Minden egér szereti a sajtot és fél a macskától – ezt eddig is tudtuk. De milyen új információval gazdagította a gyerekeket Urbán Gyula Egerek című zenés mesejátéka? Mennyire képes megszólítani, elgondolkodtatni az okostelefonos nemzedéket Tóth Géza rendezése a Békéscsabai Jókai Színházban? (Niedzielsky Katalin kritikája) Sajtosrúd és tea várta a gyerekeket az előcsarnokban október 20-án délután, a barátságtalan, esős időben jól jött a megvendégelés. Aki időben érkezett, a tanulók alkotásaiból rendezett egérkiállítást is megtekinthette, vagy interaktív játékban sajtot gyűjthetett. A nézőteret kisiskolások töltötték meg, a Lencsési lakótelepről például négy első osztály érkezett. Mellettem Melinda és Jázmin, óvodásként jártak már színházban, de az iskolából most jöttek az első bemutatóra. Izgatottan figyelik a színpadot, hogy kezdődjön már el a játék, de Zakariás és Jozefina a nézőtér felől közelít. A mesélő normális kabátban, kalapban, ahogyan az utcán járnak a férfiak, de társa egy igen különös, nehezen meghatározható élőlény: valami bohócnak sminkelt madárféle, tolluszályán színes léggömbök… De óvatosan, csak semmi előítélet! Lássuk az eseményeket! A kettős egyfajta keretet ad a történetnek azzal, hogy Jozefina kérleli Zakariást, meséljen a gyerekeknek, aki viszont vonakodik, hogy a mai apróságokat nem érdekli a mese, csak a számítógépes kütyük. Ezzel el is éri célját, bevonja a gyerekeket a játékba, akik kiabálnak: dehogynem, szeretik, kérik a mesét! S Zakariás belevág. Felmegy a függöny, és a színpad kész varázslat. Zárás a sajtüzemben, a háttérben az emberek távoznak, és elől az egerek érkeznek. Felnagyított tárgyak, óriás sajt, hatalmas bögre, minden egérperspektívából, ahogyan az apró állatkák érzékelik a világunkat. Kellemes zene szól, a csillagos dal, a magasban légtornász, hálóban tekereg, rózsaszínű egérgyerekek özönlenek a színpadra, általános iskolások, tornászok. A sajtüzem, amikor bezár, a szürke egerek birodalma: Lidi mama és Márton papa párbeszédei az emberek, felnőttek, szülők jellemző vitáit idézik. A macskát rettegéssel emlegetik, de az még sosem jött le a padlásról, ez itt igazán a nyugalom, a béke szigete. Volt, amíg meg nem jelennek a fehér egerek! Míg Márton és családja egészen hétköznapi, egyszerű ruhát hord, az előkelő idegenek mesébe illő, barokkos díszben pompáznak, feltűnően jelzik, hogy ők mennyire mások, milyen nagyon különböznek az itt lakóktól.   Hiába a különbözőség, a szülők előítélete, ellenállása, a két fiatal, Soma és Fruzsi első látásra egymásba szeret. Szép a kettősük, a Nyújtsd a kezed! kezdetű dal, amelyben elárulják, még a sajtról is készek lemondani, ami az egereknél ugyebár nagy szó, de egymásról nem tudnak, nem akarnak. Jozefina és Zakariás ekkor jelenti be a szünetet. Az első felvonásból tehát kiderül, hogy két ellenséges család gyermeke szerelemre lobban, akárcsak Shakespeare-nél Romeo és Júlia. Pedig a szürke családnak már a fiatalok okozta bonyodalom nélkül is van elég baja: az egyeduralom megtörése, a birtokvesztés, osztozni kell a finom falatokon.  Szünet után Melinda azt kérdezi: Mikor jön már a macska? Vagy nem is fogjuk látni? S milyen igaza van! A szereposztással vigasztalom, még várni kell. A második felvonásban elsőként Fruzsi merészkedik fel a padlásra. (Újabb remek színpadkép: sejtelmes, titokzatos.) Kérésére a Nagy Macskamágus szürkére varázsolja. Nem sokkal később azonban megjelenik Soma is, aki viszont kifehérítteti magát. Most mi lesz?! Felnőtt fejjel a veronai szerelmesek tragédiájára gondolok. A megváltoztatott egerek újra találkoznak, s úgy tűnik, így már nem is kellenek egymásnak. Szerencsére van visszaút, kiállnak egymás mellett, a szülők, főleg az anyák viszont nem egyeznek bele a frigybe. Végül előbb az apák, majd párjaik is tudomásul veszik a bátor ifjak érzéseit, döntését. S persze nincsen jó állatmese happy end és tanulság nélkül. A leckét azonban nem a mágustól, hanem Pascaltól, a varázsegértől kapjuk, s csak a darab végén: Nem azt kell keresni, amiben különbözünk egymástól, hanem azt, ami azonos, ami összeköt bennünket. Az előadásban először a papák hajlandók megváltoztatni nézetüket, elfogadni a másik egeret, utána az anyák is. A fiatalok érik el szerelmükkel, bátorságukkal, kitartásukkal, hogy szüleik jobb emberek, azaz egerek legyenek.   Tóth Géza rendező a történetet a két egymással szembenálló család alapján Romeo és Júliáéhoz hasonlította. A mesében persze nem halnak meg a szerelmesek, sőt, ők tanítják meg szüleiket a másság elfogadására. A világirodalom egyik legszebb szerelmi történetéről a legkisebbek még nem sokat tudnak, inkább királykisasszonyok és szegény leányok boldogulásáról van elképzelésük. A gyerekeket a színházban a történések, a vicces párbeszédek, a díszlet, a zene és az akrobatika kápráztatta el, talán túlságosan is, mert (a kezdeti reakciókat leszámítva) egy-egy szép számnál már tapsolni is alig mertek. Fruzsi és Soma Gábor Anita és Ragány Misa szerepformálásának köszönhetően két kedves, szeretetre méltó figura. Márton papa szerepét Szabó Lajos sok humorral, kedvességgel tölti meg, az egyszerre gondoskodó és torzsalkodó Lidi mama Fehér Tímea határozott alakítása. Albin papát Nagy Róbert, Szeréna mamát Tatár Bianka hozza ügyesen. Az igazságtevő, nevelő Pascal varázsegér fontos figura, Harcsa Boglárka jó teljesítménye. Kár, hogy a tételeinél a gyerekek figyelme már igencsak alább hagy. Kevés szerep jut a Nagy Macskamágusnak, pedig Vadász Gábor játékának, énekének örülnénk. Zakariás, a mesélő szerepében Presits Tamás, Jozefinaként Csonka Dóra színészhallgató olyan, mint két műsorvezető: fontos, felelősségteljes közvetítő a színpad és a közönség között. Fecsó Andrea díszletei a méretekkel játszanak, az egérperspektívából nézett, felnagyított tárgyak hatásosak. A karaktereket jellemző, az ellentétekre építő színes jelmezeket Papp Janó tervezte, a vidám, mozgalmas koreográfiát Kun Attila. Veér Bertalan ismert dallamokból és lírai számokból válogatta össze a darabhoz jól illeszkedő zenét. Niedzielsky Katalin