„A varázslatos musical” ” címmel nagy sikerű zenés darabokból hallhatunk válogatást a Békéscsabai Jókai Színház művészeinek és sztárvendégek előadásában, a Szarvasi Vízi Színház programsorozatában július 25-én 20.30 órától. A korábban Békéscsabán nagy sikerrel bemutatott zenés esten olyan híres musicalek slágerei csendülnek fel, mint például a Jézus Krisztus szupersztár, a Chicago, a Rudolf, A vámpírok bálja vagy a Mozart. A színházlátogatók számára ismert és kedvelt színészek lépnek fel a békéscsabai teátrumból: Liszi Melinda, Csonka Dóra, Nagy Róbert, Balázs Csongor, Gábor Anita, Harcsa Boglárka, Bíró Gyula. Az est sztárvendégei: Janza Kata és Kocsis Dénes a Fővárosi Operettszínházból. A jól ismert slágerek felidézésére, egy könnyed és varászlatos estére várják a művészek az érdeklődőket. A műsort összeállította: Nagy Róbert, tánc-játékmester: Mlinár Péter.                                                                                                                                                                                                                                                                                                               fotó: A-Team  

Magyar, orosz, iráni, grúz és olasz színházak vidám Shakespeare előadásaival július 8. és 14. között rendezik meg a XV. Nemzetközi Shakespeare Fesztivált a Gyulai Várszínházban. A fesztivál egy hete alatt naponta két-három programra is sor kerül az utcaszínházi jelentektől, a kamaraszínházi, táncszínházi előadásokon, filmvetítéseken át a nagyszínpadi produkciókig. Július 9-én lesz a bemutatója a Gyulai Várszínház és a Sztalker Csoport közös produkciójának Vízkereszt, de amúgy mindegy címmel, ifj. Vidnyánszky Attila rendezésében. A komédiát Vecsei H. Miklós a Sztalker Csoport másik oszlopos tagja fordította újra. Az alkotók vallják, Shakespeare Vízkeresztjében minden megvan amire a színház vágyik. A fesztivál minden napján két-három produkcióra is sor kerül az utcaszínházi jelentektől, a kamaraszínházi előadásokon, filmvetítéseken, kiállításmegnyitón át a nagyszínpadi produkciókig. Magyar társulatok mellett francia, orosz, iráni, grúz és olasz színházak előadását tekinthetik meg a nézők. Az iráni Szentivánéji álom a Mostaghel Theatre produkciója. Az élénk, dinamikus előadás cirkuszi hagyományokon alapul, tele van teátrális varázslattal, meglepő színpadi megoldásokkal. A színészek akrobatikus játéka, különösen a Pucké szembeszáll a gravitáció törvényeivel, minden jelenet ámulatba fogja ejteni a közönséget. A fesztivál záróelőadása a Várszínház és a tavaly látványvilágával nagy sikert aratott olasz Teatro Potlach Társulat közös produkciója lesz a Várszínházban Vidám Shakespeare címmel. Az előadás Gyulán készül, olasz, indiai, magyar színészek előadásában kifejezetten a Shakespeare Fesztiválra, a gyulai vár belső tereinek felhasználásával és átalakításával, életre keltve nemcsak a shakespeare-i vígjátékok hőseit, helyzeteit, hanem a híres történelmi várat is. Eredeti, egyszeri, megismételhetetlen élmény lesz! Idén is lesz szakmai konferencia Pikni Natáliával, Almási Zsolttal, Nagy Andrással, Fazekas Sándorral és Nádasdy Ádámmal, irodalmi beszélgetés, amelyben napjaink egyik legnépszerűbb költőjével, a shakespeare-i szonettek fordítójával, Szabó T. Annával, a költőtárs Farkas Wellmann Éva beszélget, délutáni filmvetítések, valamint workshop középiskolásoknak, sőt, idén újdonságként még tánc-workshop is. A világhírű étteremkalauz, a Gault & Millau által is jegyzett Patrióta Étteremben Shakespeare korabeli ételeket kóstolhatunk.

A Csabai Nyár programsorozatban Liszi Melinda színművész előadásában hallhat József Attila-verseket a közönség a Békéscsabai Jókai Színház TeÁtriumában július 11-én 20.30 órakor. A magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb költője tragikusan rövid életútja ellenére teljesértékű életművet hagyott hátra, melyből Liszi Melinda színművész ad elő egy válogatást a felolvasóesten, valamint megzenésített versek is elhangzanak. A Szarvasi Vízi Színház 2012-es évadjában, a Vers a víz fölött programsorozatban már látható volt egy József Attila-est, ahol Liszi Melinda mellett a Jókai Színház másik két színművésze, Komáromi Anett és Tege Antal adta elő a költő verseit. A programra a belépés ingyenes. Fotó: A-TEAM  

Különösen mozgalmas és eredményes évadtól búcsúzik Kovács Edit: négy bemutatóban nyújtott emlékezetes alakítást, és márciusban megkapta a Jászai Mari-díjat. A beszélgetésünkre a Békéscsabai Jókai Színház művésznője Krúdy-kötettel érkezett, mert a nyári játékok és egy kis pihenés után már a következő szerepeire készül. (Niedzielsky Katalin interjúja) Amikor a Jászai Mari-díj apropóján köszöntöttek, elegánsan a nagy elődökre és azokra figyelmeztettél, akik kiváló színészek, de talán sosem kapják meg az elismerést. Persze azt is mondtad, hogy nem azért játszotok, viszont jólesik, ha díjazzák az ember munkáját. Mi olyan szerencsések vagyunk! Ezen a pályán az a legcsodálatosabb, hogy minden szerep óriási boldogság, mert olyasvalamit lehet benne megfogalmazni, ami megérinti más emberek szívét, ami másoknak is gond, probléma vagy öröm. Fantasztikus dolog játszani, amit persze nagyon komolyan kell venni szakmailag; rengeteg erőt ad a játék öröme és az a tudat, hogy a szerepben nem én vagyok a fontos, hanem az, amit másoknak tudok vele átadni. Tehát nem az a lényeg, hogy én felmegyek a színpadra, hanem az, amiért felmegyek. Fontos, hogy megtaláljam azt a szerepemben, amivel tudok azonosulni, hogy megszólíthassam a lelkeket. Játszani már önmagában fantasztikus dolog; ha még díjat is adnak érte, az már a non plus ultra, a legtöbb. Nem vártam el, de tényleg nagyon jólesik, hogy elismerték a munkámat. Láttam sok tehetséges embert, aki nem kapta meg a díjat, pedig az én értékrendem szerint megérdemelné. Én ennyivel szerencsésebb voltam, és nagyon jó érzéssel tölt el, hogy ezek a kollégák is szeretettel vesznek körül. A kitüntetés mindig mérföldkő, értékelés, mérleg. Ilyenkor az ember összegzi a dolgait, hogy honnan indultam, hová értem el. Eszembe jutnak az elődök, a kezdés nehézségei, amikor az ember még nem tud támaszkodni szakmai tapasztalatokra. Nagyon fontos, hogy ebben a helyzetben olyan kollégák vegyék körül, akik segítő szándékkal állnak hozzá. Sokszor bizonytalan voltam magamban, nem értettem, miért pazarolnak rám erőt, energiát. Most már szeretném visszaadni azt a törődést, azoknak mondok véleményt, akik igénylik, akiknek érdemes, nem bántó szándékkel, szeretném, hogy érezzék a segítséget. Talán bennem is látták akkor, hogy érdemes jó tanáccsal segíteni. Az ember megpróbál jót adni másoknak. De hosszú a tanulási folyamat, mire megtaláljuk hozzá az eszközöket, sok a kudarcélmény, és sok tapasztalás kell, hogy olyat tudj nyújtani, amivel a néző képes azonosulni. Nagyon jó látni, ahogyan a fiatal színészek felnőnek, egyre magabiztosabbak és megtalálják ezeket az eszközöket, a saját hangjukat.      Három abszolút főszerepet és egy negyedik szintén jelentős figurát játszottál az elmúlt évadban, ráadásul igen különböző műfajokban és egymástól nagyon távoli karaktereket. A Pillantás a hídról Beatrice szerepével kezdted, a görög sorstragédiákba illő drámai hősnőt alakítottál megrendítően.  Mindegyik szerepet nagyon szerettem, és ebben is szerencsés voltam, mert éppen a különböző figurák tartják frissen a színészt szakmailag. Beatrice nagyon közel állt hozzám. Úgy gondolom, valamennyien találtuk már magunkat ilyen helyzetben, hogy akit szeretünk, el akarják venni tőlünk, szembesülnünk kell azzal, hogy az évek múlása miként változtat meg kapcsolatokat. Azok a drámai helyzetek, amiket a darab felmutat, ha nem is torkollnak mind gyilkosságba, mindenki életében benne lehetnek. Kemény harcot kell megvívnia Beatricének, hiszen ő nevelte az unokahúgát, mint saját gyermekét, akiből vetélytárs lesz. Hogyan tudja ezt az ambivalens érzelmi állapotot kezelni? Nem akar senkit megbántani, de ragaszkodik a saját életéhez.     A Szárnyad árnyékában című történelmi játékban a csabai özvegy Süvekné nem volt ekkora szerep, viszont komikaként új oldaladról remekeltél Gerner Csabával. Egészen parádés volt a nyelvi és kulturális sokszínűségből fakadó helyzetkomikum, a kétértelmű, bikás „üzletkötési” jelenet.   Vígjátéki helyzet egy komoly előadásban. Több szállal is kötődtem ehhez a darabhoz, ilyen az evangélikus hitem, a csabai felmenőim szlovákok voltak, tehát a szerep közel állt hozzám. Nagyon jó volt Arthur Miller drámája után vígjátéki helyzetben játszani úgy, hogy az ne legyen se közönséges, se erőltetett, de hihető legyen. Egy komikus szereppel is úgy kell azonosulni, mint bármelyik másikkal ahhoz, hogy a nevetés megszülethessen. Következett a Pszicho, igencsak más műfaj, igazi kuriózum, egy sorozatgyilkos fiú anyját alakítani nem lehetett kis kihívás.   Nagyon szerettem a filmet, eleve Hitchcock filmjeit, kíváncsian vártam a darabot. Egyértelmű, hogy ez az anyafigura nagyon erős hatással volt arra, hogy végül mi lett a fiából. Nehéz azonosulni, amikor az ember látja, hol csúszott el az anya-fiú kapcsolat, nehéz a bűnöst felmutatni, de ha egyetlen ember a nézőtéren kicsit is elgondolkodik azon, milyen ártalmas, ha azt hiszi, hogy magának neveli a gyermekét, akkor én már elértem, amit ebben a szerepben a nézőnek adhatok. Zsani nénivel megintcsak meglepted a közönséget, azt hiszem. A nagynénikkel, Pepivel és Minával sok humort vittetek a Nem élhetek muzsikaszó nélkül című előadásba. Nagyon régen láttam Tolnay Klárival a filmet, amit Sík Ferenc rendezett, meg Gobbi Hildával a színházi előadást. De most ezeket direkt nem néztem meg újra, mert a saját figurámat kellett megtalálni. Nehéz volt megtanulni a szerepet, mert rövid volt az időnk, és a próbák összecsúsztak a Pszichóval. Meg is ijedtem, hogy mi lesz, nem készülök el, és pont akkor kaptam meg a Jászai-díjat… Minden díj felelősséggel is jár, az ember még inkább törekszik rá, hogy a maximumot nyújtsa. Arra gondoltam, nehogy éppen most ne legyek jó a színpadon… De akkor jött Csomi, aki már a próbákon elementáris erővel játszotta Balázs figuráját, és Katkó Feri rendezőnk bizalommal teli instrukciói, és a testvéreimet játszó kollégák jókedvű próbái, amelyek összességében sokat segítettek abban, hogy kialakuljon a figurám viszonyrendszere, és minden kétely eloszlott. Ezek nagyon szép pillanatok, meghatározó az, hogy mit kap az ember a kollégáitól. Az évad befejezése előtt már két hétig a Liliomot próbáltátok. Molnár Ferenc darabját október elején mutatja be a színház, Muskátnét játszod. De mire jó a nyári szünet előtti próbakezdés? Nekem nagyon jó, mert én úgy tanulok, hogy a szöveget a mozgáshoz kötöm, így a szövegtudás stabilabb. Megjegyzem, mikor, hova mentem, lejátszom magamnak, hogy kinek, miért mondtam a szöveget. A rendelkezőpróbával pont ideáig jutunk el, aztán augusztus 20. után próbálunk újra, addigra meg lehet tanulni mindent. A Szárnyad árnyékában nyitóelőadás volt a Szarvasi Vízi Színházban június 14-én, ugyanott a Nem élhetek muzsikaszó nélkül ment július 6-án, és Móricz vígjátékából lesz még előadásod a Csabai Nyár programján 13-án. Pár hét pihenés – közben olvasás, tanulás – után folytatod a munkát. Miben lát a közönség a következő évadban? Már most készülök az új szerepekre. Éppen Krúdyt viszem magammal mindenhova, olvasom. A Liliommal kezdek, aztán A szív hídjaiban játszom, ami decemberi bemutató lesz, utána, februárban következik Krúdytól A vörös postakocsi. S már majdnem teljesen összeállítottam a Mindentudás Színházi Egyeteme programját. Pontosan ez lett volna a következő kérdésem, hiszen a népszerű sorozat ötletgazdája és állandó műsorvezetője vagy, ami minden évadban állandó főszerep. Miről hallunk ősztől előadásokat? A Pszicho átmegy a jövő évadra is, ezért lesz egy filmesztétikai elemzés Hitchcockról, Krúdyról irodalomtörténész tart előadást. Folytatjuk a mesék világa vonulatot, az eredet, őstörténet szemszögéből a népmesék szimbólumai kerülnek terítékre. A Liliomhoz és Molnár Ferenchez kapcsolódva színháztörténeti előadást tervezünk, művelődés, filozófia, mitológia témakörben megyünk tovább, Mozart Figaro házassága élő zenével kerül színpadra, és filozófiai értelemben szólunk a vallásról, vagyis arról, hogy a hitnek életünkben mi a szerepe. Befejezésül egy műhelytitkot árulj el, kérlek! Hogyan tanulsz szöveget, miként építed fel a szerepeidet? Amikor megkapom a feladatot, elolvasom vagy újra olvasom a művet. Fontos, hogy ne legyen prekoncepció, ne valaki más legyen a fejemben, jöjjek rá a magam előadására. Az alapokat a rendező teszi le, vele együtt kell kialakítani a szerepet, ez közös munka, hiszen a rendező tudja, mit akar mondani a darabbal, és a színésznek vele együtt azonos irányba kell húzni. A rendelkezőpróbán jön a párbeszéd, hogy a figura milyen legyen, utána a tanulási folyamat, amikor a színész magára marad a szövegkönyvvel. Én „végszavazok” magamnak, a belső logikát, a belső csatornákat kell megtalálni, ahogyan Sztanyiszlavszkij mondta, a szerep igazságát kell megtalálni. A szöveg mélyül a próbán, attól hiteles, hogy magamat tudom mögé tenni. Ha megtalálsz egy nézést, egy csöndet, az eufórikus öröm. Aztán jön a fény, a ruha, a zene, ami hozza az idegbajt, elbizonytalanít, jönnek a kétségek, miközben fogy az idő. Jön az öltözés, a frizura, a teljes kétségbeesés, aztán a bemutató, ami jó esetben boldogság, megnyugvás. Köszönjük a beavatást, a beszélgetést, a bölcs gondolatokat és főleg az emlékezetes alakításokat! A nyárra jó pihenést, ősztől pedig további sikereket kívánok szeretettel! Niedzielsky Katalin Fotó: Nyári Attila/ A-TEAM

Vígjátékokkal és komédiákkal vár a hétfőn kezdődő XV. Nemzetközi Shakespeare Fesztivál, Gyulán. A fesztiválra a Gyulai Várszínház a Sztalker Csoporttal és az Teatro Potlach Társulattal közösen két saját bemutatóval is készül. Magyar, orosz, iráni, grúz és olasz színházak vidám Shakespeare előadásaival július 8. és 14. között rendezik meg a XV. Nemzetközi Shakespeare Fesztivált a Gyulai Várszínházban. A fesztivál egy hete alatt naponta két-három programra is sor kerül az utcaszínházi jelentektől, a kamaraszínházi, táncszínházi előadásokon, filmvetítéseken át a nagyszínpadi produkciókig. Vidám Shakespeare Július 9-én, a Shakespeare-fesztiválon mutatja be a Sztalker Csoport és a Gyulai Várszínház közös produkciójukat, a Vízkereszt, de amúgy mindegy című darabot ifj. Vidnyánszky Attila rendezésében. A híres komédiát Vecsei H. Miklós fordította újra, a nyilvános főpróbát július 8-án tartják.  Az alkotók vallják, Shakespeare Vízkeresztjében minden megvan, amire a színház vágyik. Egyszeri és megismételhetetlen élménynek ígérkezik a Várszínház másik saját produkciója, a Vidám Shakespeare július 13-án. Az olasz Teatro Potlach Társulattal közös helyspecifikus előadás Gyulán készül, olasz, indiai, gyulai, békéscsabai színészek, néptáncosok, népzenészek részvételével, kifejezetten a fesztiválra, a gyulai vár belső tereinek felhasználásával és átalakításával. Az előadás életre kelti a shakespeare-i vígjátékok hőseit, helyzeteit, és magát a híres történelmi várat is. Kifejezetten a fiatalokhoz szól, fiatal alkotók, előadók által a Permből érkező orosz U Mosta Theatre Vízkereszt, vagy amit akartok című előadása július 11-én, és a Tbilisiben készült grúz Nodar Dumbadze Professional State Youth Theatre Sok hűhó semmiért-je 12-én. A fesztivál zárónapján 14-én a Teheránból érkező Mostaghel Theatre Szentivánéji álom produkcióját látható, amely tavaly a gdanski nemzetközi Shakespeare Fesztiválon a legnagyobb sikert aratta. Az élénk, dinamikus előadás cirkuszi hagyományokon alapul, tele teátrális varázslattal, akrobatikus jelenetekkel, meglepő színpadi megoldásokkal. Az idei Shakespeare Fesztivál repertoárjának magyar produkciói között táncszínházi darabokat is láthatun a Juhász Kata Társulat (10-én) és a Kulcsár Noémi Tellabor (12-én) bemutatásában, illetve meghívást kapott a Szabadkai Népszínház Magyar Társulatának előadása, A vihar is. Idén is lesz szakmai konferencia Pikni Natáliával, Almási Zsolttal, Nagy Andrással, Fazekas Sándorral és Nádasdy Ádámmal, Fábián Annamáriával, irodalmi beszélgetés, amelyben napjaink egyik legnépszerűbb költőjével, a shakespeare-i szonettek fordítójával, Szabó T. Annával, a költőtárs Farkas Wellmann Éva beszélget, délutáni filmvetítések, valamint workshop középiskolásoknak, sőt, idén újdonságként még tánc-workshop is. A világhírű étteremkalauz, a Gault & Millau által is jegyzett Patrióta Étteremben Shakespeare korabeli ételeket kóstolhatunk. ELMARAD viszont a július 8-ára meghirdetett, a Szentivánéji álomból készített francia Dream című produkció a Théâtre National de Nice társulatnál keletkezett leküzdhetetlen akadályok miatt. Az előadásra vásárolt jegyek visszaválthatóak a színház jegypénztárában (Kapusház, Várkert utca), illetve érvényesek aznapra a SZTALKER Csoport és a Gyulai Várszínház közös bemutatójának, a Vízkereszt, de amúgy mindegy című előadásnak a nyilvános főpróbájára. 

Móricz Zsigmond Nem élhetek muzsikaszó nélkül című vígjátékát adja elő a Békéscsabai Jókai Színház július 6-án, szombaton este fél kilenctől a Szarvasi Vízi Színházban, egy hét múlva, július 13-án pedig a Csabai Nyár programján, a Városháza díszudvarán. Az előadásban majdnem az egész társulat játszik, és a Sztojka zenekar húzza a talpalávalót. A 2018-19-es évadban nagy sikerrel bemutatott produkciót Katkó Ferenc rendezte, a Nyíri Balázs vidéki kisbirtokos és felesége, Pólika szakításának és újra egymásra találásának története a 19. század végi dzsentrik, a duhajkodó, mulatozó földesurak világát idézi. Az előadásban klasszikus cigányzene és autentikus magyar népzene szól, közreműködik Schäfer Szilveszter és a Sztojka zenekar. Balázs szerepében Csomós Lajost, Pólikaként Csonka Dórát, Zsani néniként a Jászai Mari-díjas Kovács Editet láthatja a közönség, Pepi néni Fehér Tímea, Mina néni Nagy Erika. Tege Antal Viktor pesti jogászt, Földesi Ágnes Villő Birit, Veselényi Orsolya Kisvicáknét, Mészáros Mihály Lajos bácsit kelti életre. A koreográfiát ifjabb Mlinár Pál, a díszletet Egyed Zoltán, a jelmezeket Kiss Kata alkotta. Fotó: Nyári Attila/ A-TEAM

Nincsen nyári játék, Szarvasi Vízi Színház My Fair Lady nélkül! Alan Jay Lerner és Frederick Loewe világhírű musicaljét a Békéscsabai Jókai Színház előadásában július 5-én, pénteken este fél kilenctől láthatja a közönség. A kedves virágáruslány, Eliza Doolittle és a túl szigorú nyelvészprofesszor, Henry Higgins története a 2018. májusi békéscsabai premier óta meghódította a szíveket, és az előadás már tavaly nyáron is nagy sikert aratott a Szarvasi Vízi Színházban is. A George Bernard Shaw Pygmalion című színműve és Gabriel Pascal filmje alapján készült musicalben Higgins professzort most Kautzky Armand Jászai Mari-díjas színművész játssza, a többi főbb szereplő változatlan; Elizát, a virágáruslányt Papp Barbara, Pickering ezredest a szintén Jászai Mari-díjas Bartus Gyula alakítja. A házvezetőnő, Mrs. Pierce szerepében Fodor Zsókát, Alfred P. Doolittle-ként Katkó Ferencet láthatja a publikum. A próbák közti szünetben Békéscsabán a Higgins professzort alakító Kautzky Armand színművész osztotta meg velünk a darabról és a szerepéről gondolatait: – Alapvetően egy remekműről van szó, akár Shaw eredeti darabja, akár a később létrejött zenés változat, nem véletlenül lett világsiker. Radó Denise már harmadszor rendezi itt, Békéscsabán a darabot, és 2016-ban Szolnokon már játszhattam ezt a szerepet, melyre nagyon készültem és nagy örömmel vállaltam el. A Szarvasi Vízi Színházban, majd Budapesten bemutatásra kerülő musical számomra egy különleges munka, mert én korábban egy másik fordításban játszottam, így újra kellett tanulnom. A Jászai Mari–díjas színművész a professzor szerepéről és Elizához fűződő viszonyáról is beszélt.               -Itt nemcsak két ember egymásra találásáról van szó, hanem egyidejűleg önmagukra találásukról is, ettől különösen érdekes, két síkon játszódó történet. Ami még számomra kihívás, az az elhanyagoltság,   Higgins nem nagyon figyel magára, öltözködésére, emberekhez való viszonyulására, ezért visszafelé kell építsem magam a szerepben. Az egész társulatot, kitűnő színészeket és zenészeket felvonultató előadást a Jászai Mari-díjas Radó Denise rendezte, a nagyszerű zenekart Rázga Áron vezényli. A július 5-ei szarvasi előadás esőnapja július 8., szintén 20.30 órai kezdéssel. A produkció azután kétszer látható Budapesten, a Városmajori Szabadtári Színpadon, július 11-én és 12-én, az előadások ott 19.30 órakor kezdődnek. Szöveg, fotó: Rácz Attila  

Három fiatal színész, Lakatos Viktória, Sallai Zsóka és Lévai Attila közös zenei esten ad elő válogatást Cseh Tamás életművéből július 4-én 20.30 órakor a Csabai Nyár programján, a Békéscsabai Jókai Színház TeÁtriumában. A méltán híres zeneszerző, színész és előadóművész dalait a három fiatal színész először a Szarvasi Vízi Színházban adta elő tavaly nyáron, Cseh Tamás születésének 75. évfordulója alkalmából. Az idei évben egy szomorúbb esemény miatt aktuális a műsor, tíz éve, hogy elvesztettük a legendás zenészt. Az egyedi és a mai napig izgalmakat tartogató dalok létrejöttének fontos dátuma 1970, ekkor ismerkedik meg Bereményi Gézával, összeköltöznek és rögtön dalszerzésbe kezdenek. Cseh Tamás első nyilvános fellépése 1972 augusztusában volt a Huszonötödik Színházban, Gyurkó László meghívására. A másik fontos találkozás 1975 telén Másik Jánossal, akivel első közös lemezük 1977-ben jelenik meg "Levél nővéremnek" címmel. A mostani estre a három színművész közösen válogatta a műveket, melyeket csörgő, ukulele és természetesen akusztikus gitár kíséretében adnak elő, de lesz prózai szám is. A rendezvényre a belépés ingyenes.                                                                                                                                                                                                                                                                                                              Fotó: A-TEAM  

Sem a színház, sem a festészet nem az a műfaj, amit csak úgy abba lehet hagyni, ahonnan olyan egyszerűen nyugdíjba lehet menni. Gnandt János azonban (vagy éppen ezért) úgy döntött, megválik a Békéscsabai Jókai Színháztól, átadja a festőtár vezetését másnak. (Niedzielsky Katalin interjúja) Régen terveztük ezt a beszélgetést, akkor egy kitüntetés lett volna az apropó, és a kérdés az, hogy miként lehet összehangolni a művészi és a festőtárvezetői munkát. Aztán az események elsodorták a találkozónkat, és az élet felülírta a kérdések sorrendjét. Az évadzárón elbúcsúztál a társulattól, 29 tartalmas esztendő után határoztál így. Miért? Felgyorsultak a dolgok, de az is lehet, hogy csak mi lassultunk le. Minden felgyorsult körülöttünk, az információáramlás, az egész életünk, mindenki rohan; az emberek szabadideje lerövidült, régen le tudtunk ülni sörözni, beszélgetni, ma már sajnos ez nem megy. A munka oltárán sokat áldozunk fel a magánéletünkből. Sem a színház, sem a tanítás nem olyan hely, hogy amikor dudál a gyár, letesszük a szerszámot és hazamegyünk. A színház, a festészet olyan, hogy ha éppen nem csinálod, akkor is gondolkodsz rajta, ha éppen nem tanítasz, akkor felkészülsz rá. A festészet és a színházi háttérszakma is teljes embert kíván, és akkor még nem esett szó a harmadik hivatásodról, a tanításról! Festészetet, díszlet- és jelmeztervezést oktattál középiskolásoknak. Szerencsés ez a város, mert itt két művészeti szakközépiskola is működik. Amikor idekerültem, a ruhaipariban tanítottam, egy év múlva már az evangélikus gimnáziumban is, a ruhaipari megszűnését követően a Szent-Györgyi Albert Gimnáziumban és Szakközépiskolában. Öröm, hogy ezekben az iskolákban jó eredmények születnek, ahogyan az is, hogy a volt diákoknak van hova visszajönniük. A friss tudást jó hazahozni, a tanításhoz mindig új szellem kell, ezért is fejeztem be a tanítást már négy évvel ezelőtt. Úgy gondoltam, hogy én már a tanításban a mai idők szellemét nem képviselem eléggé, az oktatás is jelentősen átalakult, ezért jobb, ha átadom a katedrát. Furcsa ezt hallani. A Te mértani, precíz, rendet, fegyelmet sugárzó művészeted igazán mai, modern, amihez kevés hasonlót találunk. Erőteljes színeid határozott formáid tiszteletet parancsolnak, ugyanakkor mint ha fiatal alkotótól származnának. Igen, gyakran mondják, hogy fiatal alkotóra jellemző ez a festés, ez a problematika, ezek a gondolatok. De a lényeg, hogy hosszú időszakon át egyszerre két iskolában is tanítottam, és a színházi festőtári munka is nagyon lefoglalt. Mindkét terület nagy odafigyelést igényelt, főleg, ha igényes vagy, és emellett nem jutott időm másra. Aradon születtél, Temesváron végezted a Tanárképző Főiskolát, tanítottál, színházban dolgoztál díszletfestőként. Miért jöttél át 1990-ben Magyarországra? Volt jó pár év, úgy tíz biztos, amikor nagyon megkeserítették az életünket Ceausescu idejében. A forradalmat nagy eufória kísérte, amikor mindenki szeretett mindenkit, aztán ezen felülkerekedett a politika. Egymás ellen uszítottak embereket, jól szervezett gépezet működött, jött a marosvásárhelyi pogrom, ami megmérgezte a további életünket, lecsillapított minden örömöt. Láttam, elég egy semmiséget felfújni, elég egyetlen szikra, hogy a román barátaimat ellenségeimmé tegye. Polgárháborús helyzet volt, ami megmutatja, ki a barátod, ki az ellenséged. Ez volt az egyik oka annak, hogy eldöntöttem, áttelepülök. De volt egy másik fontos ok is. Otthon, a családban mindig magyarul beszéltünk. Édesapám Nagykárolyban született, az ősei a Bodeni-tó környékéről származtak, édesanyám az Arad melletti Nagyperegről, mindketten német ajkú családban születtek, német a nevük. Édesapám olyan magyar érzelmű ember volt, amihez hasonlót nem ismertem. Akkoriban kétévenként utazhattunk ki az országból. A forradalom után egy delegációval jártam itt, fogadtak a múzeumban, akkor tudtam meg, hogy éppen díszletfestőt keres a színház. Gálfy László igazgató vett fel ősztől, a színészházban laktam, a színházban festettem. Jó volt az is, hogy közel voltam Aradhoz, jártam haza a szüleimhez, a feleségemhez, aki két év múlva jött utánam… Érdekes, hogy amikor öt évig Moldovában, a csángók földjén tanítottam, akkor is a szerencse hozta, hogy éppen Aradon a színház díszletfestőt keresett, ahogyan itt is… Kicsit elkalandoztunk az időben. Mi volt a második ok, amiért áttelepültél? Ja, igen. Hiába éltem ott, az anyanyelvem magyar, románul sosem tudtam volna magam tökéletesen kifejezni, mindig éreztem a kínt. Ezért hazajöttem, és itt végre anyanyelvemen tudok gondolkodni, kifejezni magam, és ennek nagyon örülök. .   A színházi díszletfestés azért más, mint amikor a festőművész saját akaratából alkot. Nagyon más, nem saját ötlet, hanem tervek alapján dolgozik, szükséges az empátia a díszlettervezővel. Van terv, vannak képek, de mire színpadra kerül a munka, sok minden megváltozik. Kell a gyakorlat, amit több, mint 300 darabban, amiben dolgoztam, talán megszereztem. De minden alkalommal öröm megvalósítva látni a tervező elgondolását, főleg, ha még a színészek is jól érzik magukat benne. S persze, ha az ember valamihez hozzáfog, azt jól vagy inkább a legjobban kell megcsinálni. A legtöbbet Székely László tanár úrtól tanultam. Csodálatos követni, hogyan és mitől lesz székelyes az a díszlet, hogyan fogja fel tanár úr a színpadi teret, ahol a cselekmény játszódik. Milyen alaposan tervezi meg, állítja színpadra az elképzeléseit, még a világítást, a fényt is megrendezi, egészében látja az előadást, ez a módszer nagyon megkapott. Pár kedvenc díszlet abból a 300 előadásból? Székely László tervezte a Bernarda Alba házának díszletét, nagy boldogság volt, hogy elkészíthettem; a méretek, az arányok, az óriási fehér falak, a fények remekül hatottak. A Jézusfaragó embernél a meredek hegyoldal volt különös a színpadon, és persze az erdő az aljnövényzettel, amit úgy hordtunk össze. A Jézus Krisztus Szupersztár monumentális díszlete is felejthetetlen, mobilnak készült, szabadtérire. 2014-ben megkaptad a színházi háttérszakmákat elismerő Magyar Teátrum díjat. Tavaly a 25 éves Békéstáji Művészeti Társaságot a Békéscsaba Kultúrájáért kitüntetéssel jutalmazták, új elnökként Te vetted át az elismerést. De most már nem csöngetnek be, nem megy fel a függöny. Hogyan tovább? Eddig csak nyáron, nagyjából két hónapig, esetleg hétvégeken tudtam hangulatba hozni magam, hogy elkezdjek valamin dolgozni. Ezen szeretnék most már változtatni, a saját ötleteimet szeretném megvalósítani. Világos. De tavaly tavasszal megválasztottak a Békéstáji Művészeti Társaság elnökének. Ez mennyi munkát jelent? Annyit, amennyit beleölsz. Tavaly nyáron szerveztem a társaságnak egy kiállítást Budapesten, pályázatból elutaztunk Bécsbe, a 100 éves Bauhaus emlékére rendezett kiállításra ellátogattunk Budapestre, a Ludwig Múzeumba, és minden nyáron, július második felében megszervezzük a nemzetközi művésztelepet. Mindig szerettem másokért dolgozni, főleg akkor, ha láttam az értelmét, ha kaptam visszajelzést. De az az igazság, hogy sokszor felébredtem éjszaka, vagy a színház, vagy az iskola, vagy a társaság foglalkoztatott, sok erőmet elvett az agyalás. Aztán feltettem magamnak a kérdést: Kell ez nekem? A másokért vállalt felelősségbe kicsit belefáradtam. Jó lenne most már inkább magammal is foglalkozni, festeni szeretnék minden nap, és nyugodtan aludni. Úgy legyen! Tartalmas éveket, szép képeket kívánok Neked! Niedzielsky Katalin Fotó: A-TEAM

Hat szakon 36 fiatal szerzett OKJ-s végzettséget a Békéscsabai Jókai Színházban működő Színitanházban. A 2018/2019-es tanévben 78 diák tanult a Baross Imre Artistaképző Intézet tagiskolájában, az első évfolyamon 33. Divat- és stílustervezőként 6, gyakorlatos színészként 9 fiatal végzett az idén, 2 közművelődési és közönségkapcsolati szakembert, 4 színházi táncost, 7 színháztechnikust, szcenikust, valamint 8 színészt bocsát ki a békéscsabai iskola. Az évzárót június 15-én délután tartották a Vigadóban, ahol elhangzott, hogy minden tanuló jó eredménnyel vizsgázott. A gyakorlatos színész és a színész osztály vizsgabizottságának elnöke, Kovács Gábor Dénes kiemelte, hogy mindhárom színészképző iskola vizsgaelőadását látta, ahol az OKJ-s képzés színházhoz kötődően történik. A Színitanházról úgy vélekedett, hogy itt a szakmai képzés középpontjában érezhetően a tanulók állnak, a színpadi előadások mindegyike jó választás volt, a tanulók megmutathatták képességeiket. Egy jeles eredmény született, Boldog Ágnesé, aki már a Jókai Színház előadásaiban is bizonyított (Pszicho, Nem élhetek muzsikaszó nélkül). A színházi táncosok hasonlóan „remekeltek”, a képzés minden területét felvonultató próbatermi gyakorlatok után, „a színpadi szereplésük jól felépített, szakmailag átgondolt, látványos volt”. Born Gergely néptánctanár munkáját külön is kiemelték a vizsgabizottság tagjai. Garai Maja Anna jeles oklevele bizonyítja, hogy „mind a klasszikus, mind a néptáncban, modern táncban otthon van”. A színháztechnikus, szcenikus szakma vizsgája ebben az évben Budapesten volt, az anyaintézményben tanuló diákokkal együtt. A szakemberek véleménye szerint most is beigazolódott, hogy „a Jókai Színházban mint gyakorló helyen végzett oktatás életszerűségével kiemelkedik más iskolák képzései közül”. Jákri Tamás jelese és több jó bizonyítvány is ezt támasztja alá. A divat- és stílustervezők előre megadott tematika szerinti öltözéket, portfóliót, kétéves munkájukat bemutató albumot készítettek. Munkájukat igényesség, kellő szakmai tudás jellemezte. Bajzáth Anikó külön dicséretben részesült. A közművelődési és közönségkapcsolati szakember képzés országosan elsőként indult Békéscsabán, a szakma tartalmi anyagának kidolgozásában a színház dolgozói is részt vettek. A szakmára és az elsőként vizsgázókra külön érdeklődéssel figyeltek a vizsgabizottság tagjai. A tanulók a jegyirodai és a színházi feladatokat szépen teljesítették, Lenhard Zsuzsanna jeles eredményt ért el. Niedzielsky Katalin

1964. június 28. borongós vasárnap este, borongós hangulatú művészek, borongós hangulatú nézők gyülekeztek a Blaha Lujza téren a Nemzeti Színház körül. Tudott volt, hogy aznap van az épületben az utolsó előadás, Básti Lajos főszereplésével, Shakespeare Lear király. Abban az időben nem volt divat bejárni a színházba annak, akinek nem volt előadása.( Ez alól Kálmán György volt kivétel, ő minden este ott volt az épületben.) Mégis sorban érkeztek a Nemzeti Színház akkori „nagy öreg”-jei. Bihari József elsőként, aki székely isteneit emlegetve szórt átkot a döntéshozókra. Körbejárta az épületet – a süllyedőtől a zsinórpadlásig -, majd az előcsarnokot. Végül a nézőtéren könnyes szemmel mondott néhány – itt nem idézhető – szitokszót, majd a társalgóban bejelentette a nyugdíjba vonulását. Somogyi Bogyó (Erzsi) a maga csendes módján besétált a színpadra, megcsókolta az előfüggönyt, majd az öltözője ajtaját és sírva távozott. Gózon Gyula bácsi az orra alatt csak azt mormogta – két apró füttyszó között – milyen szerencse, hogy Lilike (Berki Lili , a felesége) ezt nem érte meg. Maklári Zoltán – aki abban az időben már Balatonfüreden élt és csak ritkán járt a fővárosba – bejött, körbejárt, mondott néhány szitokszót a Majorra és elviharzott. Mészöly Dezső – aki nem annyira köztudott ügyelőként ott dolgozott három évig a negyvenes években – Zsolt István főügyelőt kérte, engedje meg, hogy az ügyelőpult mellől nézze a fordításában játszott előadást. Elkezdődött az előadás rendkívül emelkedett és feszült hangulatban, a végére szinte a teljes társulat a színfalak mögött állt. Az utolsó mondatokat Gelley Kornél mondta, elcsuklott a hangja, a takarásból Kálmán Gyuri súgta be az utolsó mondatot. Zsolt István – aki az nap „ünnepelte” a 43. születésnapját – megsimította a fejemet és azt mondta: „maga engedje le a függönyt, mert remélem megéri, hogy az új épületben is maga húzza föl!” – Vátesznek bizonyult. A zsúfolásig megtelt nézőtérre az előadás végére legalább ötszáz ember zúdult be a „szervek” legnagyobb döbbenetére. A viharos taps 27 percig zúgott, majd néma csendben távozott néző, művész és háttérdolgozó egyaránt. 1965 tavaszán fölrobbantották az épületet. Kadelka László