A Váratlan találkozások szereplői, Földesi Ágnes Villő és Tege Antal vallanak a darab jellemeiről, helyzeteiről – Milyen ember Amy és Michael? Olyan, mintha Michael lenne a kezdeményezőbb. Földesi Ágnes Villő: A darab egy pontján Amy elmondja, hogy az élete kicsúszott a kezéből. Mindnyájan ismerünk olyan embert, aki annak ellenére, hogy például rendkívül intelligens vagy tehetséges valamiben, egyszer csak valamilyen törés hatására gyökértelenné válik, és nem találja a módját annak, hogyan tegyen eleget a kötelességeinek, vagy egyáltalán hogyan találjon vissza a „normális” életbe… Azt hiszem, ebben az érzelmi bizonytalanságban embertípustól függetlenül dominál a félelem – Amy esetében a szeretetlenségtől és a magánytól. Az ő története ebből a szempontból sikertörténet: miután eléri a mélypontot, felismeri, hogy újabb lehetőséget kapott egy másfajta élet kialakítására. Képessé válik kontrollálni az alkoholfüggőségét, és újjáépíti magát. Majd szembejön vele az, amitől mindig is félt, de amire titkon mégis vágyott; a spontaneitás. Méghozzá egy olyan embertől, akiről azt hitte, hogy már nem tud meglepetéseket okozni számára. Tege Antal: Az, hogy mit gondol magáról az ember, és milyen valójában, az az életben is néha különbözik. Michael sikeres drámaíró, három gyereke és nagyszerű felesége van – mi baja lehetne? Azt gondolja, hogy neki mindent szabad. Amikor vége szakad a kapcsolatuknak, akkor jön rá, hogy hibát követett el. Nem tudom, mit gondol Amyről. Szereti. Azt mondja, amikor elválnak, hogy Amy tökéletes. Van két ember, aki nem veszi észre, hogy egymásnak vannak teremtve. Elvesznek maguktól tíz évet. – Egy férfi és egy nő története – olyan sokszor láttuk már ezt. Bernard Slade sitcom-író, a darab lírai komédia. Megható vagy humoros inkább a Váratlan találkozások? Tege Antal: Az angol cím kifejezőbb: Special occasions, azaz különleges alkalmak. Tíz évig élnek külön, és találkoznak életük meghatározó pillanataiban, a gyerekük koncertjén, karácsonykor, Amy esküvőjén, Michael anyjának temetésén, egy hullámvasúton a vidámparkban. Van ebben nevetés és sírás is. Pont a váratlan, különleges alkalmak miatt nagyon emberi pillanatokban látjuk őket. Földesi Ágnes Villő: Muszáj oldással kísérni az eseményeket, mert ezt a darab műfaja is megkívánja – egyszerűen így van megírva, hogy van benne humor. Ettől viszont nincs elkönnyítve a történet. Biztos vagyok abban, hogy minden néző számára lesz olyan jelenet, ami a témája miatt érzékeny pontot érint, de a mi dolgunk ebben a másfél órában csupán tapintani ezeket a pontokat, és elmesélni egy olyan történetet, ami arról szól, hogy van két ember, akik szeretik egymást.  Aztán döntéseket hoznak, amik végül nemcsak a saját, de a másik életére is mély hatással vannak. – A Váratlan találkozások egy része, úgy tudom, pszichiáternél játszódik. Ott érezzük magunkat biztonságban, ott tud ez a pár mindent kibeszélni? Ilyen a modern ember? Földesi Ágnes Villő: Amy csoportterápiára jár, mert szüksége van egy közegre, ahol szabadon beszélhet az érzéseiről. Ez szerencsés, ideális tulajdonság a felépüléshez, de hát ugye ez egy színdarab… Azt hiszem, a hétköznapi életben az elfojtás jellemzőbb. Válaszolva a kérdésedre; szerintem nagyszerű dolog, hogy segítséget kérni már nem ciki, és egyre szélesebb a módszerek palettája is. Lassan beépül a kultúránkba, és előbb-utóbb, lehetősége szerint mindenki megtalálhatja a számára legmegfelelőbb segítséget, ha szeretné. A hitelesség és a józan ész határain belül abszolút támogatom. Tege Antal: Michael tíz pszichiáternél jár a történet során, Amy az anonim alkoholisták gyűlését látogatja. Ezekben a beszélgetésekben mutatkozik meg, milyen ember Michael. Első körben a tanácstalanság viszi oda, utána a feleségét vádolja. Nem nyugodt beszélgetések ezek, nem úgy kell elképzelni, hogy fekszik a díványon, és mesél. – Ha jól tudom, minimális díszlettel, inkább a helyszínek jelzésszerű megjelenítésével fogjuk látni a darabot. Szeretitek ezt a megoldást? Nagyobb teret ad a színészi játékra? Földesi Ágnes Villő: Viszont nagyon sokat öltözünk… Ez technikailag ugyanúgy plusz koncentrációt igényel, amíg nem áll be egy jól megszokott automatizmus a jelenetváltások alatt. Szeretem a kis terek intimitását, mert külön feladat játszani a mértékekkel, de ez ugyanúgy elmondható a nagyszínpadról is, ezért most hirtelen azt mondanám, elsősorban technikai hangolás tekintetében érzek különbséget, érzelmileg és fejben ugyanúgy jelen kell lenni. De természetesen ez például darabtól, rendezéstől, szereptől stb. is függ. Tege Antal: Szándékos volt ez a minimális tér. Fekete-fehér színeket látunk, kellékből is a lehető legkevesebb van, hogy a történetre figyeljenek. Szilágyiné Szabó Ágnes

Az ember nem mindig abba szerelmes, akibe kellene – ezt sok-sok közhelyszerű mondattal és példával lehetne illusztrálni. Ha az ember bolondul valakiért, nem hat sem érdem, sem az érvek. Ha pedig az illető történetesen a saját exébe szerelmes, vagy legalábbis nem tud tőle elszakadni – nos, ott kezdődik a probléma. „Nem szabad azt hinnünk, hogy megbuktunk. Talán nem volt bennünk több.” Bernard Slade Váratlan találkozásainak hősei, Amy és Michael a házassági évfordulójukra kapott ajándékok között beszélgetnek – kár, hogy már nem házasok. Szinte lopva válnak el, Michael egyik nőtől fut a másikig, némelyiket Amyvel is összeismerteti, aki sokkal nehezebben tud megszabadulni a házasságuk emlékétől. Michael azt szeretné, ha Amy ott ülne a premierjén az első sorban, az apja, a gyerekek és Vanessa, Michael új párja mellett. A nőt Amy új munkahelyére is elviszi, hogy bemutassa, hiszen az asszony is családtag. Amy szíve mindig megdobban, amikor a férfival találkozik – Michael ezt sokáig nem látja, ahogyan a saját érzelmeivel is nehezen kerül tisztába. Nemcsak dialógusokat, hanem a kettejük találkozásait értelmező, félbevágott beszélgetéseket is hallunk: Michael a folyton lecserélt pszichiáterekkel próbálja rendezni az életét, a fehér középosztály szokása szerint definiálja magát, ahogy mi is tennénk. Író vagyok. Van három gyerekem és egy feleségem. Ja, már nincs… Amy az Anonim Alkoholisták gyűlésén vall magáról, hogy megoldást keressen a problémáira, amelyeket bátran ki mer mondani. Ahogyan az életben, a darabban is csak akkor várhatnak továbblépést, amikor megérlelik saját magukban az elhatározást. Amy eleinte valakinek a felesége, csak aztán lesz belőle újra építész és szabad ember, Michael maximalista író, aki irigyli Amy lazaságát. Egyikük mindig válságban, rossz passzban van. Egyikük sem szenved kevésbé, mint a másik – csak nem ugyanakkor. Ahogy egy Balzac-regényben, Michael lefelé, Amy felfelé tart. „Besétálsz ide, felkavarsz bennem mindent.” Két tetőpont tartja Bernard Slade lírai komédiáját: Michael anyjának temetésére Amy szó szerint beesik, hogy támogassa, de meg is zavarja volt férjét, aki jópofának találja, hogy szelfizzen a kicsit főkötőre, kicsit lekváros bödönre emlékeztető urna mellett, a telefonról vezérelt, itt-ott el nem talált zenétől kísérve. A másik tetőpont kettejük elkeseredett beszélgetése Amy esküvője előtt, abból az abszurd helyzetből kiindulva, hogy Michael le akarja beszélni volt feleségét, hogy összeházasodjon a legjobb barátjával, Irával, aki egy „impotens, gülüszemű csiga”, és mellesleg még mindig a férfi ügyvédje. „Új esküvői ruha?! Ennyire rossz volt a házasságunk?” – kérdezi megütközve Michael, aki kötelességének érzi, hogy jelen legyen, ha már a közös gyerekeket „használja” Amy koszorúslánynak. Akkor fordul a kocka, amikor Amy is Michael életét kezdi élni: laza házasságban él, szeretőket tart – ekkor jön rá Michael, hogy mit veszített. Amy keresett építész lesz, van presztízse, elfogadja az életét: lehet irigyelni. Hogy mennyire happy az az end – az legyen az előadás titka. Brestyánszki B. R. könnyed átirata, amely – írjuk a javára! – mai korunk beszélt nyelvén szólal meg, nem holmi poros, kilúgozott Broadway-mese. A könnyekig megható helyzetek gondolkodnivalóval látják el az embert, de fel is oldódhatunk a nevetésben. Katkó Ferenc rendezése kiváló és mesterkéletlen, méltó ehhez a két nagyszerű színészhez, Földesi Ágnes Villőhöz és Tege Antalhoz. Mesterien kidolgozott, hibátlan előadást láttam. És nem utoljára. Szilágyiné Szabó Ágnes

Ma premier! A Váratlan találkozások ott kezdődik, ahol egy tisztességes történet véget érne. A boldog pár táncol, de csak egy pillanat és kiderül: ez a házassági évforduló más, mint a többi. Amy (Földesi Ágnes Villő) és Michael (Tege Antal) a válóperről érkeztek erre az ünnepre. A folytatásban hat jelenetben látjuk két szereplő történetét, Bernard Slade lírai komédiájában. A  végét pedig természetesen nem áruljuk el. Az 5 novemberi előadásból háromra, már elfogytak a jegyek, november 10-re és 12-re még itt talál néhány ülőhelyet: VÁRATLAN TALÁLKOZÁSOK Fotók: Nyári A./A-Team