A Békéscsabai Jókai Színház január 30-án mutatja be Fedrico García Lorca Bernarda Alba háza című drámáját. Az előadásban és magában a műben hemzsegnek az érdekességek, ilyen például a duende… Lorca művészetében központi helyet foglal el a „duende” fogalma, amely titkot, belső erőt, átvitt értelemben ihletet, elragadtatást jelent. A duende mindazt magában foglalja, ami az ész számára megfoghatatlan, csupán a lélek, az ösztönök, az érzékek és érzések útján befogadható és átélhető. Az ősi hagyományok szerint a föld szellemének fekete hangját jelenti. Itt minden szónak halál a fedezete. Ezt a hangot próbálta előhívni, megszólaltatni és élővé varázsolni műveiben. A duende a flamenco démona. Szótári jelentése: pajkos kobold, csintalan manó. Lorca így ír róla A "duende" – Játék és elmélet című munkájában: "… Az, aki ott él a Júcar, Guadalete Sil vagy a Pisuerga közt feszülő bikabőrön (nem akarom most a Plata folyó lobogtatta, oroszlánsörény-színű habok medrét említeni), gyakran hallja ezt a mondatot: ebben sok a duende. Manuel Torres, az andalúz nép nagy művésze mondotta egyszer egy énekesnek: neked van hangod, te tudod a stílusokat, de soha nem lesz sikered, mert nincs benned duende. …a duende erő, nem pedig cselekvés; harc, és nem gondolkodás. Egyszer egy öreg gitárművésztől ezt hallottam: a duende nem a torokban van; a duende belülről jön föl, a talpból. Nem képességről van hát szó, hanem valóságos élő stílusról, egyszóval vérről; valami nagyon öreg kultúráról és pillanatnyi alkotásról. Ez a titokzatos erő, amit mindenki érez, de egyetlen filozófus sem tud megmagyarázni, végső soron a föld szelleme. …Angyal és múzsa kívülről jön. Az angyal fényt áraszt, a múzsa formát ad. (Hésziodosz tanult tőlük.) Arany kenyérben és tunikák finom ráncai közt jelennek meg, a költő szabályokat kap tőlük kis babérerdejében. A duende pedig arra vár, hogy a vér legutolsó szobáiban ébresszék fel. Arra, hogy elhessentsék az angyalt, belerúgjanak a múzsába, és a költők ne rettegjenek a XVIII. századi költészetből áradó ibolyaillattól, meg a nagy csillagászati távcsőtől, amelyben lencsék között bilincsekben sínylődik és szendereg a beteg múzsa. Az igazi harcot a duendével kell megvívni. …Néhány évvel ezelőtt egy Jérez de la Fronterában tartott táncversenyen az első díjat egy nyolcvanéves öregasszony vitte el gyönyörű nők és vízsugár derekú leányok előtt csupán azzal, hogy felemelte karját, felvetette fejét, és toppantott egyet a deszkán. De a múzsák és angyalok ott megjelent gyülekezetében, a forma és a mosolyok szépsége közepette győznie kellett, és győzött is ez a haldokló duende, amely már a földön vonszolta végig rozsdás késekből vert szárnyait. …Akkor a Fésűs Lány felugrott, mint egy őrült, szinte kétrét görnyedt, akár egy középkori siratóasszony, és egy kortyra felhajtott egy nagy pohár tűzerős cazallát. Aztán énekelt, hang nélkül, lélegzet-technika nélkül, árnyalatok nélkül, felégetett torokkal, de duende volt benne. Sikerült szétvernie az ének egész állványzatát, hogy utat nyisson egy dühöngő és perzselő duendének, a homokkal terhes szelek barátjának, és a duende hatására a hallgatók csaknem ugyanazzal a ritmussal szaggatták meg ruhájukat, mint ahogyan az antillai négerek tépik öltözéküket Szent Barbara képe előtt tolongva. A Fésűs Lánynak fel kellett hasogatnia a hangját, mert tudta, hogy hozzáértők hallgatják, akik nem a formát, hanem a formák velejét kérik tőle, a tiszta zenét, amit a test csak azért vesz körül, hogy lebegni tudjon a levegőben. Képességeit és biztonságát kellett odadobnia, azaz el kellett űznie magától a múzsát, oltalom nélkül várva, hogy jöjjön a duende, és arra méltassa, hogy birokra keljen vele életre-halálra. Hogy énekelt! Hangja már nem játszott. Hangja már fájdalmához és őszinteségéhez méltó vérpatak volt, és kinyílt, mint egy tízujjú kéz, mint akinek a lábait odaszögezték, akár Juan de Juni Krisztusáét, és vad tengeri orkán süvöltött benne."

Életének 72. évében, rövid, súlyos betegség után vasárnap elhunyt Tóth Titusz színművész – közölte a Színházi Dolgozók Szakszervezete hétfőn az MTI-vel. Tóth Titusz a Színház- és Filmművészeti Főiskola elvégzése után a Veszprémi Petőfi Színházban, majd a Nemzeti Színházban, a Józsefvárosi Színházban, az Arany János Színházban, a Békés Megyei Jókai Színházban játszott, főképp karakterszerepekben láthatta a közönség. A művész 1991-től szabadfoglalkozású színészként tevékenykedett. A Magyar Színházművészeti Lexikon szerint szerepei között megtalálható Beppo (Heltai Jenő: A néma levente) és Bobcsinszkij (Gogol: A revizor). Tóth Titusz évek óta az Ódry Árpád Művészotthon lakója volt. Temetéséről később intézkednek – olvasható a közleményben. Teátrumunkban Száraz György: Nagyszerű halál drámai utójáték egy történelmi tragédiához című  darabban Dőry István szerepében 1989-ben, illetve Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde szomorújátékában, a Fejedelem szerepében 1990-ben láthatta a békéscsabai közönség. Emlékezetes alakítást nyújtott még Ken Kesy: Kakukkfészek című drámájában is Harkányi Jánossal. Ezzel a képpel emlékezünk Tóth Tituszra.   Forrás: MTI F

csabaimerleg | A vízkereszttől hamvazószerdáig tartó farsangi időszak egyik legelegánsabb bálja Békéscsabán a városi bál, amely mindig jótékony célokat szolgál. Szombaton este a Jókai Színház Vigadójában tartották a rendezvényt, amelynek bevételéből ezúttal a hátrányos helyzetű békéscsabai gyermekek üdültetését támogatják. A vendégeket házigazdaként Fekete Péter színházigazgató és Szarvas Péter köszöntötte. ► Tovább  

BEOL | A Békéscsabai Jókai Színház festőtárát vezető Gnandt Jánost nemrég Magyar Teátrum Díjjal tüntették ki, az elismeréssel a színházi háttérszakmákat jutalmazzák. A műhelyben jelenleg a Bernarda Alba Háza monumentális díszletein dolgoznak. ► Tovább

A Békéscsabai Jókai Színház és a Körös Irodalmi Társaság szeretettel meghívja Önt és kedves ismerőseit 2015. január 26. (hétfő) 18.00 órára, a Jókai Szalonba, a Kortárs magyar írók sorozat következő estjére. Vendégeink: Mezey Katalin és Oláh János. Mezey Katalin és Oláh János jeles költők és prózaírók, a hatvanas évek közepén indult, legendás hírű Kilencek költőcsoport ismert alkotói. Nemcsak az elmúlt évtizedek nagy időinek fontos tanúi, de mindmáig aktív alakítói szellemi, irodalmi életünknek: Mezey Katalin többek között a Széphalom Könyvműhely és a Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi Tagozata vezetőjeként, Oláh János pedig a Magyar Napló folyóirat és kiadó főszerkesztőjeként. Legutóbbi köteteik (Mezey Katalin: Ismernek téged – elbeszélések, kisregények, 2013); Oláh János: Közel – regények, 2013;  Belső tükör – összegyűjtött versek, 2014) alkalmat adnak az eddigi pálya felidézésére, az alkotók portréjának körvonalazására is. Az esten az íróházaspárral Elek Tibor irodalomtörténész és Farkas Wellmann Éva költő, szerkesztő beszélget majd.