Le a kalappal a szervezők előtt!
A Jókai Színház Neil Simon-előadása, Az utolsó hősszerelmes nagy sikert aratott május 25-én este a XXI. Melphomena Tavrii Nemzetközi Színházi Fesztivál zárónapján. A békéscsabai csapat tagjai tapasztalataikat összegezték és a khersoni vendéglátókat méltatták. Dr. Merő Béla kapcsolata az ukrán színházzal a fesztivál történetének 21 événél is régebbre nyúlik vissza, hiszen Kherson és Zalaegerszeg a ’80-as évektől testvérváros, és ’90 óta rendszeresen járt ki rendezni. A Khersoni Megyei Akadémiai Zenés és Drámai Színházban darabok egész sorát állította színpadra. A Képzelt riport egy amerikai fesztiválról című előadással kezdte, az Én és a kisöcsém rendezése elnyerte Az év legjobb zenei előadása díjat, bemutatta a Gólyaszanatóriumot, Moliére Képzelt betegét, a Montmartre-i ibolyát és Feydeau vígjátékát (Bolha a fülbe), később zsűrizni hívták. A rendezőtől megtudtuk, hogy Alexander Andrijovics Kniga ’89-től a színház igazgatója és a nemzetközi fesztivál alapítója. Itt nem a versenyszellem a lényeges, a fesztivál alapvető célja kezdettől a színházi barátság és találkozás drámaírókkal, színészekkel, tervezőkkel. Napközben konferenciákat tartanak, este játszanak a különböző társulatok – mondta Merő Béla. Knigának nagyon tetszett a békéscsabai előadás, rögtön utána hangsúlyozta, hogy megértette Csurulya Csongor rendezői koncepcióját: a nő terápia a házastárs számára, és a közönség is pozitívan állt hozzá a darabhoz, teltház előtt játszottak. Külön öröm volt számunkra, hogy a színészi játékot sokan méltatták. Szakemberekkel, kritikusokkal beszélgettem, megegyeztünk abban, hogy a művészek találkozása minden korban nagyon fontos – összegezte tapasztalatait Merő Béla. Csurulya Csongor, Az utolsó hősszerelmes című előadás rendezője arról számolt be, hogy a házigazdák szakmai és emberi szempontból mindent megtettek, hogy a vendégek jól érezzék magukat, elkényeztettek mindenkit. Nagyon hasznos volt más típusú színházi látásmódba betekinteni, más stílusjegyeket látni, más nyelvezetet megismerni, mint ami mifelénk szokás. Annak ellenére, hogy erősen szövegközpontú az előadásunk, kivetítőn ment a fordítás és a hazai intim kávéházi környezet helyett egy nagyobb, 150-200 férőhelyes térben játszottunk (az itteni Vigadóhoz lehet hasonlítani), nagyon jól fogadták. A nézők valóban követték a darabot, nagyokat nevettek, óriási tapsot kaptunk – mesélte a rendező. Németh Gabriella tavalyi Break the Chain! című különleges produkciójára az idén is többen emlékeztek, és ez nagyon jólesett Gabinak, aki tavaly előadóként, most rendezőasszisztensként utazott a csapattal. Le a kalappal a szervezők előtt, hogy ekkora fesztivált ennyi résztvevővel, programmal megszerveztek! Biztos sokszor fáradtak voltak, de soha egyetlen rossz szó nem hangzott el, minden kérésünket teljesítették. Elég volt megemlíteni, hogy szeretnék látni a tengert, azonnal szerveztek autóbuszt. Fürödtek a Fekete-tengerben, hatalmas hullámok voltak, alig lehetett őket a vízből kirángatni. – Nemcsak velünk voltak ennyire kedvesek, hanem mindenkivel. Az ukrán vendéglátás szuper volt. Az út a tengerre egy óra húsz perc. Én voltam az időjárásfelelős, minden nap nagy eső volt, egyetlen egyszer sütött a nap, 26 fokot mértek, akkor mentünk fürdeni – mesélte lelkesen Németh Gabriella. Persze nem nyaralás volt, munka akadt bőven. Tartottunk szövegösszemondó próbákat, ellenőriznünk kellett a bútorokat, kellékeket, de azért igyekeztünk minél több előadást is megnézni. Úgy gondolom, hogy ez nemcsak lehetőség, hanem kötelesség is egy ilyen alkalomnál. Moliére-t kijevi főiskolásoktól láttunk, pantomimból hagyományos és modern felfogást is, és voltunk kinn erdőben, tóparton, ahol egy Gogol-művet mutattak be nagyon különleges körülmények között. A színpadot az ott lévő fenyőfák köré ácsolták, igazi élő díszlet volt – idézte fel friss élményeit Németh Gabriella. A Jókai Színház produkciója volt az utolsó előadás szombaton este, utána nagy záróparty következett. Másnap gyors pakolás, utazás a repülőtérre, indulás Kijevbe, onnan Budapestre, majd haza Békéscsabára, ahol hétfőn este már a Pszichót játszották. Niedzielsky Katalin Fotó: Nyári Attila/A-TEAM