A Dózsa Bartus Gyulának mindig szívügye volt
Székely János Dózsa című monodrámáját február 27-én és 28-án 19 órakor láthatja a közönség a Békéscsabai Jókai Színház Sík Ferenc Kamaraszínházában. Bartus Gyula Jászai Mari-díjas színművész azt mondja, hogy életében mindig „valamiféle sorsfordító szerepe volt” ennek a drámának, pályája különböző állomásain végigkísérte, újból és újból eljátszotta. A Gyulai Várszínház és a békéscsabai teátrum produkciója Bartus Gyula Jászai Mari-díjas színművész előadásában tavaly nyáron a Székely János napok keretében először Gyulán, majd ősszel Budapesten, a Nemzeti Színházban került színre. A darabot Árkosi Árpád rendezte. – Az életemben mindig valamiféle sorsfordító szerepe volt Székely János Dózsájának. Fiatalon, még a főiskolán találkoztam ezzel az anyaggal, és nagyon magával ragadott a belőle áradó írói és emberi gondolatok tisztasága. Az első előadást Pécsett hoztam létre 1988-ban a saját elképzeléseim alapján. Szerettem volna, ha az akkori társulat, akikhez odaszerződtem, megismert volna belőle. Sajnos a kíváncsiságuk nem vitte őket odáig, az akkori igazgatómmal egyetemben, hogy eljöjjenek és megnézzenek. Pedig úgy érzem a mai napig is, hogy az előadás tele volt hatalmas ifjúi akarattal, tenni vágyással, indulattal, érzelemmel és ebből a töltetből fakadóan, belső feszültséggel és görcsökkel is – emlékezett Bartus Gyula az első találkozására a művel. Aztán teltek-múltak az évek, és ahogyan fogalmazott, „az lett a pécsi nóta vége”, hogy elszerződött Veszprémbe, onnan pedig egy év után, 1992-ben Békéscsabára. – Amikor idekerültem, a Szuzai menyegzőben játszottam egy jelenetben, a darab elején egy katonát az őrségből. Talán volt két mondatom. Ruszt József rendezte az előadást. Ismét úgy éreztem, hogy engem meg kellene ismerjen az a társulat, ahová szerződtem. Rettentő elégedetlen voltam a helyzetemmel. Hiszen főiskolai diplomával statisztáltam egy előadásban. Újból elővettem a Dózsát és a Szuzaiban főszerepet játszó Sztarenki Pali barátom, iskolatársam segítségével éjszakánként felújítottuk a pécsi előadást. Nagyon sokan megnézték a társulatból, és onnantól Békéscsabán elindult velem és a színpadi feladataimmal egy változás. Tavaly nyáron ismét műsorra került az előadás Elek Tibor, a Gyulai Várszínház igazgatójának felkérésére. Tudott arról, hogy a Dózsát már többször előadta Bartus Gyula, megkérdezte, lenne-e kedve egy újabb előadáshoz Árkosi Árpád kitűnő rendezővel. – Igent mondtam, mert valahol a Székely János Dózsája mindig is szívügyem volt. Azt mondom most már, hogy volt! Nem valószínű, hogy többször előveszem… Nem a mű értéke miatt, hiszen az szinte klasszikusnak számít, hanem a világról, az életről eddig kialakult nézeteim változtak meg mostanában. Keresem a választ, és lehet, meg is találtam már arra, hogyan válhattunk ekkora gátlástalan ragadozókká, mi, emberek a történelmünk, történetünk során. Hogyan formálhattunk volna magunknak bármikor is jogot különböző eszmékkel és vallási dogmákkal arra, hogy elvegyük egy másik ember életét?! És nemcsak emberi életekről beszélek most, hanem a táplálékul szolgáló állatok millióinak lemészárlásáról is. Most ismét sorsfordító a Dózsa az életemben. Ezeket az új kérdéseket átgondolva, nagyon nehéz lesz az ellenség leölésére és az uralkodói osztály legyilkolására, a kisemmizetteket bosszúra biztatni az előadásomban. Tehát ez a mostani Dózsa mindenképpen más lesz, mint a korábbi két, általam elképzelt előadás volt. Niedzielsky Katalin Fotó: https://gyulaivarszinhaz.hu/archivum/9617
A szerep az életben
Bodor Péter egyetemi docens A szerep az életben című előadásával folytatódik a Mindentudás Színházi Egyeteme sorozat március 4-én 18 órától a Sík Ferenc Kamaraszínházban. Szerep, szereplő, színpad, kellék, előadás, közönség – mindezek a színház nélkülözhetetlen összetevői, a színházé, mely a hétköznapi élettől elkülönül, ám kapcsolódik is hozzá. De hogyan és miért használja a pszichológia a szerepet és a hozzá kapcsolódó fogalmakat a színházon kívüli világ megértésére? Mindennapi szerepeink és alakításaink hogyan szerveződnek, s a színház világából kölcsönzött analógiák miként segítenek megérteni a mindennapi élet világának bonyolódását? Az előadás e kérdések megvitatását célozza. A hétköznapi életből és a művészetből vett példákkal bemutatjuk, hogy az ember fejlődése és mindennapi élete egyaránt felfogható és tartalmasan elemezhető a szerep fogalom felhasználásával. Az emberi érintkezések alakulását, a beszélgetések és a kapcsolatok szerveződését segít megérteni egy sor a szerephez kapcsolódó fogalom: komplementer szerep, a szerepküldő, a szerepkonfliktus. Ugyancsak bemutatjuk, hogy miként elemezhető a mindennapi interakció mint szerepjátszás, mit jelent az én megjelenítése, mit értenek a szociálpszichológusok az arc és a homlokzat fogalmán. Az előadás azt kívánja bemutatni, hogy mivel járulhat hozzá önmagunk és társaink megértéséhez a szerep pszichológiai és szociológiai felfogása és az interakció elemzésének ahhoz kapcsolódó hagyománya. Fotó: A-TEAM/ Ignácz Bence
Pszicho – szereposztás
STÚDIÓSZÍNHÁZ Hommage à Alfred Hitchcock Pszicho színpadi thriller Robert Bloch regényét színpadra alkalmazta: Pozsgai Zsolt Norman Bates, moteltulajdonos Gulyás Attila Anya Kovács Edit Mary és Lila Crane Boldog Ágnes szh. Arbogast,nyomozó Csurulya Csongor Sam, Mary vőlegénye Szabó Lajos a Szállító hangja Hrubák Axel szh. a Seriff hangja Koltay Gábor Súgó: Viszmeg Szilvia Rendezőasszisztens – Ügyelő: Németh Gabriella Rendező: Koltay Gábor Balázs Béla-díjas Érdemes művész Próbakezdés: 2019. január 23. Bemutató: 2019. március 1.
III. Teátrum Neked! színházi fesztivál Zentán
Férfi és nő címmel tartottak cirkuszi-színházi előadást a magyarországi Fővárosi Nagycirkusz és a Békéscsabai Jókai Színház közös produkciójában a Zentai Teátrumi Napok harmadik estéjén.
Vanda istennőt játszik
Közönséges színésznőcskeként robban be Vanda Tamás életébe. Szerepeket próbál, játszik, arcait, énjét váltogatja, a teljes női eszköztárat beveti, hogy a férfi kezdeti fölényét lerombolja, meghódítsa, jellemét kiforgassa, lelke legrejtettebb bugyrait felszínre hozza, megalázza, végül istennőként hipnotizálja, uralkodjon fölötte. Másfél órás casting a kulisszák mögött, két személyiség élve boncolása az Intimtérben. Gondolatébresztő előadás; feltéve, hogy a publikum tudja követni a történéseket és hajlandó tükörbe nézni. (Niedzielsky Katalin kritikája) Az amerikai kortárs szerző, David Ives Vénusz nercben című színműve sikerdarab a Broadway-n, Várady Szabolcs fordításában 2012 óta játsszák Magyarországon. Főszereplője Tamás, a pályakezdő író, rendező, aki egy XIX. századi erotikus regény színpadi változatát akarja bemutatni, ehhez keres főszereplőt, de a meghallgatás sikertelenül végződik, aztán késve érkezik Vanda… Tamás darabjához egy osztrák nemesember, a jogot végzett író, Leopold von Sacher-Masoch 1870-ben megjelent, Venus in Furs című, életrajzi elemekkel átszőtt regénye szolgált alapul. A szerző nevéből származtatták a mazochizmus, a megaláztatáshoz, fájdalomszerzéshez kötött szexuális kielégülés fogalmát. Ilyen előzmények után a cím, Vénusz nercben (a szerelem, a szexuális gyönyör istennője), a 18 éven felülieknek hirdetett stúdióelőadás, ráadásul új helyszínen, az Intimtérben különleges színházi élményt ígér. A közönség a kulisszák mögött, egy hangtechnikai raktárban ül, ami nem rossz színtér egy castinghoz. Vörös mintás szőnyeg a kis színpad, a játszóhely, ami egyrészt a témától, másrészt a színészek és a közönség közelségétől, összezártságától intim. A rendező, Tege Antal neve alighanem garancia arra, hogy kivételes, de mégiscsak színházhoz méltó produkciót, nem pornót látunk. A két szereplő, a Vanda figuráját játszó Földesi Ágnes Villő és a Tamást alakító Czitor Attila újabb színvonalas előadással gazdagítja a repertoárt. A színpadi történés akkor kezdődik, amikor a meghallgatásnak vége, és Tamás készül haza a menyasszonyához. Ekkor esik be Vanda, meglehetősen szétszórt, közönségesen beszél és kihívóan viselkedik. A rendezőt már nem érdekli, de a nő akaratos, rámenős, kóstolgatják egymást, elkezdik próbálni a szerepeket: Vanda a regényből Vanda von Dunayew figuráját, Tamás pedig Herr Doctor Severin von Kuschemski alakját. Kiderül, hogy a színészjelölt tehetséges, felkészült, mint nő egyre több arcát mutatja meg sikerrel, és egymásba szeretnek. A szerepek és a sorsok, a színház és a valóság összefonódik, nehéz követni, kibogozni, hogy éppen Tamás és ez a modern Vanda, vagy a regényhős Vanda és Kuschemski beszélget-e. Tény, hogy a casting kiváló alkalom a szerepjátszásra, egymás megismerésére, a másik személyiségének, tudatalattijának feltárására. A férfi kezdeti fölénye és a nő kiszolgáltatottsága jelenetről jelentre változik, majd teljesen átfordul; minél jobban megismeri Vanda Tamást, annál inkább fölé emelkedik, kihasználja, miközben színésznői alkalmasságát bizonyítja, nőként hatalmába keríti, birtokolja, megalázza, istennővé magasodik, Vénuszként, Aphroditéként hipnotizálja a férfit. Igen, ez a hely, a régi klub, most Intimtér a hipnózis színtere! Régen, 2016 januárjában a Mario és a varázslót játszották itt, most a Vénuszt. Akkor Cipolla igázta le, alázta porig, fosztotta meg emberi méltóságától Mariót, most Vénusz teszi ezt Tamással: múltjának, személyiségének titkaival szembesíti, leleplezi, orránál fogva vezeti, rabszolgájává aljasítja. Tege Antal rendező merészen, mégis méltósággal, a jó ízlés határain belül kezelte a tabutémákat, végezteti az élveboncolást, a tudatalatti, a mély ösztönök feltárását, kivételes és kíméletlen tükröt tartva a nézőnek, amibe nem egyszerű belenézni, nincs is mindenkinek bátorsága szembesülni dolgokkal, pedig kell. A két színész, Földesi Ágnes Villő és Czitor Attila nagy bravúrral váltogatja szerepét, saját énjét, Ives és a regény figuráját, próbálja takargatni gyengéit, beleásni a másik lelkivilágába, leplezett perverziójába. Alakításuk hiteles, komoly teljesítményt nyújtanak a másfél órás produkcióban. Megdöbbentő, hogy mit képes kihozni egyik ember a másikból?! S mennyire lehet elmenni, mélyre ásni a másik lényének feltárásában, birtoklásában? Hová vezet az emberi szeretet, a szerelem, a másik iránti birtoklási vágy? Hol vannak az egészséges szerelem határai, mi történik, ha valaki túllép azon, ami még normálisnak mondható? Az előadás izgalmas szellemi, pszichológiai utazás, értéke, hogy ilyen fajsúlyos kérdéseket vet fel. Gondolatébresztő, de nem kioktató, inkább vicces, poénos. S végülis Vénusz ugyanolyan lazán távozik, ahogyan jött; csak közben volt egy casting, próba, játék. Felkapja a sporttáskát, és kilibben az ajtón. Itt menne le a függöny, ha lenne. Mire a kulisszák mögül a sötét udvaron átbukdácsolva, a színház kivilágított főbejáratán keresztül kijutunk az utcára, még nem teljesen vagyunk itt, a csabai éjszakában. De odáig már eljutottunk gondolatban, hogy a látottak nemcsak férfi és nő, két ember bonyolult kapcsolatára, hanem sokféle közösségi, társadalmi kötődésre, függőségre, összefüggésre világítanak rá. Niedzielsky Katalin Fotó: Nyári Attila, A-TEAM
Legfrissebb képek
Még több képet talál előadásainkról a galériában
Legújabb videók
Boldog Karácsonyt! 🎄 (Jókai Színház)
127 megtekintés 2024. december 24.
6 1
Adventi gyertyagyújtás - December 22. (Jókai Színház)
55 megtekintés 2024. december 22.
2 0
Adventi gyertyagyújtás - December 15. (Jókai Színház)
48 megtekintés 2024. december 22.
4 0
Adventi gyertyagyújtás - December 8. (Jókai Színház)
81 megtekintés 2024. december 8.
4 0
Adventi gyertyagyújtás - December 1. (Jókai Színház)
83 megtekintés 2024. december 1.
7 0
Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival - Jókai Színház
281 megtekintés 2024. november 22.
3 1