Garfieldtól a szurikátákig – Orcsik Rolanddal háborúról, zenéről, „levágásra ítélt barmokról” kollégánk, Kiss László beszélget május 22-én, 18 órától a Jókai Szalonban.

Két ember ismeri a legjobban a darabot, amiből a színház aktuális előadása készül: a rendező és az ügyelő. És ha az utóbbi nem ismeri jobban az előzőnél a drámát, akkor nem jó ügyelő" – nagyjából ilyen magasan érdemes keresni a lécet, ha arról van szó, mennyire fontos és felelősségteljes a színházi ügyelők munkája.Kadelka László fogalmazott így korábban, aki jelenleg a Békéscsabai Jókai Színház ügyelője. A Kállai-díjas Kadelka László ősz óta vezeti felkészülten, hatalmas tapasztalattal, sajátos humorral a Terefere a Művész Kávéházban beszélgetős esteket. Május 26-án, pénteken, 17 órától viszont, ahogy mondani szokás „akasztják a hóhért”, Kadelka Lászlóval Niedzielsky Katalin újságíró, színházi kritikus beszélget beláthatatlanul gazdag pályájáról. Tartsanak velünk akkor is! 

A nagyváradi Szigligeti Színház  egy jelentős klasszikus magyar színházi szerző, Csiky Gergely egyik darabját, a Buborékokat hozza el Békéscsabára május 23-án. Addig nyújtózkodj, míg a takaród ér! Mondani könnyű, megtartani nehéz. A valóság előbb vagy utóbb kibújik a látszat leple alól. A történet főhősei, Solmay Ignác és neje, Szidónia, megkérdőjelezhetetlenül szeretik gyermekeiket, kívánják boldogságukat. De milyen áron? Az asszony nagyvilági életvitelt fenntartva keresi fiai és eladósorban lévő lányai számára a fényes partit, gyáva ura pedig erőn felül igyekszik finanszírozni a pazar pompát és szőnyeg alá söpörni a problémákat. Az almák sem esnek messze a fájuktól: a család feltartóztathatatlanul sodródik a teljes összeomlás felé. Csiky Gergely vígjátéka valódi önzéstörténet, mely bizonyítja: a csillogás pénz nélkül elhalványul, a szeretet belátás nélkül csak ártani tud. A buborékok ma éppen úgy elpattannak, mint 130 évvel ezelőtt, pukkanásuk önfeledt kacagásként visszhangzik a nézőtérről. Pukk!     Szereplők                         SolmayIgnác………………………. ifj. Kovács Levente      Szidónia…………………………….. Molnár Júlia     Béla………………………………….. Balogh Attila Szerafin…………………………….. Tasnádi-Sáhy Noémi    Róbert………………………………. Sebestyén Hunor Gizella………………………………. Jerovszky Tímea Aranka………………………………. Nagy Tímea     Rábay Miklós……………………… Csatlós Lóránt Morosán Demeter………………… Kardos M.Róbert          Tamás………………………………. Hunyadi István Adolf…………………………………. Hajdu Géza     Özvegy Sereczkyné……………… Tóth Tünde      Chupor Aladár…………………….. Szotyori József Hámor………………………………. Szabó Eduárd Malvin……………………………….. Gajai Ágnes     Gombos…………………………….. Dobos Imre   Rendező……………………………. Novák Eszter Dramaturg………………………….. Kárpáti Péter m.v. Díszlet-és jelmeztervező……….. Florina Bellinda Vasilatos Rendező munkatársa……………. Tasnádi-Sáhy Péter  

Még május 24-ig van lehetőség a bérletmegújításra, május 25-től már új bérletek válthatóak a Jókai Színház 2017/2018-as évadára. Az alábbiakban a következő évad bemutatóinak részletes leírása olvasható. Legyen nálunk bérelt helye! Szeretettel várjuk a jegyirodánkban! FELNŐTT SZÍNHÁZI BEMUTATÓK Maurice Hennequin – Pierre Veber: TÖRVÉNYTELEN RANDEVÚ komédia Rendező: Robert Cogo-Fawcett Hosszú és mulatságos az útja a „jól megírt színjátékoknak” (piéce bien faite), melyek külön szeletét képezik a színdarabírásnak. Kezdődött talán Scribe-nél, folytatódott Feydeau-val, s talán még ma sincs vége ennek a fajta darabírásnak. Lényege a fordulatosság, a tévedések halmaza, bonyolódása-bogozódása, majd letisztulása-kibontakozása, lebukások és felbukások árán; és a humor, a mindent elöntő, gyomorfal-rengető humor. A jól megírt darabok funkcióját egy idő után ugyan átveszi az operett mint jól megírt zenés darab, ám tagadhatatlan előzményei ezek a kacagtató színpadi mulattatások voltak, melyeknek léte a színpadon ma is érvényes, választásuk minden színpadi évad biztos sikerét jelenti. Maurice Hennequin Pierre Veberrel összefogva 1912-ben írta, La présidente címmel a most Törvénytelen randevúként bemutatásra kerülő darabot. (A háromfelvonásos komédiát a Théâtre du Palais-Royalban mutatták be a megírás évének november 27. napján. Valamivel több mint fél évszázaddal Scribe halála után…) Mi indokolja tehát, hogy a megírás után mintegy száz év elteltével elővegyük ezt a komédiát? Nyilván az, hogy élő, hogy a benne megjelenő szereplőkben, szituációkban magunkra ismerünk. És mert nevetni legjobban magunkon tudunk, már, ha van elég bátorságunk hozzá. A történet természetesen véletleneken és félreértéseken alapszik. Cyprien Gaudet igazságügyminiszter egy fatális véletlen folytán váratlanul Tricointe úr házában kénytelen éjszakázni, aki történetesen a Gray kerületi bíróság elnöke. S akinél, egy újabb véletlen folytán, egy Gobette nevű kétes erkölcsű színésznő készül, szintén kénytelenségből, éjszakázni. Tegyük hozzá, újabb véletlen, tehetné ezt, hiszen a házigazda felesége, Aglaé, teniszlabda-fejsérüléstől franciául elfelejtő lányukkal Párizsba utazott, nem egyéb céllal, hogy ott az igazságügyminiszternél közbenjárjon a férje előléptetése ügyében. Mivel a miniszter azokban a napokban épp erkölcsi feddésben részesítette beosztottjait egy körlevélben, Tricointe úr kénytelen felvállalni a főnöke előtt, hogy a hálószobájából épp kilépő Gobette a felesége. Gobette, szakmájából adódóan, remekül játssza a feleség szerepét, ám, mivel a rémült házigazda semmiképpen nem akarja vele tölteni az éjszakát, és neki napi szükségletéhez tartozik az ágybéli tevékenység, Cyprien Gaudet minisztert nézi ki magának éjszakai hálótársnak, aki nem mutat az elképzeléssel szemben túlzottan nagy ellenállást. S ahogy azt már magyar színpadokon és filmeken is megszokhattuk: a miniszter félrelép. A lavina azonban majd csak Párizsban indul el, amikor megérkezik a minisztériumba Gobette, akit Aglaénak, a feleségnek hisznek, Aglaé, a feleség, akit réztárgyakat tisztító takarítónőnek, s hogy a zűrzavar teljes legyen, Tricointe úr is befut a lelkiismeretfurdalásával. Hogy ebből mi lesz, azt csak egy megrögzött poéngyilkos mondaná el most, itt tehát felfüggesztjük a történetmondást. Annyit elárulhatunk, nem csak a személyek cserélődnek össze-vissza, de még a ruhák is, melyek hol eltűnnek, hol előkerülnek, hol ezen vannak, hol azon – és a darab valójában csak most kezdődik el…   Pozsgai Zsolt: A SZELLEMÚRNŐ (Ábránfy Katalin) játék a történelemmel a Reformáció 500. évfordulójára Rendező: Seregi Zoltán Ősbemutató Békéscsaba külvárosában van egy utca: a Kastély utca. Mára már csak alig páran tudják, a környéken egyszer itt az Ábránfy család kastélya állt, és egy családon belüli küzdelem folytán porig égett. Állítólag azóta is a környéken kószál a „Szellemúrnő”, Ábránfy Katalin, és a lánya, Zsófia. Pedig ennek a történetnek már 470 éve. 1541-ben Ábránfy Katalin útra kel Wittenbergába, ahol a lánya, Zsófia a híres „Fekete kolostor”-ban tanul, mert hírét vette, hogy a lány veszélyben van. Luther idején járunk, a katolikus egyház visszaél hatalmával, a papság gátlástalan cselekedeteiről szól minden. Az asszony az utolsó pillanatban érkezik, hogy megmentse a lánya tisztességét, és elhozza onnan. Wittenbergában találkoznak Luther Mártonnal, akivel Ábránfy Katalin már régóta levelezik. Az európai erkölcsi állapotok, találkozása Lutherrel arra indíttatják, hogy hazatérve Békéscsabán és környékén megszervezze a reformáció első közösségeit, felépítse az első templomokat. Ebben társa a Wittenbergából velük menekült Angleu esperes, a Fekete Kolostor vezetője, aki szintén szembeszállt a pápai udvarral, és aki ellen elfogatóparancs van érvényben. Békéscsabán nekiállnak a munkának, de a családban nem mindenki nézi jó szemmel ezt az új szellemiséget. Ábránfy Imre, Katalin öccse, aki egyszerre a török és a német seregek kéme, megbízást kap arra, hogy az új tanok elterjedését akadályozza meg. De saját érdeke is ezt kívánja, úgy véli, a békéscsabai kastély családi tulajdonjoga csak őt illeti…. A dráma a XVI. század első felének, azon belül a békési reformációs tevékenységnek állít emléket, annak minden ellentmondásával, szépségével és küzdelmeivel együtt.   Szomor György – Szurdi Miklós – Valla Attila: DIÓTÖRŐ ÉS EGÉRKIRÁLY családi musical Rendező: Szomor György A darab Hoffmann meséje nyomán, de attól erősen eltávolodva született.  Karácsony éjjelén sok varázslat történhet, így hát az sem meglepő, hogy a játékok életre kelnek, s a fából faragott Diótörő vezérletével harcba indulnak az őket megtámadó gonosz Egérkirály és félelmetes egérserege ellen – akik már elveszítették az emberek szeretetét. Diótörő az elvarázsolt Mantonate hercegnő megmentésekor változott át diót törő fabábbá. Így került, Marika legnagyobb meglepetésére, játékként a karácsonyi ajándékok közé. Marika szeretete, hűsége és kitartása végül ismét valóságos emberré változtatja őt, megmutatva, hogy a szeretet a legfontosabb és legkülönösebb dolog a világon. Amiért minden eszközzel meg kell küzdenünk! De valóban minden eszközzel? A dagadt Egérkirály és gonosz anyja, valamint Pirella, a vad denevérlány szerint: igen! Meg is tesznek mindent a szeretetért, de nem mindig a leghelyesebb módját választják a küzdelemnek. Marika viszont egyszerűen csak szerelmes lesz Diótörőbe, ezáltal átváltoztatja és visszaváltoztatja, megmenti – és megmenekül általa. Pedig nem varázsló, csak egy kislány. Egy kislány, aki álmodik. Aki még mer álmodni! A Diótörő és Egérkirály című családi musical mesés-zenés varázslat mindenkinek, aki szereti a szép történeteket, szereti a csodákat, szeret és mer szeretni!   Alan Jay Lerner – Frederick Loewe: MY FAIR LADY musical Rendező: Radó Denise Mielőtt a világ egyik legnépszerűbb musicaljéről beszélnénk, egy pillanatra kalandozzunk vissza az időben. A My Fair Lady ugyanis G. B. Shaw Pygmalion című drámájának a zenés változata. Aki ismeri Shaw drámai világát, az tudja, hogy mi sem áll távolabb tőle, mint a szirupos történetek színpadra állítása. Esetünkben mitológiai kiindulópontja Pygmalion, a görög szobrász volt, aki beleszeret egy általa megformált nőalakba, és kérésére Aphrodité, a szerelem istennője életet lehel a szoborba. Ehhez már csak azt kell hozzátennünk, hogy összeálljon bennünk a kép, a történet megtalálható Ovidius Átváltozások című művében. Illetve még azt is, hogy Shaw a saját korában játszódó történetet farag a mitológiai alapanyagból. A Pygmalion, így az abból készült zenés darab, a My Fair Lady középpontjában is, az átváltozás áll tehát, mint a mitológia, esetünkben az emberi létezés, csodája. A történet egyszerű, és rendkívül szórakoztató mind darab, mind musical formájában. Lizát, a kis virágoslányt az eső behajtja egy eresz alá, ahol a véletlen – vagy a sors – éppen Higgins nyelvészprofesszor és Pickering ezredes mellé sodorja. A két férfi – régi, kipróbált barátok – nem feltétlenül gentlemanokhoz illően, fogadást köt Lizára, melynek lényege, hogy Higgins, a megrögzött agglegény pár hét alatt az erős tájszólással és rossz grammatikával beszélő, közönségesen viselkedő lányból tökéletes „nyelvi megjelenésű” hölgyet farag. Megszokott öltözékének elvesztése, illetve a nyelvi órák lelketlen szigora nem kevés megaláztatással jár a lány számára, amit azonban a zene és a Shaw-i szellemesség rendre fel tud oldani. (A darab szövegkönyve csak lényegtelen elemekben tér el a Shaw-i műtől.) Oldás lehet az is, hogy a nézőtér együtt szurkol a lánynak, akár Higgins ellenében is, hogy sikerüljön felnőnie a túlzottan is nagy feladathoz, hiszen ha győz, győzelme valójában a professzor fölötti győzelem, tudatában annak, hogy átváltozása nem kevés áldozattal és személyiségének a részbeni feladásával jár. És Liza győz, egy egész úri társaságot sikerül „megtévesztenie” azzal, hogy ő született úrinő, egy igazi lady. De a győzelemből Higgins nem kíván részt adni neki, saját magának kebelezi be a sikert. Liza megérti, hogy ő csak egy emberi kísérlet tárgya volt, ezért elhagyja a professzor házát. Ekkor azonban Higginsnek is szembe kell néznie egy átváltozással: a megrögzött agglegény a nyelvórák során beleszeretett Lizába – az „általa formált nőalakba”. Liza végül visszatér hozzá (a Shaw-i megoldástól itt tér el leginkább a darab, a drámaszerzőnél ugyanis anyjához menekül vissza a lány), és boldogan omlik az agglegény karjába, akibe a tanórák során ő is beleszeretett. Hogy minek köszönheti ez a darab példátlan sikerét? Talán, hogy a szövegkönyvet író Alan J. Lerner lényegében megtartja a fanyar Shaw-i színpad- és nyelvkezelést, így kerüli el, hogy cukrozottá váljék a történet. Ehhez a fanyarsághoz adja hozzá remek zenéit Frederick Loewe; a musicalben megszólaló dalok egytől egyig telitalálatok.   Marc Camoletti: LESZÁLLÁS PÁRIZSBAN vígjáték Rendező: Katkó Ferenc Sík Ferenc Kamaraszínház Marc Camoletti francia drámaíró Genfben született, és Franciaországban hunyt el 2003-ban. A Leszállás Párizsban című műve a Guinness Rekordok Könyvébe is bekerült, mint a világon a legtöbbet játszott francia dráma. A történetből Tony Curtis főszereplésével sikeres film készült. Bernard, a sármos riporter Párizsban él, és felhőtlen kapcsolatot ápol egy stewardesszel. És egy másikkal… És egy harmadikkal… Ezt csakis úgy sikerülhet véghez vinnie, hogy gondosan és precízen ügyel arra – a légi közlekedés menetrendjét szem előtt tartva –, hogy a háromból két hölgy mindig a felhők között legyen. Ebben segítségére van a szobalánya, Bertha. Vajon meddig lehet ezt az állapotot fenntartani lebukás nélkül? Addig, amíg nem kerülnek forgalomba a gyorsabb Boeingek, és ez nem változtatja meg a menetrendet. Így porszem kerül a gépezetbe, és a három hölgy egyszerre érkezik Párizsba. Hogy ez milyen bonyodalmakhoz vezet, kiderül a Sík Ferenc Kamaraszínházban.   Tamási Áron: ŐSVIGASZTALÁS színmű Rendező: Béres László Sík Ferenc Kamaraszínház Tamási Áron Ősvigasztalás című drámája majdnem ötven évvel a megírása után került a nagyközönség elé. Tamási maga is elveszettnek hitte az Amerikában írt „komor és darabos vázlat”-át, ahogy visszaemlékezéseiben nevezte. Egy kolozsvári drámapályázatra küldte haza 1924-ben, akkor, amikor az első világkatasztrófán átvergődött emberiség levegőért és segítségért kiált, megváltásért esedezik. A darab számomra az életbe vetett hitről, az újrakezdés lehetőségéről szól. A műben benne szunnyadozik a túlélés ígérete: a megmaradás záloga nem a kesergés, hanem az akarás, útja az összetartozás. Alaptémája: az ősi hagyományok elvetésével megszűnik az ember és természet harmonikus kapcsolata, helyét a káosz és az erkölcsi szennyezettség foglalja el. Tamási nem megelőzte a korát, hanem egyszerűen más, modernebb drámát írt, mint amilyenhez a húszas évek magyar irodalma, illetve színházi közönsége szokott, vagy amilyent elvárt. Az Ősvigasztalás – bár szerzői utasítás szerint „történik Székelyföldön a XIX. században. Sőt bé is vezeti ide a XX. századot” –­ cselekménye mégis időtlen. A darab az ősi pogány kultikus szertartások hangulatát idézi meg. A drámai szituációt Csorja Ambrus szokatlan végakarata teremti meg. Öccse kérésére ősi áldozatot celebrál, és a havasi tisztáson máglyán égeti el a holttestét, hamvát összeszedi egy fazékba, és abba saját vérét is belekeveri. Amikor erre fény derül, Csorja Ádám gyilkosság vádjával törvény elé kerül, s bár a tanúk vallomása alapján kiderül az ártatlansága, „a törvényes szokások és formák megszegéséért” tíz hónapi elzárásra ítélik. A börtön elől Gálfi Bence szökteti meg, de amikor rájönnek, hogy mindketten Kispál Julába szerelmesek, Gálfi lelövi Csorját. „Isten, Isten, igaz Isten!” – sikoltja a darab végén a meggyilkolt Csorja Ádámra rátaláló egyik szereplő. „Nem sírunk többet soha! Nekünk nem sírni kell, hanem megküzdeni a világgal!” – mondja a másik, majd rémülten összebújnak, és lassan táncolni kezdenek… A tánc, az átmeneti rítusok kellékeként a megbillent egyensúly helyreállítására, az értékvesztés, az értékek transzformációja utáni rend megteremtésére szolgál. Az ősvigasztalás a negatív állapotból kivezető megoldást, az ősi, tiszta erkölcsiséget szimbolizálja.   IFJÚSÁGI ÉS GYERMEKSZÍNHÁZI BEMUTATÓK Csokonai Vitéz Mihály: AZ ÖZVEGY KARNYÓNÉ ÉS A KÉT SZELEBURDIAK zenés bohózat Rendező: Merő Béla A legvidámabb darabját akkor írta Csokonai, amikor számára már minden elveszett; a teremtő jókedv győzelme ez a vaskos tündéri bohózat a szomorúságon, a reménytelenségen. Az 1800-as évek közepén élt egyik kritikusa szerint: a Karnyóné „olyan modern, minden színpadi esetlenségével együtt, hogy valójában közelebb áll hozzánk, mint bármi, amit a vígjátéki műfajban a következő száz év magyar irodalma létrehozni tudott.” S noha történeti szempontból a bécsi népszínművek világával rokonítható a Karnyóné dramaturgiája, a bohózatot inkább nevezhetnénk a magyar irodalom első groteszk alkotásának, de még inkább az első abszurd drámájának. Csokonai az énekes bohózatot tanítóskodása idején, 1799-ben Csurgón írta, és ott elő is adatta tanítványaival. A gazdag kanizsai kereskedő felesége, Karnyóné úgy hiszi, hogy özvegységre jutott, hiszen férjéről immár két éve nem kapott hírt. Szép házával, sok megtakarított aranyával igencsak kapós özvegy lesz, feltűnik hát két kérő: Tipptopp és Lipittlotty. Karnyóné szíve inkább az utóbbi felé húz, dacára tartozásainak és megbízhatatlan természetének. Tipptopp azonban furfangos csellel eltávolítja…

Az Enumeráció című antológiát mutatjuk be hétfőn a Sík Ferenc Kamaraszínházban, Békéscsabán. Az est vendégei: Nagy Koppány Zsolt író, az antológia szerkesztője, az Előretolt Helyőrség Íróakadémia költő- és íróhallgatói: Ágoston Szász Katalin, Karkó Ádám, Para Márton, Vöröskéry Dóra és Farkas Wellmann Éva költő, az est házigazdája.