55 éves korában, hosszú éveken át tartó betegség után, 2020. április 27-én délután Pécsett elhunyt Ács Tibor színész, aki 1996-tól 2012-ig volt a Békés Megyei, majd a Békéscsabai Jókai Színház tagja. Ács Tibor 1964. július 9-én született. Színészi pályáját 1986-ban a Kecskeméti Katona József Színházban kezdte, 1996-ban szerződött a Békés Megyei Jókai Színházhoz. A csodálatos nyúlcipő című mesejáték Dolmányos Varjújaként és Dürrenmatt Fizikusok című komédiájában McArthur ápoló szerepében mutatkozott be a békéscsabai közönségnek. A következő évadokban eljátszotta többek között Friedrich Schiller Ármány és szerelem drámájában von Kalb udvarnagy figuráját, a Zendülés a Caine hajón dr. Bird szerepét és az Evita Magaldiját. Majd a Jézus Krisztus Szupersztár Herodeseként, A zenekar postása, harmadik pisztonosaként lépett színpadra. Harper tiszteletes volt az Arzén és levendulában, majd a Jekyll & Hyde Sir Archibald Proops-a. A Sztárcsinálókban Zodius, a Diótörőben Pantalone, az Úri muri Gosztonyi Bandija, A tizedes meg a többiek előadásában Krasznavölgyi, Egy lócsiszár virágvasárnapjában Günther bárót, a Vörös és feketében Derville, az Aidában a Fáraó szerepét játszotta. A 2009-2010-es évadban a Háztűznézőben Anucskin volt, a Körtáncban a Gróf, a Csárdáskirálynőben Lazarovics és a Ludas Matyi Ispánja. A felsorolás nem teljes, csak emlékeztető, néhány előadás és nagyszerű szerep Ács Tibor számtalan jellegzetes alakításából. 2011 novemberében a Négy évszak című szláv mesejátékban a Telet játszotta… Végül a Bolha a fülbe című bohózat Baptistin alakjával búcsúzott 2012 márciusában. Emlékét őrzik kollégái, a Jókai Színház művészei, dolgozói és a közönség. Nyugodjék békében!

A színházi kényszerszünetből családi szabadság lett, Puskás Dániel a békéscsabai albérletet a nagyszülők jászágói kertesházára cserélte, ahol két kisgyermekével és óvónő feleségével sokkal barátságosabb a karantén. Az idilli időszak azonban nem feledteti sem a színház hiányát, sem a járvány következményeivel kapcsolatos kérdéseket. A nagy telken kiválóan lehet játszani, a nyuszik, a kecskék az udvaron igazi kalandot jelentenek az öt- és egyéves apróságoknak, akik legjobban mégis annak örülnek, hogy otthon van és többet tud velük foglalkozni az apukájuk. A Békéscsabai Jókai Színház színésze az öccsének is besegít a házfelújításnál, fúr, farag, fest, mindent megcsinál, amit csak kell. Utoljára A vörös postakocsi Anna-bálos jelenetében az egyik színész szerepét próbálta, és mint mondja, nagyon szíven ütötte, amikor kiderült, hogy elmarad a premier, utána pedig kormányrendelet tiltotta be az előadások megtartását, bezárt a színház.  A helyzet azóta is bizonytalan. Nem tudjuk, mikor folytathatjuk, lesznek-e nyáron előadások, visszaállhat-e szeptembertől a régi rend. A bizonytalanság a legrosszabb.  A gyerekek mellett nincs megállás, az együttlét boldogság, az építkezés is komoly munka, jó érzés, ha az ember segíteni tud, de mindez nem pótolja a színházat.  A rutin, a színpad, a próbák, az előadások nagyon hiányoznak, amikor ilyen hirtelen vesznek el mindent, olyan, mintha egy szerelem szűnne meg. Mivel vállalkozóként dolgoztam a színházban, érzékenyen érint a létbizonytalanság. Két nagyon nehéz hetem volt, de talpra álltam, itt van dolgom, feladatom, tennivalóm. Pályáztam támogatásért a Színházi Szolidaritási Alaphoz, és nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy bekerülhettem azok közé, akik kaptak segítséget. Tudok nagyon sok olyan színészről, akik nagyon nagy bajban vannak, és ahol csak lehet, szeretném felhívni a közönség figyelmét, hogy lehetőségeikhez mérten támogassák a szabadúszó színészeket és a munka nélkül maradt háttérmunkásokat. Ehhez megvannak a megfelelő alapítványok. Mi a véleményed a világjárványról, az óvintézkedésekről és egyáltalán a következményekről? A járvány nyilván komoly figyelmeztetés az emberiségnek. Azt hittük, mindent tudunk, mindenre fel vagyunk készülve, mindent lehet nekünk a Földön, és most a tanulópénzt ki kell fizetni. A járvány leállította a világot, kényszerpihenőre küldött bennünket, kaptunk időt, hogy átgondoljuk a dolgainkat, mérlegeljük, miként menjen tovább az élet. Most kevesebb a forgalom az utakon és a légtérben, tisztul a levegő, ez jó. De nagy bennem a félelem, hogy vajon tanul-e a történtekből az emberiség. Velencében nincs tömeg, tiszta a tenger, visszajöttek a halak. De ha elmúlik a járvány, ugyanazzal a lendülettel folytatjuk, ahol abbahagytuk, vagy okosabban élünk majd? Ilyen kérdések foglalkoztatnak.  Fontos, hogy a karantén alatt is karban tartsuk magunkat, és ha végre feloldják a tilalmat, készen álljunk a folytatásra. Ezt hogyan lehet itthon elérni? Rengeteget olvasok. Most éppen Philip Pullman Az Úr sötét anyagai című trilógiájának kiegészítő kötetét, A por könyvét. A sci-fi fantasy mindig is meghatározó volt számomra. Újabb mesét nem írsz? Mesét nem, de írással is foglalkozom. Elkészült egy musical szövegkönyve, most a zenei anyagán dolgozom Lévai Attilával és Pelle Lászlóval. Ez Steven Millhauser egyik novellájának színpadi adaptációja. Zenés karanténvideókat is csinálunk a Replay Akusztik együttessel. Ez a színház fiataljaiból és a Színitanház néhány diákjából összeverődött zenekar. Így próbálom pótolni a színházat, amíg nem tudunk újra játszani.  Niedzielsky Katalin Fotó: A-TEAM  

Nem egyszerű a karanténlét két embernek 20 négyzetméteren, főleg szakdolgozatírással, államvizsgára készüléssel. Liszi Melinda emellett részt vesz a hangoskönyvgyártásban, verset mond videón, párjával főzőcskézéssel, kerékpártúrákkal ellensúlyozzák a bezártságot és az esküvőjüket tervezik. A Békéscsabai Jókai Színház művésze bízik abban, hogy okolunk a járványból és tudatosabban élünk a jövőben. A minap adtam le a szakdolgozatomat, az elmúlt egy hónap kutatással, írással, szerkesztéssel telt, napi 12 órát dolgoztam. Mellette még egy másik dolgozatot is írtam Andersenről. Most végzek Szarvason, a hároméves óvodapedagógia szakon, a következő másfél hónap azzal telik, hogy a június eleji online államvizsgára készülök, 22 tételt kell megtanulnom. A szakdolgozatom témája Kiss Ottó felnőtt- és gyermekirodalma. Nagyon szeretem a műveit, szerintem a három legjobb mai költő közé tartozik, nagyon tud a gyerekek nyelvén írni, könnyen tudnak vele azonosulni. Innen a rajzpályázat ötlete óvodásoknak, amit a színház indított, hogy a gyerekek készítsenek illusztrációkat a versekhez.  Mint leendő óvodapedagógus átérzem és látom a társaimat, hogy milyen nehéz most a legkisebb gyerekekkel, az óvodásokkal, bölcsődésekkel otthon foglalkozni. Arra gondoltam, legyen valami ösztönző nekik, amiben szívesen részt vesznek, a pályázattal a szülőket akartam segíteni. A sűrű programod ellenére több színésszel együtt felolvassátok vak és gyengénlátó szerzők műveit, verset mondotok. Nagyon szívesen részt veszünk minden nemes kezdeményezésben, ami másoknak segít. Öröm, hogy sok olyan szerző van, akinek értékelhető az írása. Ezeket a szövegeket felolvasás előtt alaposan át kell tanulmányozni ahhoz, hogy jó felvétel születhessen. Attól kezdve, hogy a járvány miatt lefújták az előadásokat, verses videókkal, irodalmi részletek felolvasásával próbáljuk enyhíteni a hiányt… Bezártság ellen és lelki, szellemi töltekezésre mi a jó recept? Sokat főzőcskézünk, mindketten örömünket leljük benne, szeretünk biciklizni, kimenni kicsit a szabadba; két ember egy miniatűr garzonban összezárva különben bekattan, a szabadságvesztést másképp nem lehet elviselni. Nagy túrákat teszünk Gyulára, Szabadkígyósra, Kondorosra, Póstelekre, amerre jó a kerékpárút, minimális a szembejövő forgalom, kevesen futnak, bicikliznek. Erdőben, tónál vettünk fel videót. Néha sétálunk, amerre kevesen járnak.   Mit gondolsz a világjárványról, az óvintézkedések  negatív és pozitív hatásairól? Az első héten nagyon követtük, figyeltük a híreket, de utána inkább igyekeztünk kivonni, kímélni magunkat a szörnyűségektől. Persze tudni kell, mi zajlik, de nem szabad magunkat állandóan bombázni a rossz hírekkel. Próbálunk abba kapaszkodni, ami jó változást hozhat, elgondolkodunk és beszélgetünk arról, hogy a Föld most kapott egy kis lélegzetvételnyi időt. De nem tudhatjuk, mennyiben fog mindez az emberek gondolkodásmódján változtatni. Alapvetően nem vagyok pesszimista, remélem, az emberek rájönnek, hogy tudatosabban kell élni, nem szabad szennyezni a Földet, a levegőt, nem kell minden nap autóval bevásárolni. Ha a járvány picit segít abban, hogy fellélegezzen a világ, akkor jót tett. De félek, hogy a multi cégek pótolni akarják majd a lemaradást a gyártásban, ebből lesz a baj, nem a magánemberekkel. A kijárási korlátozást egyfajta szabadságvesztésként éljük meg, nagyon nehéz elviselni, hogy nem utazhatunk távol élő szeretteinkhez, de nem látogathatjuk őket közel sem. Ugyanakkor annak legtöbben örülnek, hogy most otthon együtt lehet a család. Az otthonlét a szociális viselkedést pozitívan is befolyásolhatja. Sok időt tölthetünk együtt, ennek rettentően örülünk, ez jó hozadéka a járványnak. Rossz viszont Andrásnak a kényszerszabadság, szabadúszó, a családja Pesten van, nem tudjuk idehozni a gyereket, ez fájó pont. A karanténban az ember nagyon kreatív, társasosunk két telefonnal, játszani, bújócskázni próbálunk online, ami nem ugyanaz. Nekem még itt van egy országhatár is. A Szerelem, ó utolsó előadását jött megnézni anyukám a bátyám kisfiával, és az utolsó pillanatban tudtak hazamenni Szerbiába. Ők nagyon hiányoznak. Furcsa húsvét volt, furcsa anyák napja jön. Nem tudjuk megölelni, megpuszilni az anyukákat. Így mostanában még nagyobb figyelemmel vagyunk irántuk, még több videós beszélgetéssel próbáljuk tartani a kapcsolatot. Nagyon reméljük, hogy addigra rendeződik a helyzet, és augusztusban meg tudjuk tartani az esküvőnket.   Niedzielsky Katalin

Vakoknak és gyengénlátóknak készítenek hangoskönyvet hetek óta a Békéscsabai Jókai Színház művészei. A Békés megyei egyesület tagjainak műveit olvassák fel, többek között ezzel az akcióval teszik közkinccsé tudásukat, amíg a járvány miatt nem játszhatnak, nincsenek előadások. Munkájukért Kelemen Györgyné Edit Igazi jótevők című írásával mond köszönetet.  Igazi jótevők Sok ember fél és retteg. A lakásból, az otthonukból kimenni nem mernek. Az amúgy is zárkózottabb emberek most még jobban magukra zárják az ajtót, úgy érzik, még inkább egyedül vannak. Az utcák üresek, és a forgalom is kisebb. Eltűnt a sétáló emberek hangja, a játszótér gyermekzsivaja. Minden reggel a hírekben hallani, hány ember lett fertőzött és hány halt meg.      Az idősek, a gyengék még nagyobb veszélyben vannak a vírus miatt. A fogyatékkal élők, a vakok és gyengénlátók, a kerekesszékesek és a többi sok-sok beteg ember. Mind vigaszért kiált!     Mintha a kérő szót, a sóhajt meghallották volna! Jön a segítség! A Békéscsabai Jókai Színház színészei könyvet készítenek, méghozzá hangosat. Hogy ne gépi hang olvasson fel, az írást színészek elevenítik meg. Most a hangjukkal játszanak, nagy átélessel, és az írás színes lesz. Sérült emberek kapnak most szót, adnak reményt az íróknak, akik a névtelenség sötétjében bújnak meg. Álmok kapnak újra szárnyra.        A hangoskönyv amikor kész lesz, sok örömet nyújt majd sok-sok embernek. A képzelet szárnyán kis lakásukból, otthonukból kilépnek. Szállnak és repülnek oda, ahová kedves színészek a hangjukkal repítik őket. Feledve a bánatot, a bajt, mosolyt csalnak szomorú arcukra.      Igazi segítők, jótevők, köszönöm szépen nektek! Mindenkinek köszönöm, akik most azon fáradoztok, hogy fényt vigyetek a sötétségbe. Várom nagyon és lelkesen, hogy elkészüljön a könyv, hallgatókra találjon, hangotok és munkátok által szebb legyen bezárt kis életünk. Kelemen Györgyné Edit