Huszka – Bakonyi – Martos Bob herceg című operettjét a Magyar Zenés Színház előadásában láthatja a békéscsabai közönség december 8-án, szombaton 15 és 19 órakor a Jókai Színház nagyszínpadán.

Az őszi szezon második Tereferéjén a Kállai-díjas Kadelka László Kiss József Jászai Mari-díjas színésszel, rendezővel és drámaíróval, a Szolnoki Szigligeti Színház művészeti vezetőjével beszélgetett a Jókai Színház Művész Kávézójában október 26-án.

A Gyulai Várszínház 2018-as nívódíjait október 18-án adták át a Nemzeti Színházban, a Székely János Napok programsorozata keretében, a Caligula helytartója című előadás előtt. (Kadelka László írása) 

A Békéscsabai Jókai Színház megemlékezést tart halottak napján, november 2-án 17 órakor a teátrum első emeleti Sík Ferenc Termében, ahová szeretettel várjuk nézőinket!

Szarvas Péter, Békéscsaba polgármestere beszédében elmondta: számunkra a történelem nem kizárólag a tankönyvek lapjairól ismert és tanulmányozott múlt csupán, hanem családi örökségként számon tartott valóság, szüleink és nagyszüleink olykor húsba vágóan fájdalmas élete, küzdelme és példája.  A rendezvényre ünnepi műsorral készültek a Békéscsabai Jókai Színház művészei és a Színitanház növendékei „Esik eső karikába…” címmel.

Kiss József a Jászai Mari-díjas színművész, rendező, a Szolnoki Szigligeti Színház művészeti vezetője lesz a Terefere a Művész Kávéházban program következő vendége október 26-án, pénteken, 17 órától. A beszélgetést a  Kállai-díjas Kadelka László vezeti. A rendező úr meghívásának apropója, hogy szeptember 21-től november közepéig, az ő rendezésében láthatja a közönség a Vidám kísértet című komédiát a Békéscsabai Jókai Színház kamaraszínházában.  

Az Asszonyszerelem, asszonysors nyolc dalában, akárcsak egy novella lapjain, egy fiatal lány, talán Clara Schumann mondja el szerelmének, sorsának történetét. E csodálatos érzelem egy-egy mozzanatának felvillantásából egy rajongó, gyengéd és érzelmes nő kedves alakja bontakozik ki előttünk, Schumann utolérhetetlen, szinte példa nélkül való beleélő, megfigyelő és felidéző művészete nyomán. Közreműködik: Galambos Hajnalka Zongorán kísér: Rázga Áron Strauss – 4 utolsó ének Tavasz – Szeptember – Lefekvéskor – Alkonyfényben A ciklus címe nem a zeneszerzőtől származik. Az sem egészen bizonyos, az idős komponista való-ban ciklussá óhajtotta-e összefogni a 84 évesen komponált dalokat. Tény, 1948. derekán, sok ke-serű csalódás után némiképp új erőre kapva nagy kedvvel alkotta egyiket a másik után. Mind a négy dal a halálról, az elmúlásról szól. Még a tavaszi kép is az elmúlást juttatja az öreg Strauss eszébe. A so-kat megélt komponista számára a halál nem utolsó ítélet és nem szenvedés, amit aztán drámai kont-rasztként a “megdicsőülés” követhet. Ezek a ro-mantikus képzetek már messzire tűntek. A bé-két, feloldást hozó halál zenéje mégis minden ízé-ben romantikus. Fiatalkora zenei nyelvét beszéli Strauss továbbra is, csakhogy minden szélsőség, hatásvadászat nélkül, az öregkor bölcsességével. Pasztell-színű, gyakran magas regiszterű, légiesen lebegő muzsika a négy utolsó éneké.