Különleges ősbemutatót tart holnap a Jókai Színház, Szente Béla Szárnyad árnyékában című történelmi játékát Békéscsaba újratelepítésének 300. évfordulójára írta. Az előadás népes szereplőgárdával és Seregi Zoltán rendezésében kerül színpadra. A közönség igazi szívhez szóló, megható történetet láthat a múltból, az idetelepülő elődökről, azokból az időkből, amikor Csaba neve „hívószó” volt, az a hely, ahol érdemes élni. Ezért indultak el az evangélikus szlovákok a Felvidékről, hogy itt új hazára, otthonra leljenek, földet művelhessenek, hitük szerint békében élhessenek.   A darab három főszereplője Volent, Gyurkovics, Dunaj – ezek ma is létező nevek Békéscsabán. A szereposztásból kiderül, hogy „férfi” darabról van szó, többek között Tege Antal (Volent), Koleszár Bazil Péter (Gyurkovics), Gerner Csaba (Dunaj), Csomós Lajos (Koni), Gulyás Attila, Tomanek Gábor, Hodu József játszik az előadásban. Az asszonyok – lány, feleség, özvegy – szerepében Földesi Ágnes Villő (Marka), Fehér Tímea (Doriska), Kovács Edit (Süvekné), Nagy Erika (Bánszkiné) és Komáromi Anett (Lovász Éva) lép fel. A Színitanház férfi hallgatói közül is sokan szerepelnek a produkcióban. A díszletet és a népcsoportokra jellemző korabeli jelmezeket Juhász Katalin tervezte, koreográfus ifj. Mlinár Pál, zenei vezető Rázga Áron. Fotó: A-TEAM/ Nyári Attila

Különleges alkalomra ünnepi előadás, méltó megemlékezés jár – gondolta Seregi Zoltán, a Békéscsabai Jókai Színház igazgatója, és új színdarab megírására kérte fel Szente Bélát. A Szárnyad árnyékában című történelmi játékot meg is rendezi, az ősbemutatóval Békéscsaba újratelepítésének 300. évfordulóját köszönti a teátrum. A január 18-ai premier az évad egyik kiemelkedő produkciójának ígérkezik.(Niedzielsky Katalin interjúja) Vígjátékkal kezdték, de két nagyon komoly, értékes és emlékezetes előadás után (Pillantás a hídról, Elnémult harangok) immár a harmadik nagy attrakcióra készülnek. Miért fontos, hogy a színház is „megszólaljon” egy történelmi évfordulón, részt vállaljon az emlékezésben, emlékeztetésben? Én úgy gondolom, az nem is lehet kérdés, hogy a város egyetlen színházának ilyen nagy ünnepről meg kell emlékeznie. Mivel tud a színház legtöbbet hozzáadni az ünnephez? Természetesen egy szép, színvonalas előadással. Általában ünnepi összeállítással szokás megemlékezni jeles alkalmakról, az egyszerűbb módja a megemlékezésnek, de csak egyszer látja a közönség. Ezért most úgy döntöttünk, hogy készüljön egy új színdarab, amit bérletes előadásban játszunk, és így sokkal többen láthatják. Miért éppen Szente Bélát kérte fel az alkalmi darab megírására? Régen ismerem, rendeztem a Rigócsőr király című meséjét, dolgoztunk együtt A kolozsvári bíró bemutatásakor, tudtam, hogy jól ismeri a színpadot, remekül ír. Annak ellenére, hogy Orosházán született, évtizedek óta itt él és dolgozik, szerintem igazi csabai. Ki más írhatta volna meg az idetelepülő ősök történetét?! A Szárnyad árnyékában történelmi játék négy tételben, az 1700-as évek elején játszódik három helyszínen (a Hont vármegyei Csallon, a szegedi prefektúrán és Csabán) és elég sok szereplővel. Az otthonkeresés drámája, amelynek hősei azért indulnak útnak, hogy megtalálják azt a helyet, ahol békében élhetnek, gyakorolhatják evangélikus vallásukat, szlovákként boldogulhatnak. Rendezőként mit árulna még el a darabról premier előtt a közönségnek? Szente Béla gyönyörű szép, emelkedett, irodalmi színvonalú színművet írt. Nekem nagyon tetszik, megszerettem, a színészek is szeretik, jól mondható szöveg, szép történet. Van benne minden, ami egy sikeres darab feltétele: izgalmas konfliktusok, erős karakterek, szétszakított szerelem, misztikum. Nagyon remélem, hogy a közönség is jól fogadja, megszereti majd az előadást. A Szellemúrnő tavalyi nagy sikere azt mutatta, hogy a nézők szeretik a történelmi témát és főleg a helyi legendákat, elődeink életének felidézését. Igen, az emberek kötődnek a városukhoz, a múltjukhoz, szeretik a régi történeteket. Fontos egy kisvárosban, hogy a darabnak köze legyen a helyhez, arról szóljon, amit az itt élők magukénak éreznek. Az általános mondanivaló – az otthon, a szülőföld, a vallásszabadság lényegéről – persze máshol is érdekes lehet, de itt minden erősebben szól a szívekhez, a lelkekhez. Miközben országszerte túlkínálat van könnyed szórakoztató darabokból, mondván, arra van igény, nem kell némi bátorság ahhoz, hogy itt sorban komoly drámák kerüljenek műsorra? Szerintem a színházban az a legfontosabb, hogy katarzist teremtsünk, és ezt nem lehet csak könnyed, vidám darabokkal elérni. A katarzis egyfajta megoldás, a konfliktusok feloldódnak, megnyugvást, békét hoz, és a néző előadás után könnyebb szívvel tud távozni, mintha benne ragadnának a görcsök. Katarzis nélkül az ember a konfliktust vagy eltolja magától, vagy azok beleégnek a lelkébe. Ezek a darabok mind közérthető nyelven szóltak emberi értékekről, konfliktusokról, nem lila ködben játszódtak, sokakat megérintettek, másképpen nem lehet katarzist elérni. A felsoroltakon kívül nekem hasonló élményeim voltak az Üvegfiguráknál, a Légy jónál, és ezekre a tapasztalatokra építettem. Nem lenne helyes elefántcsonttoronyból, fentről valamit ráerőltetni a nézőre, mert az nem fog hatni. A katarzis feltétele, hogy a néző megértse, mi történik a színpadon, megérintse a szereplők sorsa. Hogyan sikerül ezt most megvalósítani, amikor háromféle népcsoport, nemzetiség szólal meg a történetben? Az előadásban a szereplők végig magyarul beszélnek. Hogy melyik népcsoporthoz tartoznak, azt vagy elmondják, vagy a szituációból, az öltözetükből, a nevükből kiderül. A többféle nyelv, a jelzés nem mehet a megértés rovására, nem engedhetjük meg, hogy a néző elveszítse a fonalat. Nyilvánvalóan történelem és legenda, mese, tények és fantázia keveredik egy ilyen darabban. Fontos szerepet kap a történelem, a szerző alapos kutatásokat végzett, amit látunk, az a történelemben nagyjából így volt, vagy lehetett volna így is. Ugyanakkor színházban vagyunk, és nem szabad elfelejteni, hogy a színpadon nem csak a valóság törvényei uralkodnak. Itt a művészet szabadsága, az író fantáziája, a színház eszközei felülírhatják a történelmi adatokat. A szereposztást nézve, ez a darab nem a nőknek íródott… Óriási lehetőséget kap az előadásban a társulat színe-java, főleg a férfiak, ez igaz, de akkoriban ők csinálták a történelmet, hozták meg a nagy döntéseket. A szerző azért gondolt arra is, hogy a férfiak mellett akkor is ott álltak az asszonyok, a feleségek, akik, ha bele nem is nagyon szólhattak, segítették a döntéseiket. A sokszínűség, a különböző népcsoportok hagyományainak felvillantása, a népzene és az egyházi zene is szerepet kap a színpadon. Ifjabb Mlinár Pál koreográfust kértem fel a kulturális hagyományok ábrázolására, Rázga Áron zenei vezetőt a népi és az egyházi zene megszólaltatására. A díszletet és a jelmezeket Juhász Katalin tervezte. Sok sikert kívánok, köszönöm a beszélgetést! Niedzielsky Katalin Fotó: A-TEAM