A Kállai ’90 emlékévhez kapcsolódóan Keleti Éva fotóművész képeiből nyílt kiállítás a Békéscsabai Jókai Színház aulájában pénteken este, a Légy jó mindhalálig című musical Díszbemutatója előtt. A kiállítás február közepéig látogatható. A Tanú című klasszikusból is jól ismert, Békés megyei kötődésű Kállai Ferenc életpályáját és jelentős szerepeit bemutató kiállítást először tavaly Gyomaendrődön láthatta a közönség, a Jókai Színházban pedig február közepéig tekinthető meg. A Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színművész, rendező, főiskolai és egyetemi tanár magánéleti és színházi fotóiból a Kállai Ferenc Emlékév keretében indult vándorkiállítás.Kállai Ferenc 173 színházi, 96 mozifilmes és további megszámlálhatatlan tévés- és rádiós szerepet alakított pályája során.  Kállai Ferenc azok közé a színészek közé tartozott, akiknél soha sem éreztem a színész-fotográfus viszonyt. Természetes volt, ahogy ezek a képek megszülettek, nagyon könnyű és boldogságos volt vele dolgozni.” – fogalmazott korábban Keleti Éva fotóművész, a fotográfia nagyasszonya, a színház aranykorának megörökítője. A felvételek a Kállai-életpálya jelentős állomásait és magánéletének egyes pillanatait mutatják be. „Keleti Éva forradalmat hozott a színházi fényképezésbe, hiszen nem előre beállított pózban, hanem a pillanatot megérezve, előadás közben fotózott.” A tárlatot Kadelka László, Kállai-díjas ügyelő nyitotta meg. Keleti Éva Balázs Béla-díjas fotóművész, érdemes és kiváló művész, a magyar színházi fotózás iskolát teremtő személyisége, már 1960-tól a magyar színházfotózás meghatározó szereplője volt, képei a magyar színháztörténet közelmúltjának kiemelkedő művészeit és előadásait örökítette meg. 1954-1976 között riporterként dolgozott a Magyar Fotónál, majd jogutódjánál, az MTI-nél, 1976-1989 között az Új Tükör fotóriportere, képszerkesztője, főszerkesztő helyettese, majd a Színházi Élet képszerkesztője volt. 1991-1992 HT Press sajtóügynökség, a Gamma Képügynökség fotós főszerkesztője, majd 1993-tól a Ferenczy Europress vezető munkatársa, fotószerkesztőségének vezetője volt. 1976-ban sajtófotót tanított Indiában. Több alkalommal tagja volt az Interpress, valamint a Photo World Press Photo zsűrijének. Az Országos Színháztörténeti Múzeum Színházi Adattárában több mint háromezer felvételét őrzik. -szkv- Fotók: A-Team/Ignácz Bence

A Nádasdy Kálmán-díjas rendező, színművész és szövegíró volt a Művész Kávéház vendége a múlt pénteki Tereferén.  A méltán népszerű előadó ezekben a napokban a Békéscsabai Jókai Színházban, a Diótörő és Egérkirály című mesemusicalt rendezi. Többek között erről is beszélt a kávéház szép számmal összegyűlt vendégeinek. A következő alkalommal Gerner Csabától kérdezhetnek, aki az Egérkirály szerepét tölti be a fent említett előadásban és száz meg száz érzelmi szál köti Őt Békéscsabához. Jöjjenek el és kérdezzenek tőle akár a nemrég bemutatott A negyvenkettedik széken ülő nő című előadás kulisszatitkairól.Szeretettel várjuk Önöket jövő héten pénteken is 17 órától a Művész Kávéházban! Komlóssy Kata

A Kállai ’90 emlékévhez kapcsolódóan Keleti Éva fotóművész képeiből nyílik kiállítás szombaton a Békéscsabai Jókai Színházban – 57 színházi fotón Kállai Ferenc életpályája, jelentős szerepei. Seregi Zoltán színházigazgató csütörtökön az MTI-nek elmondta: Kállai Ferenc véleménye szerint az egyik legnagyobb 20. századi magyar színész, gyomai születésű lévén “Békés megye kincse” volt. Bár a “színészóriás” a békéscsabai teátrumban nem játszott, a Gyulai Várszínházban nyaranta többször fellépett. Ezért nem volt kérdés, hogy “lecsapjon” a lehetőségre, amelyet a budapesti Kállai Ferenc Alapítvány, a Gyomaendrődi Kállai Ferenc Népfőiskola, valamint a MASZK Országos Színházi Egyesület kínált, azaz hogy a Békéscsabai Jókai Színházban is bemutassák a Kállairól készült portrékat – mondta. Kállai Ferenc kutyájával. Fotó: Keleti Éva. Forrás: Pesti Magyar Színház Seregi Zoltán úgy fogalmazott: Kállai Ferenc nagysága abban rejlett, hogy többféle karaktert és stílust tudott nagyszerűen megformálni; filmen nagyon természetesen játszott, színpadon pedig képes volt hihetetlen erővel, emelkedettséggel és szubjektivitással alakítani a szerepeket. A direktor elárulta: személyesen is volt szerencséje ismerni Kállait, aki az eredeti Tüskevárban – amelyben ő alakította Tutajost – az apját játszotta. Az 57 színházi fotóból álló, Kállai Ferenc életpályáját, jelentős szerepeit és magánéletének egyes pillanatait bemutató kiállítás február közepéig tekinthető meg. A tárlatot Kadelka László, a tavaly Kállai-díjjal kitüntetett művész, a Nemzeti Színház egykori, a békéscsabai teátrum jelenlegi ügyelője nyitja meg. Keleti Éva Balázs Béla-díjas fotóművész, érdemes és kiváló művész, a magyar színházi fotózás iskolát teremtő személyisége, már 1960-tól a magyar színházfotózás meghatározó szereplője volt, képei a magyar színháztörténet közelmúltjának kiemelkedő művészeit és előadásait örökítette meg. Kállai Ferenc (1925-2010), a nemzet színésze, Kossuth-díjas, érdemes és kiváló művész a Békés megyei Gyomaendrődön született, tavaly októberben szülővárosából indult a Kállai ’90 emlékév és ott mutatták be először a róla készült Keleti Éva-képeket. Ezt követően a Pesti Magyar Színházban, a Vígszínházban, a Nemzeti Színházban és a Bajor Gizi Színészmúzeumban láthatta a közönség a kiállítást.

A Tündéri című előadásban, amely az Aradi Kamarszínház és a Békéscsabai Jókai Színház koprodukciójaként jött létre, Theo Herghelegiu román kortárs drámáját minimál-szürreális musicalként dolgozták fel az alkotók. Két öltönyös férfit látunk a térben, akik bennrekedtek valahol, nem tudni pontosan, hol és miként, mindenesetre nem találják az ajtó kulcsát, a kiutat. A helyzet abszurd: a szűk kifutóra szorult két férfi, várakozik valamire, és a helyzetben nem történik változás, becketti a szituáció. Egymást okolják a szorult helyzet miatt, idegességüket fokozza, hogy egyiküknek sürgősen vizelnie kell. Míg próbálnak kezdeni valamit a helyzetükkel, váratlanul és indokolatlanul egy piros kombinéba öltözött csinos nő bukkan fel közöttük. Ez a nő teli van ellentmondásokkal: halottnak hiszik, de meleg a teste; eszméletlen, de néha mégis felül, megszólal, énekel. Ennek ellenére úgy tűnik, sehogy sem lehet életre kelteni. Sőt, az egyik, álmodozásra hajlamos férfi (Harsányi Attila), aki közelebb kerül a nőhöz, azt is észreveszi, hogy bizony nincsen nemi szerve. Később a nő mégis szexre ajánlja fel magát, mert bevallása szerint neki ez a szakmája. Az álmodozó férfi bevallja a másiknak azt a gyerekkori vágyát, hogy találkozhasson egy tündérrel – szerinte ez a vágya most teljesült. A másik férfi (Tege Antal) racionális figura, de türelmesen hallgatja, ahogy kényszerű társa az álmait meséli, ami alatt varázslatos képek játszódnak le a képzeletünkben. Elhatározzák, hogy életre keltik a nőt, eleinte újraélesztéssel próbálkozva, aztán, talán tündér mivolta miatt, dallal. A kínlódás végén a nő és az álmodozó férfi egy beszélgetést folytatnak le, amiből kiderül, hogy ez a jó tündér talán nem is rendelkezik azokkal a képességekkel, amelyekkel a férfi felruházta őt; arra a kérésre, hogy teljesítse egy kívánságát, a nő a szexuális ajánlattal válaszol. A férfi viszont nem erre vágyik, és kérdéses, hogy tudja egyáltalán, mit szeretne kérni. Az előadásban főleg stilizált jeleket látni, valamint minimális díszletet és jelmezt. A tér maga egy háromágú kifutó, ezen mozognak a színészek. Mögötte két képernyőt láthatunk, amin a dalok fordítása fut. A háttérben egy fehér vászon, és mögötte, mint egy árnyjátékban két alak ül, ők szolgáltatják a zenét; fölöttük bohócok, babák lógnak, ami meseszerű hangulatot kölcsönöz az előadásnak. Ez a berendezés egyensúlyt alkot, esztétikus. A szűk térben nem vesznek el a színészek, ami növeli a kiszolgáltatottság és egymásrautaltság érzését. A három járás számomra utalt a három szereplőre, és a lehetséges utakra, amiken elindulhatnak. Lehetőségekre, amikkel mégsem élnek. A két zenész pedig azért foglalkoztatott igazán, mert többnyire árnyékként láttuk őket, de egyszer előbukkantak kifestett arccal, és így felmerült a kérdés, vajon közbelépnek-e, megoldják a két szereplő helyzetét. Az előadás fő szimbóluma az ajtó, ami természetesen meg se jelenik, csak beszélnek róla – lehetetlen rajta kilépni: nem lehet egyről a kettőre jutni. Ahogy a nőnek sincs nemi szerve, ő is gyakorlatilag behatolhatatlan. A szakmai beszélgetésen elmondta a rendező, hogy a szereplők ruháin a zseb is be van varrva, így a színészek nem tudják a kezüket zsebre rakni, még a kulcsot sem tudták volna hova eltenni. Ezekből a jelekből is következtethetünk egy beckettien mozdulatlan tengődésre, véget nem érő várakozásra. Az előadásban elhangzó, különböző nyelveken előadott dalok az alkotók saját szerzeményei. Viccesek, trágárok és mind a bennragadásról szólnak, továbbá jól tagolják az előadás egészét. A két árnyalak a háttérben zenél, a színészek énekelnek, és nem is akárhogyan. A végén az összes számot zanzásítva halljuk; olyan, mintha egy koncerten lennénk. A két színész nagyszerűen játszott, számos olyan alkalom volt, amikor elérzékenyültem. Főleg a tündérhez intézett monológ és az álom elmesélése hozta közel hozzám a Harsányi Attila által játszott karaktert. Számomra a Tündéri a kiszolgáltatottságról és a gyermekkori álmokba való menekülésről szól – szórakoztató, megragadó, felüdítő módon. Zétényi Karolina    

A Viva la Musical! immár ötödik alkalommal adja át az Arany Kotta Díjat, ezúttal a 2015/16-os évad legsikeresebb új fővárosi és vidéki musicalbemutatóinak, illetve a közönség és a szakmai zsűri által legjobbnak ítélt színésznek és színésznőnek! A Békéscsabai Jókai Színház négy jelölést is kapott:  A Vesztegzár a Grand Hotelben című előadásunk a legjobb  új vidéki musicalprodukció, Gubik Petra a legjobb musicalszínésznő, valamint  Tege Antal és Vadász Gábor a legjobb musicalszínész kategóriában nyerhet.  ►Tovább  

A Békéscsabai Jókai Színház, a Kállai Ferenc Alapítvány és a Kállai Ferenc Népfőiskola Alapítvány tisztelettel várja az érdeklődőket   KELETI ÉVA fotóművész KÁLLAI '90 című kiállításának megnyitójára, a Békéscsabai Jókai Színház aulájába, 2016. november 12-én (szombat) 18.30 órára. Köszöntőt mond: Seregi Zoltán, a Jókai Színház igazgatója és Dr. Szonda István, a Kállai Ferenc Népfőiskola Alapítvány elnöke. A kiállítást megnyitja: Kadelka László Kállai Ferenc-díjas.