Az elkényeztetett, durcás Izabella hercegnő, király apukája és a koldusruhába bújt Rigócsőr királyfi egyből meghódította a gyerekek szívét. Grimm meséje Bozsó József átiratában és rendezésében, Kocsák Tibor komoly zenéjével, szép dalokkal, jó énekesekkel maradandó élményt nyújt, a mesemusical bemutatóját február 26-án délután láthatta a közönség a Békéscsabai Jókai Színházban. (Niedzielsky Katalin kritikája) Az előszóból kiderül, hogy a szomszéd királyságban a hercegnek anyja keresi a megfelelő társat. Itt meg fenséges leánykérő zajlik – látványos díszlettel, királyi palotában, barokkos parókák, reneszánsz zene, tánc és ruhaköltemények kápráztatják el a nézőt. Izabellának azonban egyik kérő sem felel meg, a „Takarodj, eridj a pokolba!” kiáltással idegeníti el, csúfolja, megalázza a hercegeket. A Rigócsőrnek titulált Richárd herceg, a szomszéd trón várományosa beleszeret a lányba és elhatározza, hogy harcol érte. Erről énekel a Szép hercegnő, enyém leszel című szerelmesdalban, majd a király és Izabella duója következik, amelyben az apa közli, elege van lánya viselkedéséből, és az első férfiembernek, aki belép a palotába, odaadja a lánya kezét. Izabella hiába tiltakozik. Persze Rigócsőr jön vissza koldusként, álruhában, amit pontosan látnak a gyerekek, talán csak Izabella nem ismeri fel a hűséges szerelmest. Nagyon megható a király Elment a lányom című dala, amelyből kicsendül a féltő szeretet és az önvád, s hogy egy ölelés és pár szép szó mennyivel többet ér a hatalomnál, a vagyonnál. Ez a musical legdrámaibb, legszívszorítóbb jelenete, talán túl drámai a gyerekfüleknek, ami után nem is lehet megszólalni, tapsolni sem, marad a csend…   A díszlet a palotáról egyszerű kis kunyhóra vált – a királylánynak istálló -, ez a muzsikus koldus otthona. Itt kezdődnek el Izabella számára a leckék, hogy megtanuljon söpörni, főzni, egyáltalán megtudja, hogy mindent magának kell megcsinálni, nincsenek szolgák, és a saját munka eredménye mekkora öröm. A söprés, a főzés betanításának koreográfiája fantasztikus jelenet, akárcsak a fogadós és a piaci rész. Izabella álma megható, az otthonáról ábrándozik, segítségért fohászkodik. Ahányszor bajba kerül, mindig Richárd herceg menti meg, így történik a fogadóban, a piacon. Végül próbatételként a királyi palotába hívják cselédnek, ahol Richárd megkéri a kezét, de addigra már beleszeretett koldus férjébe, megbékélt új életével és hűséges marad hozzá. Szerelem, romantika, kalandok, fordulatok, de nem lenne mese a mese, ha ennyi tanulság után nem végződne happy enddel. Richárd és Izabella a szívére hallgatott, így minden jóra fordul, és boldogan élhetnek, amíg meg nem halnak. Nagyszerű zene, szép dalok, kettősök és kiváló énekesek teszik emlékezetessé az előadást. Rigócsőr királyfiként Ormándy M. Keve – a hódító, a hűséges szerelmes, aki nem adja fel, türelemmel, megértéssel és főleg szeretettel neveli Izabellát – markáns alakítást nyújt. A királykisasszony fejlődését határozottan, kedvesen, meggyőzően viszi színpadra Nádra Kitti. Beszterczey Attila játékában a gerániai uralkodó és a lányát féltő, szerető apa figuráját ötvözi hitelesen. Nagy ötlet és sok humor forrása a két kém, Bömbölik és Acsarkodik szerepeltetése, Kerek Vivien (a premieren) és Márki Szabina szh. A hoppmester és kocsmáros figuráját Bozsó József (a premieren), a kocsmárosnét Lakatos Viktória, a királynőt Vidovenyecz Edina játssza, a hercegeket, udvar- és utcanépet színészhallgatók alakítják. A rendező Bozsó József tervezte a látványt is, amellyel igazi musicalhangulatot teremtett, a belső és a külső terek egyaránt impozánsak. Borbély Krisztina koreográfus nagyon változatos repertoárt alkotott, az udvari tánctól a munkadalok megjelenítéséig gazdag eszköztárral szolgálta a tartalmat és a mondandót.   Niedzielsky Katalin Fotó: Nyári Attila/ A-TEAM  

A Rigócsőr királyfi című mesemusical főszereplője Ormándy M. Keve, aki a békéscsabai Pierrot Gyermekszínházban kezdte pályáját, majd a Színitanház, énekiskolák, zenekarok és bányatervezés után újra hazajött játszani. Hatéves voltam, amikor a nagymamám elvitt egy békéscsabai színjátszókörbe, hogy ne üljek otthon, biztos tetszeni fog. Ez volt a Gál Zsuzsanna által vezetett Pierrot Gyermekszínház, ami nekem sokkal jobban megtetszett, mint a nagymamám gondolta volna. Ő csak hobbynak szánta, egy kis nyitásnak, de én nagyon haraptam rá, ez lett az életem. Egy rendes polgári foglalkozásnak jobban örültek volna a családban? Biztos, szerették volna, amúgy van is rendes foglalkozásom, de a színház az én szerelmem. Édesapámmal együtt bányatervezéssel foglalkozom, amire majd csinálok egy sulit, több lábon kell állni, a mélyépítő technikumot akarom elvégezni. Mi volt az a Pierrot-nál, ami eldöntötte a sorsodat? Amikor odakerültem, az István, a királyt adták elő, nagyon tetszett. Játszottunk, énekeltünk, kisfilmeket forgattunk, sokat tanultunk. Nagyszerű közösség volt, sok jó barátot szereztem onnan. Aztán vége lett a Pierrot-nak, elmentem 2010-ben a Csabai Színistúdióba Szente Bélához, 2011-ben jöttem a Színitanházba, ahol 2014-ben végeztem színész szakon. Egy évet játszottam a Jókai Színházban, utána Budapest következett. Ez eddig nagyon tudatos, egyenes pálya. Azért voltak csavarok. Elmentem Pesten egy énekiskolába, de nem tetszett, visszajöttem. Egy évet itt dolgoztam mint színész, rendezőasszisztens, utána megint elkerültem Pestre. Rájöttem, az éneksuli nem az én vonalam, közben itthon lett egy zenekarom, amikor Pesten voltam, három is volt. Ez elég kacifántos útkeresés. Milyen zenekarok, milyen stílus? Énekeltél vagy hangszeren is játszottál? A Rammstein Tribute 2014-ben alakult, kemény vonalas metál zene díszlettel, jelmezekkel. Mi ezt tiszteletadásnak hívjuk, az énekesnek hozni kell a karaktert, a határozottságát a színpadon. Utána volt egy rock zenekar, amiben már nem vagyok benne, de működik, ez a Mystery Gang. Békéscsabán alapítottuk a Life of Rock zenekart 2012-ben. Énekesként kerültem a zenekarokhoz, de most újra tanulok gitározni, 12 éves koromig zongoráztunk a nővéremmel, aztán a zongora sajnos elmaradt, de most újra próbálom feleleveníteni. A színpad, zene, éneklés változatos módon, de folyamatosan jelen van az életedben.   Nem lehet ettől szabadulni, ha egyszer megszereti az ember, és ha úgy érzi, hogy erre hivatott. Van Gogh mondta, hogy az embernek nem az a hivatása, amivel a pénzt keresi, hanem az, amit szeret, amivel azonosulni tud. Próbálkoztam mindenféle munkával, dolgoztam raktárban, kocsmában, aztán hiányzott a színház. Visszajöttél, és mindjárt főszerepre. Tavaly nyáron mondtam, hogy szeretnék újra játszani, meghívtak, meghallgattak, és most itt vagyok a mesében. A gyerekeknek másképpen kell játszani, mint a felnőtt közönségnek? Nem hiszem, talán a színészi eszközöket kell másképp használni, hogy a dolgok, gesztusok konkrétan értelmezhetők legyenek számukra. De ugyanazt az érzést kell megteremteni, mint egy felnőtt darabnál, ugyanúgy meg kell találni a darab igazságát, az érzelmeit ugyanúgy fel kell építeni. S hogyan építed fel a karaktert? Egyértelmű, hogy ismerni kell a szerzőt, a darabot, utána kell olvasni. A rendező határozott elképzeléssel jön, de szabad kezet is ad a színésznek, hogy saját magára formálja a karaktert. Az a lényeg, hogy ott is minden mondatnak meg kell találni az igazságát. Mi az igazsága ennek a mesének? Szerintem az, hogy mindannyian voltunk gyerekek, gőgösek, durcások, mint Izabella. Ha az ember magába néz, fel tudja fedezni a karakterekben azokat a vonásokat, amikkel tud azonosulni. Mindannyian voltunk kamaszok, voltak kis hisztijeink, Izabella szép jellemfejlődésen megy át, Rigócsőr pedig kitart a célja mellett, nem adja fel. Nagyon szép az a gondoskodás, ahogyan a lányhoz fordul, szerelemből próbálja jó irányba terelni, saját képmására formálni, de nem erőszakkal, hanem kedvességgel és jó szándékból. Ez az igazság arra tanít, hogy mindannyian így forduljunk egymáshoz, szeretettel és megértéssel, mert csak így fejlődhetünk és mutathatunk példát a másik embernek. Niedzielsky Katalin Fotó: A-TEAM

Volt egyszer egy Légy jó mindhalálig előadás és benne az a máig sokat emlegetett osztály aranyos kisfiúkkal és csodálatos énekhangokkal. Az a ’91-es legendás csapat sok zenésznek, színésznek meghatározta az életét, így Beszterczey Attilának is. A gyulai színész – az Egri csillagok Gábor papja után – mesebemutatóra készül a Békéscsabai Jókai Színházban. Gyulai vagyok, de a származásom is, mint az életpályám, eléggé keszekusza: édesanyám szarvasi, édesapám csíkszeredai, ők találkoztak Gyulán, én meg Békéscsabán születtem. Édesanyám rokonai itt élnek Jaminában, velük nagyon szoros kapcsolatot ápolunk, a békéscsabai kötődésem mindig megvolt a családhoz is. Itt kezdődtek a színházi szárnypróbálgatásaim ’92-ben, a Légy jó mindhalálig előadásában, én voltam Gimesi, 13 éves fiúcska lehettem. Nagyon jó kis csapat volt Szente Vajkkal, Sánta Lacival és a jó hangú zeneiskolás fiúkkal, Berta Istvánnal és a többiekkel. Sokan maradtunk a pályán, a mi generációnkban nagyon sok a légy jós fiú. Művésziskolába ment Szentesre, ahol eltöltött nem egészen egy évet, a drámapedagógiai képzést akkoriban a színművészeti előszobájának szánták. Ott sok mindent megengedtek a művészgyerekeknek. Később lázadó fiatal volt, nem jól viselte a kötöttségeket, a szigort, voltak magatartási problémák a gyulai Erkel Ferenc Gimnáziumban, ahol érettségizett. Isten is így akarta, hogy engem ne vegyenek fel a színművészetire, kétszer próbálkoztam, aztán jártam Gór Nagy Mária Színitanodájába. Barta Mária volt az osztályfőnököm, akitől nagyon sokat tanultam. Akik a színművészetiről kerülnek ki, könnyebben elhelyezkednek, mint akik színitanodát végeznek. Rá kellett jönnöm, dupla, tripla annyit kell tennem, hogy a színházi szakmában megkapaszkodjak, legyen munkám, el tudjam magam tartani. Az egyetemnek nagy a presztízse, és mindenki ott van, nemcsak a színészek, hanem a rendezők, a dramaturgok, operatőrök, filmesek, a kapcsolatrendszer sokkal jobban kialakul ott, mert mindenkit ismersz. S ha már benne vagy a rendszerben, másképp kezelnek. Ha dolgozni akartam, a színházi világban mindent kénytelen voltam megtanulni, énekelni, táncolni, verset mondani, szinkronizálni, narrálni. 2001-től reklámfilmeket forgatott, s közben kísérleti színházakban játszott, ahol színészileg, szakmailag fejlődött. Két évig a Vígszínházban, majd a Vidám Színpadon, Sopronban dolgozott, 2013-tól az Újszínház színésze, játszott a Széf színházban, két év szabadúszás után az alakuló Centrál Színházhoz ment. Ott fiatal színészeket kerestek, akik a háttérmunkát is elvégzik, díszítőmunkásként kezdte, bontott, épített, közben játszott. Büszke rá, hogy tud zsinórozni, ha felküldik a zsínórpadlásra, nem jön zavarba. Rendezéskor meg tudja, mit kérhet a színészektől, mert ismeri a színház minden működését. A Centrálban öt, Sopronban négy évet töltött, az utolsó évben, 2012-ben megszületett a kislánya, éppen Jim Carreyt játszotta Az esőcsinálóban. 2012-től az Új Színházban dolgozott, vendégjátékokon szerepelt Debrecenben, Veszprémben. A kislányom születésekor játszottam a Barátok köztben Oravecz Nándor drogkereskedő szerepét. A feleségemmel kitaláltuk, hogy nyárra hazajövünk Gyulára. Nagyon jól éreztük magunkat itthon, és eldöntöttük, ha a második gyermekünk is megszületik, hazaköltünk, 2015 márciusában érkezett a fiúnk, és májusban hazajöttünk. Akkor kezdtem el a közművelődésben dolgozni, továbbra is kultúrát csinálni, csak kicsit másképp. A városvezetéssel újraélesztettük az amatőr színjátszást, ennek lettem a vezetője, és az állami rendezvények koordinálása lett a feladatom. Később már nagyobb rendezvényeket is rám bíztak, nemcsak a rendezvényt szerveztem, hanem mindent, ami hozzátartozik, a biztonsági őrizettől kezdve a forgatókönyvig, a legapróbb részletekre is figyelni kell, mint egy rendezőnek, így is hívnak. S a tévésorozatok folytatódtak, Magánnyomozók, Munkaügyek, Jóban Rosszban, utóbbiban dr. Fellegi Bálint figurája tavaly „kiíródott” a történetből. A tévés népszerűség olykor kellemetlenségekkel járt. Amikor a drogkereskedőt játszotta, utána kiabáltak az utcán, hogy adjon már egy kis kokót, amikor a sorozatban megcsókolt egy nőt, a gyerekeit vonták kérdőre az osztálytársak az iskolában. Májusban lesz öt éve, hogy hazaköltöztünk, és elkezdődött az ingázás Budapest és Gyula között, játszottam ott, dolgoztam itt. Sok volt az utazás, kevés a családdal töltött idő. Nagyon örültem, amikor újra lehetőséget kaptam itthon, a Jókai Színházban. 2017-ben a Törvénytelen randevúban volt az első szerepem, a következő évben A beszélő köntösben játszottam. Aztán újra jött a napi forgatás, a Jóban Rosszban, a Madarakat kezdtük el próbálni az Újszínház stúdiójában, tavaly február végén mutattuk be. Júniusban derült ki, hogy befejeződik a forgatás, és meghívást kaptam az Egri csillagok Gábor pap szerepére. Nagyon közel állnak hozzá a történelmi szerepek, az ilyen darabokban való részvétel igazi örömmel tölti el, mert érdekli a múlt, és „a karaktere is ezekre a figurákra predesztinálja”. Komfortosan érzi magát a történelmi előadásokban, és Gábor pap szerepe meghatóan szép, szívhezszóló, ahogyan a nemzet sorsát, az ifjú Gergő életét egyengeti. A családjában is voltak református lelkészek több nemzedéken át. Grimm – Kocsák – Bozsó mesemusicaléban a Királyt játszó színész úgy véli, mesét rendezni másképp kell, mint felnőtteknek szóló előadást. A színész azt csinálja, amit a rendező mond, a rendezőnek kell tudni, hogy a gyerekek figyelmét sokkal nehezebb lekötni. Sokszor játszott gyerekeknek, és előadás előtt mindig kiles a függöny mögül, hogy hány évesek ülnek benn, milyen korosztály. „Ha kisebbek, akkor nagyobb ecsetvonásokkal kell festeni, ha nagyobbak, kicsit visszafogottabb, mélyebb játékra van szükség.” Az ének mindig közel állt hozzám, talán pont azért, mert légy jós gyerek voltam, mindig nagyon szerettem a zenés műfajt. Imádom a zenét, imádok énekelni, ezért külön örültem, hogy végre énekelhettem a történelmi musicalben és most a Rigócsőr királyfiban is. Kocsák Tibor zenéjét nagyon kedvelem, Debrecenben játszottam a Tűzrőlpattant Tündérországban. Kocsák zenéje annyira beleivódik az emberbe, miközben nem egyszerű, a rockopera szerkezete más, mint a musicalé, sokkal nehezebb, de nagyon megérinti az embert. Niedzielsky Katalin Fotó: A-TEAM

A Rigócsőr királyfi című mesemusicalben Izabella, a királylány szerepét Nádra Kitti játssza. A színésznővel pályaválasztásról, iskoláról és szerepekről beszélgettünk. Mindig is színész szerettem volna lenni, már gyerekkorom óta. Nyilván a szüleim mondták, hogy legyen egy rendes, polgári foglalkozásom, de azért mindig is támogattak, rengeteg külön órára jártam, táncra, énekre, zeneiskolában tanultam. Aztán a szívem döntött, nem az eszem – mondta Nádra Kitti. – 2015-ben jöttem ide, akkor vettek fel a Színitanházba, hároméves képzés után színész szakon végeztem. Belekezdtem a tánc szakba is, de nem tudtam órákra járni, már játszottam előadásokban, így azt nem fejeztem be. Az első előadás, amelyben Kitti fellépett, Az üvegcipő volt 2017-ben, Keczeli Ilona figuráját kapta, ami még kisebb szerep, utána viszont főszerepet játszott a Születésnap című darabban 2018-ban, Illés Bori, a tinilány alakját keltette életre. Ebben a két előadásban még színészhallgatóként játszott. A király és a szűz Annája a következő főszerep szintén 2018-ban, ugyanebben az évben a My Fair Ladyben a karban kap lehetőséget, A sHÓwKIRÁLYNŐ több állat- és virágszerepében lép színpadra. Táncolt a Nem élhetek muzsikaszó nélkül előadásában és eljátszotta Az igazmondó juhász mesében az aranyszőrű bárányt, majd az Alul semmiben ismét a karban láttuk, az utóbbi három darab 2019-ben volt. Ebben az évadban a Tündérlaki lányok Sárijaként és az Egri csillagok Cecey Évájaként aratott komoly sikert, most a Rigócsőr királyfi Izabellájának megformálására készül. Hódmezővásárhelyről a Színitanház miatt jött Békéscsabára, miután az egyetemre nem vették fel, háromszor próbálkozott. Ma már nem bánja, hogy így alakult az élete, nagyon megszerette a várost. Arra a kérdésre, hogy miért akart színész lenni, mi vonzotta erre a pályára, Nádra Kitti a következőket válaszolta: Főleg a szerepek érdekelnek, az vonzott erre a pályára, hogy színészként annyi más ember bőrébe belebújhatok, amit az én saját kis életemben nem tudok megélni. Nyilván a karakterek szélsőséges dolgok, de itt ki tudom élni magamat ezekben a szerepekben. Három éve végzett, s azóta játszott pár mesében, de történelmi musicalben, színdarabban is. A Rigócsőrrel kapcsolatban arról kérdeztem, hogy gyerekeknek játszani másképpen kell-e, mint a felnőtteknek. Talán egy kicsit másképpen kell, de az nagyon fontos, hogy ne butítsuk le a darabot csak azért, mert gyerekek nézik. Mindenképpen olyan élményt kell nyújtani, amibe bele tudják élni magukat, ugyanakkor tanulságos az előadás. Nem szabad bugyután kezelni azt, ami fiatalabb korosztálynak szól, nekik is minőségi előadást kell adni, szerintem ez fontos. Főleg a fiataloknál, gyerekeknél lehet érezni, hogy jobban kinyilvánítják a véleményüket, reagálnak is menet közben. Van interaktív előadás is, ami általában tetszik nekik. Nyilván kamaszoknál előfordul egy-egy olyan beszólás, amit az ember nem szívesen hall, nem mindig sikerül kikapcsolni. Tanulási módszeréről Kitti elárulta, hogy először is elolvassa a szövegkönyvet, az adott művet előtte, ha tudja, melyik karaktert kapja, abba is próbál belemenni, hogy vajon mit érezhet, utána várja a rendezői utasítást, hogy merre kell elindulni. De fontosnak tartja, hogy már előtte legyen némi alapfogalma a darabról, elképzelése a karakterről. A Rigócsőr királyfi című mesemusicalben Izabella szerepét nagy lehetőségnek tartja. Ennek a nagyon dacos királylánynak semmi se jó, sokat ellenkezik az édesapjával, hozzá van szokva, hogy kiszolgálják, minden kérésének eleget tesznek. Nem is akar férjhez menni, elégedett azzal, ami neki van, nem akar ezen változtatni. Persze az édesapjának nem tetszik az ellenkezése, és végül hozzáadja az első koldushoz, aki egy királyfi, akit korábban kikosarazott, de nem ismeri fel. Végül mellette tanulja meg, hogyan kell az egyszerű mindennapokban élni, dolgozni, meg kell tanulnia főzni, takarítani. Ez nagy törés egy olyan lány életében, aki előtte semmit sem csinált, akit mindenki kiszolgált. Emellett rájön arra is, hogy amit az ember saját kezével csinál vagy maga elér valamit, annak jobban tud örülni. Jó irányba változik meg Izabella, és értékeli azt, hogy ki van mellette, megtanul figyelni a másikra, nyit a világ felé, az emberek felé. Szerepálom? Ahhoz képest, hogy még csak most kezdte a pályát, Kitti máris sok szép szerepet eljátszhatott. De mint kiderült, még több a szerepálma. Minden feladatra nyitott, s mivel eddig főleg kislányokat játszott, nagyon szeretne majd egyszer kicsit komolyabb hölgyek bőrébe is bebújni. Niedzielsky Katalin Fotó: A-TEAM