A színházi kényszerszünetből családi szabadság lett, Puskás Dániel a békéscsabai albérletet a nagyszülők jászágói kertesházára cserélte, ahol két kisgyermekével és óvónő feleségével sokkal barátságosabb a karantén. Az idilli időszak azonban nem feledteti sem a színház hiányát, sem a járvány következményeivel kapcsolatos kérdéseket. A nagy telken kiválóan lehet játszani, a nyuszik, a kecskék az udvaron igazi kalandot jelentenek az öt- és egyéves apróságoknak, akik legjobban mégis annak örülnek, hogy otthon van és többet tud velük foglalkozni az apukájuk. A Békéscsabai Jókai Színház színésze az öccsének is besegít a házfelújításnál, fúr, farag, fest, mindent megcsinál, amit csak kell. Utoljára A vörös postakocsi Anna-bálos jelenetében az egyik színész szerepét próbálta, és mint mondja, nagyon szíven ütötte, amikor kiderült, hogy elmarad a premier, utána pedig kormányrendelet tiltotta be az előadások megtartását, bezárt a színház.  A helyzet azóta is bizonytalan. Nem tudjuk, mikor folytathatjuk, lesznek-e nyáron előadások, visszaállhat-e szeptembertől a régi rend. A bizonytalanság a legrosszabb.  A gyerekek mellett nincs megállás, az együttlét boldogság, az építkezés is komoly munka, jó érzés, ha az ember segíteni tud, de mindez nem pótolja a színházat.  A rutin, a színpad, a próbák, az előadások nagyon hiányoznak, amikor ilyen hirtelen vesznek el mindent, olyan, mintha egy szerelem szűnne meg. Mivel vállalkozóként dolgoztam a színházban, érzékenyen érint a létbizonytalanság. Két nagyon nehéz hetem volt, de talpra álltam, itt van dolgom, feladatom, tennivalóm. Pályáztam támogatásért a Színházi Szolidaritási Alaphoz, és nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy bekerülhettem azok közé, akik kaptak segítséget. Tudok nagyon sok olyan színészről, akik nagyon nagy bajban vannak, és ahol csak lehet, szeretném felhívni a közönség figyelmét, hogy lehetőségeikhez mérten támogassák a szabadúszó színészeket és a munka nélkül maradt háttérmunkásokat. Ehhez megvannak a megfelelő alapítványok. Mi a véleményed a világjárványról, az óvintézkedésekről és egyáltalán a következményekről? A járvány nyilván komoly figyelmeztetés az emberiségnek. Azt hittük, mindent tudunk, mindenre fel vagyunk készülve, mindent lehet nekünk a Földön, és most a tanulópénzt ki kell fizetni. A járvány leállította a világot, kényszerpihenőre küldött bennünket, kaptunk időt, hogy átgondoljuk a dolgainkat, mérlegeljük, miként menjen tovább az élet. Most kevesebb a forgalom az utakon és a légtérben, tisztul a levegő, ez jó. De nagy bennem a félelem, hogy vajon tanul-e a történtekből az emberiség. Velencében nincs tömeg, tiszta a tenger, visszajöttek a halak. De ha elmúlik a járvány, ugyanazzal a lendülettel folytatjuk, ahol abbahagytuk, vagy okosabban élünk majd? Ilyen kérdések foglalkoztatnak.  Fontos, hogy a karantén alatt is karban tartsuk magunkat, és ha végre feloldják a tilalmat, készen álljunk a folytatásra. Ezt hogyan lehet itthon elérni? Rengeteget olvasok. Most éppen Philip Pullman Az Úr sötét anyagai című trilógiájának kiegészítő kötetét, A por könyvét. A sci-fi fantasy mindig is meghatározó volt számomra. Újabb mesét nem írsz? Mesét nem, de írással is foglalkozom. Elkészült egy musical szövegkönyve, most a zenei anyagán dolgozom Lévai Attilával és Pelle Lászlóval. Ez Steven Millhauser egyik novellájának színpadi adaptációja. Zenés karanténvideókat is csinálunk a Replay Akusztik együttessel. Ez a színház fiataljaiból és a Színitanház néhány diákjából összeverődött zenekar. Így próbálom pótolni a színházat, amíg nem tudunk újra játszani.  Niedzielsky Katalin Fotó: A-TEAM  

Nem egyszerű a karanténlét két embernek 20 négyzetméteren, főleg szakdolgozatírással, államvizsgára készüléssel. Liszi Melinda emellett részt vesz a hangoskönyvgyártásban, verset mond videón, párjával főzőcskézéssel, kerékpártúrákkal ellensúlyozzák a bezártságot és az esküvőjüket tervezik. A Békéscsabai Jókai Színház művésze bízik abban, hogy okolunk a járványból és tudatosabban élünk a jövőben. A minap adtam le a szakdolgozatomat, az elmúlt egy hónap kutatással, írással, szerkesztéssel telt, napi 12 órát dolgoztam. Mellette még egy másik dolgozatot is írtam Andersenről. Most végzek Szarvason, a hároméves óvodapedagógia szakon, a következő másfél hónap azzal telik, hogy a június eleji online államvizsgára készülök, 22 tételt kell megtanulnom. A szakdolgozatom témája Kiss Ottó felnőtt- és gyermekirodalma. Nagyon szeretem a műveit, szerintem a három legjobb mai költő közé tartozik, nagyon tud a gyerekek nyelvén írni, könnyen tudnak vele azonosulni. Innen a rajzpályázat ötlete óvodásoknak, amit a színház indított, hogy a gyerekek készítsenek illusztrációkat a versekhez.  Mint leendő óvodapedagógus átérzem és látom a társaimat, hogy milyen nehéz most a legkisebb gyerekekkel, az óvodásokkal, bölcsődésekkel otthon foglalkozni. Arra gondoltam, legyen valami ösztönző nekik, amiben szívesen részt vesznek, a pályázattal a szülőket akartam segíteni. A sűrű programod ellenére több színésszel együtt felolvassátok vak és gyengénlátó szerzők műveit, verset mondotok. Nagyon szívesen részt veszünk minden nemes kezdeményezésben, ami másoknak segít. Öröm, hogy sok olyan szerző van, akinek értékelhető az írása. Ezeket a szövegeket felolvasás előtt alaposan át kell tanulmányozni ahhoz, hogy jó felvétel születhessen. Attól kezdve, hogy a járvány miatt lefújták az előadásokat, verses videókkal, irodalmi részletek felolvasásával próbáljuk enyhíteni a hiányt… Bezártság ellen és lelki, szellemi töltekezésre mi a jó recept? Sokat főzőcskézünk, mindketten örömünket leljük benne, szeretünk biciklizni, kimenni kicsit a szabadba; két ember egy miniatűr garzonban összezárva különben bekattan, a szabadságvesztést másképp nem lehet elviselni. Nagy túrákat teszünk Gyulára, Szabadkígyósra, Kondorosra, Póstelekre, amerre jó a kerékpárút, minimális a szembejövő forgalom, kevesen futnak, bicikliznek. Erdőben, tónál vettünk fel videót. Néha sétálunk, amerre kevesen járnak.   Mit gondolsz a világjárványról, az óvintézkedések  negatív és pozitív hatásairól? Az első héten nagyon követtük, figyeltük a híreket, de utána inkább igyekeztünk kivonni, kímélni magunkat a szörnyűségektől. Persze tudni kell, mi zajlik, de nem szabad magunkat állandóan bombázni a rossz hírekkel. Próbálunk abba kapaszkodni, ami jó változást hozhat, elgondolkodunk és beszélgetünk arról, hogy a Föld most kapott egy kis lélegzetvételnyi időt. De nem tudhatjuk, mennyiben fog mindez az emberek gondolkodásmódján változtatni. Alapvetően nem vagyok pesszimista, remélem, az emberek rájönnek, hogy tudatosabban kell élni, nem szabad szennyezni a Földet, a levegőt, nem kell minden nap autóval bevásárolni. Ha a járvány picit segít abban, hogy fellélegezzen a világ, akkor jót tett. De félek, hogy a multi cégek pótolni akarják majd a lemaradást a gyártásban, ebből lesz a baj, nem a magánemberekkel. A kijárási korlátozást egyfajta szabadságvesztésként éljük meg, nagyon nehéz elviselni, hogy nem utazhatunk távol élő szeretteinkhez, de nem látogathatjuk őket közel sem. Ugyanakkor annak legtöbben örülnek, hogy most otthon együtt lehet a család. Az otthonlét a szociális viselkedést pozitívan is befolyásolhatja. Sok időt tölthetünk együtt, ennek rettentően örülünk, ez jó hozadéka a járványnak. Rossz viszont Andrásnak a kényszerszabadság, szabadúszó, a családja Pesten van, nem tudjuk idehozni a gyereket, ez fájó pont. A karanténban az ember nagyon kreatív, társasosunk két telefonnal, játszani, bújócskázni próbálunk online, ami nem ugyanaz. Nekem még itt van egy országhatár is. A Szerelem, ó utolsó előadását jött megnézni anyukám a bátyám kisfiával, és az utolsó pillanatban tudtak hazamenni Szerbiába. Ők nagyon hiányoznak. Furcsa húsvét volt, furcsa anyák napja jön. Nem tudjuk megölelni, megpuszilni az anyukákat. Így mostanában még nagyobb figyelemmel vagyunk irántuk, még több videós beszélgetéssel próbáljuk tartani a kapcsolatot. Nagyon reméljük, hogy addigra rendeződik a helyzet, és augusztusban meg tudjuk tartani az esküvőnket.   Niedzielsky Katalin

Vakoknak és gyengénlátóknak készítenek hangoskönyvet hetek óta a Békéscsabai Jókai Színház művészei. A Békés megyei egyesület tagjainak műveit olvassák fel, többek között ezzel az akcióval teszik közkinccsé tudásukat, amíg a járvány miatt nem játszhatnak, nincsenek előadások. Munkájukért Kelemen Györgyné Edit Igazi jótevők című írásával mond köszönetet.  Igazi jótevők Sok ember fél és retteg. A lakásból, az otthonukból kimenni nem mernek. Az amúgy is zárkózottabb emberek most még jobban magukra zárják az ajtót, úgy érzik, még inkább egyedül vannak. Az utcák üresek, és a forgalom is kisebb. Eltűnt a sétáló emberek hangja, a játszótér gyermekzsivaja. Minden reggel a hírekben hallani, hány ember lett fertőzött és hány halt meg.      Az idősek, a gyengék még nagyobb veszélyben vannak a vírus miatt. A fogyatékkal élők, a vakok és gyengénlátók, a kerekesszékesek és a többi sok-sok beteg ember. Mind vigaszért kiált!     Mintha a kérő szót, a sóhajt meghallották volna! Jön a segítség! A Békéscsabai Jókai Színház színészei könyvet készítenek, méghozzá hangosat. Hogy ne gépi hang olvasson fel, az írást színészek elevenítik meg. Most a hangjukkal játszanak, nagy átélessel, és az írás színes lesz. Sérült emberek kapnak most szót, adnak reményt az íróknak, akik a névtelenség sötétjében bújnak meg. Álmok kapnak újra szárnyra.        A hangoskönyv amikor kész lesz, sok örömet nyújt majd sok-sok embernek. A képzelet szárnyán kis lakásukból, otthonukból kilépnek. Szállnak és repülnek oda, ahová kedves színészek a hangjukkal repítik őket. Feledve a bánatot, a bajt, mosolyt csalnak szomorú arcukra.      Igazi segítők, jótevők, köszönöm szépen nektek! Mindenkinek köszönöm, akik most azon fáradoztok, hogy fényt vigyetek a sötétségbe. Várom nagyon és lelkesen, hogy elkészüljön a könyv, hallgatókra találjon, hangotok és munkátok által szebb legyen bezárt kis életünk. Kelemen Györgyné Edit

Első osztályos kisfia mellett az online-oktatásban játszik most főszerepet Tarsoly Krisztina. Amikor az iskola engedi, verset mond, mesét olvas, színjátszókört vezet és meglepetéseket szervez, halad a tavaszi nagytakarítással. Örül a családjának és a napsütésnek, alig várja, hogy újra ölelkezhessen a világ. Ebben a kényszerhelyzetben a mindennapi teendők mellett belekezdtem a tavaszi nagytakarításba is, amivel apránként haladok. Nagyon sok időt töltök az online-tanulással. A kisfiam, Bence első osztályos, és igényli, hogy mindig mellette legyek, amikor tanul. Nem irigylem azokat a szülőket, ahol több gyermek is iskolás. Elmagyarázni a tananyagot, a kész leckét feltölteni a megfelelő helyre… Szerencsére az elsős tananyagot még értem, és tudok segíteni. Senkinek sem könnyű most ez a távoktatás, legyen az gyermek, szülő vagy pedagógus – mondta a Békéscsabai Jókai Színház művésze, amikor arról kérdeztem, hogyan telnek a napjai, mivel foglalkozik vészhelyzet idején, az otthoni karanténban. Tarsoly Krisztina vigyáz testi, lelki egészségére, jógázik, amihez csatlakozott a párja is. Kenyeret süt, mint nagyon sokan mostanában. A színház facebook- és weboldalára Fekete István szavaival szép videós üzenetet küldött a nagyhétre. Jó szolgálatot tesz ilyenkor a technika, a távolság nem akadály, budapesti otthonából gazdagítja az online repertoárt. Tíz anyagot készítettem a színház részére, bár ebből még csak kettő látható, a többi technikai munka alatt van. A Rádió 1 részére felmondtam egy mesét. A költészet napja alkalmából készítettem egy kis verses összeállítást a pesterzsébeti Csili Művelődési Központ számára, amelyet a Csili TV-ben láthattak a felnőtt színjátszókör tagjaitól, amelynek vezetője vagyok. Velük is hétről hétre tervezünk hasonló megjelenést. A költészet napjára küldtem egy személyes videót Békéscsabára, a Petőfi utcai általános iskolások részére, amelyben az egyik kedves tanáruk közvetített. Nagy boldogság volt, hogy mennyire örültek. Kapcsolódási pontunk az évről-évre megrendezésre kerülő Angyalok szárnyalása című jótékonysági gála. Van még ilyen meglepetésem, de ezt nem mondhatom el. És még készül más is, de még ezt sem oszthatom meg, mert éppen most szervezem.  Sokan elmondták már a művészinterjú-sorozatban és folyamatosan megfogalmazzák véleményüket világszerte a járvánnyal, az óvintézkedésekkel kapcsolatban; és mindenki fontosnak tartja, hogy tanulni kell a történtekből. A színház, az irodalom, a művészetek sokat segíthetnek a nehéz időszak, a karantén átvészelésében, napjaink tartalmasabbá tételében, és ha abban erősítik az embereket, hogy a rossz dolgoknak is meg kell találni az előnyös, a szép oldalát. Tarsoly Krisztina így foglalta össze üzenetét a vesztegzárból a külvilágnak: Örülök a családommal töltött időnek, a napsütésnek, a kiskertemnek, a növekedő természetnek, annak, hogy egészségesek vagyunk, és egészségesek a szeretteim. Bízom benne, hogy egészségesek is maradunk, és hogy minden hamarosan visszaáll a medrébe. Nagyon remélem, hogy megtanuljuk a történtekből, amit meg kell tanulnunk; és akkor majd végre újra ölelkezhet a világ… Niedzielsky Katalin      

A Békéscsabai Napsugár Bábszínház életét és repertoárját is alaposan átrendezte a koronavírus-járvány miatti vészhelyzet. Lenkefi Zoltán igazgató csapatával a webes bábjáték lehetőségeit teszteli, a kényszerszünetet művészi töltekezésre használja. Büszke állami kitüntetésére, de mint mondja, a munkája ettől nem változik. Kezdődött azzal, hogy a koronavírus-járvány miatt nem tudtuk megtartani a március 19-22. közötti időszakra tervezett VII. Bábos Drámaíró Versenyt. Még mielőtt a kormányrendelet március 12-étől felfüggesztette a nagyszínpadi előadásokat, már jelezték az erdélyi bábosok, akik Nagyváradról és Kolozsvárról jöttek volna, hogy nem kaptak engedélyt az utazásra. Ezt azért is nagyon sajnáltuk, mert tematikus versenyt szerveztünk volna, amelyen megemlékezünk Kovács Ildikóról. A bábművész, rendező sok színháznak hozott változást, itt Békéscsabán apámmal dolgozott együtt, de a kecskeméti Ciróka Bábszínházban és máshol is maradandót alkotott. Most a megemlékezésre jöttek volna a tanítványai és bábosok abból a két városból is, ahol dolgozott… A korlátozás bevezetésekor úgy tűnt, kisebb nézőszám előtt lehet még játszani. Vidéken sorra mondták le az előadásokat, de mi próbáltuk benn az 50-60 nézőt befogató meséket megtartani. Nagyon gyorsan azokat is lefújták, sorba dőlt össze minden. Leálltunk. Nekem kellett egy hét, hogy átgondoljam, mi legyen a kollégákkal, az előadásokkal, a közönséggel. Azután két héten át egyrészt otthonról dolgoztunk, másrészt a színházban forgattunk videókat. De láttuk, hogy egy idő után már unalmas újabb meséket felolvasni, és a kollégák kezdtek otthon depresszióba esni. Aztán közös erővel kitaláltátok, mi lehet a megoldás. A múlt héten tartottunk egy értekezletet, ahol arról volt szó, hogyan valósítjuk meg a jövő évad első darabját, a Pán Pétert. Ott beszélgettünk az aktuális helyzetről, hogy mi lesz velünk, a társulattal, a közönséggel, ha nem tudunk játszani. Van egy webes alkalmazás, ami kivetíti a mi képünket, mi pedig látjuk a nézőket. Most ezt a technikát teszteljük, tanuljuk, tesztüzemmódban vagyunk, így próbáljuk felfrissíteni és szinten tartani magunkat. Mindenki bejár próbákra, műhelymunkára, csak az előadások szünetelnek. Feltétlenül karban kell tartani magunkat, ha ezt nem tesszük meg, akkor tönkre megyünk és lelassulunk. Az előadásokból több felvételről látható. De pont a bábszínház célközönsége, a legkisebbek mellé a képernyő előtt – ahogyan a távoktatásban is – kell a szülői segítség, nem? A mesék egy részét interneten láthatja a közönség, a 7.TV-vel együttműködünk, és azokat az előadásokat, amiket felvettek és a jogdíj lehetővé teszi, műsorra tűzik. Úgy gondolom, a bábelőadásokat egyrészt mindig is az egész családnak játszottuk, játsszuk, hogy a felnőtteknek is élvezetes legyen. Másrészt a mai gyerekeknek nem gond a technika, kiválóan kiismerik magukat, nem újdonság számukra az alkalmazás, ezt tanulják, használják. Nekünk inkább az a feladat, hogy mindez lehetőleg színházként működjön. Hogyan értékeled a járvánnyal kapcsolatos eseményeket? Két dolog fontos. Az egyik az, hogy az egészségünk, az életünk mindennél többet ér, és ha ennek az az ára, hogy otthon kell maradni vagy kisebb közösségekben kell dolgozni, akkor ezt meg kell tenni. A másik pedig az, hogy az egész helyzetre úgy tekintek, hogy ez egy jó alkalom a művészi töltekezésre, most jut idő olyan dolgokra, amikre korábban se késztetés, se energia nem volt, most van, és ennek nagyon örülök. Igyekszünk – amennyire csak lehet – továbbra is közösségként együttműködni, naponta többször beszélünk egymással, úgy vagyunk, mintha járnánk be a színházba, folytatjuk a munkát. Nemcsak a drámaíró verseny, sok előadás maradt el, hanem az ünnepség, a kitüntetések átadása is március közepén. Értékteremtő alkotói, intézményvezetői munkáddal, a színházi kultúra sikeres népszerűsítésével érdemelted ki a Magyar Arany Érdemkereszt polgárai tagozata elismerést. Mit jelent Neked és más érzés-e egy ilyen rendkívüli helyzetben az elismerés? Nagyon megtisztelő, hogy rám gondoltak, hogy megkaphattam, de az életemben ettől nem változik semmi. Ugyanazon a lovon ülök, nem vagyok se magasabb, se szebb, és okosabb sem leszek. Próbálok ugyanúgy megfelelni mindenkinek, ahogyan eddig is, enélkül is tettem. Egy kitüntetés mindenképp pozitív dolog, engem büszkeséggel tölt el, de azt is tudom, hogy ezzel nem oldódik meg semmi. Az igaz, hogy ilyen helyzetben kicsit jobban örül az ember, hogy sok baj után, között jön egy szakmai elismerés.                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Niedzielsky Katalin

Voltak előjelek, ideje, hogy felébredjenek az emberek és sok mindent másképp csináljanak – mondja Kiss Kata. Tege Antal a nehézségeket megoldandó feladatként kezeli és minden rossznak a jó oldalát keresi. A Békéscsabai Jókai Színház művészei – miközben kritikusan szemlélik a történéseket – magánemberként az otthoni elmaradásokat próbálják behozni, új szerepekre készülnek gőzerővel, mert „már nagyon hiányzik a Színház”.   Hogyan vélekedtek mindarról, ami most a nagyvilágban és itt velünk zajlik? Kiss Kata: Ezen a helyzeten, ami sajnos kialakult, egy percig nem csodálkozom. Egy ideje voltak ennek már előjelei, de mi, emberek, azt gondoltuk, hogy ez még mindig mehet így tovább. Persze nagyon nehéz egyik napról a másikra megváltoztatnunk a szokásainkat, felszámolni dolgokat, hitrendszereket átprogramozni… De akkor most itt az ideje. Fel kell ébrednünk, és nagyon sok mindent másképp kell csinálni. De nemcsak a bezárt ajtók mögött, hanem majd akkor is, amikor már kijöhetünk. Tege Antal: Beállítottságomból adódóan a nehézségeket megoldandó feladatoknak tekintem, próbálom a jó oldalát meglátni, ha valami esetleg nem jól alakul. Ami a mostani helyzetnek a jó oldala globálisan nézve, az például az, hogy már sokkal tisztább a levegő, a Föld lélegzethez jutott, az állatvilág jobban érzi magát. Minden rosszból a legjobbat kell kihozni, ezzel egyetértek. De miként működik ez a gyakorlatban? Kiss Kata: Nekem – személy szerint – nagyon sok elmaradásom van magammal és a környezetemmel szemben is. Ezt az időszakot én ennek szentelem. Nem azt mondom, hogy szigorú rendben telnek a napjaim, de van benne rendszer. Sokat olvasok, meditálok, jógázok, fejlesztem magam, sütök-főzök a családom nagy örömére. Ezenkívül ellátom a Színház által kiadott feladatokat is, aminek van olyan része, ami a szakmánkhoz közeli és van olyan is, ami nem. De egy ilyen helyzetben az ember olyan munkát is ellát, ami nem feltétlen az ő profilja. Tege Antal: Otthon elkezdtük végre azt az életet élni, amit mindig is szerettünk volna. Konkrétan arra gondolok, hogy minimális szemetet termelünk és komposztálunk. Nem vásárolunk feleslegesen és spórolunk, tudatosan élünk. Számomra itthon lenni jó, és igaz az a mondás, ami Tolsztojtól ered, hogy „boldog az, aki otthon boldog”. Magánemberként próbálom behozni a ház körüli rengeteg, elmaradt feladatomat, ötletemet. Ezenkívül májusban lett volna egy nyelvvizsgám, amit még körülbelül sem tudok, mikor lesz megtartva, így azt is tanulom. Bár rengeteg feladatom van, a Színház, a próbák, az előadások hiányoznak. Arra a kérdésre, hogy hogyan tudom ellátni a munkámat, mint a színház művészeti ügykezelési vezetője, azt tudom mondani, hogy: azokat a nagyon régi példányokat gépeljük be, amelyeket már nem lehet szkennelni, és nem találhatók meg a neten, vagy ha igen, fizetni kell érte. Másrészt színészként tanulom a Tizenhárom almafa című darab Mózsi szerepét. Katával most készítünk egy különleges elbeszélésekből álló sorozatot a honlapra. Készülök egy monodrámára az Aradi Kamaraszínházzal, Csáth Géza életéről szól, de ez még csak előkészületben van. Átdolgozom az Árgyélus királyfi című darab szövegét, amit rendezni fogok. Ezt szintén Aradon fogjuk bemutatni, elsősorban békéscsabai színészekkel. Minden konfliktus, vészkorszak szolgál tanulságokkal, tulajdonképpen az is egy jó dolog (a rosszban), ha ezeket a tapasztalatokat megszívleljük, és tudunk belőlük tanulni. Kiss Kata: Minden tiszteletem azoké a „MINDENNAPI HŐSÖKÉ”, akik értünk dolgoznak nap mint nap, legyen az bármilyen területen. Senki nem tudja, hogy mi vár ránk, de abban biztos vagyok, hogy „semmi sem jó vagy rossz önmagában, csupán a gondolkodás teszi azzá” – ahogy Shakespeare már annak idején megírta. Ezzel azt akarom mondani, hogy azok, akik otthon maradásra kényszerülnek, kapcsolják ki az elméjüket. Főleg akkor, ha az a jövőbeni aggodalmakkal van elfoglalva. Éljünk meg a jelenben minden pillanatot, és a valódi értékek mentén menjünk tovább. A lehető legkevesebb veszteségekkel a továbbiakban, mert sajnos egy ilyen világjárvány nagyon sok emberéletet követel. Maradjunk örökre érzékenyek! Tege Antal: Biztosan minden család élete átalakul ezekben a hónapokban, és itt most nem az anyagi részére gondolok a dolognak. Én nagyon szeretném, ha ez nagyrészt a pozitív változások irányába mozdulna. Niedzielsky Katalin