Szép Ernő-életműdíjban részesül Zalán Tibor, színházunk dramaturgja
A Szép Ernő kuratórium döntése alapján 2017-ben Szép Ernő-életműdíjban részesül Zalán Tibor költő,író, a Jókai Színház dramaturgja, évtizedeken átívelő drámaírói és színházi tevékenységéért, költői nyelvéért és széles műfaji merítésű, folyamatos dramaturgiai munkájáért. A díj átadására szeptember 21-én, a magyar dráma napján – Az ember tragédiája ősbemutatójára emlékezve – kerül sor 16 órától a Bajor Gizi Színészmúzeumban. A Szép Ernő-jutalom (nevezik Szép Ernő-díjnak is) 1984-ben alapított irodalmi díj, melyet drámaíróknak osztanak ki. A díjat Pogányné Szép Berta, Szép Ernő húga alapította. A rangos elismeréshez Zalán Tibornak szívből gratulál a Jókai Színház társulata!
Törvénytelen randevú: tetszetős komédiával folytatja a Jókai Színház
Sajtónyilvános próbát tartott a Békéscsabai Jókai Színház a Maurice Hennequin – Pierre Veber: Törvénytelen randevújából. Az idei évad második bemutatóját Robert Cogo-Fawcett álmodta színpadra, melyben a társulat színe-java szerepel.
Váltson díszbemutató bérletet!
Úgy tűnik, egyre nagyobb a színházszerető közönség Békés megyében, hiszen a 2017/2018-as évadra már 13.000-et meghaladó bérletessel büszkélkedhet a Békéscsabai Jókai Színház. A 13.000 bérlet, már önmagában is örömteli adat – hatalmas bizalom közönségünktől – , de ez a szám még növekedhet, hiszen bérletvásárlásra van még lehetőség. A színház mindig is a kultúra szimbóluma és közkedvelt társasági találkozóhely volt. A néző számára mindig érdekes egy kicsit betekintést nyerni a háttérbe, találkozni az alkotókkal, a művészekkel és egymással, a színházszerető közönséggel. Éppen ezért hozta létre a Jókai Színház évekkel ezelőtt a díszbemutató bérletet, melynek lényege, hogy a néző a premier megtekintése után nem siet haza, hanem a teátrum vigadójában marad, ahol hivatalos egy állófogadásra. Ott jól érezheti magát, koccinthat, beszélgethet a színészekkel, az alkotókkal, a háttérmunkásokkal, a meghívott dísz- és sztárvendégekkel és nem utolsósorban egymással. A kezdeményezés nagy népszerűségnek örvendett az elmúlt hat évben, rengeteg pozitív visszajelzés érkezett, a premier valóban bárki számára elérhető társadalmi esemény volt. A díszbemutatók hangulata mindig igazodott a bemutatott előadás hangulatához, mind a felszolgált menüvel, mind az est körítésével. Nem ritkán országos, sőt nemzetközi hírű alkotó járt a díszbemutatókon, a teljesség igénye nélkül megfordult a rendezvényeken Bródy János, Erdélyi Tímea, Fodor Zsóka, Rákay Philip, Szente Vajk, Vikidál Gyula, Radnóti Zsuzsa dramaturg (Örkény István özvegye) vagy éppen Chris Rolls, a Lear király rendezője, akit a fogadáson tiszteletbeli borlovagnak is avattak. A komplett és kötetlen szórakozás érdekében minden díszbemutatón zenekar is játszott a táncolni vágyóknak. A díszbemutató bérlet tehát az elmúlt évek során jól vizsgázott, hagyományt teremtett, ezért a 2017-2018-as évadra is – korlátozott számban – kapható. Ami biztos: a bárki számára elérhető díszbemutató – több, mint színház! Bérletek válthatók a színház jegyirodájában hétfőtől péntekig 8.30 és 16.30 között. Telefon: 66/519-550; e-mail: szervezoiroda@jokaiszinhaz.hu, további információ: www.jokaiszinhaz.hu.
Varázslattal átitatott vigasztalás
Hamisítatlan, mély ősmágiának lehettünk szemtanúi az Ősvigasztalás pénteki bemutató előadásán. Nemcsak a darab különlegessége miatt volt ez az előadás kiemelkedő, hanem mintha a színészek is lerúgták volna az őket borító burkot, hogy egy egészen új arcukat mutassák meg.
Öregkori lángolás
Kevés olyan energikus, szédülten bolond, tébolyult szerelmest láttam a deszkákon, mint Felkai Esztert a Macskajátékban. A Békéscsabai Jókai Színház produkciója, a Vidéki színházak Fesztiváján, a Tháliában is látható volt. Bóta Gábor kritikája
Fesztiválról fesztiválra járt Tarsoly Krisztina
Tartalmas és nehéz, de annál szebb hétvégén van túl Tarsoly Krisztina, a Jókai Színház színművésze. Szeptember 8-án, szombaton a Thália Színházban, a Vidéki Színházak Fesztiválján remekelt Egérke szerepében a Macskajáték című előadásban, majd egy nappal később a tordai (Kolozs megye, Románia) Aureliu Manea Színház nemzetközi színházi fesztiválján játszotta A negyvenkettedik széken ülő nő című monodrámát. „Mindekét előadás fantasztikus élmény volt számomra” – kezdte lelkesen élménybeszámolóját a színésznő. „A Tháliában nagyon érzékeny és értő közönség volt, akik végig utaztak az előadással, velünk sírtak, velünk nevettek. Aztán hirtelen hajnal lett és már utaztam is a tordai fesztiválra. Nagyon vendégszeretőek voltak az erdélyiek. A negyvenkettedik széken ülő nőt egy új játszóhelyen mutattam be, mint megtudtam, a környéken most kezd fellendülni a színházi élet. Nagy öröm, hogy telt ház fogadott, és úgy éreztem, a többnyire magyar ajkú közönség szerette ezt az egyébként nem könnyű, komoly üzenetet hordozó előadást.” Tarsoly Krisztina több mint 1000 kilométert és 12 órát utazott, hogy 24 órán belül két remek előadással örvendeztesse meg a közönséget, ami önmagában is megsüvegelendő teljesítmény. A két telt házas siker pedig csak hab a tortán…
Macskajáték a Színházak Éjszakáján
A korábbi évekhez hűen idén is sokszínű programmal készül a József Attila Színház a Színházak Éjszakáján. A szeptember 16-i országos eseményen a nagyszínpadon a Békéscsabai Jókai Színház vendégjátékaként Örkény István Macskajáték című tragikomédiája lesz látható, a Jászai Mari-díjas Felkai Eszter színművésszel, a Jókai Színház Örökös tagjával és Fodor Zsóka színművésszel a főszerepben. A nap folyamán filmbemutatón, akadálymentes színházi produkción, kulisszajáráson, árverésen és a színház kávézójának hivatalon megnyitóján is részt vehetnek, akik ellátogatnak a színházba.
Káosz ellen Ősvigasztalás
Aki látta a Bernarda Alba házát 2015 januárjában a Békéscsabai Jókai Színházban, sejthette, hogy Béres László rendező Tamási Áron színművéből, az Ősvigasztalásból rendkívüli előadást teremt. Aki átélte Szélyes Imre és Szőke Pál, a két öreg székely alakítását Sütő András Advent a Hargitán című drámájában, Kovács Frigyes Lear királyát, a 2017-18-as évadnyitó premiert már előre bevéshette a felejthetetlen előadások sorába.(Niedzielsky Katalin kritikája) Az erdélyi magyar irodalom és színház erőssége mindig is a szó és az összetartozás erejébe vetett hit volt, a hagyomány és az érték tisztelete, a meggyőződés, hogy a művekkel üzenni és vigasztalni lehet, sőt kell. Tamási Áron, a székelység egyik legnagyobb és leghűségesebb írója imádott népétől és szülőföldjétől távol, amerikai emigrációjában vetette papírra „komor és darabos vázlatát” 1924-ben. Az első világháború borzalmai után a reményt, a túlélés esélyét hirdette „a székelység emberi követeként”, „Hunnia fiaként”, „hűséges szolgájaként bomlott századának”. A színháznak nem kisebb feladatot szánt, mint a nemzetnevelést, és a túléléshez konkrét útmutatót is adott: a múlt értékeihez, legnemesebb hagyományainkhoz kell kötődni, az ősi gyökerekhez, kultúrához visszanyúlni, különben elvész, kihal a nemzet. A világban uralkodó zűrzavar, káosz ellen csakis az ember és a természet harmóniája, az erkölcsi rend lehet célravezető. Ezt sugallja az Ősvigasztalás című színműve is. Nem kockázatmentes vállalkozás persze manapság üzenetet, elgondolkodtató, megrázó mondandót hordozó művet színpadra állítani, főleg olyat, amely elkallódott, és csak ötven évvel később, az író halála után került elő. Még akkor is bátorság kell egy ilyen darab elővételéhez, ha egy 1944-től Budapesten élő, 1954-ben Kossuth-díjjal kitüntetett író munkájáról van szó. (A darab ősbemutatója egyébként 1978-ban volt a Pécsi Nemzeti Színházban.) Elgondolkodtató, hogy a könnyed szórakoztatásra valószínűleg egy évszázaddal ezelőtt is inkább volt igény, mert a korabeli kolozsvári színházi pályázat bíráit nem érintette meg sem a távolba szakadt hazafi erkölcsi hitvallása, sem a népe sorsa iránti együttérzés. Ilyen előzmények után különösen értékteremtő Béres László rendezése, általa a szerző rehabilitálása, valamint a nagyon színvonalas költői átirat, amellyel Tamási darabját új műfajt teremtve tette élvezetessé és emelte be az irodalom- és színháztörténetbe. A jellegzetes székely szöveget úgy keltette életre, hogy a szó helyett gyakran a zene, a tánc és a látvány beszél. „Szertartásdrámájában” elmosódnak a határok az őspogány és a keresztény hitvilág, a mitológia és a valóság között. Csupa ima, fohász, szertartás, rituálé, siratók és könyörgések sorozata az egész előadás; a szereplők búcsúzni, temetni jönnek, életért, halálért, asszonyért, szerelemért, gyerekért imádkoznak, akár egy vallási gyülekezet vagy kórus. A színpad egyszerre templom, ravatalozó- vagy vesztőhely, máglya és áldozatihely, ítélőszék, fölötte pedig a tükör tágítja a teret, szembesíti az embert cselekedeteivel, önmagával. Nem véletlen, hogy a fekete-fehér az uralkodó színvilág, amelyben a piros virágszirom, a tűz és a vér színe különös jelentőséget kap; balladai, misztikus, sejtelmes, félelmetes hangulat árad az előadásból. Természetesen a lélekdráma fogalom is helyénvaló, akárcsak a családi tragédia, hiszen az áll a darab középpontjában. A történet úgy kezdődik, hogy a szerelmes Gálfi Bence búcsúzni jön, Csorja Ambrus halni készül, és öccsére hagyja végakaratát. Ádámnak – ősi szokás és bátyja kívánsága szerint – el kell égetnie a holttestet, ezért bíróság elé állítják. A gyilkosság vádja alól később felmentik, de „a törvényes szokások és formák megszegéséért” tíz hónapi elzárásra ítélik. A csendőrnek állt Gálfi Bence megszökteti, de amikor kiderül, hogy "testvére" is Kispál Julába szerelmes, lelövi. Lélek-, lét- vagy szertartásdráma, de azért nem minden cselekmény nélkül. Mozgalmas jelenetek váltják egymást: a testvérek búcsúja, az égetés, a vihar elől menekülő hatalmasságok, kiderül, mi történt, a bírósági tárgyalás, a két férfi szökése, konfliktusa, majd az éles váltás a fináléban. Igazi krimi, bűnügyi sorozat az, amelynek fejleményei bontakoznak ki a színpadon. Miközben a szereplők nagy igazságokat szólnak, és fontos szimbólumokat testesítenek meg: egyik oldalon a hagyományhoz való ragaszkodást, a hűséget, a szeretetet, a másikon a hatalmat, a hivatalt, a törvényeket. Főszerepben az őselemek, illetve azok harca, összecsapása: Csorja Ambrusnak a tűz az istene, a felesége, úgy készül a máglyára, mint a lakodalmára. A tűz mellett kezdettől ott a víz is, nagyszerű a vihar, a természeti erőre emlékeztetés, az esős jelenet. A tűz, a víz mellé jön a hamu mint főszereplő, Csorja Ádám vagyona. A szerelem, a féltékenység, a gyűlölet, az élet, az elmúlás, az asszony és a gyermek utáni vágy motiválja, forgatja az eseményeket. Bár a szerzői instrukció szerint Székelyföldön a 19. században, a 20. elején játszódik a történet, fajsúlyos üzenete kiemeli onnan a művet, túllépi az időbeli és a helyszíni korlátot. A darab nyelvezete nemcsak zeneisége, rituális jellege miatt különleges, hanem azért is, mert az alkotók ezeket a jegyeket szépen ötvözték az eredeti székely humorral, illetve a hivataloskodó megnyilvánulásokkal. Csorja Ádám „székely ősgyökér” figuráját a Jászai-díjas Kovács Frigyes mély átéléssel, emlékezetes alakítással kelti életre. Megrázó konok elszántsága, ahogyan küldetését teljesíti, bujdosik a halál elől, hogy nemzetségét fenntartsa. Ambrust, a bátyját Szőke Pál formálja szintén kiválóan, meggyőzően; a tűz szerelmese, aki külön istent imád, megható szerepformálás. Kispál Julát Liszi Melinda játssza kedvesen, szenvedélyesen. Talán a legnagyobb áldozat ez a lány, hiszen mindenkit elveszít, akit tisztelt, szeretett, mégis – a halottak hátán is – képes áttáncolni, túlélni, megmaradni. Liszi Melinda nagyszerű játéka emlékeztet Sütő András Andventjének Árvai Rékájára, annak anyjára és lányára, Kara Tünde 2013. decemberi csodálatos hármas alakítására… Botár Márton szerepét a szintén Jászai-díjas Szélyes Imre játssza kimagaslóan, hitelesen, harcol a szakadozó gyökerek, a nép megőrzéséért, apai szeretettel védi-óvja Julát, kiáll székely testvérei mellett. Gálfi Bence bonyolult figuráját Katkó Ferenc kelti mesterien életre. A másik oldalt, a hatalmat, a törvényességet a jegyző és a bíró(ság) képviseli, Gulyás Attila és Mészáros Mihály játékával – a drámaiság ellenpontjaként – sok humort visz a fajsúlyos jelenetekbe. Balázs Csongor, Nagy Róbert és Ragány Misa többfunkciós szerepkörben remekel: három legénykét, törvénybírákat, csendőröket és a nép hangját képviselik, táncos, humoros kórusként emelik az előadás színvonalát. Pribojszki Ferenc és Schäfer Szilveszter népi hangszereken zenél, de a bírósági kihallgatás jelenetében még technikai szereplőként is részt vállal. A díszlet remekmű, egyszerűen fantasztikus, amit Csiki Csaba a Sík Ferenc Kamaraszínházban alkotott, a légkörteremtő helyszín a produkció meghatározó főszereplője. Csiki Csaba tervezte a jelmezeket is, amelyek szolidan jellemzik a karaktereket, a maszkok együttese ugyancsak markáns elem. A körszínház, a körtemplom, a szertartássorozat koreográfiája Farkas Tamás ötleteit dicséri. Tamási Áron Ősvigasztalása (Színmű négy jelenésben, megelőző játékkal) a Békéscsabai Jókai Színház 2017. őszi évadának nyitányaként nagyon magasra, világszínvonalra tette a lécet, beírta magát a legértékesebb, legemlékezetesebb produkciók sorába. Niedzielsky Katalin
Tamási-darabbal kezdtük el az évadot
Az idei évad első darabját, Tamási Áron Ősvigasztalás című színművét, Béres László álmodta színpadra Békéscsabán. A bemutatóra pénteken került sor a Sík Ferenc Kamaraszínházban. Ha végignézzük a jeles farkaslaki születésű író életművét, kiválóan megmutatkozik, hogy a sikeres novellista és regényíró mellett, a pályán szinte mindvégig kiváló színpadi szerzőnek is számít, és drámai hangulatú novellái valósággal követelik a színpadot. Annak idején az Ősvigasztalást a Kolozsvári Nemzeti Színház pályázatára „Siculus” jeligével Amerikából küldte haza, de a kézirat elveszett és majd csak úgy bő ötven év múltán, Pécsett került sor az ősbemutatójára. „Tamási balladás expresszionizmusa magától értetődő természetességgel nőtt ki egy létező folklór világából és életérzéséből. Ez a népi, balladai hangvétel nála még egy pogány-keresztény mitológiával is összefonódik. Az Ősvigasztalás abból a korból ment át emlékeket, amikor még a pogányság és a kereszténység szertartásai között elmosódott a határ.” – írta Radnóti Zsuzsa dramaturg. Béres László előző, nagysikerű békéscsabai rendezése a Bernarda Alba háza a szöveg és a tánc együtteséből született sajátos előadás volt, az Ősvigasztalásban a szöveg és a zene együttese a meghatározó: a muzsikáról Pribojszki Ferenc és Schäfer Szilveszter zenészek gondoskodnak a színpadon. „Vissza a hagyományokhoz, az ősgyökerekhez, vagy haladni, beolvadni, feladni a hagyományokat? Ezeket a kérdéseket feszegeti a darab. – fogalmazott korábban a rendező. Ugyanakkor a dráma az életbe vetett hitről szól, és szerephez jut benne a legendás székely humor is. A díszletet és a jelmezeket Csíki Csaba tervezte, a játéktér stilizált, olyan, mint egy moralitás színpad. A szereplők Farkas Tamás, örökös arany sarkantyús táncos koreográfiáját valósítják meg az előadásban. Csorja Ádám alakját a Jászai-díjas Kovács Frigyes, Ambrust, a bátyját Szőke Pál alakítja, Kispál Julát Liszi Melinda formálja meg. Botár Márton szerepében a szintén Jászai-díjas Szélyes Imre lép színre, Gálfi Benceként Katkó Ferenc. A jegyző Gulyás Attila, a bíró Mészáros Mihály. Nagy Róbert, Balázs Csongor és Ragány Misa – végig hármas egységként – székely legénykéket, törvénybírákat, csendőröket és a népet jelenítik meg. Az Ősvigasztalás előkerülését követően sokan vélték úgy, hogy Tamási későbbi drámáiban letért a pályája kezdetén ösztönösen is megtalált helyes útról, s a korabeli színpad feltételrendszeréhez alkalmazkodva, voltaképpen önmagát veszítette el. Hogy így van-e vagy sem, nehéz lenne eldönteni. Annyi bizonyos, hogy Békéscsabán az Ősvigasztalásból egy megrendítően szép, megrázó erejű előadás született Béres László rendezésében, melyet egészen novemberig tekinthetnek meg az érdeklődők. -szkv- Fotók: A-Team/Nyári Attila
Tereferéljen Robert Cogo-Fawcett rendezővel!
Folytatódik a Jókai Színház nagysikerű Terefere sorozata: szeptember 15-én pénteken, 17 órától Robert Cogo-Fawcett rendezővel tereferélhetnek az érdeklődők a Művész Kávéházban. A rendező meghívásának apropója, hogy szeptember 15-én, az ő rendezésében láthatja a közönség a Törvénytelen randevú című komédiát a Békéscsabai Jókai Színház színpadán. A beszélgetést a Kállai-díjas Kadelka László vezeti, de bárki kérdezhet, fotózkodhat a rendezővel, aki betér a Jókai Színház Művész Kávéházába egy kávéra, teára, süteményre
Radnóti Zsuzsa Ősvigasztalás- egy ismeretlen Tamási Áron dráma
Részletek Radnóti Zsuzsa Ősvigasztalás- egy ismeretlen Tamási Áron dráma című írásából. „Magányos és rendhagyó írás. Se rokona, se ismerőse egyetlen magyar drámának sem. Tamási eddig ismert drámái is kifogtak színházainkon. Ha játszották, nagyon ritkán sikerült igazából megtalálni a költészet és a valóság határán lebegő műveinek korszerű színpadi megvalósítását. Hogy a darab titkait megfejthessük, el kell felejtenünk a szokvány-dramaturgia és a polgári szalonszínjátszás beidegzettségeit, vissza kell nyúlnunk a magyar folklór hagyományaihoz (amelyeket színházművészetünk nem tudott magába olvasztani), és előre kell lépnünk a színpadi stilizáció birodalmába. Az Ősvigasztalás nem cselekmény-dráma, vagyis ahol nem cselekmény-dráma, ott válik igazán naggyá, és ahol a történés kerül előtérbe, ott ütköznek ki gyengéi. Ahol naggyá válik, ott a lét ősi alaphelyzeteiről beszél. A halálról, a halott siratásról, temetésről, szerelemről, féltékenységről, gyermek utáni vágyról és az ölésről. Ez nem társadalmi színmű, hanem létdráma. Nem egy konkrét történetet mond el konkrét emberekkel, konkrét időben és térben, hanem általános életérzéseket idéz fel, olyan szituációkban és hangulatokkal, amelyeknek már emlékeit is tudatunk alá szorította civilizációs életformánk. . A szereplőknél nem abból kell kiindulni, hogy ezek székelyek egy székely faluban a századfordulón. Ezek a személyek jelképek. Jelképei a mindnyájunkban rejtőzködve élő ősöknek, azoknak, akik még elementáris érzelmekkel és indulatokkal reagáltak olyan emberi alaphelyzetekre, amelyek ma is léteznek és ismétlődnek, csak más és más megjelenési formában. Minél inkább elszakadunk a konkrét, részletezően realista ábrázolástól, minél általánosabb emberi fájdalmakat, indulatokat, lelkiállapotokat jelenítünk meg, annál biztosabb, hogy az előadás rátalál a mindnyájunkban meglevő közös érzelmi hullámhosszra. Az Ősvigasztalás nyelve olyan magyar nyelv, amellyel senki sem él. Dialógusai nem keltik az élőbeszéd benyomását. Hiba lenne azt a látszatot kelteni, hogy ez létező, utánozható, rekonstruálható tájnyelv, valószerű ízekkel és hangsúlyokkal. Ez a nyelv alapvetően zenei fogantatású, és bár anyaga a szó elsődlegesen nem racionális, közlő funkciójában, hanem zenei hangzásában kell megragadni. Nem a közlés kívánta hangsúlyokkal, nem a mondat, a szavak értelme kívánta tagozással, hanem a zeneiséget hangsúlyozva. Kis túlzással: a szöveg értelme alárendelt a hangzáshoz képest. A primitív népek szertartásaiban, az egyházi ceremóniákban, a népszokások nagy részében sohasem a szó értelmi, hanem érzelmet kiváltó funkciója dominál. A szavakat kísérő ének, zene, tánc, a katolikus litániák zsongító, monotonul ismétlődő, végeérhetetlenül sorjázó mondatfűzései eksztázist, bódulatot és érzelmi felfokozottságot idéznek elő. Az Ősvigasztalás a nyelvnek ezt a varázserejét támasztja fel. Régies igealakjai, túl-hajtott ismétlései, rímtelen rímszerűen összecsengő szabadverssorai, szaggatottsága, a mondatok túlfeszített belső ritmusa, kozmikus képei, liturgikus zengése, a tűz, a vér, a halál, az isten szavak bőséges használata, a dinamikus igék és igenevek túlburjánzása eksztatikus hatást idéznek elő. A felfokozott lelki-életet élő hősök a szó mágikus erejével próbálják az olvasóban vagy a nézőben ugyanazt a belefeledkezést felidézni. Balladás expresszionizmus: így fogalmazhatjuk meg a mű stílusát. Tamási balladás expresszionizmusa magától értetődő természetességgel nőtt ki egy létező folklór világából és életérzéséből. Ez a népi, balladai hangvétel nála még egy pogány-keresztény mitológiával is összefonódik. A Csorja testvérek ősisten- és tűzimádata, a báty végakarata, hogy öccse égesse el, a halottégetés, a halottsirató litániák tele pogány eredetű képzetekkel, Csorja Ádám véráldozata, amikor bátyja elégett hamvait összekeveri saját vérével, mind a pogányság messzi múltjából hoznak üzenetet. Az Ősvigasztalás abból a korból ment át emlékeket, amikor még a pogányság és a kereszténység szertartásai között elmosódott a határ. A darab vége első olvasásra zavaróan hat. Gálfi Bencét, aki szerelemféltésből megölte Csorja Ádámot, elviszik a csendőrök. Jula marad a színen, a kétszeres áldozat, aki mindkét szerelmét elvesztette. Gyerekek veszik körül, elsiratják a halottat, majd „vadul csárdásba kezdenek". Ha ez a befejezés nem közkeletű csárdás, hanem egy különleges expresszivitással megkoreografált zenés, táncos halottbúcsúztató, akkor az írói szándék megrendítő erővel valósulhat meg. Tamási magányos úttörőként írta ezt a művet egy olyan korban, amikor színházművészetünk nem segítette, mert meg sem ér-tette őt. Hangjában és eszközeiben néha visszacsúszott a megszokott színházi konvenciókba. De ma akkor tisztelgünk igazán e nagy mű és az író szelleme előtt, ha néhány változtatás árán az Ősvigasztalás a maga töretlen szépségében ragyoghat fel.”
Legfrissebb képek
Még több képet talál előadásainkról a galériában
Legújabb videók
Adventi gyertyagyújtás - December 8. (Jókai Színház)
73 megtekintés 2024. december 8.
4 0
Adventi gyertyagyújtás - December 1. (Jókai Színház)
78 megtekintés 2024. december 1.
7 0
Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival - Jókai Színház
208 megtekintés 2024. november 22.
3 1
Pekár Gyula: Kastély kölcsönbe - Jókai Színház
275 megtekintés 2024. október 4.
8 0
Zalán Tibor: Idegenek és ismerősök - Jókai Színház
124 megtekintés 2024. szeptember 23.
1 0
Szabó Magda: Kígyómarás - Jókai Színház
255 megtekintés 2024. szeptember 19.
5 1