Önnek ki tetszett a legjobban a Jókai Színházban?
Hamarosan véget ér a Jókai színház 2016/17-es évada: a hagyományainknak megfelelően játékra invitáljuk Önöket. Szavazzák meg, hogy ki volt az a színész, aki Önök szerint a legemlékezetesebb alakítást nyújtotta az évadban. Szavazni kétféleképpen lehet. Vágják ki a Békés Megyei Hírlapból a jelöltjük képét, ragasszák fel levelezőlapra vagy borítékban küldjék be címükre: 5600 Békéscsaba, Kiss Ernő u. 3. Egy borítékban, levelezőlapon több képet is küldhetnek, minden kép egy szavazatot ér, de csak az eredeti példányt fogadjuk el. Voksolhatnak az interneten is, a Beol.hu hírportál Facebook-oldalán, ahol minden like egy-egy szavazat. A két szavazást a helyezési számokkal egyesítjük, azaz az újságkivágások végeredményének helyezési számához hozzáadjuk az internetes szavazás eredményének helyezési számát, s akihez a legkisebb érték tartozik, ő veheti át a közönségdíjat. Az internetes szavazás határideje: 2017. június 8. 12 óra. A Békés Megyei Hírlapból kivágott szavazószelvényt beküldők között a következő évad darabjaira szóló öt darab páros belépőt sorsolunk ki.
Az Egy őrült naplójának bemutatásával zárul a Békéscsabai Jókai Színház idei évada
Köllő Miklós rendezésében mutatja be Gogol Egy őrült naplóját a Békéscsabai Jókai Színház; a Katkó Ferenc főszereplésével színre kerülő monodráma június 2-i bemutatójával zárul a teátrum 2016/2017-es évada. Köllő Miklós az MTI-nek elmondta: Katkó Ferenc újrafordította és dramatizálta a darabot. A Popriscsint alakító színész hozzátette: az eredeti orosz szöveget vette alapul, semmit nem tettek hozzá az eredeti műhöz. Köllő Miklós régóta szerette volna – 21. századi módon – megrendezni a darabot. Katkó Ferenccel való korábbi közös munkája, Zelei Miklós Az isten balján – Situs inversus próbái közben merült fel a gondolat, hogy vigyék színre Gogol művét. Aktualitást ad neki az is, hogy a Pesti Színház éppen ötven éve mutatta be az azóta legendássá vált darabot Darvas Iván játékában. A rendező kifejtette: nem klasszikus színészi illusztratív módszerekkel játsszák a darabot, hanem "beviszik a nézőket a megbomlott elme olykor szürrealista, olyakor látomásos, néha realista, időnként nagyon kritikus világába". Elmondta: napjainkban erős a vizualitás iránti igény. Épp ezért gyakran használnak vetítéseket. "Ezek furcsa homokgrafikai képek, amelyek mozognak, változnak, eltorzulnak, ismétlődnek. A lélek háborgását erősítik fel" – fejtette ki. Dmitrij Sosztakovics zenéjét használják, amire Preisinger Éva különleges koreográfiát állított össze. Köllő Miklós elmondta: a próbák alatt derült ki, hogy Sosztakovics kedvenc írója Gogol volt. Mindkettőjüket ugyanaz az abszurd, groteszk, a valóság és az álomvilág absztrakt keverése jellemzi. A koreográfia nem táncot jelent, hanem egy expresszív mozgásanyagot, amely a lelkiállapotot tükrözi, hol dinamizmussal, hol lassítással – magyarázta. Katkó Ferenc elárulta: bár ő Kijevben tanult ilyen jellegű mozgást, nehéz feladat volt azt megfelelően elsajátítania. Hozzátette: a zene furcsa ritmus- és hangulatváltásai jól tükrözik az őrületet, ami egyszerre segíti és nehezíti a munkát. "A zene ritmusa segíti a szövegmondást, ha jól indítja az ember a mondandót. De akár csak pár másodperces csúszás vagy korábbi kezdés az egész blokkot elrontja" – mondta. A rendező kiemelte: csapdahelyzetben vergődő ember jelenik meg a színpadon; hogy őrültnek látják-e őt a nézők, a közönségre bízzák. Katkó Ferenc elárulta: az egyszerű kisember vergődésére, a vágyak kergetésére helyezte a hangsúlyt. A díszletet a Kossuth-díjas Székely László, a jelmezeket a szintén Kossuth-díjas Jánoskúti Márta jegyzi. A díszletről szólva a rendező kifejtette: puritán világot álmodtak meg, amelyet két nagy, a mennyezetről lógó tükörrel "olykor megfordítanak és fejtetőre állítanak. Nem tudjuk, mi a valóság, és azt sem, ki az őrült" – fogalmazott. Hozzátette: fontos szereplője a darabnak a köpönyeg, amely a hatalom jelképe, és amely önálló életet él a színpadon. Közte és Popriscsin között erős konfliktusok alakulnak ki. "A köpönyeg az egész gogoli életműre utal" – jelentette ki Köllő Miklós. A rendező hozzátette: az is változás a korábbi előadásokhoz képest, hogy nem íróasztal mögül, naplót írva mondják el a történetet, hanem ténylegesen eljátsszák a történéseket. A darabot június 2-án mutatják be a Sík Ferenc Kamaraszínházban, de főként a következő évadban játsszák majd. Köllő Miklós elárulta: nem kizárt, hogy jövő nyáron nyugat-európai fesztiválon szerepel majd a darab. Van ilyen érdeklődés – mondta, de erről részleteket egyelőre nem kívánt elárulni. (MTI)
Az élő legenda: Kadelka László
„Amikor a hóhért akasztják” – így szólt az évad utolsó Tereferéjének az alcíme, hiszen Kadelka László végigvezette a beszélgetős esteket a Művész Kávéházban az évad során. Ki is lehetett volna az alany a programsorozat megkoronázásaként, ha nem Ő maga? Ezúttal Niedzielsky Katalin újságíró, színházi kritikus vette át a műsorvezető szerepét. Kadelka László egy élő legenda, színházi lexikon. A történeteit hallgatván ez nyilvánvalóvá vált a Művész Kávéház közönségének is. 1943-ban született a világháború alatt. Édesanyját hamar elveszítette, így édesapja nevelte, de elmondása szerint nagyon boldog gyerekkora volt. Egészen fiatalon kezdte a tőrvívást (később válogatott is volt), és furcsamód a sport kapcsán került a színház világába. Ugyanis a Budapesti Vasutas Sportklub igazoltjaként egy tatai edzőtáborban hallott a Nemzeti Színház főügyelőjéről, Zsolt Istvánról, aki mellékesen világhírű labdarúgó játékvezető is volt. Hamarosan felkereste: besétált a Nemzeti Színházba – mindösszesen 17 évesen – és kijelentette, hogy attól a naptól kezdve Ő az új főügyelő, holott azt sem tudta, hogy az ügyelőséget eszik vagy isszák. Ha nem is lett rögtön ügyelő, de attól kezdve a Nemzeti Színházban dolgozott. Előbb jobb oldali díszítőként, majd világosítóként, aztán bútorosként, később kellékesként, míg két év elteltével mégiscsak ügyelő lett. 17 évesen óvodásnak számított a szakmában, de a színház dolgozói szívesen nevelgették, terelgették – főként Zsolt István, akit mesterének tekint –, köszönhetően annak (is), hogy a harmadik munkanapján úgy mentette meg a III. Richárd előadást, hogy Major Tamás igazgató másnap prémiumot adott neki… Pályája során a legnagyobb művészekkel dolgozott együtt, a Blaha Lujza téri Nemzeti Színház felrobbantása előtt ő húzta össze utoljára a függönyt, míg a jelenlegi Nemzeti Színházban ő húzta fel először azt, majd a Nemzeti Színház Felügyelőbizottságának az elnöke lett. II. Erzsébet brit királynővel is találkozott, születésnapja reggelein minden évben Törőcsik Mari köszönti fel elsőként… Békéscsabára Fekete Péter hívta, először „csak” kurzust tartani a Színitanház növendékeinek a színházi háttérszakmákról, majd ügyelni is. Olyan szívesen jött, hogy itt is maradt, családjával együtt Békéscsabára költözött. Kadelka László történeteit napokig lehetne tátott szájjal hallgatni, nem is lehetett volna méltóbb lezárása a Terefere sorozatnak a vele való beszélgetés.
Születésnapi levél – Fodor Zsókának
Fodor Zsókának. Arról, hogy mennyi talán igen, de arról, hogy van, nem illik megfeledkezni. Boldog születésnapot! (Kadelka Lászlótól)
Mezítláb a Finálé fesztiválon
Idén is megrendezi a Szegedi Nemzeti Színház az évad végén, május 22. és 28. között a Finálé regionális kamaraszínházi fesztivált. A szegedi és békéscsabai társulat mellett szabadkaiak, budapestiek, kecskemétiek, veszprémiek is érkeztek, érkeznek a fesztiválra. Erre a mini-seregszemlére a Jókai Színház a Mezítláb a parkban című Neil Simon darabot vitte el, melyet Tege Antal színművész rendezett. A Finálé fesztivált első ízben 2011-ben szervezte meg a Szegedi Nemzeti Színház azért, hogy a teátrum az utolsó bemutatót követően is tudjon újdonságokat kínálni leghűségesebb nézőinek. Társulatunk május 27-én játszott a szegedi nézőknek. Neil Simon drámaíró darabja a '60-as évekre datálódik, de mit sem veszített aktualitásából, sőt. A felgyorsult mindennapok miatt talán még közelebb kerül a nézőkhöz. Kiválóan megírt és kivitelezett jelenetek, sziporkázó párbeszédek, nagyszerű színészi alakítások és rendezés. Neil Simon első házasságának élményeiből merítve írta meg a Mezítláb a parkban címmel immáron több mint harminc év sikerrel játszott örökérvényű darabot. A karótnyelt ügyvédet Czitor Attila, sugárzóan szép és szertelen feleségét Gubik Petra, a folyton aggodalmaskodó mamát Fehér Tímea, a neki (is) udvarló szomszédot Katkó Ferenc játszotta. A telefonszerelőt Tomanek Gábor alakította, az áruházi kihordó szerepébe Jancsik Ferenc ugrott be, a khersoni fesztiválon szereplő Hodu József helyett. Nem kellett hozzá különösebb jóstehetség, hogy a siker ezúttal sem marad el: a szegedi közönség hosszú tapssal ünnepelte a darabot. Az előadást megtisztelte jelenlétével Robert Cogo-Fawcett angol rendező is, aki színházunkban éppen a Törvénytelen randevú című vígjáték kapcsán dolgozik, és a darab két szereplője Holler Márta és Benkő Géza színészek.
Állva tapsolták meg A fösvényt Khersonban
Május 25-én mutatkozott be társulatunk a XIX. Melpomena Tavrii Nemzetközi Színházi Fesztiválon. A rangos seregszemlén már többször szerepelt a Jókai Színház és többször komoly díjjal tértünk haza. Idei versenydarabunk, A fösvény méltó utódja a korábbi előadásainknak: Harpagon pénzhez fűződő végletes, tragikomikus vonzalmát Molière gazdagon, részletekbe menően, gyilkos humorral ábrázolja. Merő Béla rendezésében, Bartus Gyulával a címszerepben a színháztörténet egyik leghíresebb, legtréfásabb komédiája elnyerte a fesztiválközönség és persze a zsűri tetszését is. Alekszander Knyiga fesztiváligazgató elismeréssel szólt az előadásról, a színészek alakításairól, és úgy általában a színházunkban folyó szakmai munkáról. Kedves és megtisztelő gesztusnak találta – a közönség pedig nyílt színi tapssal jutalmazta – , hogy színészeink ukránul is megtanultak egy-egy részt a darabból. A fesztivál közönsége állva ünnepelte a Jókai Színház előadását.
Ideális pilóta
A vígjáték díszbemutatójának végén sokakban támadhatott jogosan az érzés, hogy ennél méltóbban nem is fejezheti be egy színház a bérleti „szezonját”, mint amilyen hatást tett ez a darab a nézőkre. Zsidov Magdolna kritikája. A színpadon a színészek játszanak, a nézők pedig, vagy eggyé válnak a szerepekkel, vagy széthullik a darab, szereplőkre és nézőkre, színpadra és nézőtérre. Nyugodtan ki lehet jelenteni, ebben a darabban egy tömbbé gyurmálódott a kettő. Molnár Ferenc életéről, irodalmi -és színháztörténeti szerepéről sokat lehetne elmondani. Személyében a magyar irodalom olyan termékeny írójáról van szó, aki a dráma, a líra, de leginkább a humor nyelvén alkotott maradandót. Elismerői és kritikusai is akadtak bőven. Bírálói gyakran azzal vádolták, hogy műveiben kívül reked a társadalomkritikán. Mindezek ellenére, írásai átíveltek a történelem viharain, s azok, akik nem óhajtják – a hétköznapokon túl – a politikát, a társadalomkritikát, azok örömmel, élvezettel olvassák, nézik alkotásait. Bár, ide társadalombírálat hiánya, oda politikától mentesség, mégsem lehet műveiben figyelmen kívül hagyni a kor, a XX. század kezdetének dominanciáit, mint polgár, cseléd, úrhatnámság és kiszolgáltatottság. Az üvegcipő, elemeiben önéletrajzi ihletettségű, talán ettől is meghatóan légies, lírai, finom színpadi mű. Amit az ember maga él át, arról mindig valamivel emelkedettebben tud szólni, mint amiről a képzelete mesél. Ugyan, Az üvegcipő is egy mese, a Hamupipőke parafrázisa, de benne van az élet máztalan illata is, történetesen Molnár Ferenc szerelmi azonosulása, Tege Antal színművész színvonalas, élvezetes, felelősségteljes rendezése. A történetben adott egy szinte gyermeklány cseléd, a józsefvárosi Hamupipőke, Szabó Irma, aki fékezhetetlenül belehabarodott a nála jóval idősebb bútortervező rajzolóba. Szerelmi ábrándjaiban Sipos Lajos nem hétköznapi ember, hanem egy „ideális pilóta”, akiért neki érdemes szárnyalnia. És szárnyal is: röpköd, kering a színpadi szobában, miközben szavalja a maga költötte verseit. Az őt formáló fiatal színésznő, Földesi Ágnes lenyűgöző jelenség. Romlatlan, fecsegő, az érzéseit kendőzetlenül megmutató kislány, aki nem játszik, nem taktikázik, nem követel, csak szeret. Egy pillanatra sem lankadó, élettel teli játéka szinte magához vonzza a nézők tekintetét. Természetes, utánozhatatlan, bájos, akinek elhisszük a valóságon túli világot, de elhisszük azt is, hogy létezik tiszta, makulátlan, érdek nélküli szerelem. Mindent ad magából, amit egy szerelmes nő adhat ahhoz, hogy elnyerje a férfit, akiért minden porcikájában izzik. Ellentéteként ott van a színen a szállásadónő, Adél, aki élete delén szerelmes a nála jóval fiatalabb bérlőjébe, Császár Pálba, bár tíz éve szeretője a bútortervező rajzoló Sipos úrnak, akihez érzelmi szál nem fűzi. Adél szerepében Nagy Erika tündököl. Érdeke szerint, házasságra kívánja rávenni Sipos Lajost, hogy így menekülhessen meg a nagy korkülönbség terhével járó szerelem bilincsétől. Szerelemre vágyódik, miközben hűvös fejjel számol egy tiszteletre méltó polgári élet lehetőségével. Császár Pál, Czitor Attila játékában, érett, megfontolt férfi benyomását kelti, aki kitartó érzelemmel ragaszkodik a nála jóval idősebb nőhöz, Adélhoz. Ezt a szerelmi rabságot kitűnő érzékkel hitelesíti, kitartása és hűsége a nő iránt hihető, annál is inkább, miután Viola kezét is (Boldog Ágnes kiváló alakításában) visszautasítja. Czitor Attila, alakformálásban kiemelkedő teljesítményt nyújt. A darab alapkonfliktusa, mint megannyi más színpadi műnek, a szerelemhez való viszony körül forog, s ennek a vígjátéknak egyik legnagyobb erénye az érzelmi kifejezésekben, párbeszédekben bontakozik ki. A nyelvi humor leginkább Irma szerepében, és a szerelmi alanyát képviselő Sípos úr tőmondataiban nyilvánul meg, Bartus Gyula alakításában, aki az egyenes, gerinces, tisztességes férfi szerepét maximális hitelességgel hozza, egy felejthetetlen színpadi alakításban. A színészi személyesség ereje mindkét szereplő esetében átütő. A házasság Adél és Sipos úr között, nem kevés vihar után csak létrejön, hogy az igazán nagy vihar az esküvőn tomboljon. Irma, a csalódott szerelmes leönti torkán a folyékony vigaszt, ami feloldja benne a gátlásokat, hogy hős szerelmének ki merje pakolni – mostanra már – felesége minden bűnét. A férfi hisz a lánynak, de mégsem lesz bátorsága ott a helyszínen dönteni, felvállalni a lányt, akibe immár beleszeretett. A lány magára marad bánatával, hogy majd a férfi jóslatát beteljesítve, kokottnak szegődjön. És jelen vannak, nem csekélyebb hatásukkal a többi szereplő is, hogy másnap egy közös kihallgatásra az ítélőszékhez járuljanak. A házmester házaspár, Csomós Lajos, Fehér Tímea remeklésével, Komáromi Anett, Roticsné szerepében, a rosszhírű ház asszonyaként kápráztat el, a tőle mindig arányos metakommunikációval. Benkő Géza a tanácsnok szerepében kezdetben kívül reked mindenen, a hivatalnok üres tekintetével, de a szeme előtt lezajló események hatására végül érző emberként vallja meg, hogy a hivatali szobában lett szemtanúja egy igaz szerelemnek. Roticsné társalkodónője Kerek Vivien, Irma könnyűvérű segítője Nádra Kitti rövid szerepeikben is ígéretes tehetségek. A rendezésen túl, a díszlet az, amiről szükséges méltatással beszélni. Egyed Zoltán díszlettervező hatásos színpadi megjelenései korhűek. Nem feltétlenül akart stilizálni, de mindenképp az 1910-es, ’20-as évek festőművészeinek (Kmetty János, Ziffer Sándor, Nemes Lampérth József) színkezelési stílusát ragadta meg. A szobabelsőket ábrázoló festmények hatására ezeknek az évtizedeknek a miliőiről hiteles képet kapott, amit nem hagyott figyelmen kívül, ettől lett minden finom, rezonált és légies, a színpadot mintegy felemelte a hétköznapin túl egy magasabb régióba. Ami különösen döbbenetes, és elismerésre méltó, a zárójelenetek a tárgyaló helyiségben. Körben ülnek a várakozók mindannyian a nagy kérdéssel, miért is lettek beidézve? Mindeközben az ajtó mögött láthatatlanul a bíró hozza döntését, vajon ki lehet a bűnös a rossz utat választó lány ügyében. A kép, akár játszódhatna a végítélet során Isten színe előtt. Kaphat -e valaki is felmentő ítéletet, ami bizonyíthatja, lehet bűntelenül élni, gondolkodni? Nagy kérdés, ami szinte már túlmutat a korszakon, de még a jelenkoron is, mintegy az emberiség történelmének sorsszerűségére utalva. Utolsó jelenetként, az ajtóban útra készen áll Irma és Sipos úr, akik, mint az ítéletben felmentettek egy hosszú útra készülnek, a boldog folytatás reményével. Végezetül köszönet a rendezésért, a díszletért, Kiss Kata jelmezeiért, azokért az élményekért, amik egy színházlátogató embernek örömteljes pillanatokat okoznak és lenyűgözik. A díszbemutatót, a már gyakorlattá vált fogadás követte, ahol alkalom nyílt a darab kiállítóival: színigazgatóval, rendezővel, díszlettervezővel, jelmez tervezővel, és nem utolsó sorban a színészekkel való „randevúzásra”. Külön megköszönöm Egyed Zoltán díszlettervezőnek, a vele történt beszélgetés során adott értékes instrukcióit. Az est színvonaláról a Linamar Hungary Zrt. gondoskodott. Fotó: A-Team/Nyári Attila
Csomós Lajos alig jött haza Amerikából, már Ukrajnában játszik
Csomós Lajos a napokban a XIX. „Melpomena Tavrii” Nemzetközi Színházi Fesztiválon A fösvény című előadásban játssza Jakab szerepét, amelyben egyszerre kétféle figurát formál, a szakácsot és a kocsist, ami az előadás egyik legszínesebb figurájává teszi őt. Csomós Lajos már ötödik alkalommal szerepel ugyanezen a nemzetközi fesztiválon, Kijevben is játszott már. – Az a város gyönyörű, sok a látnivaló, egy hajón laktunk, ez külön fantasztikus volt. A khersoni út több, mint harminc óra vonattal, ez kimerítő, de különleges élmény más kultúrával találkozni. Egyetlen sajnálatos pontja a fesztiválnak, hogy nem hozzák össze a különböző nemzetiségű játszókat. Nézhetjük őket a színpadon, de civilben nem találkozunk. Pedig érdekes lehetne eszmét cserélni, a színházról beszélni a portugálokkal vagy éppen a franciákkal. Nemrég jöttek haza Amerikából, ahol tavaly még csak egy előadásra mentek ki, most meg New York, Los Angeles, New Jersey, Boston, Wasington, San Fransico, San Diego színházaiban játszottak. – Sajnos ezt a turnét is az állandó hajtás jellemezte. Csak az út, és az előadás megy, nem tudod elengedni magad. Napi két három óra alvással mentünk akkora távolságokat egyik helyről a másikra, mint kétszer Magyarország. Korábbi színházi turnéim alkalmával egyébként az előadásokat németül játszottuk, így most nem okoz nehézséget, hogy – megtisztelve a szervező országot – néhány mondatot ukránul kell elmondanom A fösvényben. Komlóssy Kata
Kígyózó sorok – megkezdődött az új bérletek váltása
Május 25-én kezdődött az új bérletek árusítása a Békéscsabai Jókai Színház jegyirodájában, tegnapig a tavalyi bérleteiket újíthatták meg a már meglévő bérletes nézők. Bár a jegyiroda egész nyáron várja a jegy- és bérletvásárlókat, rengetegen úgy döntöttek: nem várják meg, amíg a legjobb helyek elfogynak. A reggeli nyitást követően órákon keresztül hosszú sorok álltak a jegyirodában. Egy vidéki színháznak olyan repertoárral kell dolgoznia, ami kielégíti a nagyon különböző érdeklődésű, életkorú és nyitottságú, ráadásul nemcsak a városból, hanem az egész régióból érkező nézők elvárásait. A jövő évi műsorterv összeállításánál figyelembe vettük, hogy valamennyi korosztályt képviselő nézőnek a kedvére, ízlésére tegyünk. Az egészen kicsi gyerekektől a szép kort megélt felnőttekig mindenkinek kínálunk valamit. A részletes programot a színház honlapján vagy a plakátokról nézhetik meg az érdeklődők. Az elmúlt évad előadásait több mint nyolcvanezren látták és tizenháromezer ötszáz bérletessel büszkélkedhet a Jókai Színház. Színházunk jegyirodája hétköznapokon 8:30 és 17 óra között várja a színházbarátokat Békéscsabán, az Andrássy út 1-3. szám alatt, telefon: 66/519-550. Idei újdonságként új bérleteket weboldalunkon is lehet vásárolni, kezelési költség nélkül! Fotó: A-Team/Ignácz Bence
A fösvény a Dnyeper partján
Május 25-én mutatkozik be társulatunk a XIX. Melpomena Tavrii Nemzetközi Színházi Fesztiválon. Tíz ország harminc produkciója közül – Magyarországról egyedüli meghívottként – teátrumunk A fösvény című Moliére vígjátékkal száll versenybe. A címszereplő Jászai-díjas Bartus Gyulát kérdeztük a tapasztalatairól, hiszen ez már a harmadik útja a Dnyeper-parti fesztiválra. Értő és hálás közönséggel találkoztunk eddig, lelkesek és szenvedélyesek. Bár kivetítőn olvassák a fordítást, mégis érezhetően együtt lélegeznek a darabbal. És legyen az prózai előadás vagy musical, modern vagy klasszikus, felállva tapsolva köszönik meg a színészek játékát, ami nagyon felemelő érzés. Az egy napos vonat utat leszámítva, amin viszont ragyogóan lehet a szöveget ismételni, izgalommal várjuk a bemutatkozási lehetőséget.
Finálé fesztivál zárja a színházi évadot
Az évad végének közeledtével idén is kínál különleges előadásokat nézőinek a Szegedi Nemzeti Színház: május 22. és 28. között összesen hét – műfajilag nagyon változatos – előadással várják a színház szerelmeseit.Neil Simon legismertebb vígjátékát, a Mezítláb a parkbant Magyarországon is számos alkalommal színpadra állították. Szegeden a Békéscsabai Jókai Színház produkcióját, Tege Antal rendezését láthatja a közönség május 25-én.
Májusban Khersonban
Újra május és újra Kherson. Ezúttal a Fösvény társulatával utazik Kovács Edit színművésznő a rangos Melpomena Tavrii színházi fesztiválra. "Izgatott várakozással teltek a felújító próbák. – és persze felidéződik bennem a tavalyi turné: Hosszú az út Kherszonig. A határon minden nehézség nélkül gyorsan átjutottunk. Az állomásról kifutott a vonatunk, a kupé ablakából a Rákócziak fellegvára látszott a lemenő Napban, és a monoton zakatolás álomba ringatott. Másnap délután érkeztünk Khersonba, az ottani társulat nagyszerű vendéglátó, figyelmes, segítőkész. Feszülten próbáltuk A szűz és a szörnyeteg című Pozsgai Zsolt darabot a stúdiószínházban, hogy a kivetített ukrán szöveg szinkronban legyen a színpadi szövegmondással. Másnap előadás, nagy siker, a közönség ottani szokás szerint állva tapsolt. S ha már fesztiválon van a színész, szívesen látna más előadást is. A következő este a Kijevi Színművészeti Egyetem végzőseinek, Csehov novellákból összeállított előadásának tapsolhattunk, felállva. Fantasztikus volt, az ottani színjátszás Sztanyiszlavszkij és Meyerhold alapokra épül. Aztán újra az odesszai állomás, tömeg, várakozás. Lehuppan mellém egy szimpatikus, elegáns idős hölgy, fekete zsorzsett ruha, fehér horgolt csipkegallér és egy meghökkentő sárga lakktáska, gobelin betéttel. Mi tovább beszélgetünk, nevetgélünk, egyszer csak felém fordul a hölgy és megszólít. A tolmácsunk segítségével értjük meg egymást: elmondta, hogy ő is színésznő, de már 80 éves, és sokáig játszott Munkácson egy társulattal. A hangosbeszélő a Moszkvai gyors indulására figyelmeztetett, a hölgy fürgén felállt, búcsúzott. Istenem milyen csehovi ez a jelenet – gondoltam magamban amint a fehér csipkegallér eltűnt a Moszkva felé induló tömegben." És újra május és újra Kherson …
Legfrissebb képek
Még több képet talál előadásainkról a galériában
Legújabb videók
Adventi gyertyagyújtás - December 8. (Jókai Színház)
73 megtekintés 2024. december 8.
4 0
Adventi gyertyagyújtás - December 1. (Jókai Színház)
78 megtekintés 2024. december 1.
7 0
Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival - Jókai Színház
208 megtekintés 2024. november 22.
3 1
Pekár Gyula: Kastély kölcsönbe - Jókai Színház
275 megtekintés 2024. október 4.
8 0
Zalán Tibor: Idegenek és ismerősök - Jókai Színház
124 megtekintés 2024. szeptember 23.
1 0
Szabó Magda: Kígyómarás - Jókai Színház
255 megtekintés 2024. szeptember 19.
5 1