Három szerepet játszani egy előadásban komoly kihívás a színész számára. Tarsoly Krisztina azt mondja, szép feladat, és a legfontosabb, hogy minden figurának meglegyen a saját igazsága.   – A kapcsolatunkról, férfi és nő egymáshoz való viszonyáról szól Neil Simon Az utolsó hősszerelmes című darabja. Minden ember életében fontos és nagyrészt a másik fél határozza meg, hogy miként érzi magát férfiként vagy nőként a bőrében egy kapcsolatban. Szex, véleménykülönbség, szerelem, baráti közeledés vagy annál több – ezek a lényeges szempontok, amelyek alapján eldöntjük, hogy betöltünk-e egy szerepet vagy nem, hogy férj vagy feleség hogyan érzi magát a házasságban. Amióta világ a világ, ez egy fontos kérdés, ezért van helye ma is ennek a darabnak a színpadon – mondta az Elaine, Bobbi és Jeanette alakját életre keltő színművésznő.  Arról is szólt, hogy az amerikai szerző jellegzetesen fanyar humorát nagyon szereti, mert „ebből is látszik, hogy Simon jól ismeri az embereket”.      – Persze a humor nem cél, hanem eszköz. Akkor jó, ha van mondandója, ha elgondolkodtató. Ennek az előadásnak a humora biztos minden nézőnél „betalál”. Bízunk benne, hogy sok embernek ismerősek lesznek a mondatok, a párbeszédek, amiket hallanak majd.  Három nagyon különböző karaktert eljátszani nem egyszerű feladat, ezt elismerte Tarsoly Krisztina. De a legfontosabbnak azt tartja, hogy mind a három személyiség igaz, hiteles legyen, mindegyiknek meglegyen a maga igazsága.  Az évad negyedik stúdiószínházi produkcióját a Művész Kávéházban mutatják be. A különleges helyszínről a főszereplő úgy fogalmazott, hogy „az ilyen témához intimitás kell”. Valószínűnek tartja, hogy amikor a direktor elolvasta a darabot, egyből beugrott neki, hogy odavaló, s a kávéházi környezetben első pillanattól otthon érezte magát. Reméli, sikerül elérni, hogy a nézők együtt utazzanak a darabbal, tudnak üzenetet átadni, tükröt tartani, hogy az emberek magukra ismerjenek.    Niedzielsky Katalin Fotó: Rácz Attila

Biztos a legtöbb ember elgondolkodik időnként azon, milyen házasságban, kapcsolatban él, mennyire tudja, akarja annak a minőségét befolyásolni. Bartus Gyula Jászai Mari-díjas színművésszel új szerepéről és a közelgő Neil Simon-bemutatóról beszélgettünk.    – Az utolsó hősszerelmes című vígjáték szól férfiről, nőről, kettőjük kapcsolatáról, szexualitásról, az életről, a halálról. A főszereplő, ez a Barney, akit játszom, három nővel próbálkozik. Megcsalja a feleségét, aki diákkori kapcsolat, mert eljön az a pillanat az életében, amikor úgy gondolja, még történni kell valaminek. Az a kérdés, mennyire őszinte önmagához és másokhoz, mit mer felvállalni, mit gondol az életéről. Valami izgalmasra vágyik, ami nem a házasságához köti, ugyanakkor a családi nyugalmat nem akarja felrúgni – vélekedett Bartus Gyula a figuráról, amelyet most épít fel a készülő előadáshoz.      Azt is mondta, hogy általános érvényű dolgok kerülnek színpadra, hiszen sok házasságban felmerülhet hasonló probléma, döntse el a néző, ki mennyire őszinte egy ilyen helyzetben. Nem lehet elítélni, ha valaki úgy érzi, még vár rá valami az életben. Ez a Barney elkezdi figyelni a nőket, próbál ismerkedni, de csak egyszeri viszonyra vágyik úgy, hogy a házassága ne sérüljön, maradjon meg. Ebből meglehetősen komikus helyzetek adódnak, eléggé problematikus nőket talál magának.  – A Művész Kávéház különleges helyszínéhez igazítottuk az előadást, fontos az intim hangulat, közel van a nézőtér, a közönséghez beszélek. Ez egészen másfajta viszony, nem teátrális, mint a nagyszínpadon, itt emberibb minden, filmszerű a jelenlét, nem lehet túlkiabálni – magyarázta a színművész.  Bartus Gyula elárulta, hogy otthon azért szent a béke. Mondta a feleségének, akihez 23 éves kapcsolat fűzi – akárcsak a főszereplőt -, hogy inkább ne nézze meg a darabot. Mire Fehér Tímea színművész nagyvonalúan azt válaszolta: Miért ne?! Niedzielsky Katalin  Fotó: Rácz Attila

Csurulya Csongor rendezésében a kulcsszó az őszinteség és az igazságkeresés. Neil Simon Az utolsó hősszerelmes című vígjátékát úgy állítja színpadra, hogy a nézők elgondolkodhassanak saját házasságukról, kapcsolataikról.   – Nem tudok úgy rendezni, hogy az előadásnak ne legyen köze a mához. Nem is lenne értelme. A darab főhőse három elég furcsa, beteges nőt hív fel az anyja lakására. Csak ilyen nők vannak, érdemes ezekkel foglalkozni? – kérdezem én. Ezzel az alaphelyzettel kellett valamit kezdenünk, és remélem, jó előadást találtunk ki – mondta a színművész-rendező.  A Békéscsabai Jókai Színház előadásának egyik specialitása, hogy mind a három hölgy – Elaine, Bobbi és Jeanette – figuráját Tarsoly Krisztina játssza. Sokféle változatot megért már a darab világszerte, inkább több színésznővel mutatták be. A történet pedig arról szól, hogy Barney Cashman negyvenes éveiben járó sikeres New York-i halvendéglős úgy érzi, hogy életéből hiányzik valami, ezért vállalkozik néhány kalandra. A figurát a Jászai Mari-díjas Bartus Gyula kelti életre.      Csurulya Csongor úgy vélte, ezt a Barneyt behelyettesíti egy Istvánnal, Lászlóval vagy Jánossal, magyar férfivel, férjjel, hogy az érintettséget fokozza, saját életével szembesítse a nézőt.  – Azt szeretnénk, hogy a közönség elgondolkodjon, van-e otthon ilyen probléma, egyáltalán milyen a házassága, kapcsolata főleg évtizedek múltán. Szándékunk szerint behúzzuk a nézőt a témába. Az ilyen típusú előadás nem törekszik nagyszínpadra, sokkal inkább illik hozzá a kávéházi környezet, ahol csak 35 ember fér el a nézőtéren. Egy ilyen darabnak atmoszférája kell, hogy legyen, mert csak abban, egy ilyen intim térben születhet meg az őszinteség, az igazságkeresés, amire szerintem egyre nagyobb az igény az emberekben.  Persze sok humor, nevetés nélkül nincs Neil Simon-darab, a humor a rendező szerint a helyzetekből, az esetlenségekből, helyzetkomikumokból kell, hogy fakadjon. Azt is elmondta, hogy három egymástól nagyon különböző figurát alakít Tarsoly Krisztina, de nemcsak ez komoly feladat számára, hanem az is, hogy őszinte legyen, mert nem elég őszintének lenni, annak is kell látszani.  – Az előadás milyenségét nagyban befolyásolja maga a tér, amelyben játsszuk. Úgy szoktam mondani: az igazság benn van az erdőben, de minden nap be kell menni érte. Létrejön egy szövetség a nézők, a nézők és a szereplők között; ez a katarzis, amit csak a színház tud adni. Sokan azt mondják, én nem azért jövök színházba, hogy fájjon, nevetni akarok. Pedig, ha jó a színház, a szomorúság is jó – magyarázta Csurulya Csongor.  Az utolsó hősszerelmes című vígjáték Elbert János fordításában április elsején a Művész Kávéházban kerül színpadra.  Niedzielsky Katalin Fotó: Rácz Attila