Nem élhetek muzsikaszó nélkül – jelmez
Móricz Zsigmond: Nem élhetek muzsikaszó nélkül vígjáték BALÁZS, nyíri birtokos Csomós Lajos PÓLIKA, a felesége Csonka Dóra ZSANI NÉNI Kovács Edit Jászai Mari-díjas PEPI NÉNI Fehér Tímea MINA NÉNI Nagy Erika LAJOS BÁCSI Mészáros Mihály BIRI Földesi Ágnes Villő VERONIKA,vígözvegy Boldog Ágnes szh. MÁLCSI NÉNI Szojka Cinthia Daniella szh. VIKTOR, pesti jogász Tege Antal TERÉZ NÉNI Lakatos Viktória ELSŐ ASSZONYSÁG Kerek Vivien MÁSODIK ASSZONYSÁG Kőrösi Berta ELSŐ URASÁG Puskás Dániel szh. MÁSODIK URASÁG Lévai Attila BORCSA, szakácsné Liszi Melinda ZSUZSI,szolgáló Sánta Dzsenifer szh. PETÁK Csipke Sándor KISCSELÉD Dudás Fanni szh. MIRCSE Szabó Zoltán KISVICÁKNÉ Veselényi Orsolya Táncosok: Bokor Zoltán, Garai Maja szh., Gáspár Bendegúz, Ivanics Alexandra szh, Juhos Marcell szh., Mlinár Péter, Nádra Kitti szh., Vozár Virág Zenekar: ifj. Sztojka Zoltán és Zenekara: Prímás: ifj. Sztojka Zoltán, Hegedű: Schäfer Szilveszter, Brácsa: Sztojka Zoltán, Nagybőgő: Sztojka Tamás, cimbalom: Sztojka Csaba Súgó: Roszik Ivett Ügyelő: Szepsi Szilárd Díszlettervező: Egyed Zoltán Jelmez: Kiss Kata Rendezőasszisztens: Sallai Zsóka Koreográfus: ifj. Mlinár Pál Rendező: Katkó Ferenc Próbakezdés: 2019. február 19. Bemutató: 2019. március 29.
MŰVÉSZ KÁVÉHÁZ Neil Simon: Az utolsó hősszerelmes vígjáték Fordította: Elbert János Barney Cashman Bartus GyulaJászai Mari-díjas Elaine Navazio Tarsoly Krisztina Bobbi Michele Tarsoly Krisztina Jeanette Fisher Tarsoly Krisztina Súgó- Ügyelő – Rendezőasszisztens: Németh Gabriella Rendező: Csurulya Csongor Próbakezdés: 2019. február 12. Bemutató: 2019. április 1.
A VI. Bábos Drámaíró Verseny eredményeit a Békéscsabai Jókai Színház Sík Ferenc Kamaraszínházában hirdették ki március 24-én délután. A nagyszámú közönség 15 órától tekinthette meg a versenyben résztvevő előadásokat, majd a szakmai zsűri meghozta döntését. A legjobb színész díját 2019-ben Balázs Csongor kapta, a legjobb színésznő ezévben Szívós Réka lett. A legizgalmasabb karakternek az idén Biró Gyulát találta a zsűri, a legjobb rendező díját Bereczki Csilla érdemelte ki. A VI. Bábos Drámaíró Verseny legjobb előadása 2019-ben Turbuly Lilla Az oroszlánok nem fáznak című darabja lett, Bereczki Csilla rendezésében, Darvas Emőke, Gyarmati Éva, Mákszem Lenke, Soós Emőke, Biró Gyula és Mészáros Ágoston Jakab előadásában. A legjobb szövegajánlat díját Adamik Zsolt drámaíró érdemelte ki, végül a közönségdíjat Adamik Zsolt A búhordó új bánata című előadása kapta, Perényi Balázs rendezésében, Balázs Csongor, Kis Veronika Anna, Mag Eszter, Szívós Réka, Gidófalvi Imola és Csortán Erzsébet előadásában. Az eredményhirdetés után Lenkefi Zoltán, a Békéscsabai Napsugár bábszínház igazgatója zárta a fesztivált, megköszönte a közönség kitüntető figyelmét, biztatását, a munkatársak, színészek munkáját, az íróknak, rendezőknek és a zsűrinek, hogy elvállalták a versenyben való részvételt. Rácz Attila Fotó: Ignácz Bence/ A-TEAM
A Békéscsabai Napsugár Bábszínház 6. alkalommal rendezi meg bábszínházak számára írt drámák versenyét a Békéscsabai Jókai Színházban március 21-24. között. Az esemény társrendezője a veszprémi Kabóca Bábszínház, az ünnepélyes megnyitót március 21-én 17 órakor tartották a Sík Ferenc Kamaraszínházban. A megnyitón láthattuk a Napsugár Bábszínház zenés műsorát Mesélnek a koffertigrisek címmel, valamint elhangzottak Fekete Péter kultúráért felelős államtitkár és Nagy Ferenc, Békéscsaba Megyei Jogú Város alpolgármesterének köszöntő gondolatai. Fekete Péter államtitkár visszaemlékezett az első ilyen versenyre, amelyen még mint a Békéscsabai Jókai Színház igazgatója vett részt, kiemelte az együtt dolgozás, együtt alkotás küzdelmes örömét. Beszélt arról, hogy a jó bábszínház korosztálytól független, egyként fogalmaz meg üzenetet gyermeknek és felnőttnek, legyőzve az előítéleteket, jeles szerzők, képzett és kreatív bábszínészek és rendezők munkája mutatja meg a komoly verseny szakmai értékét. Nagy Ferenc alpolgármester köszöntőjében elmondta, hogy bár a rendezvény neve verseny, azonban ez a négy nap nem a versenyről szól majd, sokkal inkább az alkotás öröméről, a játék szabadságáról. Kissé irigykedve beszélt arról a gyors munkáról, melynek folyamán három nap alatt az ötletből dráma, majd a színészek és rendezők munkája által kész előadás jön létre. Ezután bemutatták a résztvevő írókat, elsőként Turbuly Lillát. Első regénye, Az eltévedt hold első díjat nyert a Nők lapja és a Révai Kiadó pályázatán, valamint Talált szív című mesekönyve Arany vackor díjat kapott, tagja a Szépírók Társaságának és elnöke a Színházi Kritikusok Céhének. A verseny másik résztvevő írója Adamik Zsolt szerkesztő, újság- és meseíró; a 2013-as Arany vackor első helyezettje és különdíjasa lett a Bibedombi szörnyhatározó című művével, amely bekerült a világ 170 legjobb mesekönyve közé. A harmadik versenyző Dániel András, az eredetileg grafikus végzettségű írónak mostanra húsz mesekönyve jelent meg, melyek közül volt Szép magyar könyv díjas is. Ők hárman csütörtök éjjel szinte alig fognak aludni, hiszen reggel nyolc óráig el kell készülniük a három bábjáték színművével. A drámaíró verseny szintén fontos résztvevője a három rendező, Bereczki Csilla békéscsabai származású, a Szegedi Egyetem bölcsészkarán pedagógiakutatást, újságírást és filmelméletet tanult, utána pedig Budapesten a Színház- és Filmművészeti Egyetemen diplomázott színházrendező-bábrendező szakon. Dolgozik kőszínházban és független színházban is, rendezőként és dramaturgként egyaránt. Halasi Dániel 2013-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetem bábrendező szakán, jelenleg az egri Harlekin Bábszínház vezető rendezője. Perényi Balázs rendező és drámatanár, dráma tagozatos iskolákban tanít kreatív játékot, színjátékot, drámaelméletet, illetve színház- és drámatörténetet, színész mesterséget; volt a POSZT szakmai válogatója és a szakmai zsűri tagja. Ezután következett a csapatok bemutatása, idén a Napsugár Bábszínház művészei (Szőts Orsolya, Czumbil Örs, Biró Gyula, Gyarmati Éva, Balázs Csongor) mellett a társrendező Kabóca Bábszínház alkotói (Benkő Zsuzsanna, Mákszem Lenke, Szívós Réka), valamint a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem hallgatói (Sánta Yvette, Szabó Zsolt, Mészáros Ágoston Jakab, Darvas Emőke, Kis Veronika Anna, Mag Eszter, Gidófalvi Imola) vesznek részt. Rendezőasszisztensként a munkában közreműködik Nagy Ildikó, Soós Emőke és Csortán Zsóka. A hivatalos program végén a témát sorsolták ki tíz újságcikk közül, az idei verseny témáját A nők jobban fáznak? cikk címe határozza meg. Rácz Attila Fotó: Ignácz Bence /A-TEAM
Zenés bemutatóra készül a Békéscsabai Jókai Színház: Móricz Zsigmond Nem élhetek muzsikaszó nélkül című vígjátékában cigányzenészek húzzák a talpalávalót a színpadon. Schäfer Szilveszter zenekarvezető a legjobb muzsikusokat hozta a produkcióba. Színházi és bábszínházi előadásokból jól ismerjük Schäfer Szilvesztert és hegedűjátékát, de szívesen zenél nemcsak színpadon, hanem bárhol, esküvőn, bálon, rendezvényeken. Azt mondja magáról, olyan népzenész, aki nem csak népzenét játszik, de ezt még kevesen tudják róla… Mielőtt rátértünk a Nem élhetek muzsikaszó nélkül című bemutató előkészületeire, arra kértem, mutassa be a zenészeket. Rajtam kívül a zenekarban mindenkinek úgy kezdődik a neve, hogy Sztojka. Vagy unokatestvérek, vagy apa, fia, így vagy úgy, de rokonok. Ifjabb Sztojka Zoltán hegedül, Sztojka Zoltán brácsás, Csaba cimbalmon játszik, Tamás nagybőgőn, jómagam szintén hegedűn – kezdte a beavatást Szilveszter. Arra, hogy miként boldogul ennyi Sztojkával, így felelt: Nem mondom, hogy mindig könnyű, de zeneileg százszázalékosak, nagyon sokat tudok tőlük tanulni. Nem először játszanak együtt, más alkalommal is zenéltek már közösen, lakodalmakon, különböző bálokon kisegítették egymást, Sztojkáéknak is megvan a saját zenekaruk, Szilveszternek is. A Móricz-vígjáték előadásához Katkó Ferenc rendező kereste meg, hogy kellene egy jó cigányzenekar. Én már dolgoztam többször a színházban, tudtam, hogy a Sztojkák jól ismert cigányzenészek a megyében, ketten békéscsabaiak, ketten doboziak. Nem is volt kérdés, kit hozzak. Igazi színpadi örökzöldről van szó, amely megért már sok feldolgozást, és mindig izgalmas kérdés, hogy milyen zene kerül színpadra. Szövegben is, zenében is fontos a hagyomány, az előzmények tisztelete, miközben nem lehet a darabot ugyanúgy játszani, mint korábban. Vajon mennyiben határozta meg a rendező a zenei részt, mennyiben adott szabad kezet, figyelembe vette-e az előzményeket? Ez is, az is igaz. Katkó Ferencnek elég komoly elképzelései voltak egy-egy zenét illetően, megmondta, mi az, ami nem maradhat ki az előadásból, hogyan szólaljon meg például a címadó dal, a címhez később írt dal. Voltak bizonyos jelenetekhez is határozott instrukciói. A Pál István Szalonna által készített lemez anyagát vette alapul, ragaszkodott hozzá, hogy az márpedig úgy legyen. Szalonna Murzsa Gyula tiszapéterfalvi prímástól tanulta a muzsikálást a múlt évezred elején. Fontos a helyszín, a történet Szatmárban játszódik, odavaló zenét kért a rendező. A kérések a zene kisebb részét teszik ki, ami nekünk nagyon jó, mert ezen kívül szabad kezet kaptunk. Az előadás elején van 15-20 perc, amikor megy a mulatozás, zenélni kell, ránk van bízva. Ahol mi választhattunk, a szatmári zene mellé mindenképpen jó hangulatú, népszerű, szép dalokat hoztunk. Természetesen csak olyat, ami fogyasztható, odaillik, odavaló, klasszikus hangvételű cigányzene, amit az éttermekben, bálokban száz évvel ezelőtt játszottak. Szilveszter arról is beszámolt, hogy a cigányzene mellett autentikus népzene is felcsendül, ilyenek a Murzsa Gyula-féle betétek. S nagyon szép dallamokat játszanak például akkor, amikor Balázs udvarolni megy vagy bocsánatot kérni Pólikától. Persze nem véletlen az, hogy Katkó Ferenc rendezőnek határozott elképzelése volt a zenéről is, hiszen szintén zenész, klarinétos volt. Felmerült, hogy esetleg beáll egy szólóra, de aztán inkább maradt a rendezői pultnál, hogy a lehető legjobban összefogja a produkciót. A legtöbb színész jól énekel, de nemcsak velük, a táncosokkal is össze kell próbálni a zenés előadást, ami Szilveszternek nem okoz gondot. Régóta ismeri ifj. Mlinár Pált, dolgoztak többször együtt. Annak idején, amikor erre a pályára kerültem, néptáncos voltam, nagyon komolyan foglalkoztam a tánccal – mondta Szilveszter. Talán még be is tudna ugrani egy-két lépésre, ha nagyon kellene, ha valaki kiesne. A próbák javában zajlanak, hogy Móricz Zsigmond színpadi művének március 29-ei premierjére szépen összeálljon, harmonikus egységet alkosson a szöveg, a zene és a tánc. Niedzielsky Katalin Fotó: Rácz Attila
A Békéscsabai Jókai Színház, a Bárka folyóirat és a Körös Irodalmi Társaság március 25-én, hétfőn 18 órakor könyvbemutatót tart a Sík Ferenc Kamaraszínházban. Vendég: Temesi Ferenc író, akivel a 49/49 című regényéről Elek Tibor irodalomtörténész beszélget. Temesi Ferenc Kossuth-díjas író műve a szó legnemesebb értelmében vett szerelmesregény – ám több is ennél. A személyes és a történelmi emlékezet mozaikjaiból ragasztott korrajz, nemzedékregény, a nagy generáció regénye. Temesi a tőle megszokott írói bravúrral vezeti olvasóit térben és időben: hol a hatvanas évek végi Magyarország mindennapjaiba nyerünk betekintést, hol a 2010-es években kalandozunk. Olyan élet- és történelmi helyzetekbe csöppenünk, melyek sokunknak ismerősek. A gimnazista Márk és Ilona szerelmének alakulása – felnőtté válásuk, ismerkedésük a szerelemmel és beteljesületlen testi kapcsolatuk – rányomta bélyegét a fiatalok jövőjére. Noha Ill már évtizedek óta Norvégiában él (gyermekei születtek, megözvegyült…), a földrajzi távolság sem akadályozhatja meg, hogy Márk és Ilona szerelme közel ötvenévnyi álom után felébredjen, és végre beteljesüljön. Eltérő élettapasztalataikkal, csalódásaikkal maguk mögött sokkal erőteljesebben tudnak kötődni egymáshoz, mint fiatalkorukban – és már kíméletlenül őszinték mernek lenni egymáshoz. A szerzővel Elek Tibor irodalomtörténész, a Bárka főszerkesztője beszélget. Zenei közreműködő: az Antovszki Band.
Móricz Zsigmond Tiszacsécséről, a szatmári térségből származik, a Nem élhetek muzsikaszó nélkül című vígjátéka is ott játszódik. Szatmári a szerző, a helyszín, a zene, a tánc is erről a vidékről való. Ifj. Mlinár Pál koreográfussal a Békéscsabai Jókai Színházban készülő bemutató jellemzőiről, az autentikus néptáncok színpadra állításáról beszélgettünk. A történet egy Balázs napi buliban kezdődik, javában tart a mulatozás, ahol kicsit a paraszti, kicsit a polgári kultúra is megjelenik. Balázsék már előkelők, tehát módosabbak, de azért mégis a paraszti kultúra is jelen van a zenei világukban, táncukban. Ezekre a jellemzőkre, az autentikus vonalra próbáltuk építeni az előadás koreográfiáját. Az évtizedek alatt sokféle színpadi feldolgozást megért darabhoz mi újat lehet hozzátenni a helyi népzene- és néptánckincsből, talán azért, hogy a mai közönséghez is közelebb vigyék Móricz világát? Én ezt a darabot pont a másik oldalról fognám meg. Ami a koreográfiát illeti, abszolút az autentikus vonalat követjük, ez is volt a rendező kérése, hogy teljes egészében a néphagyományból táplálkozzon a színpadi tánc. Katkó Ferenc korábban már rendezte a darabot, akkor is a bálban Szalonnáék muzsikáltak, most is azt a zenei összeállítást, anyagot használjuk. A zene tiszaújlaki és bökönyi gyűjtés, azokat a dallamvilágokat helyezzük fel a színpadra. A néptánc alapvető szórakozási forma volt régen, és ez a koncepció abszolút ezt a vonalat erősíti. Az alapkonfliktus a darabban az, hogy Balázs nagyon szeret bulizni, táncolni, nagyon szereti a zenét, a felesége viszont nem. Ez az alaphelyzet a végén úgy oldódik meg, hogy lemond erről a szenvedélyéről. Ez úgy jelenik meg a darab folyamán, hogy az elején rengeteg tánc van, és ahogyan haladunk előre a darab sodrásával, akkor ezek a táncok egyre kevésbé jelennek meg, a végén pedig már teljesen tánc nélkül történnek a dolgok. Igazi kincsesbánya itt, Békés megyében a Balassi-hagyomány és persze az egész Mlinár család tudása, tehetsége; de mennyire kap szabad kezet a koreográfus a színpadon? Mit ír elő és követel meg a rendező, illetve hogyan készül a koreográfus az élőzenés, táncos bemutatóra? Mindenféleképpen legókban gondolkodom, főleg egy ilyen táncos koreográfia esetében. Először is megtanuljuk az autentikus motívumokat, azok fűzési lehetőségeit, utána ezekből építkezve állítunk össze folyamatokat. Az a nehéz ebben, hogy itt el kell kapni a helyes arányt; meg kell találni, milyen szinten legyen komponált a tánc, ugyanakkor mivel buliról van szó, nagy mulatozásról, ezért úgy tűnjön, mintha mindenkinek spontán, magától jönne a mozgás. Egyrészt össze kell jól állítani a jeleneteket, másrészt nem szabad elfelejteni, hogy színészek táncolnak benne. A koreográfus, tánctanár elmondta, hogy először táncot tanulnak, és utána elkezdik építeni a legókat, majd azokat pakolgatják. Egyébként nem minden szereplő táncol az előadásban, a három nagynéni kimarad ebből, és a főszereplő, Pólika sem perdül táncra. A profi tánckarral nyilván könnyebb a munka, de a színészeket is meg kell tanítani táncolni. Van néhány táncos, akik sokkal könnyebben veszik a feladatokat, a színészeknél a valódi nehézség az, hogy nemcsak folyamatokat, koreográfiákat kell elsajátítaniuk, hanem sokszor improvizálni is kell a színpadon. Ahhoz pedig, hogy improvizálni tudjanak, ismerniük kell az anyagot. Ezért próbált mesterük olyan formákat, figurákat, motívumokat összeválogatni, amiket könnyen meg lehetett tanulni, és amikből aztán szabadon tudnak építkezni. „S akkor ez a kettősség, a megkötött folyamatok, etűdök és az improvizációs részek váltakozása adja a szépet.” Niedzielsky Katalin Fotó: Rácz Attila
Katkó Ferenc színművész, rendező nagyon örül annak, hogy Móricz Zsigmond Nem élhetek muzsikaszó nélkül című vígjátékát színpadra állíthatja a Békéscsabai Jókai Színházban. Úgy véli, óriási szükségünk van arra, hogy megmutassuk a gyökereinket és a kompromisszumkészség fontosságát. (Niedzielsky Katalin interjúja) Én nagyon szeretem azt a letűnt kort, a 19. század végét, a 20. század elejét, azt a mulatós világot, és itt persze nem a mulatós mai jelentésére gondolok. Biztosan mindenki nézett jávorpálos filmeket, én már gyerekként is, amikor ezeket néztem, annyira szerettem volna ott lenni! Igen, fontos megmutatni a gyökereinket, a régi értékeket, gondolok itt a néptáncra, a népzenére, a történelmi korokra. Miért vonzó számodra az a régi világ? Azt hiszem, akkor sokkal jobban kimondták az emberek, amit gondoltak. Sokkal őszintébbek voltak. Van ez a sírva vigadó magyar legenda, és a népdalokon keresztül is őszintébben tudtak közölni érzelmeket. Ha megnézzük ennek a Nem élhetek muzsikaszó nélkül darabnak a bugyuta konfliktusát, ha a mai világban ez probléma lenne, akkor gyakorlatilag nem volnának párok. De szerencsére vannak. Arra gondolsz, hogy Balázs kedveli a napokig tartó mulatozást, Pólika viszont nem? Igen, és még azt sem mondhatnám, hogy Pólika vagy Zsani néni nem kedveli, csak náluk van egy mérték, amit meg kell tartani, és aztán a pont az i-n, az a kisborjú… Amit Balázs odaad a parasztoknak, és ez Pólikának nagyon fáj. Tényleg egy kis bugyuta konfliktus. De azt gondolom, nagyon fontos és nem csak ott, abban a világban, hanem a mai világban is. A darab mondandójaként talán ezt tudnám kiemelni, hogy kompromisszumkészség kell, elengedhetetlen, hogy tudjunk egymással megegyezni, mert másképp nem tudunk élni, létezni. Vannak súrlódások, aztán összecsiszolódunk, azt szokták mondani. S tényleg van egy összecsiszolódás akár a darabban, akár az életben, és ezek fontos dolgok, mert nem lehet kompromisszum nélkül élni. Ha mind a két fél csak a sajátját mondja, az nem vezet sehova. Nem is akarok példát hozni, mert mindenki tud a saját életéből eleget. A mi előadásunkban az összezörrenéstől – mert még családi perpatvarnak sem nevezném – jutunk el addig, hogy azt mondja mindkét fél, hogy akkor én hajlandó vagyok ezt helyetted megtenni, de te is megteszed értem azt. Egy bugyuta kis összeszólalkozásból a reményeim szerint egy nagyon szórakoztató másfél-két órát kap a néző. Azt mondtad az olvasópróbán, hogy itt mindenki jó ember. Abszolút pozitív emberek. Nyilván mindenki keresi a maga igazságát, de ezt sem gonosz módon teszi, nincs acsarkodás, nincs áskálódás, még ha annak is tűnik. Nagyon kevés olyan darab van, ahol mindenki pozitív, szerethető figura a legkisebb szereplőtől a főszereplőkig. Milyen lehetőségeket kínál a darab a színészeknek? Ezek nagyon jól játszható szerepek, jól kitalált viszonyok, nagyon szeretnék ebben én is játszani, de nem tudok. Borcsa és Kisvicákné alakját kicsit feltunningolva lehetne kabaréban játszani. A három nagynéni kitűnő figura: Zsani (Kovács Edit Jászai Mari-díjas), Pepi néni (Fehér Tímea), Mina néni (Nagy Erika), akárcsak a testvérük, Lajos bácsi (Mészáros Mihály). Viktor, pesti jogász szerepét Tege Antal játssza, ez se főszerep, de nagyon jó karakter. A két főszereplő Csomós Lajos és Csonka Dóra. Főszereplő az élő zene, a cigány- és népzene, valamint a néptánc. Annak külön örülök, hogy engedélyt kaptunk az élő zenére, mert ennek a kornak, ennek a fajta világnak akkor van meg a varázsa, ha a zene élőben szól. Az alap Pál István Szalonna gyűjtése, mindenképpen ennek a tájegységnek a zenéjét akartam. A néptánc ezen a vidéken, itt Békésben nagyon jól működik, él a hagyomány. Itt van miből meríteni. Remélem, hogy sokan, legalább annyian szeretik a népzenét, néptáncot, mint a rockoperát. Móricz művei általában valós eseményekhez kötődnek, ezt a darabot állítólag egy 1914-es farsangi bál ihlette. Egy Kós Károly építésznél tartott buli adta az ötletet Móricznak a mű megírására. Minden darabnál van egy valós történet, és biztos, hogy ezért ilyenek a karakterek, mert nagyon személyes élményből születtek, és így jobban le tudta írni őket, mint a fantázia szüleményeit. Bizonyos források szerint a Kállai kettős is megjelenik ebben a gyűjtésben, és a szövegét Móricz jegyezte le először. Annak még külön örülnék, ha valaki ezekután levenne egy Móricz-könyvet a polcról és esetleg elolvasná… Niedzielsky Katalin Fotó: Rácz Attila
Még több képet talál előadásainkról a galériában
Adventi gyertyagyújtás - December 8. (Jókai Színház)
75 megtekintés 2024. december 8.
4 0
Adventi gyertyagyújtás - December 1. (Jókai Színház)
78 megtekintés 2024. december 1.
7 0
Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival - Jókai Színház
208 megtekintés 2024. november 22.
3 1
Pekár Gyula: Kastély kölcsönbe - Jókai Színház
276 megtekintés 2024. október 4.
8 0
Zalán Tibor: Idegenek és ismerősök - Jókai Színház
124 megtekintés 2024. szeptember 23.
1 0
Szabó Magda: Kígyómarás - Jókai Színház
255 megtekintés 2024. szeptember 19.
5 1
Süti | Időtartam | Leírás |
---|---|---|
cookielawinfo-checkbox-analytics | 11 hónap | Ezt a cookie-t a GDPR Cookie Consent plugin állítja be. A cookie az „Analytics” kategóriába tartozó cookie-khoz való felhasználói hozzájárulás tárolására szolgál. |
cookielawinfo-checkbox-functional | 11 hónap | A cookie-t a GDPR cookie hozzájárulása állítja be, hogy rögzítse a felhasználó hozzájárulását a „Funkcionális” kategóriába tartozó cookie-khoz. |
cookielawinfo-checkbox-necessary | 11 hónap | Ezt a cookie-t a GDPR Cookie Consent plugin állítja be. A cookie-k a „Szükséges” kategóriába tartozó cookie-khoz való felhasználói hozzájárulás tárolására szolgálnak. |
cookielawinfo-checkbox-others | 11 hónap | Ezt a cookie-t a GDPR Cookie Consent plugin állítja be. A cookie az „Egyéb” kategóriában lévő cookie-khoz való felhasználói hozzájárulás tárolására szolgál. |
cookielawinfo-checkbox-performance | 11 hónap | Ezt a cookie-t a GDPR Cookie Consent plugin állítja be. A süti a „Teljesítmény” kategóriába tartozó cookie-khoz való felhasználói hozzájárulás tárolására szolgál. |
viewed_cookie_policy | 11 hónap | A cookie-t a GDPR Cookie Consent plugin állítja be, és annak tárolására szolgál, hogy a felhasználó hozzájárult-e a cookie-k használatához. Nem tárol semmilyen személyes adatot. |