Orient – kellék
ORIENT zenés színház két részben Zene: Szitha Miklós Grünvald László Unger Balázs Népművészet Ifjú Mestere-díjas Dalszöveg: Zalán Tibor Babérkoszorú-díjas Szomor György Nádasdy-díjas Unger Balázs Unger Dóra Forgatókönyv: Fekete Péter Szereplők: Talamba Ütőegyüttes Cimbaliband Fricska Táncegyüttes Nő: Gubik Petra / Gábor Anita Férfi: Szomor György / Vasvári Csaba A Békéscsabai Jókai Színház táncosai (Farkas Boglárka, Litauszki Enikő, Török Tünde) Ügyelő: Halász Péter Díszlet/látványterv: Fekete Péter Szcenikus: Egyed Zoltán Hang: Szalacsi Attila Fény: Haász Miklós Jelmeztervező: Papp Janó Videóanimáció, videógrafika: Vámos Zoltán, Szlávik Ágnes, Nagy Attila, Fekete Péter Koreográfus: Moussa Ahmed, Darida Ildikó Zenei vezető: Szitha Miklós Rendező munkatársa: Koleszár Bazil Péter Rendezőasszisztens: Gábor Anita Társproducer: Kovács Balázs Rendező: Fekete Péter Jászai-díjas Az előadás a Művészetek Háza Gödöllő és a Békéscsabai Jókai Színház közös produkciója.
Arany balladákat vittek színre Békés megyei középiskolások az idei Ádámok és Évák ünnepén április 20-án, a Jókai Színház nagyszínpadán. Az idén 13 csoport lépett a színpadra, és előadásukban láthatók voltak egyebek mellett a Szőke Panni, a Tetemrehívás, az Ágnes asszony, a Pázmán lovag, a Szondi két apródja, A walesi bárdok, és az Árva fiú című balladák. A szolnoki Szigligeti Színházból indult kezdeményezéshez négy éve csatlakozott a Békéscsabai Jókai Színház. Így idén már negyedik alkalommal ünnepeltük az Ádámokat és Évákat. 2012-ben Madách Imre drámáját, Az ember tragédiáját, míg 2013-ban Biblia történeteket, tavaly pedig magyar regéket és mondákat mutattak be a diákok. Az egyes csapatok pedagógusaik mellett színészek és rendezők segítségével ősz óta készültek a hétfői premierre. Békés megye 13 oktatási intézményéből közel kétszáz középiskolás diák csatlakozott a programhoz. A produkcióban a Békés Városi Színjátszó Csoport, a Békés Megyei Hunyadi János Közoktatási Intézmény (Mezőkovácsháza), a békési Szegedi Kis István Református Gimnázium, a Belvárosi Általános Iskola és Gimnázium, a Széchenyi István Két Tanítási Nyelvű Közgazdasági Szakközépiskola és annak Kollégiuma, a BÉKSZI Zwack József Kereskedelmi És Vendéglátóipari Tagiskolája, a Szeberényi Gusztáv Adolf Evangélikus Gimnázium, a Kemény Gábor Logisztikai és Közlekedési Szakközépiskola, a szarvasi Vajda Péter Evangélikus Gimnázium, a Szlovák Gimnázium, a Bartók Béla Művészeti Szakközépiskola, valamint az Andrássy Gyula Gimnázium vett részt. A diákok szabadon választhatták meg, hogy milyen stílusban és felfogásban dolgozzák fel az általuk kiválasztott Arany-balladát. Az izgalmas, értékteremtő előadás zajos sikert aratott: igazán különleges esemény volt, hiszen minden csapat más ízlés szerint, más koncepció mentén dolgozta fel a balladáját. Az előadás után a társadalmi zsűri tagjai különböző díjakkal jutalmazták a csoportokat és a szereplőket. Munkában a zsűri A zsűri tagjai voltak Túriné Kovács Márta, a békéscsabai polgármesteri hivatal oktatási és közművelődési osztályvezetője, Banner Zoltán költő, a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével kitüntetett előadóművész, művészettörténész, Zalán Tibor Babérkoszorú- és József Attila-díjas író, költő, a Jókai Színház dramaturgja, Kovács Edit Domján Edit- és Gálfy Gyűrű-díjas színész-esztéta, valamint Kerekes Judit koreográfus, táncpedagógus. Egyéni díjak: A legjobb táncos szereplő: Gyulai Fanni, Vajda Péter Evangélikus Gimnázium, Szarvas A legszebben éneklő szereplő: Halász Réka, Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium, Mezőberény A legszebben beszélő szereplő:Károly Bettina, Vajda Péter Evangélikus Gimnázium, Szarvas A legjobb férfi mellékszereplő: Berki Benjámin Andrássy Gyula Gimnázium, Békéscsaba A legjobb női mellékszereplő: Endrész Alíz, Belvárosi Általános Iskola és Gimnázium, Békéscsaba A legjobb férfi főszereplő: Slajchó Ágota – a vén Márkus szerepében, Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium, Mezőberény A legjobb női főszereplő: Marik Zsuzsanna, Vajda Péter Evangélikus Gimnázium, Szarvas Ágnes asszony –a legjobb előadás díját érdemelte ki Közösségi díjak: A legjobb dramaturgia: Vajda Péter Evangélikus Gimnázium, Szarvas – Zách Klára A legjobb koreográfia: Andrássy Gyula Gimnázium – Éjféli párbaj A legjobb rendezés: Kemény Gábor Logisztikai és Közlekedési Szakközépiskola – Mátyásanyja A leglátványosabb előadás: Belvárosi Általános Iskola és Gimnázium – Pázmán lovag A legjobb táncos előadás: KOLLÉGIUM Széchenyi István Közgazdasági Szakközépiskola – Tetemrehívás A legjobb zenés előadás: Békés megyei Hunyadi János Közoktatási Intézmény. Mezőkovácsháza A legjobb előadás: Bartók Béla Művészeti Szakközépiskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény – Ágnes asszony A produkcióban résztvevő összes szereplő egy Ádámok és Évák Ünnepe feliratos pólót kapott, ami egy különleges tulajdonsággal bír: viselőjének az egész osztálya 50%-os kedvezményt kap a színházi bérlete árából a jövő évadban, illetve részt vehet, a „Hozd el aput színházba!” akcióban, vagyis ha valamelyik szülőjét elhívja teátrumunkba,akkor csak egy jegyet kell kifizetnie egy évadon keresztül. Az emléklapok, oklevelek és díjak átadása után, a több, mint kétszáz diák önfeledt ünneplésbe kezdett a Jókai Színház nagyszínpadán.
Szabó T. Anna találkozott az Ibsen Stúdiószínházban kisiskolás olvasóival április 20-án délben. A Petőfi-, Déry- és József Attila-díjas költő elhozta eddig megjelent, gyerekeknek szóló köteteit – és olvasott belőlük, mesélt irodalomról, költészetről, műfordításról.A beszélgetést Farkas Wellmann Éva költő, a Bárkaonline szerkesztője vezette. A Békéscsabai Belvárosi Általános Iskola és Gimnázium kisdiákjai nagy érdeklődéssel, vidáman tartottak a szerzővel az irodalom varázslatos útjain.
Bárka | A Békéscsabai Jókai Színház és a Körös Irodalmi Társaságszeretettel meghívja Önt és kedves ismerőseit 2015. április 20. (hétfő) 18.00 órára,a Jókai Szalonba,a Kortárs magyar írók sorozat következő rendezvényére. ►Tovább
szarvasihet | Jól ismert tény, hogy Magyarország évtizedekkel leelőzte a nagyvilágot 1964-ben, amikor József Attila születésnapja tiszteletére hagyománnyá tette a Költészet Napja megünneplését. Szerencsére országosan, de még a határokon átlépve is tömegek maradtak az élőszó varázsánál. Így történt ez Békéscsabán is a Jókai Színházban. ► Tovább
BEOL | A héten is műsorra tűzi a Békéscsabai Jókai Színház az Egerek és emberek című darabot. Az egyik főszereplőt, George-ot alakító Csomós Lajos azt mondta: mindig az adott szerep igazságát keresi. ► Tovább
Hétfőn volt az ősbemutatója a Békéscsabai Jókai Színház új, Karkithemia című monodrámájának. A darab ősbemutatóját az MTI vezérigazgatója is megtisztelte jelenlétével. Gazsó L. Ferenc elmondta, különleges élménnyel gazdagodott a monodrámának köszönhetőn. Véleménye szerint ennél többet másfél óra alatt színházban, nem lehet kapni. A Karkithemia című darabban a rákkal folytatott évtizedes küzdelmét mondja el a Jászai-díjas Kara Tünde. A monodrámát Zelei Miklós és Pethő Sándor írta. Az alkotófolyamat során a téma nehézsége mellett azzal is meg kellett küzdenie a szerzőknek, hogy úgy lépjenek közel a témához, hogy eközben megtalálják a kellő távolságot is. A dráma Karkhitemiának, a rák istennőjének, valamint Thália papnőjének, azaz Kara Tündének a küzdelmét mutatja be. Tege Antal, a darab rendezője, ötletének köszönhetően a darabban egy kar is segíti a főszereplőt, valamint a közönséget abban, hogy megértse az előző vagy a következő jelenetet. A darab hihetetlen érzéseket, gondolatokat, s elcsendesedést vált ki a nézőből. Gazsó L. Ferenc az MTI vezérigazgatója az ősbemutatón látta a monodrámát. „Én a szerző párosnak külön drukkoltam, hogy mindaz, amit ők megírtak, és én kéziratban olvastam, az átjöjjön a színpadon, mert más az írott mű, és más, amikor ez életre kel. Na, most ahogy Tege Antal ezt színpadra állította, Kara Tünde és a kar eljátszotta, hát az egészen különleges, és megrendítő élmény. Csak azt tudom mondani, hogy köszönöm szépen, és megint egy csipettel többek lettünk, akik itt lehettünk ma, és azt hiszem, hogy ennél többet másfél óra alatt színházban nem lehet kapni. Ezt itt a Jókai Színházban Békéscsabán megkaptuk. Azt szoktam mondani mindig, hogy itt Békéscsabán, a Jókai Színház értékké vált. A Békéscsabai Jókai Színház olyan mértékben kinőtte magát, hogy ma már egy számottevő alkotóhely, ott van a színházi palettán, s meg tudja mutatni magát Budapesten is, a Kárpát-medencében is. Jól menedzseli az igazgató úr és a vezetőség a színházat, az előadások kiválóak."
Megrendítő, felkavaró előadás katarzissal. A legsúlyosabb kérdésre világít rá, amivel az ember valaha szembesülhet: élet vagy halál? Vállalni a betegséggel, kezelésekkel járó szenvedéseket, vagy feladni, búcsúzni? Van-e dolgunk még ebben a világban, vagy itt hagyhatjuk szeretteinkre keresztként a hiányunkat? Komoly színház, irodalom ilyen témákkal foglalkozik, ez a dolga. De itt többről van szó: Kara Tünde saját sorsát viszi színpadra, a legnehezebb szerepet, önmagát játssza. Nagy példával szolgál emberségből. (Niedzielsky Katalin kritikája) Már február 4-én, a rák elleni küzdelem világnapján tartott olvasópróbán lehetett tudni, hogy a Békéscsabai Jókai Színházban valami nagyon eredeti, különleges alkotás készül, amelyet áthat az együttérzés és a szeretet. Az is hamar világossá vált, hogy Pethő Sándor és Zelei Miklós Karkithemia című monodrámájának színpadra állításához minden szereplőtől rendkívüli lelkierőre lesz szükség. A Zsákomban a rákom 13 rekeszben alcím jelzi: rettentő súlyos téma, „A nő” félelmetes betegséggel folytatott küzdelme kerül színre. Kara Tünde Jászai-díjas színművésznő először bizarrnak tartotta az ötletet, majd beleegyezését adta, hogy a két szerző megírja a monodrámát. Tege Antal színművész, akivel együtt kezdte a színiiskolát és a pályát, nehéz szívvel vállalta a feladatot, de számára sem volt kérdés, hogy ha kolléganője kiáll sorsával a nyilvánosság elé, akkor rendezőként is a maximumot kell nyújtania. A görög karban nagyon szép éneklésével Galambos Hajnalka, Szente Éva és Csomós Lajos erősítette (szó szerint) a főszereplőt és az előadás színvonalát. Amikor az ember ír, olvas, közben elgondolkodik és átérzi, újra éli mindazt, amiről a történet mesél. Amikor a színész tanulja és gyakorolja a szöveget, próbál, játszik, különösen megviseli a szerep, főleg ha ilyen közelről érinti. Elképzelni sem akarom, mi mindenen ment át ez a nagyszerű csapat az elmúlt hetekben, és mit élnek majd át újra, valahányszor az előadás színre kerül. Mégis szólni kellett, kell, mert a színháznak, a magára valamit is adó színháznak éppen ez a dolga, hogy az emberrel foglalkozzon, azzal az emberrel, aki bajban van, akit válaszút elé állít az élet, és akinek döntenie kell. Jelzésértékű volt az is, hogy a színészek jelmezben kinn a stúdiószínház lépcsőjénél várták április 13-án, a monodráma ősbemutatóján a közönséget. Gondolom, természetes gesztusnak szánták, hogy nem bújtak el, ahogyan a bajok, a betegségek elől sem lehet, azokról is nyíltan beszélni kell. Aztán a vidám, zenés bevonulással a nézőtéren át a színpadra mintha azt üzenték volna, hogy az élet mégiscsak szép, akkor is, ha időnként szenvedni, harcolni kell érte. Tege Antal rendezése mellbevágó ismeretterjesztés és kemény figyelmeztetés; erénye, hogy nem billen át naturalista szintekre! Őszinte kitárulkozás mélyen emberi, olykor költői, máskor szellemes átiratban, és valahányszor elszorul a szív meg a torok, megszólal a zene, és átsegítenek, átlendítenek a mélypontokon a gyönyörű dalszövegek. Ha addig valahogyan sikerült is visszafojtani a könnyeket, a Kérlek, ne menj el! dalnál már kevesen bírják bőgés nélkül. Megtudjuk, hogy hazánkban a rák népbetegség, amiben 2013-ben 35 ezren haltak meg, ez a szám egy kisebb város lakosságának felel meg. Kivetítős prezentáción látjuk, hogy a mirigyrák a fiatal, 20-30 év közötti nők betegsége, „cseresznyemagnyi cucc a szájban a lágy és a kemény szájpad határán”. Kara Tündénél 2001-ben diagnosztizálták, 27 éves volt, akkor kellett először feltennie magának a kérdést: feladja, elbúcsúzik a családjától, barátjától, vagy vállalja a kezeléseket, az életet, a túlélést? De mennyi szenvedést lehet, érdemes vállalni, és egyáltalán hány évet nyer vele? Karkithemia, a rák ősi görög istennője kéri fel táncra A nőt, pont egy színésznőt, aki nem utasítja el, nem tiltakozik, csak éppen kellő alázattal időt kér partnerétől. Nagyon emelkedett, lírai, költői ábrázolás ez a borzalmas kórról. Az meg jópofa interaktív jelenet, amikor a közönség kapja a kioktatást: Ne tegye fel a kezét, aki maga is rákbeteg, volt már kezelésen, akinek a családjában, baráti körében van, volt rákos! Népbetegséghez népdal illik – halljuk is a nótát, aztán az onkopláza kifejezés zökkent vissza gondolataimból a színpadra. Egy művelt, érzékeny ember bizony felteszi azokat a kérdéseket, hogy miért, és miért éppen ő. Miért ez a betegség, ami a színészt tönkreteszi? „Valakinek, valaki másnak a lelkéből, a tudatából, egy szerepnek a lelkéből átjön a rontás, a rossz? És lehet, hogy én ezeket formáltam gombócokká. És ezek jöttek ki rajtam…” Kutatás a válaszok, a kapaszkodók után, kérdések, önvád. Vagy csak egyszerűen a soha ki nem mondott dolgok, ki nem beszélt, inkább lenyelt sérelmek gyűltek össze? Netán családi örökség? Az orvosok sem tudják a választ. Hátborzongató, amikor a főszereplő beviszi magával a nézőket Budán a Kék golyó utcába, az alagsorba, ahová a rákbetegek sugárkezelésre járnak. Ahol jellemző az újak zavara, félelme, a régiek udvarias hallgatása. Aztán a színésznő bölcs okfejtésével szembesülünk, amikor a menni vagy maradni döntés érveit mérlegeli. Nem azért akar még életben maradni, hogy bizonyos szerepeket eljátsszon, pár helyre eljusson, pedig az is normális igény lenne egy fiataltól. Ehelyett szeretteire gondol, a szüleire, nagymamájára és a párjára. Azokra, akik igyekeznek tartani magukat, hogy erősítsék, hogy kibírja a kezeléseket, őket nem akarja cserben hagyni, nekik nem akar még több fájdalmat okozni. A betegségéről mindig őszintén, tárgyilagosan beszélt, előfordult, hogy még káromkodott is a kórházi ágyon. Aztán sajnálta, szégyellte, hiszen nem azokra volt mérges, dühös, akik hallották, hanem a kórra, a tehetetlenségre, a kiszolgáltatottságra, a bizonytalanságra, hogy meddig tart, meddig tartható ez az állapot, s egyáltalán az élete. Újra kórház, műtét, a korábbi beavatkozások okozta mellékhatások korrekciója, hogy ki tudja nyitni a száját, beszélni tudjon. A színésznő. Enni, inni sem tudott, de ezek nem tűntek annyira fájdalmasnak, végzetesnek számára, mint a beszédképesség elvesztése. A mesterséges táplálás gyötrelmeit humorral próbálja ellensúlyozni az író és a színész, a beteget az orrába csíptetett szondával kis elefánthoz hasonlítja. A kemo- és sugárkezelések miatt nem érzett ízeket, csengett a füle, az arca pattanásos lett, körmei begyulladtak. Egy fiatal nőnek. Egy színésznőnek. Volt olyan stádium, amikor figyelmeztették, nem dolgozhat tovább színészként, hiszen nem lesz képes a „t” és a „d” hangot kiejteni, csak „k”-t tud majd helyettük mondani. Bevallja, az utolsó sugárkezelésnél már azt hitte, nem bírja tovább, nem akarja. A hálós maszkot, amit a betegek babonából elégetnek, megőrizte, eldugta, most abban játszik… Az előadás vége felé Kara Tünde elmeséli, milyen érzés volt, amikor több hónapos távollét után visszament abba a lakásba, amitől korábban elbúcsúzott, hogy talán többé nem látja. A lakásajtó kinyílását úgy fogta fel, mint még egy lehetőséget. „Én ma úgy vagyok egészséges, hogy beteg vagyok. Ez az én természetes állapotom.” Mára elfogadta, hogy a rák élete része, hozzátartozik mindennapjaihoz. Karkithemiát pedig, akit az elején gyűlölt, kapcsolatuk végére elfogadta, sőt megtanulta tisztelni. Az orvosok sosem mondják a betegnek, hogy meggyógyult, csak azt, hogy tünetmentes, és rendszeresen visszavárják kontrollra. A színésznő pedig addig játszhat, amíg sikerül ezt a helyzetet fenntartani, megőrizni Karkithemiával az együttműködést. Egyed Zoltán díszlettervező üveg tárgyai, nejlon és tüll függönyei különös játékteret teremtettek: a világos, légies környezet egyszerre volt sejtelmes, titokzatos és diszkrét, finom. Az ember kiszolgáltatottságát és a légies lebegést egyaránt érzékeltette. Kiss Kata igényes, változatos jelmezei a főszereplő egyéniségéhez illeszkedtek, szenvedéseinek stációit hangsúlyozták. Zenei munkatársként Király Péter emelte az előadás színvonalát. Kara Tünde, amikor kijött a kórházból, úgy érezte, a sok segítségből, támogatásból, amit kapott, valamit vissza kell adnia, ezért önkéntes munkát vállal majd: bátorítani fogja a betegeket, hogy nem szabad feladni, a túlélés lehetséges. Akár ott, a Kék golyó utcában. Aztán rájött, ez kevés lenne; a mesterségével, amihez a legjobban ért, a színjátszással kell meghálálnia mindazt, amit érte tettek. Ezért mondott igent a dráma megírására. Karkithemia, azaz a betegség kényszerítette rá, hogy önmagáról, életről és halálról elgondolkodjon, végül saját sorsát tárja a nézők elé, akkor is, ha ez „pokolian fájdalmas”. Emberfeletti teljesítmény. Talán azon elmélkednek páran, érdemes-e ilyen kockázatos műfajba belevágni. Milyen arányú a befektetés és a haszon: a szereplők igénybevétele, terhelése, illetve a terápia, a kibeszélés, a segítség, a megerősítés? De nem szabad elfelejteni, hogy részvét, együttérzés, felszabadulás nélkül nincsen katarzis. Niedzielsky Katalin
A Karkithemia című monodráma ősbemutatója április 13-án volt a Békéscsabai Jókai Színház Stúdiószínházában. A műben Kara Tünde Jászai-díjas színésznő a saját sorsát, betegségét vitte a színpadra, a táncát a rák ősi görög istennőjével, Karkithemiaval. A Jászai-díjas színésznőnél 2001-ben mirigyrákot diagnosztizáltak, több kórházi kezelést követően 2011-ben nyilvánították legutóbb tünetmentessé. Zelei Miklós hosszú beszélgetéseket folytatott a színésznővel, majd a lejegyzetelt interjúkat Pethő Sándorral, mint külső szemmel közösen formáltak monodrámává. Ilyen még nem volt, hogy egy színésznő saját, tizenhárom éven át húzódó betegségét játssza el. Az előadás minden szempontból „ütősre” sikeredett. A játék egy percre sem engedte el a néző figyelmét, sőt a másfél óra elrepült. Kara Tünde Thália papnőjeként jelent meg a színen, aki vívja harcát a rák görög istennőjével, Karkithemiaval. A hangulathoz erőteljesen hozzájárult a görög kar, akik végig a színen ültek. Galambos Hajnalka, Szente Éva és Csomós Lajos olyan mai slágereket énekeltek, mint például a Kérlek, ne menj el, a Magam adom, a Lehetek én is vagy a Nekem senkim sincsen. A kiválóan elénekelt dalok olyan dramaturgia pontossággal illeszkedtek a darabba, mintha a szövegüket kifejezetten ide írták volna. Az előadásban nagyon erős hatások sora jelenik meg. Egyszerre naturalisztikus, groteszk, humoros, megrázóan könnyed, laza és vicces. Sokszor az adott mondanivaló tartalmával a játék, a szituáció pokolian nagy kontrasztot teremt. Kara Tünde sok színt mutat meg magából: hol durcás kisgyerek, hol üvöltő kétségbeesett, hol játékos, pajkos, kacér nő, hol egyszerű, természetes, szenvtelen ember. Az érdekes rendezés nagyon jól hullámoztatja az energiákat, Tege Antal munkájának több csúcspontja is van. Egyed Zoltán üveg-kocka díszletelemei jól használhatóak, átlátszóságuk kifejezi a „nem lehet elbújni” érzést. Kiss Kata jelmezei egyszerre támogatják a görög isten vonalat és a naturalisztikus képeket. Megrázó, de mégsem nyomasztó előadást láthatott a premier közönsége, mely számos üzenetet hordoz és számos kérdést vet fel. Ezeket azonban nem lehet kifejezni, mindenkinek egyedül kell maradni a saját, értékelő gondolataival. A bemutató után fél perces néma csönd következett a nézőtéren, melyet csak egy‑egy szipogás, szemtörölgetés zaja és halk „le a kalappal” tört meg. Az első bátortalan tapsokat felváltotta a majd negyed órás álló tapsvihar. A Karkithemia a következő évadban is repertoáron marad, legközelebb októberben látható, a bérletes nézőink a választható Stúdiószínházi előadások között találják. Az kérdés, hogy magának a darabnak milyen a jövője, meg tud-e élni mondjuk 50 év múlva. Hozzányúlhat-e más, van-e létjogosultsága bárki másnak játszani, szabad-e ilyen kendőzetlenül elemezni a betegséget, a lelki folyamatokat. Kara Tündének szabad, ez az Ő játéka… A darabról: Játssza: A nő. Harminc lesz? Huszonöt múlt? Fiatal. Emiatt áll itt. Adenoid cysticus carcinoma: mirigyrák, az ifjúság jele. Fiatal nők betegsége, a huszonöt-harminc éves korosztálynál jelentkezik először. Szereplőnknél a kemény és a lágy szájpad határán nőtt a daganat, sokáig észrevétlenül. Tünetmentes a színésznő, Kara Tünde, a Békéscsabai Jókai Színház Jászai Mari-díjas művésze már évek óta. 2001 nyarán állapították meg: megbetegedett. A színpadon a kórral folytatott, tizenhárom éve tartó küzdelmét, saját történetét adja elő. Vagyis a mi saját történetünket: mert a rák ma népbetegség; „nézőknek és betegeknek” közösen gondolkodva kell kitalálnunk, hogyan fogadjuk a magunk, a hozzátartozónk megbetegedését, hogyan segítsünk magunknak és másoknak a betegséggel megküzdeni, hogyan segítsünk a beteg embert elfogadni – nem pedig elfutni előle. Hiszen Karkithemia, a rák ősi görög istennője, az éjszínű táncos bármikor, bármelyikünket táncra kérheti.
Még több képet talál előadásainkról a galériában
Boldog Karácsonyt! 🎄 (Jókai Színház)
127 megtekintés 2024. december 24.
6 1
Adventi gyertyagyújtás - December 22. (Jókai Színház)
55 megtekintés 2024. december 22.
2 0
Adventi gyertyagyújtás - December 15. (Jókai Színház)
48 megtekintés 2024. december 22.
4 0
Adventi gyertyagyújtás - December 8. (Jókai Színház)
81 megtekintés 2024. december 8.
4 0
Adventi gyertyagyújtás - December 1. (Jókai Színház)
83 megtekintés 2024. december 1.
7 0
Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival - Jókai Színház
281 megtekintés 2024. november 22.
3 1
Süti | Időtartam | Leírás |
---|---|---|
cookielawinfo-checkbox-analytics | 11 hónap | Ezt a cookie-t a GDPR Cookie Consent plugin állítja be. A cookie az „Analytics” kategóriába tartozó cookie-khoz való felhasználói hozzájárulás tárolására szolgál. |
cookielawinfo-checkbox-functional | 11 hónap | A cookie-t a GDPR cookie hozzájárulása állítja be, hogy rögzítse a felhasználó hozzájárulását a „Funkcionális” kategóriába tartozó cookie-khoz. |
cookielawinfo-checkbox-necessary | 11 hónap | Ezt a cookie-t a GDPR Cookie Consent plugin állítja be. A cookie-k a „Szükséges” kategóriába tartozó cookie-khoz való felhasználói hozzájárulás tárolására szolgálnak. |
cookielawinfo-checkbox-others | 11 hónap | Ezt a cookie-t a GDPR Cookie Consent plugin állítja be. A cookie az „Egyéb” kategóriában lévő cookie-khoz való felhasználói hozzájárulás tárolására szolgál. |
cookielawinfo-checkbox-performance | 11 hónap | Ezt a cookie-t a GDPR Cookie Consent plugin állítja be. A süti a „Teljesítmény” kategóriába tartozó cookie-khoz való felhasználói hozzájárulás tárolására szolgál. |
viewed_cookie_policy | 11 hónap | A cookie-t a GDPR Cookie Consent plugin állítja be, és annak tárolására szolgál, hogy a felhasználó hozzájárult-e a cookie-k használatához. Nem tárol semmilyen személyes adatot. |