Izgalmas évad a Jókai Színházban
Érdekes és változatos évadra számíthat a Békéscsabai Jókai Színház tagsága és persze mindazok a színházszerető nézők, akik bérletet váltanak a teátrumba.
Érdekes és változatos évadra számíthat a Békéscsabai Jókai Színház tagsága és persze mindazok a színházszerető nézők, akik bérletet váltanak a teátrumba.
A Jókai Színház Művész Kávéházában Pezsgő estek Szily Nórával címmel indul kilenc részből álló előadássorozata. Néhány fontos tény: Szily Nóra újságíró, pszichológus és executive coach, 25 éve jelent meg először a televízió képernyőjén. Több ezer órányi televíziós és rádiós szereplés, sok száz mélyinterjú kötődik a nevéhez, az Ők a nők című interjúkötet szerzője, 2014-ben tolerancia díjat kapott. Pár éve kilépett a stúdiók világából és továbbképezve magát ma már kommunikáció- és személyiségfejlesztéssel is foglalkozik. Előadásokat, szemináriumokat tart, melyekbe a tanult módszereken kívül szakmai tapasztalatait és élete eszenciáit is belerakja. Néhány fontos elv: az ítéletmentes kíváncsiság, a megértés és a támogatás vágya vezérli. Értő figyelemmel elmélyülni helyzetekben, dilemmában, életekben, sorsokban. Néhány fontos tény: pár éve kilépett a stúdiók világából és továbbképezve magát ma már kommunikáció- és személyiségfejlesztéssel is foglalkozik. Előadásokat, szemináriumokat tart, melyekbe a tanult módszereken kívül szakmai tapasztalatait és élete eszenciáit is belerakja. Kilenc téma – kilenc hónap – kilencszer három óra, kizárólag a klub tagjainak. Október: Sikerek és kudarcok hullámzása és megélése – Az életünk nem diadalmenet, az idő múlik, de nem mindegy, hogyan telik. November: Burnout – amikor már semminek nincs értelme – Csak az tud kiégni, aki valaha lángolt. Vajon törvényszerű-e a bornout? December: Szabad-e önzőnek lennem? – Kötéltánc a megfelelési kényszerek között. A további program, az egyéb részletek, a klubtagság feltételei és a jelentkezési lap elérhető az alábbi linken: szilynora.brandatti.hu Csak nőknek! Vár egy klub, amire egész életedben emlékezni fogsz!
Tamási Áron 1897. szeptember 20-án született Farkaslakán. A Kossuth-díjas író születésének 120. évfordulóján az aznapi Ősvigasztalás című előadással tisztelgünk Tamás Áron emléke előtt. Tamási Áron (1897–1966) Tamási Dénes és Fancsali Márta gyermekeként látta meg a napvilágot. Tizenhárom esztendős korában a bal tenyere súlyosan megsebesült, és mint mezei munkára alkalmatlan gyerek kezdhette meg iskoláit Székelyudvarhelyen, majd világháborús katonáskodása után Kolozsváron. Rövid amerikai tartózkodása (1923–25) alatt – a távolban és idegenben – talált rá költői-írói világára, mely egész életművét átszövi. „Megmozdult benne a székely lélek egész folklorisztikus mélysége, a magával hozott és gyermekkorában befogadott hagyomány, a székely humor, kedély, észjárás, a szavak fűzésének s a mondatok építésének esztétikai kedve, legfőképpen pedig népének emberi tartása” – jellemzi Tamási munkásságát Féja Géza, a barát és az első monográfia írója. A Bajszerző nagyvilág (1926) című társadalomrajz, a Szűzmáriás királyfi (1928) és a Czímeresek (1931) című regényeivel egy időben írta első, klasszikus novelláit. Életművének egyik csúcspontjára 1933–34-ben jutott, mikor megjelent Ábel-trilógiája, máig legnépszerűbb regénye. Drámaírói pályája is ez idő tájt bontakozott ki. Görög klasszikusoktól tanulva, a XX. század avantgárd áramlatait is átszűrve magán, 1932-ben írta „székely népi játékát”, az Énekes madár című színművet. A föld és az ég, az ember és a természet misztikus egységéről tervezett regénytrilógiából a Jégtörő Mátyás (1935) és a Ragyog egy csillag (1939) jelent meg. Tamási ekkor már nemcsak az erdélyi, hanem az egyetemes magyar irodalom elismert alkotója. 1939-ben adta ki Szülőföldem című művét, mely az Amerikából a falujába hazautazó író vallomása. A művet a háború után elhallgatták, második, hasonmás kiadása csak 1986-ban Bázelben jelenhetett meg. A háború utáni kultúrpolitika igyekezett elfeledtetni Tamási Áron publicisztikai munkásságát és közéleti tevékenységét is. A II. világháború Budapestre sodorta. A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1934-től), 1945–47 között az Országgyűlés tiszteletbeli képviselője, 1948-ban kiszorult az irodalmi életből. Teljesen háttérbe állították, az enyhülés kezdetét a Nagy Imre-kormánytól kapott Kossuth-díj (1954) jelzi. Tizenegy év távollét után először 1956 augusztusában látogathatott haza szülőföldjére. A forradalom első napjaiban nyilatkozata hangzott el a rádióban, december 28-án pedig az írószövetség taggyűlésén a magyar írók elvi nyilatkozataként felolvasta Gond és hitvallás című írását. 1957–58-ban többször tanúnak idézték, vallatták. 1966. május 26-án hunyt el Budapesten, kívánságára Farkaslakán, a templom mögötti két cserefa között helyezték örök nyugalomra. Budapesten az Alkotás utcában elhelyezett emléktáblán arra a magyar íróra emlékszik felirat, „akit Erdély adott a magyar irodalomnak”. Van nekem egy falum. Némelykor, ha lelkemmel burkolom magam körül, úgy tetszik, mintha én építettem volna őt, mikor még Isten szándékában laktam. Máskor meg szülőmnek érzem, aki egy csillagos estén, szomorú-mókás mese után fogant engem” – írta Tamási Áron. Forrás: Jókai Színház, kronika.ro Fotó: MTI
A herszoni „Mikola Kulish” Zenés-Drámai, Akadémiai Színház vendégjátékát láthattak az érdeklődők magyar felirattal, hétfőn este a Sík Ferenc Kamaraszínházban. Az előadás előtt Alexandr Knyiga, a khersoni színház főigazgatója átadta Merő Béla rendezőnek, az idei "Melpomena Tavrii" Nemzetkőzi Színházi Fesztiválon, színházunk Moliére: Fösvény című előadásával elnyert "A világirodalom klasszikusának kíváló színreállításáért" díjat. A Vigyázat – nők! című komédiát Andrej Kurejcsik, mai fehérorosz szerző írta, a francia, "jól megcsinált darabok" stílusában. A Párizsban játszódó, pikáns történet hatalmas sikert aratott a nézők körében, vastaps és bravózás volt az ukrán vendégszínészek jutalma. A vérbő francia komédia után az est további része a Művész Kávéházban folytatódott, ahol egy fogadás keretében láttuk vendégül messziről érkezett vendégeinket. Alexandr Knyiga, a herszoni „Mikola Kulish” Zenés-Drámai, Akadémiai Színház főigazgatója gyakori vendég színházunkban, legutóbb tél végén járt nálunk, egy szakmai megbeszélésen, Staniszlav Mojszejevvel, a kijevi „Ivan Franko” Ukrán Nemzeti Színház művészeti vezetőjével együtt. Egyébként is hosszú évekre visszanyúló szakmai és baráti kapcsolatot ápol teátrumunk az ukrán színházi szakemberrel, aki nem mellesleg a „Melpomena Tavrii” Nemzetközi Színházi Fesztivál igazgatója, és többször hívta már meg egy-egy darabunkat a Dnyeper-parti városba. Színházi vezetőink megállapodtak abban, hogy a találkozások sorozata folytatódik: az évad végén ismét fellépünk a nemzetközi fesztiválon, a herszoniak pedig jövőre ismét Békéscsabára látogatnak egy előadással.
Az új évadban is folytatódik a nagysikerű Mindentudás Színházi Egyeteme című sorozat, Kovács Edit színész-esztéta szervezésében és vezetésével. Hosszú évak óta minden hónap első hétfőjén neves előadók fejtik ki gondolataikat a művészet szerepéről és jelentőségéről. Az évad első előadására október 2-án, hétfőn 18 órakor kerül sor a Sík Ferenc Kamaraszínházban. A Kossuth-díjas Novák Ferenc koreográfus, néprajzkutató az esten arra ad választ, hogy milyen táncot jártak a honfoglaló magyarok és milyen hatásokra, hogyan alakultak ki azok a táncformák, amelyeket ma is ismerünk. A mintegy ezer évet felölelő tánctörténetben a Balassi Táncegyüttes tagjai is közreműködnek.
Felhőtlen szórakozást, mókát és kacagást ígért a Békéscsabai Jókai Színház az évad első nagyszínpadi bemutatója előtt, és ezt maradéktalanul be is tartották.
Színházi előadással kedveskedett a Jókai Színház a bajnoki címüket megvédő Linamar-Békéscsaba RSE röplabdázóinak. Az előző idényt három trófeával záró együttest a Törvénytelen randevú című komédia pénteki premierjére invitálta Seregi Zoltán direktor.
Idén első alkalommal rendezték meg Romániában a Tordai Nemzetközi Színházi Fesztivált, szeptember 10-én és 11-én, ahová számtalan nemzet színháza között a Békéscsabai Jókai Színház két előadása is meghívást kapott. Társulatunk 2 napot töltött a festői szépségű Tordán a helyi színház vendégeként, ahol számtalan nemzet között szerepelhetett. A fesztiválon nagyszínpadi, monodráma és színiiskolai kategóriában mutattak be előadásokat. Színházunkból Tallér Edina: A 42. széken ülő nő című monodrámáját láthatták a nézők Tarsoly Krisztina tolmácsolásában és Gerner Csaba rendezésében vasárnap este. Másnap pedig Simon-Coleman-Fields: Sweet Charity című musicaljét mutatták be a Békéscsabai Jókai Színházban működő Színitanház III. éves hallgatói Seregi Zoltán rendezésében. Az előadásokat a közönség nagy szeretettel fogadta. Külön öröm volt, hogy a Tordán és környékén élő magyar származású nézők nagy számmal jelentek meg, és hálásan köszönték a magyar produkciókat. Komlóssy Kata
Immár második alkalommal – ezúttal a Színházak Éjszakáján – vendégszerepelt a Jókai Színház Macskajáték előadása Felkai Eszter főszereplésével a fővárosban. Egy hete a Vidéki Színházak Találkozóján a Thália Színházban a TV kamerák előtt aratott megérdemelt sikert.
Az évad első Terefere a Művész Kávéházban beszélgetős sorozat vendége Robert Cogo-Fawcett rendező volt, akivel a Kállai-díjas Kadelka László beszélgetett. A tolmácsolásban Németh Gabriella rendezőasszisztens segített. A péntek délutáni terefere Robert Cogo-Fawcettel meghitt, családias hangulatban telt. A rendező elmesélte, hogyan fertőződött meg már hét évesen a színházzal, s azt is, hogyan gyógyult ki belőle ötvenöt évesen. Arra a kérdésre, hogy most mégis miért tért vissza, annyi kihagyott év után, és várható-e újabb rendezés a sorban, Robert így válaszolt: nem, nem, semmiképp! Az ember hajlamos elfelejteni, milyen keserves és verejtékes munkával is jár a színházcsinálás. Ezért is tettem eleget Fekete Péter felkérésének, amikor néhány évvel ezelőtt feltette nekem a kérdést, lenne-e itt kedvem rendezni valamit. Olyan művet kerestem, ami az embereket jókedvre deríti. Miután a Törvénytelen randevút korábban már színre vittem Angliában, sőt, én magam fordítottam franciáról angolra, ezért erre a darabra esett a választásom, amit Fekete Péter távozása után Seregi Zoltán igazgató úr örömmel fogadott. De mostanra elfáradtam. A Törvénytelen randevú az én hattyúdalom. N.G. Fotó: A-Team/Ignácz Bence
Robert Cogo-Fawcett angol rendező már nem híve a nagy drámai üzeneteknek, szórakoztatni, nevettetni jött Békéscsabára. Maurice Hennequin – Pierre Veber Törvénytelen randevú című százéves komédiáját azért választotta bemutatásra, mert úgy véli, az emberi természet és a humor, kacagás iránti igény mit sem változott a történelem során, és pont a színház egyik fontos feladata, hogy ennek az elvárásnak eleget tegyen. A Jókai Színház őszi évadjának nagyszínpadi nyitópremierjén, szeptember 15-én a közönség vette a lapot és remekül érezte magát. (Niedzielsky Katalin kritikája) Tény, hogy az emberiség története során forradalmak, háborúk oly’ sokszor rajzolták át a világ térképét, politikai hatalmak, nagy birodalmak jöttek, mentek, technikai felfedezések hoztak elképesztő gyorsaságú átrendeződést a mindennapi életben, átformálták az éghajlatot, de az emberi természetet nem sikerült megváltoztatni. A szerepek nem változnak, csak a szereplők – mondta erre a nagymamám. S a művészet lényege, szerepe is ugyanaz, ami ősidők óta mindig is volt: szórakoztatni, nevettetni, elgondolkodtatni, vigasztalni, felemelni, tükröt tartani, akár görbetükröt is. A francia szerzőpáros 1912-ben írta La présidente című bohózatát, amelyet hazánkban korábban Elvámolt nászéjszakaként játszottak, most Törvénytelen randevú címmel, Farkas Jenő fordításában kerül színpadra. A címvariációknál persze sokkal érdekesebb a jó komédia lényege, a sok-sok helyzetkomikum, a véletlenek, félreértések, meglepetések sorozata, amiben igencsak bővelkedik ez a színdarab. Minél több ilyen vicces szituációt, sziporkázó párbeszédet találnak ki a szerzők a szövegben, annál nagyobb teret kapnak a színházi alkotók, hogy vérbő figurákat keltsenek életre, sok ajtó között a színpadon. Minél több bonyodalom, konfliktus, összeütközés, annál több alkalom a parádézásra és ezáltal a nevetésre. Néha azt hisszük, tovább már nem lehet bonyolítani a szálakat, aztán kiderül, hogy mégis lehet. Maurice Hennequin – Pierre Veber tréfás színpadi játékának, farce-ának az is jellegzetessége, hogy a nézők mindig egy kicsivel – nem sokkal, de egy kicsivel többet tudnak, mint az éppen színpadon lévő szereplők. S ettől nem válik kevésbé érdekessé a story, a show, ellenkezőleg! A következő csattanók, poénok még hatásosabbak, összefüggésekre derül fény, izgalommal kutatjuk a következményeket, hogy aztán a jól informáltak fölényével nagyokat nevethessünk. Mert egy-egy sziporkázó párbeszédnél, vibráló jelenetnél már-már kottázni lehet a következő balhét. A poénok nem fogynak el, nem is laposodnak, a bonyodalmak fokozódnak, az előadás végig pergő, mozgalmas, egyenletes ritmusú, még szerencse, hogy a nevetés nem fárasztó. Így történhet, hogy az egyébként három felvonás, kétórás játékidő sem tűnik hosszúnak. A szerzői leleményt dicséri a szereplők megválasztása is. A darab pont a törvényhozók, a társadalom tagjai fölött ítélkező bírák, miniszter, igazságügyminisztériumi közhivatalnokok törvénytelen, erkölcstelen életmódjáról rántja le a leplet. Persze, mint tudjuk, hőseink hivatása, életmódja, eljárása, felfogása behelyettesíthető lenne bármely korszakban bármely szakmába… A főszereplő, Tricointe kis kerületi bírósági elnök talán kivétel a célpontok közül. Húsz éve dolgozik, robotol tisztességgel, és még egy elismerést, rendes, előkelőbb állást sem volt képes kiharcolni magának. Az élhetetlen férfi érdekeiért lépnek akcióba a nők, ki-ki a maga kvalitásaival, egyszerű felesége a rézsuvickolással, Gobette, a rossz hírű színésznőcske bájai áruba bocsátásával. A lokálprimadonna fellépését már megelőzi a híre, hiszen kegyeiben már többen is részesültek, akik nem, majd ezután fognak. Meglehetősen mély itt az erkölcsi fertő, dívik a korrupció, önös érdekek motiválják a köztisztviselők, politikusok pozícióba jutását, szereplését. Aki próbál egyenes, tisztességes maradni, éppen ezáltal lesz nevetség tárgya, mint például Tricointe elnök és felesége, Bienassis helyettes irodavezető, mert a többi bíró, közhivatalnok, szolgáló és rendőr a korrupcióban, az intrikákban jeleskedik. Érdekes, ahogyan a francia szerzőpáros a női találékonyságot, furfangot használja görbetükörnek. Viselkedésükkel, fellépésükkel a hölgyek világítanak rá a férfiak jellembeli gyengéire, miközben az erősebb nem képviselői pozíciójuk által éppen hatalmasságukat, felsőbbrendűségüket igyekeznek érvényesíteni. Már a cselekmény szövése káprázatos. Az első felvonásban az erkölcsös főhős lakásában kártyáznak a bírók, és mindjárt le is lepleződnek. Ez a nyitó jelenet a beszédes figurákkal mindjárt megadja az egész komédia alaphangját, hangulatát. De ez még mind semmi ahhoz képest, hogy a szerzők idehozzák – a bíró lakásába! – az elbeszélésekből már ismerős, kétes hírű színésznőcskét, majd a mindenható minisztert is éjszakázni. Akik persze összefutnak, és ezzel a szerepjátszás is elkezdődik, a művésznőnek nem marad más választása és persze a házigazda elnöknek sem, mint hogy a feleség bőrébe bújjon. Miközben a művelt lányát Párizsba kísérő elnökfeleség éppen az igazságügyi miniszternél akar közbenjárni férje előléptetése ügyében. (Szegény, nem sejti, hogy az erkölcstelen bírák megfeddése céljából körutazó miniszter helybe jön…) Innen már tudjuk, mekkora örömöt, illetve kavarodást jelent majd a minisztériumban a látogató nevének említése a második felvonásban. Két nő – elég különböző indíttatással – azonos névvel a magas hivatalban, ahol emberek sorsáról döntenek. Látjuk, hogyan. A harmadik felvonás, ami az elegáns Hotel de la Paix-ban játszódik, már „csak” a végképp összekuszált szálak kibogozására hivatott. Robert Cogo-Fawcett elég jól ismeri ezt a bohózatot, hiszen franciából maga fordította angolra, rendezte, sikerdarabként ment Londonban és Manchesterben. A Jókai Színházban igazán szórakoztató előadást rendezett hagyományos, mértéktartó eszközökkel, még akkor is, ha népes szereplő gárdát vonultatott fel igen gazdag, pazar kiállításban, igényes díszlettel és elegáns ruhákkal. Az előadás főszereplője kétségtelenül a színvonalas csapatjáték. Nem először fordul elő, hogy a Jókai Színház művészeinek tudása, tehetsége, összeszokott játéka kiemelkedik a vendégrendezővel, vendégművészekkel létrehozott produkcióban. Tricointe kerületi bírósági elnök az a figura, aki a romlott világban próbál tisztességes maradni és igazságot osztani, de valójában élhetetlennek bizonyul, akivel inkább csak történnek a dolgok. Ezt a bonyolult szerepet a Jászai-díjas Bartus Gyula nagy szakmai alázattal, emberséggel, hitelesen viszi színpadra. A felesége, Aglaé alakját vendégként Holler Márta kelti árnyaltan, meggyőzően életre. A lányuk, Denise szerepét Kerek Vivien színészhallgató formálja kedvesen. Cyprien Gaudet igazságügyi miniszter figurájában a szintén vendég Benkő Géza a merev bürokratát és a rajongó szoknyavadászt igyekszik ötvözni. Gobette-ként Fehér Tímea a hódító, karrierépítő és jótevő színésznő jeleneteit ügyesen váltogatja. Kimagasló alakítást nyújt Czitor Attila Octave Rosimond kabinetfőnök, humorával Csomós Lajos Marius minisztériumi közhivatalnok és Tege Antal Bienassis, a helyettes irodavezető szerepében. Francois, az irodasegéd alakját Szabó Lajos, Poche rendőrbiztosét Koleszár Bazil Péter játssza emlékezetesen. Színfolt a színpadon a kártyás vizsgálóbírói társaság: Hodu József, Jancsik Ferenc, Beszterczey Attila m.v. A három nagyon pazar, impozáns díszletet Juhász Katalin tervezte. A karaktereket jellemző, illetve elegáns ruhák Vesztergombi Anikó jelmeztervező fantáziáját dicsérik. A próbafolyamat során a kommunikációt a tolmácsolással a rendezőasszisztens Németh Gabriella segítette. A nevetés tehát nem fárasztó, sőt pihentető, frissítő, feltöltő. A két szeptemberi bemutató – Ősvigasztalás, Törvénytelen randevú – nagyon eltérő műfajban, de egyaránt magasra tette a mércét. Niedzielsky Katalin
Felhőtlen szórakozás, móka, kacagás – ha valaki erre vágyik, a Törvénytelen randevú című komédiában nem fog csalódni! A szezon első nagyszínházi bemutatóját Robert Cogo-Fawcett álmodta színpadra a Jókai Színházban, és társulatunk színe-java szerepel a darabban. Hennequin Veberrel összefogva 1912-ben írta, La présidente címmel a most Törvénytelen randevúként bemutatásra kerülő darabot. Mi indokolta tehát, hogy a megírás után mintegy száz év elteltével elővegyük ezt a komédiát? Nyilván az, hogy élő, hogy a benne megjelenő szereplőkben, szituációkban magunkra ismerünk. És mert nevetni legjobban magunkon tudunk, már, ha van elég bátorságunk hozzá… A szerzőpáros bonyodalmakkal, helyzetkomikumok, véletlenek és szerepcserék sorozatával tűzdelte tele cselekményeit, nem maradt ki semmi, amitől jókat kacaghat a publikum. A vérbő, francia komédiában nem csak a személyek cserélődnek össze-vissza, de még a ruhák is, melyek hol eltűnnek, hol előkerülnek, hol ezen vannak, hol azon. A díszletet Juhász Katalin, a jelmezeket Vesztergombi Anikó tervezte, figyelembe véve azt a fontos szempontot, hogy a cselekmény a húszas években játszódik. A színdarab egy félrelépések és félreértések sorára épülő, pezsgő humorú vígjáték, remek színészi alakításokkal. A főbb szerepekben Bartus Gyulát, Fehér Tímeát, Benkő Gézát és Czitor Attilát láthatják a nézők, egészen november 7-ig.
Még több képet talál előadásainkról a galériában
Boldog Karácsonyt! 🎄 (Jókai Színház)
127 megtekintés 2024. december 24.
6 1
Adventi gyertyagyújtás - December 22. (Jókai Színház)
55 megtekintés 2024. december 22.
2 0
Adventi gyertyagyújtás - December 15. (Jókai Színház)
48 megtekintés 2024. december 22.
4 0
Adventi gyertyagyújtás - December 8. (Jókai Színház)
81 megtekintés 2024. december 8.
4 0
Adventi gyertyagyújtás - December 1. (Jókai Színház)
83 megtekintés 2024. december 1.
7 0
Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival - Jókai Színház
281 megtekintés 2024. november 22.
3 1
Süti | Időtartam | Leírás |
---|---|---|
cookielawinfo-checkbox-analytics | 11 hónap | Ezt a cookie-t a GDPR Cookie Consent plugin állítja be. A cookie az „Analytics” kategóriába tartozó cookie-khoz való felhasználói hozzájárulás tárolására szolgál. |
cookielawinfo-checkbox-functional | 11 hónap | A cookie-t a GDPR cookie hozzájárulása állítja be, hogy rögzítse a felhasználó hozzájárulását a „Funkcionális” kategóriába tartozó cookie-khoz. |
cookielawinfo-checkbox-necessary | 11 hónap | Ezt a cookie-t a GDPR Cookie Consent plugin állítja be. A cookie-k a „Szükséges” kategóriába tartozó cookie-khoz való felhasználói hozzájárulás tárolására szolgálnak. |
cookielawinfo-checkbox-others | 11 hónap | Ezt a cookie-t a GDPR Cookie Consent plugin állítja be. A cookie az „Egyéb” kategóriában lévő cookie-khoz való felhasználói hozzájárulás tárolására szolgál. |
cookielawinfo-checkbox-performance | 11 hónap | Ezt a cookie-t a GDPR Cookie Consent plugin állítja be. A süti a „Teljesítmény” kategóriába tartozó cookie-khoz való felhasználói hozzájárulás tárolására szolgál. |
viewed_cookie_policy | 11 hónap | A cookie-t a GDPR Cookie Consent plugin állítja be, és annak tárolására szolgál, hogy a felhasználó hozzájárult-e a cookie-k használatához. Nem tárol semmilyen személyes adatot. |