Jókai Színházban működő középiskolás Verskör, valamint Komáromi Anett, a Békéscsabai Jókai Színház színművésze; Díszvendég: Andelic Jonathan énekes 20.30-21.00 Házigazda: Dr. Elek Tibor, József Attila-díjas irodalomtörténész, valamint Liszi Melinda, a Békéscsabai Jókai Színház színművésze; Díszvendég: Banner Zoltán költő, a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével kitüntetett előadóművész, művészettörténész 21.00-21.30 Házigazda: Nagy Krisztina, a Filharmónia Magyarország Nonprofit Kft. Békés megyei irodájának a vezetője, valamint Liszi Melinda, a Békéscsabai Jókai Színház színművésze; Díszvendég: Szűcs Csaba Príma-díjas zenetanár 21.30-23.00 A Békéscsabai Jókai Színház színművészei József Attila születésének 110. évfordulójára emlékeznek 23.00 – 00.00 „Egy nő és egy férfi” – Liszi Melinda és Nagy Róbert, a Békéscsabai Jókai Színház színművészeinek verses összeállítása 2014. április 11. szombat 00.00 -08.00 A Színitanház hallgatói 8.00-8.30 Házigazda: Baran Ádám, a Linamar-Békéscsabai Röplabda Sportegyesület elnöke, valamint Biró Gyula, a Békéscsabai Jókai Színház színésze; Díszvendég: a Linamar-Békéscsabai Röplabda Sportegyesület magyar bajnok csapata 8.30-9.00 Házigazda: Bali-Hatala Boglárka, a Csaba Televízió főszerkesztője, valamint Biró Gyula, a Békéscsabai Jókai Színház színművésze; Díszvendég: Virág Éva festőművész 09.00 – 09.30 Házigazda: "ESÉLY" Pedagógiai Központ, valamint Seregi Zoltán, a Békéscsabai Jókai Színház igazgatóhelyettese; Díszvendég: Vantara Gyula országgyűlési képviselő 9.30-10.00 Simon János, az Európai Borlovagrend borlovagja, Díszvendégek: az Európai Borlovagrend Dél–alföldi Legátusának borlovagjai Együttverselés: József Attila: „Kedves Jocó!”, valamint József Attila: „Kertész leszek” című verse. Gitáron kísér: Balázs Csongor, a Békéscsabai Napsugár Bábszínház színművésze
A Mindentudás Színházi Egyeteme hűséges közönsége a harmadik évad utolsó előadására gyűlt össze április 7-én, kedden az Ibsen Stúdiószínházban. Kovács Edit színművész, esztéta, a programsorozat ötlet- és házigazdája bevezetőjében a színházi kritika jelentőségére hívta fel a hallgatóság figyelmét, úgy fogalmazott: az előadásokról megjelenő értékelés, bírálat megerősítés a színészek és a közönség számára egyaránt.Nagyon örültem a felkérésnek, hogy szívügyemről, a kritikáról tarthatok előadást, s úgy láttam helyesnek, ahelyett, hogy saját gyakorlatomat és mások könnyen elérhető írásait reklámoznám, inkább a műfaj történetébe és elméletébe adok bepillantást. (Niedzielsky Katalin összefoglalója) A cím – A színházat kell szeretni, nem a kritikust! – okozott némi meglepetést. De én komolyan gondolom: aki nem szereti a színházat, ne írjon kritikát. A mondat második fele pedig arra utal: a kritikus dolga, hogy bíráljon, ítélkezzen, s ha ezt megteszi, nem mindenkinek tetszik, nem mindenki szereti. Ez ilyen hivatás. Kosztolányi Dezső Ars criticájából mottót is választottam az előadásomhoz: „Minden poggyászom a szeretet meg egy látcső.” A kritika szó görög eredetű, a kritike kifejezésből származik, magyar jelentése ítélni, bírálni. Egy szellemi- vagy műalkotás megítélése, bírálata a kritika, amelynek elemzést és véleménynyilvánítást kell tartalmaznia. Leggyakrabban könyv-, zene-, film-, és színikritikát olvashatunk napilapokban, szakfolyóiratokban, magazinokban és online, de bármilyen alkotásról, szellemi termékről lehet bírálatot írni, például festészetről, építészetről vagy akár reklámról. Az évszázadok során a színikritika az irodalom, a művészet és a tudomány között „lebegett”, jellemzői alapján hol ide-, hol odasorolták. Aztán egyik területhez sem, inkább egy harmadikhoz. A színikritika a lexikon szerint: a színpadi mű, a színjáték bírálatára, elemzésére szolgáló tudományos vagy publicisztikai műfaj. Annyi bizonyos, hogy eléggé speciális, összetett műfaj. Ha publicisztikai, újságírói műfajként emlegetik, akkor a hírlapíráshoz sorolják, ha zsurnalisztikai műfajként, akkor hírlapirodalomról beszélünk. Az írás helyett irodalom az igényesebb, emelkedettebb művet, színvonalbeli különbséget jelzi. A kritika elemzésen, értékelésen alapuló, indokolt bírálat; nem elég jelzőkkel dobálózni, a minősítéseknek a szereplők, alakítások elemzéséből kell következni. Tartalma lehet méltató, elismerő, elmarasztaló vagy elutasító. A hangneme elfogult, tárgyilagos, finomkodó, szókimondó, esetleg kifejezetten bántó. A kritikusnak illik némi irodalom-, színház- és művészettörténeti ismeretekkel rendelkeznie, nem árt, ha jó ízlése van, egészséges látásmódja, felfogása a színházról. Feladata, felelőssége nagy, a darab (irodalmi előzmény), a színházi előadás és a közönség között közvetít. Célja az előadás értékeinek és gyengéinek felmutatása, az írásban leggyakrabban követett sorrend pedig a vizsgálat, elemzés, leírás, indoklás. Gero von Wilpert német irodalomtörténész szavai a színházra is érvényesek: „A költővel és az olvasóval szembeni kettős felelősségtudaton kívül a kritika a kritikustól megköveteli, hogy képes legyen kellő mélységben átélni az élményt, belehelyezkedni a tárgyba, hogy egészséges ízlésvilággal, valamint a nyert és megvédendő ismeretekhez megfelelő kifejezésmóddal rendelkezzen.” A színikritika tárgyilagos, megalapozott, tudományos elemzés és egyéni vélemény, álláspont egyszerre, amely határozott értékrendet közvetít. Az előadás mint komplex alkotás elemzésének része a drámai mű ismertetése (mondandó, dramaturgiai felépítés, szerző, korszak), de lényege az előadás (rendezés, színészi alakítások, színpadi elemek, tervek, zene, tánc), nem az irodalmi előzmény. Értékelheti a kritika ezeken túl a bemutató jelentőségét, annak társadalmi összefüggéseit, párhuzamot vonhat más darabokkal, előadásokkal, alakításokkal, elemezheti az előadás helyét a bemutatók között, jelentőségét a társulat számára. A magyar színikritika első jelentős képviselője Bajza József volt, művelői mindig kiváló költők, írók: Vörösmarty Mihály, Gyulai Pál, Ambrus Zoltán, Kárpáti Aurél, Ady Endre, Kosztolányi Dezső, Németh László – és felsorolhatnánk majdnem az egész 19. és 20. századi irodalom számos kiemelkedő alakját. Bajza József eredetileg ügyvéd volt, költő, színigazgató, kritikus, nevéhez fűződik a Kritikai Lapok elindítása (1831), 1837-ben Vörösmarty Mihállyal és Toldy Ferenccel megalapította az Athenaeumot (ott jelentek meg kritikái), költőként kezdte, de kritikái váltak igazán maradandóvá. Dramaturgiai és logikai leckék, magyar színházbírálók számára című tanulmánya (1836) az első magyar nyelvű színházelméleti, esztétikai munka. Bajza a Pesti Magyar Színház igazgatójaként kidolgozta a színházi működési szabályzatot (1837-1838), ami nem létezett korábban, irodalmi- és színikritikáival a modern irodalmi élet egyik megteremtőjévé vált, a kemény, polemikus hangú bírálat megjelenése is nevéhez fűződik. Politikus alkat lévén, Kossuth híveként, a politikai publicisztika, közéleti újságírás atyja lett. A Magyar színháztörténet az 1790-1873 közötti időszakot tárgyaló fejezetében a színikritika még nem jelenik meg önállóan, csak az 1873-1920-as évtizedeket feldolgozó részben, amikor a nagy írók, költők, lapszerkesztők művelték. Ez volt a drámaközpontú színikritika korszaka; a szerzők ebben a műfajban fogalmazzák meg a drámával kapcsolatos nézetüket és színházelméletüket, a drámáról írtak, nem az előadásról, a színpadi megjelenítés módjáról, minőségéről alig vagy nem is szóltak, bírálatot, értékelést nem adtak. Jogos a kérdés: mennyire volt ez kritika? A publicisztikai stílust hazánkban Bródy Sándor honosította meg, közvetlen, személyes kapcsolatot teremtett az olvasóval, a beszélt nyelvet az irodalmi stílussal ötvözte. A célja az volt, hogy kritikái érdekesek, színesek legyenek, minél többen olvassák. Bródy fellépése egybeesett a sajtó fejlődésével, az olvasók információéhségének, kulturális igényének növekedésével. Ignotus azt mondta a korabeli Magyar Hírlapról, ahol Bródy kritikusi pályafutását kezdte, hogy „a magyar újságírást egyik napról a másikra megirodalmasították”. A reformokat Bródy indította el, de igazi változást Ignotus, Schöpflin Aladár és Ady Endre hozott a magyar kritikaírásban. Ignotus alapozta meg az impresszionista (élményközpontú, intuitív, ösztönös megérzésen alapuló) kritikaírást, amely a teljes művészi és befogadói szabadságot hirdeti, leszögezi, hogy egy könyv vagy színházi előadás élmény, ami mindenkinek mást jelent, mindenkire másképpen hat. Arról is értekezik Ignotus, hogy a színházi előadás minden este más és más, a színház lényege az illúziókeltés, az elhitetés, de figyelmeztet, hogy nem az értéktelen „szemfényvesztés”. A színház felfogása szerint művészet, amely „anyagát az emberi lélek legtitkaiból s a kifejező és alakító művészet legkörülkerítettebb tartományaiból veszi”. A színikritika-írásba Ady Endre új hangot hozott. A nagyváradi lapokban, a Budapesti Naplóban publikált, majd a debreceni lapokban, a Nyugatban és a Világban. Fiatalon szeretett bele az újságírásba, ez a szerelem élete végéig tartott; kortársai szerint Adyt a színház vitte az újságíráshoz. Nagyon komolyan vette a színházat, társadalmi, nemzeti ügynek tekintette, olyan kulturális kincsnek, ami nehéz történelmi időkben a nemzet megmaradásának záloga. Ady hamarabb volt kritikus és publicista, mint költő. Kritikáinak jellemzője: a színház végtelen szeretete, óriási világirodalmi műveltség, igényesség, magas mérce, problémaérzékenység. Erőssége volt a színészek jellemzése, az alakítások bírálata, és nemcsak a színházról, hanem a magyar társadalomról is véleményt alkotott. A Budapesti Naplóban 1908. április 10-én jelent meg az Ártatlanok című színműről az a kritikája, amelyben a korabeli magyarországi állapotokat ostorozza: „…a magyar társadalmat minden negyven-ötven évben meg kell verni, mint egy rossz gyermeket. Rá kell kiáltani: vagy itt vagy Európában vagy sem, te zseniális semmiházi. Ha idejöttél, akkor nincs jogod úgy élned, mint Kínának és Kóreának. Ma megint a verés, a szükséges verés idejénél tartunk… Előkelő Magyarországról álmodozunk itt pár százan, s nem elégíthet ki bennünket egy közép-európai Macedónia.” Ady komoly követelményt támasztott a színházzal szemben, úgy vélte, csupán nemzetinek lenni kevés, „örök emberinek” kell lenni, eszménye és kritikáinak kulcsszava az „élet és igazság” volt. Elítélte, ha a színház csak üzletként működik. „Üzlet, mint akármi. Nem jelent és nem képvisel semmit. Nem több, mint a cirkusz. Emberformájú kutyakomédia.” Hangsúlyozta, hogy az ilyen színháznak nincs köze a művészethez, az emberiség álmaihoz, az üzletszerű színház olyan, mint a cirkusz, a lóverseny vagy a rulett: lelketlen, üres, hazug és ártalmas. Ady kritikáiban több életszerűséget, hitelességet, igazságot követelt a színháztól, megkülönböztetett figyelmet szentelt a tartalomra, a mondanivalóra, és igen harcos hangnemben szólt. Az is kiderül írásaiból, hogy a korabeli közönség mulattatást várt Thália templomától, nem a társadalmi problémákat akarta viszontlátni, meg is rótta ezért a közönséget. Kifogásolta, hogy a színészekből hiányzik az irodalom iránti érdeklődés, aminek okát a színházakban látta, féltette a drámákat a „lealacsonyult komédiázástól”. Színészi értéknek azt nevezte, ha a színészek a szerepeikben önmagukat adják, úgy vélte, akkor lehetnek „igazak”. Schöpflin Aladárt kritikusként az érdekelte, hogyan formálódik a dráma színdarabbá, hogyan hathat a közönségre, mennyire szolgálja a színház céljait. A színház dolga szerinte az, hogy művészetet nyújtson, a kritikus feladata pedig, hogy felkészítse (a csalódástól megóvja) a közönséget. A színpadi fogásoknál fontosabb volt számára a költői igazság, kereste a téma korra jellemző társadalmi hátterét. Felismerte, hogy az előadás több, mint színház, társadalmi esemény, ahol fontos emberekkel lehet találkozni, kapcsolatokat lehet teremteni. A kritika megléte óta fontos kor- és szakmai dokumentum lehet, de csak akkor, ha a bemutatón túl (műsor, szereposztás) szól az alkotókról, alakításokról, a színház dolgáról. Sajnos a kritikák többsége nem töltötte be a dokumentum szerepét, pedig fontos lett volna azokban az évtizedekben, amikor még nem volt film, videó. A drámaközpontú kritika korszakában „a színház az irodalom szolgálólánya” volt, és az írókritikusok lapokhoz kötődtek, Bálint György például az Est-lapokhoz, Kárpáti Aurél a Pesti Naplóhoz, Németh László a Hídhoz, Tóth Árpád Az Esthez. Az írókritikusok színdarabírói érdekeltsége a színházban és a lapjukban ellentmondásos helyzetet teremtett: nem akartak rosszat írni a színházról, ahol legközelebb saját darabjukat mutatják be, elnézők voltak a szerzővel is, aki kritikusuk lesz. A színházi produkcióhoz az irodalom felől közelítettek, nem volt elég színházművészeti, esztétikai ismeretük, nem elemezték az előadások sajátosságait. Kosztolányi Dezső Elöljáró beszéd című írásában fogalmazta meg ars criticáját, ami az Új Időkben jelent meg 1928-ban. Felfogása példaértékű, követendő, tanítani kellene. „Ezen a helyen költőkről, színdarabokról, színészekről fogok beszélni. Milyen jogon? Csak azon a jogon, hogy én is néző vagyok. Eljárogatok a színházakba. Onnan élményekkel jövök haza. Azokat próbálom leírni. Nemcsak az élet ad élményeket, hanem annak mása, a színház is… Teljességre törekedni itten képtelenség… Vállalkozásomat tehát izgalmas kalandnak tekintem… Arról írok, ami megkap. Néha talán csak a költőről, néha csak egy színészről, néha talán csak egy kellékről…” Bálint György lesújtó véleménnyel volt a kritikáról. A kritikusok árulása című írásában hiteltelennek nevezi őket morális szempontból, bírálta politikai elfogultságukat, elítélte hozzáállásukat, hogy nem vették komolyan a kritika szerepét, lehetőségeit. Kifogásolta a felkészületlenségüket, félművelt dilettánsoknak nevezte őket. Árulásuk fő okaként a munkáltatótól való függőségüket jelölte meg, hogy nem a meggyőződésük szerint írnak, a legsúlyosabb gondot abban látta, hogy a színpadi írók a kritikusok is egyben. Azt mondta: ez „éppen olyan immorális, mintha a törvényszéki bíró állandóan ügyvédi gyakorlatot is folytatna és viszont”. Sebestyén Károly rámutatott: a kritikusok dolga, hogy a jót szeressék, keressék és dicsérjék. Figyelmeztetett, hogy a színikritika helyzete nem lehet jobb, mint a színházé, amellyel foglalkozik, s hogy az elvárás a színháztól és a kritikától koronként együtt változik. Németh László a műfajt és művelőit egyaránt bírálta az 1940-es évek első felében. Új szempont nála, hogy a közönséget sem kímélte (magatartását, értékrendjét kifogásolta). A színház igénytelenségét is leleplezte, csak a Víg és a Nemzeti felelt meg szerinte a műfaj esztétikai követelményeinek. A színház szerepét abban látta, hogy az értékes kortárs magyar drámák színpadra állítását szorgalmazza. Elmarasztalta a rendezői alkotómunka és a színpadi látvány előtérbe állítását, ha dráma helyett revüt játszottak. Leszögezte: a színház dolga, hogy az irodalom tolmácsolója legyen, a színház eszközei ebben csak „torzító, zavaró tényezők” lehettek. Kárpáti Aurél is úgy vélte, hogy a színházban a dráma a fontos, az előadás csak kiegészítés, dekoráció. Megvédte viszont kritikustársait, mondván, ahol nincs színészi alakítás, ott nincs mit elemezni, nincs emberábrázolás, személyiség, a színészből komédiás lett, a színházból cirkusz. Bisztray Gyula már a színház válságának okait elemezte A színház és a kritikus című írásában. Kijelentette, hogy nem minden kritikus színműíró, és a műfajnak hasznos ez a függetlenség. A színikritika leértékelődésének okát művelőinek a munkáltatótól való függőségében látta. Arra figyelmeztetett, hogy a szigorú kritika elriasztja a közönséget, pedig már a mozi, a rádió is sok nézőt otthon tart. Arról is értekezett, hogy az előadás sikere nem feltétlenül a kritika függvénye, mert azt a közönség úgysem olvassa. Keresztury Dezső Színikritikus a színikritikáról című írásában (1942) a színházi élet hanyatlásáért egyenesen a színikritikát teszi felelőssé. Felrója a kritikusoknak, hogy nem tudnak írni, műveletlenek, felkészületlenek, csak a drámát ismertetik, a színházi előadással nem foglalkoznak. Illés Endre azt jósolta, hogy a kritika alapja az irodalmi színház marad a jövőben is. Trónkövetelők a színpadon című írásában kijelenti: a rendező sohasem fogja átvenni az író elsőbbségét, és az írónak a színész a legfőbb szövetségese a rendező ellen, a színész könnyebben egyezkedik az íróval, mint a rendezővel. Úgy vélte, hiába alakult ki a 20. század elején a rendezői színház, az nem lesz hosszú életű. Az ötvenes évektől egyre jellemzőbb lett a kulturális élet, benne a színház átpolitizálása. A kritika a politika szolgálólánya lett, a művészeti életet maga alá gyűrte a politika, kritikusok helyett elkötelezett pártkatonák publikáltak, az értékelést felváltotta a politikai diktátum. Komlós Aladár Költészet és bírálat című könyvében megállapítja: a kritika fontos visszhang az írónak, befejezi, amit az író elkezdett, dokumentálja a darab létét, beviszi …
Pozsgai Zsolt és Szomor György alkotása kétségkívül tökéletesen illeszkedik a nagy musicalek sorába: világhírű történet fülbemászó zenével fűszerezve, – melynek olykor franciás, olykor latinos ritmusa nagyszerűen idomul a darab hangulatához – látványos díszlet, és remek szereposztás. Dézsi Fruzsina írása itt olvasható.
BEOL | Nemrég mutatták be a Dózsa című monodrámát Bartus Gyula szereplésével. A Békéscsabai Jókai Színház Jászai Mari- és Gálfy László Gyűrű-díjas művésze pedig egy másik monodrámára is készül, Zalán Tibor Midőn halni készült című alkotását viszi egyedül színre. ► Tovább
Magyarteatrum.hu | A Jászai Mari-díjjal 1953 óta elsősorban színészeket és rendezőket jutalmaz – a szakmai szervezetekből delegált kuratórium javaslatára – a kormány, de sok díszlet- és jelmeztervező, dramaturg és színházigazgató szintén részesült már az állami kitüntetésben. A színművészeti díjat 1992-ben újraalapították és kiterjesztették a színháztudományi tevékenységre, kapta már kritikus, színházi lap főszerkesztője és színháztörténész is. Az idén többek között Fekete Péter vehette át a rangos elismerést. ► Tovább
November végén mutatta be a Békéscsabai Jókai Színház Steinbeck klasszikusát, az Egerek és emberek című drámát. A katartikus élményt nyújtó előadás megtekintésére ismét van lehetőségük azoknak, akik eddig lemaradtak róla: áprilisban még tízszer látható a teátrumban. A szívszorító történet két főszereplője zseniális alakítást nyújt. Csomós Lajos George szerepében féltő szeretettel egyengeti barátja és saját sorsát. A gyermeki szinten megmaradt társat, a hatalmas Lennie-t, Katkó Ferenc kelti életre. Mindkét szerep kiváló lehetőség a színészek számára, hogy megmutassák színeiket, mélységüket, tehetségüket és technikájukat. Élnek is ezzel a lehetőséggel: csak szuperlatívuszokban szóló kritikákat kaptak. Az előadás sikere természetesen nem csak rajtuk múlik, hibátlanul játszik a Jászai-díjas Bartus Gyula és Kovács Frigyes, valamint Gulyás Attila, Szabó Lajos, Gubik Petra, Czitor Attila, Koleszár Bazil Péter, Ormándy M. Keve és Jancsik Ferenc is. A zenei aláfestést Papp Gyula, az egykori P. Mobil legendás billentyűse nyújtja, Max Reger orgonaműve szinte kétszer megy végig a darabon. A rendezés Pataki András munkáját dicséri. A népszerű színészkutya, Johnny is feltűnik a színen. John Steinbeck Nobel-díjas amerikai regényíró 1937-ben írta meg az Egerek és emberek című kisregényét, amelyet később színpadra és filmre is adaptált. Sikere azóta is változatlan, a film újra és újra képernyőre kerül világszerte, színpadi megjelenése szinte mindig szívfacsaró siker, a kisregény a könyvtárak állandóan kint lévő darabja. A játék két idénymunkás különös, összetett és tragikus kapcsolatáról szól. Az emberi kapcsolatok kiüresedését, a társadalmi szintű elmagányosodást a szerző szimbólumteremtő képessége emeli katartikus magaslatokra, gondolkodtat el színház és mozi nézőt, illetve olvasót egyaránt. Életünk problémái, kérdései mit sem változtak, s kívülről nézve nevetve-sírva egy kicsit talán mi is másként látjuk a világot, a barátságot, a szeretetet, mások elfogadását. Előadás időpontok: április 8. 19:00 április 9. 15:00 április 9. 19:00 április 14. 19:00 április 15. 19:00 április 16. 19:00 április 17. 19:00 április 18. 19:00
hirado.hu | Saját élettörténetét, a rákkal folytatott évtizedes küzdelmét mondja el a Jászai-díjas Kara Tünde a Békéscsabai Jókai Színház új, Karkithemia című monodrámájában, amelynek ősbemutatóját április 13-án tartják. ► Tovább
Még több képet talál előadásainkról a galériában
Boldog Karácsonyt! 🎄 (Jókai Színház)
125 megtekintés 2024. december 24.
6 1
Adventi gyertyagyújtás - December 22. (Jókai Színház)
52 megtekintés 2024. december 22.
2 0
Adventi gyertyagyújtás - December 15. (Jókai Színház)
48 megtekintés 2024. december 22.
4 0
Adventi gyertyagyújtás - December 8. (Jókai Színház)
81 megtekintés 2024. december 8.
4 0
Adventi gyertyagyújtás - December 1. (Jókai Színház)
81 megtekintés 2024. december 1.
7 0
Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival - Jókai Színház
231 megtekintés 2024. november 22.
3 1
Süti | Időtartam | Leírás |
---|---|---|
cookielawinfo-checkbox-analytics | 11 hónap | Ezt a cookie-t a GDPR Cookie Consent plugin állítja be. A cookie az „Analytics” kategóriába tartozó cookie-khoz való felhasználói hozzájárulás tárolására szolgál. |
cookielawinfo-checkbox-functional | 11 hónap | A cookie-t a GDPR cookie hozzájárulása állítja be, hogy rögzítse a felhasználó hozzájárulását a „Funkcionális” kategóriába tartozó cookie-khoz. |
cookielawinfo-checkbox-necessary | 11 hónap | Ezt a cookie-t a GDPR Cookie Consent plugin állítja be. A cookie-k a „Szükséges” kategóriába tartozó cookie-khoz való felhasználói hozzájárulás tárolására szolgálnak. |
cookielawinfo-checkbox-others | 11 hónap | Ezt a cookie-t a GDPR Cookie Consent plugin állítja be. A cookie az „Egyéb” kategóriában lévő cookie-khoz való felhasználói hozzájárulás tárolására szolgál. |
cookielawinfo-checkbox-performance | 11 hónap | Ezt a cookie-t a GDPR Cookie Consent plugin állítja be. A süti a „Teljesítmény” kategóriába tartozó cookie-khoz való felhasználói hozzájárulás tárolására szolgál. |
viewed_cookie_policy | 11 hónap | A cookie-t a GDPR Cookie Consent plugin állítja be, és annak tárolására szolgál, hogy a felhasználó hozzájárult-e a cookie-k használatához. Nem tárol semmilyen személyes adatot. |