A Mindentudás Színházi Egyetemének november 7-ei estjén a mezőségi táncok és a térhasználat kapcsolatába adott betekintést a közönségnek dr. Varga Sándor egyetemi adjunktus. A hagyományos közösségi rendezvények, alkalmak, táncházak szereplőit képeken és zenés felvételeken bemutatva tárta elénk a néptánc és a modern műfajok jellemzőit, társadalmi összefüggéseit. Az előadás tárgya nem a színházból ismert művészeti ág volt, hanem annak eredeti, autentikus gyökerei, valamint a térhasználat kommunikációs rendszere. (Niedzielsky Katalin írása) A korábbi idők táncainak rögzítésére csak néhány évtizede nyílt lehetőségünk, ami jelentősen megkönnyíti tánckincsünk megőrzését és átadását a következő nemzedék részére – szögezte le bevezetőjében Kovács Edit színművész, esztéta, a sorozat házigazdája. Példaként említette, hogy a honfoglalás kori táncokat örökre elfelejtettük, hiszen nemcsak évszázadok választanak el bennünket azoktól az időktől, hanem az a tény is, hogy a kereszténység felvételével teljesen megváltoztak rituális szokásaink is. –   A kultúránknak azonban van egy csodálatos képessége: minden történésnek a lenyomatát megőrzi. Csak tudnunk kell értelmezni ezeket a jeleket, és akkor kinyílik egy ajtó, amely mögött egy izgalmas világ tárul fel előttünk. Ma este ezeknek a jeleknek a nyomába eredünk vendégünk segítségével – mondta Kovács Edit. Dr. Varga Sándor néprajzkutató, etnológus, a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Néprajz és Kulturális Antropológia Tanszékének oktatója először tartott Békéscsabán előadást. Az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetének munkatársa 1994-ben a Pannon Agrártudományi Egyetem Mezőgazdasági Karán marketing asszisztens diplomát szerzett. 2004-ben a Pécsi Tudományegyetem Néprajz Tanszékén etnográfusként védte meg második diplomáját. Egyetemi évei alatt a Kolozsvári Babeş-Bólyai Egyetem Néprajz Tanszékének vendéghallgatója volt. 2012-ben PhD-fokozatot szerzett az ELTE BTK Európai Etnológia Doktori Iskolában. Főbb kutatási területe a táncantropológia, táncfolklorisztika, valamint társadalom és néprajz kapcsolata a Kárpát-medence falvaiban. Maga is néptáncos lévén Varga Sándor 1994-ben elutazott az erdélyi mezőségi falvakba, hogy személyesen láthassa, milyen formában élnek a táncos hagyományok. Ott döbbent rá, mennyire másképpen járják a csárdást rendezvényeken, döngölt földön, utcán, tömegben, mint az itthoni együttesek sima padlón, hazai körülmények között, ahol ő szocializálódott. Azt vizsgálta húsz éven át, milyen sajátos térhasználat jellemzi a mezőségi táncosokat, és a tradicionális környezetben a térhasználat hogyan befolyásolja, változtatja meg a tánc módját, stílusát. A két nagy francia gondolkodó, Michel Foucault történész, filozófus és Pierre Bourdieu szociológus, antropológus szerint a 20-21. század a térbeli fordulatok korszaka; ami azt jelenti, hogy az egyidejűség, mellérendeltség, közel, távol, jobbra, balra szétszóródás korát éljük. Ebben a világban a társadalmi folyamatok jelentős térbeli változásokat hoznak. –   Tudósok sora mutatott rá, hogy a tér nem egyszerűen csak egy üres hely, fogalom, ahol tárgyak vannak, a tér társadalmi események helyszínévé válik, hatást gyakorol az eseményekre. Ugyanakkor nem homogén, különböző részekre oszlik, amelyek más és más minőségűek, különböző jelentőséggel bírnak – magyarázta Varga Sándor. Példaként említette az elhúzódó kolozsvári ásatásokat vagy azt, hogy egy demonstráció szervezéséhez nyilvánvalóan nagy tér kell. A tánc, a közösség térhasználata speciális kommunikációként működik – közölte Varga Sándor. A nonverbális kommunikáció jelentőségét hangsúlyozta, amikor kijelentette: fontos információkhoz juthatunk a szavak mellett a mozgásból, a viselkedésből is. A testbeszéd gyakran mást közöl, mint a szó, a kommunikáció több szinten zajlik, és ebből csak a szóbeli a tudatos. Mint hallhattuk: a térközszabályozás – idegen szóval proxemika -, a kommunikáció térbeli hatásainak kifejezése nem minden kultúrában egyforma, és a térérzékelés szervei sem azonos mértékben fejlettek a különböző népeknél. A tér lehet kötött szerkezetű, ilyen például egy város, részben kötött egy pályaudvar és kötetlen a személyek közötti tér. Az ember körüli tér (buborék) az intimtől a személyesen, a társadalmin át a nyilvánosig terjedhet. –   Erdélyben a Mezőség vegyes lakosságú, zárt vidék. Húsz év alatt 50 településen végeztem terepmunkát. Azt tapasztaltam, hogy a falvakban mást jelent a tánc, az intim szféra, mint a városokban. A táncház is részben kötött szerkezetű tér, ami a hétvégi táncok helyszíneként működött 1968-ig. Aki ezeken a helyeken nem táncolt, az volt a bámuló, vagy a fogas, mivel neki adták a táncolók a levetett ruhát. Aki a banda előtt táncolt, egyéni tudását mutatta meg. A zenészek előtt az táncolhatott, aki jól táncolt, vagy aki meg tudta fizetni. A mulatságba csak legények mehettek, lányok csak akkor, ha rokonok vitték őket. A viselkedési szabályok nagyon szigorúak voltak, még az 1980-as évek báljain is történt halálos verekedés amiatt, hogy valaki megszegte az előírásokat. Ha a lány idegen fiúval táncolt, haza kellett vinnie „háltatni”. A térhasználatban markánsan elkülönültek a nemi szerepek. A falvak később elveszítették közösségi jellegüket, a közösségi táncok pedig kimentek a divatból. Jöttek a modern táncok, a 1920-as években a charleston, és ezek bekerültek a paraszti táncba, a legényesbe – magyarázta az előadó. 1993-tól megfigyelhető volt, hogy a legényes presztízse degradálódott. A közösségi táncok addig voltak meghatározók, amíg megőrizték a helyi sajátosságokat, a jellegzetes térhasználatot, az elkülönülő nemi szerepeket. A táncban vannak nagy és kis térigényű motívumok, nagy például a forgatás, a kontaktus nélküli tánc, kis térigényű az érintés. A legfontosabb tér mindig a zenekar előtti, a legjobb tánc mindig ott volt. S a jó táncosoknak vastag húron zenéltek. A táncosok sorban álltak, hogy oda kerülhessenek, és a zenészek több száz ember nótáját tudták, azt húzták, aki következett. Ha férfi szólózott, a nőnek nem illett megállni, mert az lustaságnak számított, partnere elé kellett beforognia, hogy vele tessék foglalkozni – tudtuk meg a vetítés kommentálásából. A térhasználat befolyásolja a táncot, annak stílusát, az alkalmazott motívumokat. Idővel a városi elemek falusiassá váltak, de a mezőségi tánc ma is népszerű, divatos, nincs nélküle verseny, különböző környezetben különböző módon veszik elő. A táncházban a bemutató, versengő funkció érvényesül, a gesztusok szerepe megnő. A csárdás, a szökős, a sűrű bemutatására láttunk példákat. A tradicionális környezetben a körforgás, a férfi egyéniségének reprezentálása volt fontos – hallhattuk, vagyis a tánc kommunikációs rendszerén túl a nemi szerepek érvényesülését is láthattuk a példákon. A Mindentudás Színházi Egyetemének következő előadását december 5-én 18 órától Veress Erzsébet pszichológus tartja Átjáró két világ között címmel az alkotás pszichológiai hátteréről.                              Niedzielsky Katalin

A Nádasdy Kálmán-díjas színművész, rendező és zeneszerző lesz a vendégünk a következő Tereferén, november 11-én, 17 órakor a Művész Kávéházban. Szomor Gyurci – ahogyan színházi berkekben hívják -, pályáját 1995-ben, a Vörösmarty Színház első önálló társulatának alapító tagjaként kezdte, ám a színpad korábban sem volt ismeretlen számára: 11 évesen már saját zenekara volt. 19 évesen az ország az Angyalbőrben című filmsorozat egyik zeneszerzőjeként és a Mohó Sapiens frontembereként ismerhette meg. Első musicalsikereit a Grease és – a több, mint háromszáz előadást megért – Hair főszerepeiben aratta. A zeneszerzést és szövegírást színművészként sem hagyta abba, ma már tucatnyi musical zenéje vagy szövege, néha mindkettő, köthető a nevéhez. Jelenleg nálunk a Diótörő és Egérkirály című mesemusicalt rendezi immár második alkalommal.Jöjjenek el és kérdezzenek tőle kulisszatitkokról, magánéletről, világnézetről. Szeretettel várjuk Önöket!   Komlóssy Kata

Pénteken kora este Jancsik Ferenc színművésszel tereferélt  Kadelka László, a budapesti Nemzeti Színház egykori főügyelője a Művész Kávéházban. A közel múltban „Békés Megyéért” kitüntetést kapott színművész varázslatos személyiséggel rendelkezik. Bár nyilatkozni kifejezetten nem szeret, de ez a közvetlen hangulatú beszélgetős program éppen erre jó, mert az a művész, aki nem szeret magáról beszélni, beszélgetni nagyon is szeret. Az ő életébe és világába is beleláthatunk és mindent megtudhatunk róla, amit egy nyilatkozatban sosem mondana el magáról. Ez történt Jancsik Ferenc esetében is. A szíve a színház felé vezette, pedig minden esetben „hülyeségnek” tűnt a választás, ami elé a sors állította. Békéscsabára egy beteljesíthetetlen szerelem űzte, és itt végül megtalálta azt a helyet, ami számára élhető és szerethető. Annak ellenére, hogy az igazgatókkal nem mindig jött ki jól. Vehemens és aranyszívű ember a mi Jancsikunk, és mi így szeretjük, de nagyon! A jövő héten, október 11-én a Nádasdi Kálmán-díjas Szomor György lesz a vendégünk. Tartsanak velünk akkor is!   Komlóssy Kata

2016-ban a Szatmárnémeti Harag György Társulat szervezésében kerül sor a 8. Interetnikai Színházi Fesztiválra november 4. és 13. között. Az esemény tíz napja alatt hat helyszínen 21 színtársulat 25 előadást fog bemutatni. Gyakorlatilag öt kultúra találkozásának lesz a színhelye a szatmári megyeközpont. Az Aradi Kamaraszínház, a Békéscsabai Jókai Színház és a szegedi MASZK Egyesület a Tündéri című minimál-szürreál musicallel mutatkozik be november 7-én. 2010-ben az Aradi Kamaraszínház szervezte a fesztivált. A kétévente megrendezett vándorfesztivál – amelynek legutóbb a Csíki Játékszín volt a házigazdája – a romániai kisebbségi színházak, társulatok seregszemléje. A fesztiválon tehát az erdélyi magyar teátrumok mellett jelen lesz a nagyszebeni német társulat, a bukaresti Giuvlipen Színház, valamint a Bukaresti Állami Zsidó Színház egy-egy előadással. Theo Heghelegiu Tündéri című román kortárs drámájának alapszituációja két férfi evilág és túlvilág közti egyensúlyozása, a bezártság, egymásra utaltság, kiúttalanság útvesztőjében, amely egy álomvilágba menekülés lehetőségét kínálja, a nyitott szemmel álmodást, mint a valóság egyik túlélési esélyét. Ahol ők vannak, ott nincs senki más. Így tudják ők. Egyikük mégis talál egy nőt. Ráadásul nem akármilyen nőt, mert ez a nő egyszerűen nem kerülhetett oda. Az produkció szereplői: Harsányi Attila, Tege Antal és Éder Enikő, zenéjét Éder Enikő és Borsos Pál szerezte.